A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fióka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fióka. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 28., kedd

99. mese


A felsült róka (Szavak száma: 98)
Madár, madár, ide hallgass!
Én vagyok itt a hatalmas!
Fáj a fogam csemegére,
Finom madárpecsenyére.
Vendégeld meg hát a rókát:
Dobj le nekem egy fiókát!
Mert különben én nem bánom,
Alattad a fát levágom.
Nyiszi, nyiszi, nyiszitelem,
Fiókádat mind megeszem!
- Vágd, ha tetszik, nyiszi, nyiszi,
Keress olyat, a ki hiszi,
Tudom én azt: levághatnád,
Hogyha volna hozzá baltád.
Róka vagy te, ravasz koma,
Nem favágó, nincs lakoma!
Mindjárt itt lesz az agár is,
A kopó is, a vadász is.
Vágd le fát, nyiszi, nyiszi,
A csacsi tán majd elhiszi.


2012. február 25., szombat

96. mese


A róka, a bagoly meg a szarka (Szavak száma: 450)
Egyszer volt egy bagoly. Az a bagoly fészket rakott egy nyírfa tetejébe. Három bagolyfiókája volt neki. Megy a nyírfa alá a róka: «Bagoly, tum, tum, dobd le egyik fiókádat, tum, tum; ha felmászom, mind megeszem, tum, tum; és ha lekúszom, megeszem, tum, tum; ha a fát le­vágom, megeszem, tum, tum; dobd le egy fiókádat, tum, tum!»
A bagoly sír, sír, ledobja egyik fiókáját. A róka elhurczolja a tó partján végig és felfalja.
Másnap reggel ismét megy a róka a bagolyhoz: «Bagoly, tum, tum, dobd le egyik fiókádat: tum, tum; ha felmászom, mind megeszem, tum, tum; és ha lekúszom, megeszem, tum, tum; ha a fát levágom, megeszem, tum, tum; dobd le egy fiókádat, tum, tum!»
A bagoly sír, sír és ledobja. A róka felkapja és elmegy, lehever a tó partján és felfalja.
A bagoly csak ül és sír keservesen; hát jön egy szarka: «Mit sírsz, te bagoly?» - kérdi a szarka. - «Hogyne sírnék, - mondja a bagoly - jön a róka és azt mondja: Bagoly, tum, tum; dobd le egyik fiókádat, tum, tum; ha felmászom, mind megeszem, tum, tum; és ha lekúszom, megeszem, tum, tum; ha a fát levágom, megeszem, tum, tum; dobd le egy fiókádat, tum, tum». Mondja a szarka: «Nincs keze, hogy felmászszék és megegye, nincs fejszéje, hogy kivágja a fát; mit eteted a rókát fiókáiddal?»
A szarka elrepűlt.
Másnap reggel jön ismét a róka: «Bagoly, tum, tum, dobd le egyik fiókádat, tum, tum; ha felmászom, mind megeszem, tum, tum; és ha lekúszom, megeszem, tum, tum; ha a fát levá­gom, megeszem, tum, tum; dobd le egy fiókádat, tum, tum!» Mondja a bagoly: «Mért dobnám neked oda fiókámat? Nincs kezed, hogy felmászszál és megegyed, nincs fejszéd, hogy kivágd a fát, két fiókám csalással úgy is már torkodba esett.» Mondja a róka: «Lám csak, a szarka fecsegett!» Mondja és elmegy, elmegy a tó partjára, lefekszik s úgy fekszik ott, mintha meg volna halva.
Jön a szarka a rókához s szól a szarka: «Szemed zsírja látszik, czombod zsírja látszik!» Közeledik a szarka a rókához, szemébe akarja vágni csőrét; a róka megragadja a szarkát. Szól a róka a szarkához: «Miért fecsegtél a bagolynak?» - «Hát hogyne mondanám meg?» szól a szarka. Mondja a róka: «Agyon ütlek!» Felel a szarka: «Ha ütsz is, nem halok meg; ha rám tapodsz is, mégsem halok meg; de ha megfogsz három farktollamnál fogva és korhadt fa­tőkéhez vágsz, csak akkor halok meg».
A róka megfogja három farktollánál fogva és minden erejéből odavágja, a farka kiszakadt, a szarka tovarepűlt. A rókánál csak a farka maradt. Szól a szarka: «Rászedtem a rókát hátúlról, hátúlról szedtem rá a rókát».
S ezzel vége van a mesének.