A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szarka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szarka. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. június 4., szombat

618. mese...

     A következő mesék egy híres néprajzkutató gyűjtéséből származnak, ha szeretnél róla többet megtudni, akkor kattints ide👀👀👀👀👀 


EGYSZER EGY IDŐBEN... (Szavak száma: 35)

Egyszer egy időben,
szilágyi erdőben,
a madarak marakodtak,
a verebek verekedtek,
szúnyogok pöröltek.
Ezt a szarka meghallotta,
szalmakardját kirántotta,
szúnyog fejét levágta.
Bagolyt küldtek doktorért,
míg a bagoly ballagott,
addig szúnyog elpatkolt.

 

2012. május 30., szerda

191. mese


A vadgalamb és a szarka (Szavak száma: 136)
Tudod-e, miért nem ért a vadgalamb a fészekcsináláshoz, miért rak olyan hitvány fészket, mely csak néhány szál száraz ágból van összetákolva?
Elmondom én.
A vadgalamb a szarkát kérte meg, hogy tanítsa meg őt a fészekrakásra, mert ebben a szarka igen nagy mester, s olyan fészket tud csinálni, hogy ahhoz a héja, ölyv hozzá nem fér. A szarka szívesen elvállalta a tanítást, s fészekrakás közben, míg egy-egy gallyat helyére illesztett, mindig mondogatta a maga módján:
- Csak így, csak így! Csak így, csak így!
A vadgalamb erre mindig azt felelte:
- Túdom, túdom, túdom!
A szarka elhallgatta azt egy darabig, de utoljára megharagudott.
- Ha tudod, csináld! - s otthagyta a fészket fele munkájában.
A vadgalamb aztán azóta sem tudott ebből a mesterségből többet megtanulni.

2012. február 25., szombat

96. mese


A róka, a bagoly meg a szarka (Szavak száma: 450)
Egyszer volt egy bagoly. Az a bagoly fészket rakott egy nyírfa tetejébe. Három bagolyfiókája volt neki. Megy a nyírfa alá a róka: «Bagoly, tum, tum, dobd le egyik fiókádat, tum, tum; ha felmászom, mind megeszem, tum, tum; és ha lekúszom, megeszem, tum, tum; ha a fát le­vágom, megeszem, tum, tum; dobd le egy fiókádat, tum, tum!»
A bagoly sír, sír, ledobja egyik fiókáját. A róka elhurczolja a tó partján végig és felfalja.
Másnap reggel ismét megy a róka a bagolyhoz: «Bagoly, tum, tum, dobd le egyik fiókádat: tum, tum; ha felmászom, mind megeszem, tum, tum; és ha lekúszom, megeszem, tum, tum; ha a fát levágom, megeszem, tum, tum; dobd le egy fiókádat, tum, tum!»
A bagoly sír, sír és ledobja. A róka felkapja és elmegy, lehever a tó partján és felfalja.
A bagoly csak ül és sír keservesen; hát jön egy szarka: «Mit sírsz, te bagoly?» - kérdi a szarka. - «Hogyne sírnék, - mondja a bagoly - jön a róka és azt mondja: Bagoly, tum, tum; dobd le egyik fiókádat, tum, tum; ha felmászom, mind megeszem, tum, tum; és ha lekúszom, megeszem, tum, tum; ha a fát levágom, megeszem, tum, tum; dobd le egy fiókádat, tum, tum». Mondja a szarka: «Nincs keze, hogy felmászszék és megegye, nincs fejszéje, hogy kivágja a fát; mit eteted a rókát fiókáiddal?»
A szarka elrepűlt.
Másnap reggel jön ismét a róka: «Bagoly, tum, tum, dobd le egyik fiókádat, tum, tum; ha felmászom, mind megeszem, tum, tum; és ha lekúszom, megeszem, tum, tum; ha a fát levá­gom, megeszem, tum, tum; dobd le egy fiókádat, tum, tum!» Mondja a bagoly: «Mért dobnám neked oda fiókámat? Nincs kezed, hogy felmászszál és megegyed, nincs fejszéd, hogy kivágd a fát, két fiókám csalással úgy is már torkodba esett.» Mondja a róka: «Lám csak, a szarka fecsegett!» Mondja és elmegy, elmegy a tó partjára, lefekszik s úgy fekszik ott, mintha meg volna halva.
Jön a szarka a rókához s szól a szarka: «Szemed zsírja látszik, czombod zsírja látszik!» Közeledik a szarka a rókához, szemébe akarja vágni csőrét; a róka megragadja a szarkát. Szól a róka a szarkához: «Miért fecsegtél a bagolynak?» - «Hát hogyne mondanám meg?» szól a szarka. Mondja a róka: «Agyon ütlek!» Felel a szarka: «Ha ütsz is, nem halok meg; ha rám tapodsz is, mégsem halok meg; de ha megfogsz három farktollamnál fogva és korhadt fa­tőkéhez vágsz, csak akkor halok meg».
A róka megfogja három farktollánál fogva és minden erejéből odavágja, a farka kiszakadt, a szarka tovarepűlt. A rókánál csak a farka maradt. Szól a szarka: «Rászedtem a rókát hátúlról, hátúlról szedtem rá a rókát».
S ezzel vége van a mesének.

2012. január 13., péntek

53. mese


Szarkák és szajkó (Szavak száma: 204)
Egy mezőben vígan ugráltak sok szarkák,
S a szajkó nézgélte, mely szép tarka‑barkák,
Mely kevélyen rázzák félsinges farkukat,
Elébb tovább rakják táncra nőtt sarkukat.
Mely gyors sebességgel nyelveik peregnek!
Mikor örvendező kacajjal cseregnek. - -
Addig tekergette rájok irigy szemét,
Hogy mellettek kezdte unni saját nemét.
Elhúllt tollakat hát magára foldozta,
Fél rőfnyire ő is farkát kitoldozta,
E lopott köntösben, mihelyt felkészüle,
Egyszer hajnal előtt sergökbe repüle.
Ott még kevélyebben farkát billegteti,
Szarka módra lábát furcsán illegteti,
Hol repdes, hol tölti az időt sétálva,
Régi pajtásira néz vissza utálva,
De hogy a többekkel elkezdett cseregni,
Lapos nyelve késett, nem tudott peregni.
A melyből a szarkák nemét megismerték,
S mérges csípések közt nyájukból kiverték. -
E szemtelen szajkót mindazok követik,
Kik nemzetök s nyelvök rútabbért megvetik.
Sok magyar nemestől magyar szót bár hallj ma,
Szégyenl így beszélni e franc s német majma.
Magyar táncot bálban nem kell tőle várni,
Majom ő, német s franc kontradánszt fog járni.
Plundrán cserélte el jeles köntöseit.
Mindenkép gyalázza nagy lelkű öseit. -
Mint pillékké válnak a selyem bogarok:
Úgy lassan más néppé lesznek a magyarok.
A nagyok el kezdték: közel az ideje,
Hogy e híres népnek lesz csak a hült helye.