MEDVE KRISTÓF (Szavak száma: 1398)
Hol
volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazda, akinek hét lánya volt.
Egy alkalommal mind a hét lány az erdő szélén szénát kaszált.
Hirtelen kiszaladt az erdőből egy medve és a lányokra támadt.
Azok megijedtek és menekülni kezdtek. A medve utánuk eredt,
elkapta legfiatalabbat és elvitte a barlangjába. A medve látva,
hogy milyen szép a lány, nem tépte szét, hanem feleségévé
tette.
Egy
idő múlva a fogoly lánynak fia született, emberi fia, akit az
anyja Medve Kristófnak nevezett el. A fiú csodálatos gyorsasággal
nőtt, erősödött és okosodott. Egy napon, amikor a medve nem volt
otthon, azt mondta az anyjának, hogy el kell szökni a barlangból,
mert itt neki egyáltalán nem tetszik. Ő is egyetértett a fiával,
de az szomorította el, hogy hogyan gurítják el a hatalmas követ a
barlang bejárata elől, amit a medve mindig oda tett, amikor elment
valahová.
Kristóf
egy mozdulattal félrerúgta a követ, és ekkor mindkettő szaladni
kezdett. De a medve futva éppen hazaért, elkapta mindkettőjüket,
visszavitte őket a barlangba és most az előbbinél kétszer
nagyobb követ tett a barlang szájába.
Másnap
Medve Kristóf már olyan erős volt, hogy ezt a követ is el tudta
gurítani, és ők ketten megint szaladni kezdtek, de a medve most is
meglátta, visszavitte őket, és a korábbinál négyszer
nagyobb követ tett a barlang elé.
Egy
nappal később Medve Kristóf olyan erős lett, hogy ezt a követ is
el tudta lökni s barlang szájától és elmenekült az anyjával
annak az apjához. A medve most is üldözőbe vette őket, de amikor
elértek a nagyapa házához, a fiú bement a szobába, leakasztotta
a falról a puskát és agyonlőtte a medvét.
Ezután
Kristóf az anyját az apjánál hagyta és maga elindult a
nagyvilágba. Ment, mendegélt és egyszercsak meglátott egy
hatalmas fa csúcsán egy pici emberkét.
„Ki
vagy te?” kérdezte Medve Kristóf.
„Én
a fanyüvő vagyok.” felelte az emberke.
„No,
akkor döntsd ki azt az öt tölgyet, ha már olyan erős vagy!”
mondta Medve Kristóf.
Az
emberke lehuppant az egyik tölgyfa mellé és nekiállt, hogy
kidöntse. A fa, igaz, megmozdult, de ki nem dőlt. Medve
Kristóf azonban egy nekifutásra kidöntötte mind az öt tölgyet.
A fanyüvő barátjául fogadta Kristófot, majd együtt indultak
tovább. Mentek, mendegéltek, és egyszercsak megláttak egy magas
hegy tetején egy emberkét. Ő azonban nem is volt olyan kicsi, csak
annak látszott, mert egy magas hegy tetején ült. Medve Kristóf őt
is megkérdezte:
„Ki
vagy te?”
„A
Hegydöntögető,” felelte az büszkén.
„Hegydöntögető?
Akkor döntsd le ezt a hegyet, ha olyan nagyon erős vagy!”
Akármennyire
is igyekezett a Hegydöntögető, a hegy egy cseppet sem mozdult meg.
No, ekkor Medve Kristóf nekigyürkőzött, és ledöntötte, ezután
ők hármasban indultak tovább.
Mentek,
mendegéltek, eljutottak egy nagyerdőbe és az erdőben egy kis
házikóhoz, elhatározták, hogy ott fognak élni. Medve
Kristóf és a Hegydöntögető elment vadászni, a Fanyüvő otthon
maradt, hogy kását főzzön. Amikor megfőzte a kását, bement
hozzá egy kicsike, nagyon hosszú szakállú férfi. Az körül sem
nézett, rögtön a kásával teli edényre vetette magát, mindent
megevett és elment. Miután hazament a vadászatból Medve Kristóf
és Hegydöntögető, nem volt mit enniük, ezért üres hassal
kellett lefeküdniük.
A
következő napon Medve Kristóf Fanyüvővel ment el vadászni,
Hegydöntögető maradt otthon kását főzni, de vele is ugyanaz
történt, mint a Fanyüvővel.
A
harmadik napon Medve Kristóf maradt otthon. Ekkor is megjelent a
kicsi, hosszú szakállú emberke, és Kristóf észre sem vette,
amikor az már ott volt a kásánál. Kristóf el akarta venni előle
az edényt, de az emberke a melléhez szorította. A legény ekkor
nagyon megdühödött, felkapta és kivitte az erdőbe, kettéhasított
egy tölgyfát, és a résbe szorította az emberke szakállát.
De az éjjel gyökerestől kirántotta a tölgyfát és elhúzta a
szakálla végén a barlangjába.
Másnap
reggel Medve Kristóf meglátta, hogy az emberke eltűnt a tölgyfával
együtt, közölte ezt két társával és elindultak a keresésére.
Amint így keresték, eljutottak egy lyukhoz. Ekkor egy nagy kosárra
rákötöttek egy hosszú kötelet és a kosárban leeresztették a
lyukba Fanyüvőt. Még nem volt nagyon mélyen, amikor elkezdett
kiabálni, hogy ne eresszék mélyebbre, mert ott nagyon hideg van.
Ezután
Hegydöntögető ült bele a kosárba. Őt egy kicsit mélyebbre
eresztették, de akkor ő is kiabálni kezdett, hogy nagy ott a
forróság. Őszintén szólva az egyik nem fázott, a másiknak meg
nem volt melege, csak mindketten nagyon féltek, hogy ennek a lyuknak
a vége a pokolban van. Ezután Medve Kristóf ült a kosárba
és leeresztették a fenékre. Ott meglátott egy nagyon szép lányt,
akit vaslánccal a falhoz kötöttek. Medve Kristóf ettől a
szépségtől szinte kővé vált, de a szép lány rákiáltott:
„Szaladj
innen, gyorsan! Amikor hazajön a férjem, darabokra tép téged.”
Ekkor
Medve Kristóf kimutatta az erejét kirántotta a kardját és így
szólt: „Én nem félek! Jöjjön csak!”
A
kikötött szépség elmesélte, hogy ő királylány, nagyon
vágyakozik a szülei után, mert az ördög, az ő mostani férje,
erővel ragadta el őt tőlük, ezért nagyon jó lenne, ha Kristóf
legyőzné. Ezek után két hordóra mutatott: az egyikben víz
volt, a másikban az erő, és megkérte Kristófot, hogy cserélje
fel azokat: az erőt tartalmazó hordót tegye a vizes hordó
helyére, és azt pedig az erő-hordó helyére. Amikor majd hazajön
az ördög és elkezdenek harcolni, Medve Kristóf megszomjazva az
erő-hordóból fog inni, és akkor legyőzi az ördögöt, aki, nem
vesztve el reményét, iszik majd, de erő helyett vizet, és
ugyanolyan gyenge marad.
A
lány éppen csak befejezte elbeszélését, amikor megérkezett a
hatfejű ördög. Szimatolni kezdett: „Ki az az idegen, akinek a
szagát érzem?” Mihelyt megpillantotta Medve Kristófot, azonnal
rávetette magát.
Kristóf
azonban gyorsan legyőzte.
Ezután
hamarosan megérkezett egy másik ördög, akinek kilenc feje volt. Ő
is azonnal harcolni kezdett Kristóffal. A kilencfejű sokkal erősebb
volt a hatfejűnél. Sokáig harcoltak és az ördögnek már fogyni
kezdett az ereje. Odaszaladt a vizes hordóhoz és ivott belőle,
Kristóf pedig az erőből kortyolt.
Miután
mindketten ittak, Medve Kristóf olyan erős lett, hogy három
csapással levágta az ördögnek mind a kilenc fejét.
Pár
pillanattal később Medve Kristóf érezte és hallotta, hogy remeg
és döng a föld. Most a legidősebb ördög, a megkötözött lány
férje jött, őneki tizenkét feje volt. Megérezve az idegen szagot
és megpillantva az öccsei holttestét, azonnal körülnézett és
rávetette magát Kristófra. Ő bátran védekezett és hadonászott
a kardjával, de amikor levágta az ördög egyik fejét, annak a
helyén azonnal egy újabb nőtt. Kristóf már kezdte elveszteni az
erejét, erőt akart szerezni a hordóból, de az ördög olyan vadul
harcolt, hogy nem volt rá ideje.
Ekkor
azonban jó ötlete támadt, és megkérdezte az ördögöt:
„Te
nem engeded meg a szolgáidnak, hogy délben megpihenjenek?”
„De,
megengedem.”
„Akkor
mi is pihenjünk meg egy kicsit!”
Már
az ördög is elfáradt, és ezért egyetértett Medve Kristóffal.
Az ördög kifújván magát, ivott a vizes hordóból, Kristóf
pedig gyorsan húzott pár kortyot az erőt tartalmazó hordóból.
Miután
ittak, tovább harcoltak. Ekkor Medve Kristóf olyan erős volt, hogy
az első kardcsapással mindjárt hat fejét vágta le az
ördögnek. A többit is olyan gyorsan levágta, hogy arra sem volt
idő, hogy újak nőjenek a helyükben. Ekkor kiszabadította a
megkötözött lányt.
Ezután
felhúzta az ujjára a gyűrűt, felkötötte a kendőt. Medve
Kristóf ekkor beültette a kosárba és megparancsolta
Fanyüvőnek és Hegydöntögetőnk, hogy húzzák ki. Amikor azok
kihúzták és meglátták a szép lányt, nem eresztették
vissza a kosarat, hanem elkapván a lányt, elszaladtak.
Kristóf
ezután sokat barangolt a pokolban. Egyszer egy fán megpillantott
egy kicsike embert, akinek a szakálla egy tölgyfába szorult. Egész
testében remegett. Medve Kristóf megkérte, hogy mutassa meg a
pokolból kivezető utat, és megígérte neki, hogy kiszabadítja a
szakállát a tölgyfából. Az emberke két ajtóra mutatott és azt
mondta, hogy menjen a jobboldalin, az egy barlang, és ott kijut.
Kristóf
megvizsgálta a baloldali ajtót, de látta, hogy ott nagy tűz ég,
ezért a jobboldalin ment ki, ahogyan az emberke mondta. Ment,
mendegélt, majd kijutott a barlangból egy királyi vár mellett.
Bement és munkát kért, a csatornaásókhoz került.
A
csatornát csodálatosan gyorsan ásta, széleset és mélyet, hogy
mindenki csak csodálta nagy erejét. Maga a királylány is kiment
megnézni a csodálatos csatornaásót. Kristóf a kendőbe tette a
kapott gyűrűt, hogy mások ne lássák meg a drágaságot. Kristóf,
amint meglátta a királylányt, felismerte azt, akit ő
szabadított ki az ördög karmai közül.
A
lány őt nem, de a kendőjét felismerte. Levette a kendőt és
akkor meglátta a gyűrűjét is. Ezután bevezette Kristófot a
várba az apjához és elmondta, hogy a csatornaásó az ő
megmentője.
Később
Medve Kristóf megesküdött a királylánnyal, és amikor meghalt az
öreg király, ő lett a király és boldogan éltek, míg meg nem
haltak.
