MESÉK
ÍRTA:
BENEDEK ELEK
A Nagy Bűbájos. (4. rész. Szavak száma: 579)
Mosoly futott végig Bűbájos szomorú arcán, amikor az üveget elvette a Nagy Bűbájostól és újra bedugta, aztán így szólt:
- Igazad van, Nagy Bűbájos, te minden varázsitalnak ismerője, ez az ital valóban a királynak készül. Most már csak valamiképpen el kell juttatnom hozzá. Hát a másikon mit látsz?
Nagy Bűbájos most a másik üvegbe nézett s fejét csóválta:
- A véres arcodért akarsz bosszút állani, úgy-e, a királykisasszonyon? Azt akarod, hogy ő is a rútak-rútja legyen, te hozzád hasonlatos, akinek csak te adhatod vissza a szépségét?
Bűbájos lehajtotta a fejét, arca elsötétedett, komoran nézett maga elé, s mondá halkan, alig hallhatóan:
- Megütött, rútak-rútjának nevezett, véres könnyet hullattam érte, s bosszút állok rajta, ha addig élek is. Való igaz, hogy ezt a varázsitalt jól elkészítettem, de hogy hogyan juttassam el hozzá s a királyhoz is az övét, erre kérem a te tanácsodat, oh, Nagy Bűbájos. Úgy őrzik a király palotáját, hogy a magam képében közelükbe nem juthatok, azt meg jól tudod, hogy mi másokat el tudunk varázsolni, magunk formáján azonban változtatni nem tudunk. Azért hívtalak hát ide, oh, Nagy Bűbájos, hogy taníts meg arra, miként lehetek akármilyen madárrá, akármilyen állattá, de még arra is, miként lehetek visszhanggá? Igy bejuthatnék a palotába, a többi aztán az én dolgom.
A Nagy Bűbájos mély gondolatokba merülten nézett maga elé hosszan, sokáig. Aztán végre megszólalt s mondá, amint következik:
- Az anyád kedvéért ezt is megteszem, fiam, bár nem hiszem, hogy túljárnál Mirkó király eszén. Kedves komája ő a tündér királynőnek, már pedig ez többet tud nálad is, nálam is, de még az összes bűbájosoknál is.
- Mindegy, - mondá Bűbájos - ha még annyit tud is a tündér királynő, csak taníts meg engem arra, amire kértelek s meglásd, nem telik el ez az esztendő, itt lesz a királykisasszony ebben a házikóban s fekete kandur képében itt lesz Mirkó király is.
Most már a Nagy Bűbájos nem szólt semmit, csak odament a szoba közepén álló varázs-tükörhöz, azt jó erősen megdörzsölte, aztán halkan, alig hallhatóan belemondta:
- Halljad, halljad, madarak királya! Halljad, halljad, pillangók királynője! Halljad, halljad, Csengővisszhang! Jertek, jertek, én hívlak, a Nagy Bűbájos, senki más!
Egyszerre csak nagy surrogás, burrogás támadt a levegő-égben, aztán Nagy Bűbájos kihajolt az ablakon, mindkét kezét hivogatóan tárta kifelé s im, egyszerre berepült az ablakon egy vén sas-madár, fejét alázatosan a Nagy Bűbájos kezére hajtotta, úgy tetszett, meg is csókolta.
- Hívtál, Nagy Bűbájos, itt vagyok!
- Most csak pihenj, madarak királya, - mondá a Nagy Bűbájos - mert más vendéget is várok.
S már ki is terjeszté mind a két karját az ablakon s a következő pillanatban belibegett rajta egy arany szárnyú pillangó, leszállott a Nagy Bűbájos vállára s ez is mondá:
- Hívtál, Nagy Bűbájos, itt vagyok!
Bűbájos most előlépett a szoba sötétjéből, szépen meghajtotta magát a csodálatos vendégek előtt, a Nagy Bűbájos pedig ismét az ablak felé fordult, mert halk, csöndes suhanást hallott és csakugyan megérkezett a harmadik, az utolsó vendég is, még pedig habfehér ruhában, fiatal leány képében szállott le a magas levegő-égből. Beröppent az ablakon, kacagva ölelte meg a rút Nagy Bűbájost s minden szava, minden kacagása tízszer csendült vissza a szoba faláról. Kacagva mondta ezt is:
- Hívtál, Nagy Bűbájos s ha egy kicsit későn érkeztem, ne haragudj ezért. Tudod, miért késtem? Csengő hangommal egy ifjút csalogattam erdőn-mezőn keresztül magam után, amikor hívó szavadat elhozta hozzám a szellő. Nem akartam szegény fiút ott hagyni, ahová csalogattam, mert sohasem talált volna haza, visszacsalogattam hát hazafelé s ezzel eltelt az idő. Ugy-e, megbocsátasz?
Elektronikus változat:
Budapest: Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 2022
Készítette az Országos Széchényi Könyvtár Digitálistartalom-fejlesztési
és -szolgáltatási Osztálya
ISBN 978-963-417-534-6 (online)
MEK-22729
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése