579. mese...

 

 A következő mesék egy híres néprajzkutató gyűjtéséből származnak, ha szeretnél róla többet megtudni, akkor kattints ide👀👀👀👀👀 

 A REST LEÁNY (Szavak száma: 459)

Egyszer volt egy gazdag leány, aki sohasem dolgozott, mert az anyja kényesen nevelte. Sokan kérték feleségül, de az anyja a kérőket mind lebeszélte. Azt mondta:

- Hagyd el, ne kérd, mert dologtalan, s nem élsz meg vele.

Megint megkéri egy legény, s az anyja azt is le akarja beszélni, de ez azt felelte:

- Hát kigyelmed olyan anya, hogy a leányának nem akarja boldogságát? Jössz-e hozzám, húgom?

- Igen biz én jó szívvel! - feleli a leány.

A legény azt mondja:

- Gyere, menjünk s esküdjünk meg!

A legény a leányt elveszi az anyja ellenére is, elmennek, meg esküsznek.

A leány csak ahhoz tartotta magát, ahogy az anyjánál szokva volt, ott üldögélt egy helyben, szép kényesen, pirimókoson, nem dolgozott semmit álló napestig, csak a lábát lóbázta. Neki az is mindegy volt, ha az ura szidta is érte.

Gondolta az ura: „Hagyd csak el, ifiasszony, mert majd megtanítalak én téged dolgozni, ha az anyád meg nem tanított is!” Mert amikor hazajött a mezőről, az anyja is örökké panaszolta, hogy a menyasszony semmit sem dolgozik. Azt mondta:

- Evvel, édes fiam, soha meg nem élsz, mert semmi dologhoz nem nyúl. Úgy ül örökké, mint egy nagy grófné! Jobb lesz, ha elválsz tőle.

- Elválni nem válhatok el, anyámasszony, mert tudva úgy vettem el, mint dologtalant. Hanem bízza rám kigyelmed, majd megtanítom én őt dolgozni.

Másnap reggel az ifjú gazda elment ki a mezőre, s mikor hazajött, azt kérdezte:

- Ma hányan dolgoztunk, anyámasszony?

Az anyja azt felelte:

- Ketten, édes fiam!

- Na, hát ketten is együnk! - mondotta a fiú.

Ettek ketten, s az ifiasszony étlen maradt még este is s reggel is.

Reggel, mikor az ura elment, sírt egy jó nótát, azután sóhajtozni s gondolkozni kezdett. Egyszer azt kérdi az anyósától:

- Anyámasszony, ha a tüzet megszítom, dolog-e?

- Dolog, édes lányom, dolog!

Megszította hát a tüzet. Azután azt kérdezte:

- Hát ha a tűzre fát hozok be, dolog-e?

- Dolog az is, édes lányom - felelte az öreg.

Fát is hozott. Azután megint megkérdezte:

- Hát ha vizet hozok, dolog-e?

- Dolog, édes lányom, dolog!

- Hát ha kiseprem a házat?

- Az is dolog!

Vizet hozott, házat sepert, s az öreg megörvendett, hogy jól kezdi majd viselni magát, s elmagyarázta neki, hogy miféle dolgok vannak a ház körül, s azokba beindította, segítette, tanította.

A gazda hazajött, s mikor asztalhoz kellett ülni, kérdi az anyját:

- Ma hányan dolgoztunk, anyámasszony?

- Hárman, édes fiam - mondta nagy örömmel az öreg.

- Na, hát akkor hárman is együnk! - mondta a gazda is örömmel.

Asztalhoz ültek hát, az ifiasszony még nagyobb örömmel, mert másfél nap alatt éppen eléggé megehült.

Aznaptól fogva mindig hárman dolgoztak, s hárman is ettek.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

 

398. mese

MIÉRT EVÉS UTÁN MOSAKSZIK A MACSKA (Szavak száma: 111)

Egyszer a macska fogott egy verebet, és már készülődik, hogy megegye, de a veréb okos volt, ezért megszólalt:

- Megmosakodtál evés előtt?

- Jaj, majdnem elfelejtettem - jutott az eszébe a macskának. Letette a verebet, és elkezdett mosakodni.

A veréb egy kicsit feküdt a földön, majd huss! - már fenn ül az ágon.

- Most keress magadnak másik reggelit! - gúnyolódott a veréb, és elrepült.

A macska pedig befejezvén a mosakodást így szólt magához:

- Ha már így állnak a dolgok, mától fogva csak evés után fogok mosakodni.

És mind a mai napig így is tesz - előbb eszik, és csak utána mosakszik.

380. mese

MESE A LEGÉNYRŐL, AKI NEM TUDOTT HELYESEN ENNI (Szavak száma: 305)

Egy legény nem tudott helyesen enni. Nem tudta, hogy melyik ételt hogyan is kell el­fo­gyasz­tania. Már háztűznézőbe készül, amikor az anyja mondja neki: - Hogyan fogsz ott enni? Hiszen te egyáltalán nem tudsz enni!

Mégis elment. Fogadták is a lányos házban, tojást tettek eléje az asztalra, de a fiú nem tudta, hogy hogyan lehet azt megenni, ezért inkább nem evett semmit. Mondta is a lány:

- Furcsa egy legény ez, semmit sem eszik.

Hazamegy. Kérdi az anyja:

- No, hogy volt? Mit adtak enni?

- Tojást, de nem tudtam, hogy hogyan kell enni, ezért semmit sem ettem.

- No, gyermekem - mondja az anyja - a tojást az asztalhoz kellett volna verni, majd meg­hámozni és darabokra vágni, és úgy megenni.

- Jól van - mondja a fiú. - Máskor ezt fogom tenni.

Megint elment háztűznézőbe. Most főtt borsóval kínálták. A fiú fogta a borsót, az asztalhoz verte, meghámozta, négy darabra vágta és ette. Nézi, csak nézi a lány, ez a fiú olyan furcsán eszik.

Hazamegy. Kérdi az anyja:

- No, hogy volt? Mit adtak? Tudtál enni?

- Tudtam. Főtt borsót adtak. Hát én fogtam a borsót, az asztalhoz vertem, meghámoztam, darabokra vágtam és megettem.

- Jaj, fiacskám! A borsót nem úgy kell enni. A markodba kell venni, majd az egyik kezedből a másikba, a másikból az elsőbe, majd a szádba...

- Jól van - mondja a fiú. - Máskor ezt fogom tenni.

Megint elment háztűznézőbe. Most tejfeles túrót adtak. A fiú azonnal bele is nyúl az egyik kezével a tálba, kivesz egy kis túrót, majd az egyik kezéből a másikba, a másikból az elsőbe, majd végül a szájába teszi.

Nézte a lány, nézte, hogy a fiú hogyan eszik, majd kijelentette, hogy nem megy hozzá feleségül.

Az anyja meg ezután soha többé nem engedte el háztűznézőbe.