A következő címkéjű bejegyzések mutatása: házikó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: házikó. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. október 11., kedd

726. mese...

 

MESÉK ÉS MONDÁK MÁTYÁS KIRÁLYRÓL:

​AZ ÁLRUHÁS KIRÁLY


​Mátyás király és a huszár (Szavak száma:479)

Volt egyszer egy huszár, akit kitettek szolgálatba, és három napig nem váltották le. Ezért a huszár elment panaszra, de huszonöt botot kapott, amiért panaszolni mert. Ekkor azt gondolta, hogy addig megy, míg Mátyás királyhoz ér.

Egy erdőn ment keresztül, ahol találkozott egy vadásszal. Elestéjedtek, és láttak egy házikót, hol világosság volt. Bémentek és szállást kértek éjjelre. Egy öregasszony lakott a házikóban, aki azt mondta:

- Adok szívesen, de az én fiam rablóvezér, és legyilkol tüktököt.

- Nem baj, öreganyám, csak mondd meg, hova fekhetünk! - mondta a huszár.

Mikor magikra maradtak, tanakodott a vadász és a huszár, hogy ki lesz az őr. Úgy egyeztek meg, hogy először a huszár marad fenn. Tizenkét órakor a rablók megjöttek. Mondja a vezérnek az öregasszony:

- Édes fiam, van két vendégem.

A fiú küldött három rablót, hogy gyilkolják le a vendégeket, de a huszár, ahogy léptek be, mindegyiket lefejezte. Akkor esmént küldött három rablót a vezér, akik szintén úgy jártak, mint az első három. Azután a vadász és a huszár bémentek a rablóvezérhez, aki pisztolyt szegezett rejik, de a huszár így kiáltott rá:

- Életed a kezemben van!

Ekkor a rablóvezér meglőtte magát. A huszár megölte az öregasszonyt es. Rengeteg kincs, arany volt a rablótanyán, amiből a huszár megtöltötte a tarisnyáját. Azt mondta a vadásznak:

- Végy te es a kincsből, de ne sokat, mert te es úgy jársz, mint a többi.

Kérdi ekkor a vadász:

- Mit akarsz a többi kinccsel?

Azt mondja a huszár:

- Mátyás királynak viszem.

Mennek tovább. Egyszer asz mondja a vadász a huszárnak:

- Nagyon elfáradtam, add egy kicsit ide a lovadat, hogy üljek rea.

A huszár nem akarta odaadni, azt mondta:

- Nem adom, mert nem vagy magyar ember, mert nagy az orrod.

De azért leszállt a lóról, és odaadta. Míg a huszár cigarettára gyújtott, a vadász megsarkan­tyúzta a lovat, és elvágtatott.

Mikor a huszár a város kapujához érkezett, sok díszes katonát látott, akik eléje lovagoltak. Három testőr vezetett egy lovat, felültették reá a huszárt, és a király elé vitték. A huszár egész úton azon gondolkozott, vajon miért viszik őt ilyen díszben. Mikor a király elé vitték, megkérdezte Mátyás király, hogy mi járatban van. A huszár elmondta, hogy miért jött, de azt es elmondta, hogy útközben egy vadász elvette a lovát.

A király megkérdezte, hogy megismerné-e a vadászt. A huszár azt felelte, hogy megismerné, mert nagy az orra.

Erre a király sorba állította a vadászokat, hogy válassza ki azt a vadászt, aki a lovát elvette. A huszár végigment a vadászok sora előtt, de egyikben sem ismert rá arra, aki a lovát elvette. Közben Mátyás király vadászruhában odaállott a sor elejire, s mikor a huszár jött visszafelé, megfogta a mellén, és rákiáltott:

- Itt vagy, vadász!

Erre a király kigombolta a vadászruháját, mely alatt ott volt a királyi ruha.

Megijedt a huszár, de a király hűségéért megjutalmazta, és azután mindig udvarában tartotta.

 

 


2012. február 13., hétfő

84. mese


Két jó testvér (Szavak száma: 651)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy rengeteg őserdő. Ennek a rengeteg őserdőnek a köze­pén, egy tisztáson állott egy kis házikó.
A nádfödelű házikó előtt egy kis kertecske volt. Volt ott minden, de mindenféle. Pihés kis kacsa, gágogó libácska, kotkodáló tyúkocska, csipegő csibécske. Aztán volt ott rezeda, ibolya, szegfű. Ez a sok minden azé az áldott két jó testvéré volt, kik benn laktak a nádfödeles kunyhóban, a csibés, kacsás, rezedás kertben. Egy fiú meg egy leány. Bandi meg Ilonka. Úgy szerették egymást, mint a galamb a búzát.
Ilonka sokat dolgozott a házban, a kertben. Locsolgatta a virágait, illatos füvekkel kezéből etette a libácskát, főzött, sütött, kapált, gyomlált, varrt, takarított.
Bandi naphosszant friss fűágyon hevert, összehúzva vékony lábacskáit. Szegény Bandi sovány, nyomorék legényke volt s Ilonka segítsége nélkűl még vánszorogni se tudott. Ha megmozdúlt, fájt minden tagocskája, de legjobban a szive fájt, mert örökké látnia kellett, hogy dolgozik testvére naphosszant csakhogy neki mindene meglegyen.
Csak láttátok volna: hogyan vezetgette tulipános kis kertében beteg testvérkéjét az az áldott leány; hogyan etette, itatta, csöppenként csurrantva szájába a jó csibehús levest. Szegény, szegény kis Bandi keservesen sírt, zokogott. Szeretett volna úgy dolgozni, futkosni, mint Ilonka.
Egyszer csúnya, barátságtalan idő volt odakünn. Betették a pirinkó sárga ajtót, ablakot s összehúzódtak a sarokban. Ilonka gyöngéden simogatta Bandi kezét. Bandi félt a vihar zúgá­sá­tól s Ilonka szép tündérmesébe kezdett édes, szelid hangon. Kip! Kop! Kipi! Kop! hallat­szott egyszerre a csepp ajtón kivűlről. - Szabad! - kiáltotta Bandi belűlről.
- Tessék beljebb kerűlni! - szólt Ilonka.
Szép fiatal lányka lépett be, kopottan, átázva.
- Csak egy kis helyet kérek éjszakára, hol meghúzhatom magam ebben a rossz időben! - kérte Bandit meg Ilonkát csodálatosan csengő hangon s Ilonka barátságosan megcsókolta a jöve­vényt.
- Csak jőjjön be, jőjjön! Mi szeretjük a kedves vendégeket. Itt alszik majd az én ágyacs­kámban. Nézze milyen illatos, ma szedtem rá friss leveleket; én elférek a sarokban; aztán vacsorázzék velünk, szivesen látjuk!
A vendég megörűlt, levetette kendőjét. Én Istenem! Ilonka nem győzte bámulni aranyfényes selyem haját, virágarczát. A vendég aztán leült egy kis nádszékre, a mit Bandi font, figyel­mesen nézte: mily ügyesen sürög-forog Ilonka. A vacsorából Ilonkának semmi sem jutott. Bandi megkapta a maga részét, a vendég az Ilonkáét fogyasztotta el jóízűen. Ilonka azt mondta, hogy az ő vacsorája a tűzhelyen van. Ki is ment, de nem evett, mert nem volt mit.
Vacsora után hamar lenyugodtak. Ilonka egy kis sarokban békésen szendergett. Egyszerre csak kinyitotta a szemét, a szobában aranyos-kék világosság ragyogott s előtte fénykörben, aranyhajjal, hófehér ruhában a vendég lebegett:
- Én a testvéri szeretet tündére vagyok! Itt nálad jó helyen járok, kis Ilonka. Mondd, mit óhajtasz? Egy kivánságodat teljesítem!
- Kedves jó tündér! - szólt szeliden Ilonka - adj, oh adj Bandi öcsémnek holtig tartó jó egészséget, boldogságot, vidámságot. Én meg vagyok elégedve sorsommal.
A tündér csókot lehelt a lányka fehér homlokára, mire az újra édesdeden elaludt.
Majd Bandi ébredt fel. Látta a csudálatos, rezgő, aranyos világosságot a szegény kis szobában s az aranyhajú, fehér ruhás, zengő hangú tündér ott állott előtte:
- Szegény jó kis Bandi! - szólt hozzá nyájasan - én a testvéri szeretet tündére vagyok. Egy kivánságodat teljesítem. Kérj valamit tőlem.
- Tündér, angyal, vagy bárki légy! - szólt gyorsan, boldog mosolylyal a kis fiú - nincs más gondolatom, más óhajtásom, csak egy. Én már eléldegélek igy, a mint vagyok; de adj! oh adj Ilonkának holtig tartó egészséget, boldogságot, vidámságot. Ha én már nem is leszek többé, ne lásson ő hibát semmiben!
- Óhajtásod teljesűl! - mondá sugárzó arczczal a tündér. - Ki testvérét igazán szereti, az bízvást remélheti a jó Isten áldását. Ti megérdemlitek boldogságtokat... szólt s eltünt a csendes hajlékból.
Reggel, mikor Ilonka dalolva, jó kedvvel bújt elő a szűk sarokból: a konyhából kész párolgó reggelivel jött befelé Bandi mankó nélkűl, vidáman, piros arczczal.
Ujjongva borúltak egymás karjaiba s örömkönnyek közt áldották a testvéri szeretet tündérét, ki teljesítette mindkettőjük kivánságát.

2011. december 4., vasárnap

13. mese


Kicsi mese (Szavak száma:421)
Az erdőben, bokrok árnyékában ült egy kicsi medve, és unatkozott. „Mit csináljak így magamban – búslakodott -, hiszen én csak egy kicsi medve vagyok.” Arra jött egy másik kicsi medve, az is letelepedett a bokrok árnyékában, s együtt unatkozott az egy kicsi, két kicsi medve. Arra jött a harmadik, és megkérdezte:
-       Mit csinál itt ez az egy kicsi, két kicsi medve?
-       Unatkozunk – mondta az egy kicsi, két kicsi medve, és most már hárman unatkoztak. Azután egyszer csak megszólalt az első kicsi medve:
-       Építhetnénk egy házikót!
-       Építsünk! – mondta a második kicsi medve.
-       Szép, nagy házat építsünk! – mondta a harmadik kicsi medve.
És ekkor az egy kicsi, két kicsi, három kicsi medve munkához látott. Az első kicsi medve kidöntött egy nagy-nagy fát. A második kicsi medve deszkát fűrészelt a fából. A harmadik kicsi medve meggyalulta a deszkákat; aztán az egy kicsi, két kicsi, három kicsi medve együttes erővel fölépített egy takaros kis házikót. Volt abban a házikóban egy kicsi, két kicsi, három kicsi szoba, a három kicsi szobában egy kicsi, két kicsi, három kicsi ágyacska, egy kicsi, két kicsi, három kicsi asztalka meg szék, és mindegyik szobácskának volt egy kicsi, két kicsi, három kicsi ablaka. A medveházikónak így hát sok ablaka volt, hogy az egy kicsi, két kicsi, három kicsi medve szobájába mindig besüssön a nap. No de gondolni kellett a télre is! Télen hideg van, fűteni kell. Ezért az egy kicsi, két kicsi, három kicsi medve rakott a három szobácskába három kályhát. Aztán kimentek fát gyűjteni télire. Az egyik kicsi medve összegyűjtötte a fát, a második kicsi medve hazavitte, a harmadik kicsi medve a fáskamrába hordta. Aztán az egy kicsi, két kicsi, három kicsi medve leült a házikó elé.
-       Mi most unatkozunk? – kérdezte az egyik kicsi medve.
-       Igen, mi most unatkozunk – mondta a második kicsi medve.
-       Bizony, nagyon unatkozunk – brummogott a harmadik kicsi medve.
-       Mit is kellene csinálnunk, hogy ne unatkozzunk? töprengett az egyik kicsi medve.
-       Nem is tudom, mitévők lehetnénk – mondta a második kicsi medve.
-       Unatkozni rossz – mondta a harmadik kicsi medve.
Aztán az egy kicsi, két kicsi, három kicsi medve kórusban mondta:
-       Szaladjunk haza a mamánkhoz, a mamánknál majd jó lesz nekünk, sohasem unatkozunk!
Visszatotyogott a mamájához az egy kicsi, két kicsi, három kicsi medve, otthagyták a takaros kis házikót az erdő közepén. A házikó azóta magányosan búslakodik, s várja, hogy hátha arra téved és az egy kicsi, két kicsi, három kicsi szobájába beköltözik az egy kicsi, két kicsi, három kicsi unatkozó, csacsi medve.