748. mese...

 

 MESÉK ÉS MONDÁK MÁTYÁS KIRÁLYRÓL:

​AZ ÁLRUHÁS KIRÁLY

Mátyás király a borsi kocsmában (Szavak száma: 197)

A Borsi-háton vót egy kocsma, és abba lakott egy kocsmáros. Olyan ember vót, hogy akinél sok pénzt látott, azt meggyilkolta. Hát, Mátyás király mán hallott errűl a dologrul, meg akart rúla győződni. Nem királyi pompába ment, de egyszerű munkásruhába. Betért a kocsmába, kért egy pohár bort. Aranypénzzel fizetett, és úgy alkalmazta, hogy a kocsmáros lássa, milyen sok pénz van nála. Na, akkor mán látta, hogy a kocsmáros fente a fogát az aranyakra!

Vót a kocsmárosnak egy szógálója, és Mátyás a jánnyal megbeszélte a dógot.

- Itt az aranygyűrű.

Odaadta a jánynak, hogy ha látja, hogy a kocsmáros űt bántani akarja, szaladjon, ahogy csak bír. A kövesdi várba akármék tisztnek adja oda a gyűrűt, és mondja, Mátyás király bajba van a kocsmába.

Így is vót. Mikor a jány odaadta a gyűrűt, egyenest lúhátra ültek a huszárkatonák. Ahogy csak bírtak, úgy hajtottak, minél gyorsabban. A kocsmáros meg az álláson körös-körül kúrgatta Mátyás királyt, de nem is gondolta, kicsoda. Meg akarta ölni a pénzéért. Ahogy kúrgatta, a király mindig kijátszotta.

De mán akkor megérkezett a katonaság. A kocsmárost megfogták, és egyenest akasztófára ítélték. Szomotoron egy óriási nyárfára akasztották. Mátyás király fája vót ez, így nevezték.

 

745. mese...

 

 MESÉK ÉS MONDÁK MÁTYÁS KIRÁLYRÓL:

​AZ ÁLRUHÁS KIRÁLY

Mátyás mög a kamarás (Szavak száma: 296)

Mátyás királnak eccör izentek Besztercebányárul, hogy az aranybányászok nem tudnak élni.

Mátyás akkor nem möhetött, halem maga helött ekűdte a trónörököst. Ez Besztercebányán bemönt egy házhó, oszt hogy nagyon ehös vót, enni kért. Az öregasszony, aki ott vót, azt mondta nekije, hogy csak tojást tud adni kenyérre. Az is jó vót, elfogadta. Emondi osztég az öregasszonynak, hogy a kamarásná szeretne munkát kapni az irodán. Rászót az öregasszony, hogy mast pedig egy köllene.

- Én e meröm vádúni, mert én mindönhő értek! - mondi nekije a trónörökös.

El is mén a kamaráshó. Ott csakugyan köllött egy embör. Mögfogadták.

A trónörökös a kamarás lányáva hamar összegabalyodott. Evve vadászatra is akart mönni, de az nem akart, mert fét, hogy aptya megharagszik, hogy az nem végzi el a dógát.

Mátyás má győzte várni, hogy a trónörökös nem mén haza. Fogta magát, ü is emönt Besztercebányára. Ü is az öregasszonyhó mönt, aki nekije is tojást adott enni, mégpedig hatot. Itt möghallotta, hogy másnap a kamarásná nagy bál lösz. Rögge emögy a templomba, ott láti, hogy amint a kamarás a templomba mögy, elejbe a fődre aranytányérokat raknak. Mast má Mátyás is látta, hogy ezér nem tud a szegénység élni. Visszamönt az öregasszonyhó. Ennek egy írást adott átó, amire ez vót írval:

Ett járt Mátyás királ, ott övött mög hat tojást, ett látta járni aranytányéron a kamarást.

Möghatta, hogy adja át a kamarásnak. Az öregasszony azt mondta, hogy ü azt nem meri!

- Ne féljen, mert én vagyok a királ! - bátorította fő Mátyás. Avva emönt haza.

Az öregasszony az írást csakugyan át is adta. A kamarás, ahogy elóvasta, mingyár szívgörcsöt kapott, oszt meghót. A trónörökös a kamarás lányát evötte, avva mönt haza. Otthun asztán báccsátul bocsánatot kért, hogy ollan soká emaradt.

A szegényök Besztercebányán ezután mög bírtak élni.

 

743. mese...

 

 MESÉK ÉS MONDÁK MÁTYÁS KIRÁLYRÓL:

​AZ ÁLRUHÁS KIRÁLY

A kövesdi vár

Vót Mátyás király uralkodása alatt itt a Bodrog mentén, Zemplén megyében egy kis falucska. Mátyás körútjában egyszer elesteledett, betért a kis falucskába, gyalogszerrel. Nem ismerte senki. Bement egy házba szállást kérni, de bizony nem adott neki senki, nem adtak neki szállást. Végül is egy fiatalasszonynál kopogtatott be. Az asszony azt felelte neki:

- Nagyon szívesen adnék szállást, ha a férjem idehaza volna.

Erre Mátyás király kérdést intézett hozzá:

- Hol van a férjed?

- Már három napja elment a vásárra, Királyhelmecre. Elhajtott két ökröt, és már tegnap itthol kellett volna neki lenni, de még mindig nem jött haza.

Addig rimánkodott neki Mátyás király, míg aztán adott neki szállást az istállóba.

Majd reggel, mikor felkeltek, bement Mátyás király a házba, megköszönte a szállást, és avval az asztalon hagyott egy zacskó aranyat. A zacskóra fel volt írva: Mátyás.

Akkor eszmélt az asszony rá, hogy kinek adott szállást. Nagyon félt, hogy dúrván bánt az uralkodóval, hogy az istállóba adott neki szállást. Talán még utókövetkezményei is lehetnek. De másképpen történt a dolog.

Mátyás király már hallott az abba az időbe ösmert zompodi csárdáról, amelyben a kocsmáros sok embert eltett láb alól, és a pénzit meg kirabolta. Az Ágóc faluból egyenesen odavette az útját. Amint megérkezett a zompodi csárdába, megkérdezte a kocsmárost, hogy van-e jó bora. Erre az a legjobb borát felhozta, és adott egy pohárral az uralkodónak. - De nem ismerte, hogy az az uralkodó!

Mátyás nem itta meg a bort, hanem ahogy a csárdás félrenézett, abba a pillanatba kiöntötte. Erre Mátyás király aszongya:

- Igazán, csapláros, jó bora van. Adjon még egy pohárral!

De ezt is kiöntötte, mikor a kocsmáros félrenézett. Ekkor már Mátyás király tettetett jókedvvel ismét szólt hozzá:

- Az angyalát, igen jó bora van! Hozzon még eggyel!

De ezt se itta meg, hanem kiöntötte. Majd aztán mondja a kocsmárosnak, hogy fizetek. Be­nyúlt a kebelébe, kivette a zacskót, és odacsúsztatott neki egy aranyat. De vót a zacskóba bőven, mert amikor a kocsmáros meglátta, felcsillant a szeme, és a vendéget magára hagyta. Ezalatt a konyhába felkapta a nagykést, és kifente jó élesre. Míg a kocsmáros ezzel foglalkozott, addig a szógáló beszaladt az ivóba. Aszongya Mátyás királynak - persze nem tudta, hogy Mátyás király az -, hát aszongya az idegennek:

- Az Istenre kérem, meneküljön, mer a gazdám mán kifente a kést, hogy magát megölje!

Erre Mátyás király azt felelte:

- Ha vóna egy kis ideje, gyermekem, szaladjon el a kövesdi várba! Itt van ez a gyűrű, adja át ezt a várkapitánynak, és mondja meg neki, hogy a gyűrű gazdája a zompodi csárdában van. Egy század huszárral azonnal itt legyen!

Persze hogy a lány átadta a gyűrűt a kapitánynak, az azonnal megismerte, és egy század huszárral készen állt. Legnagyobb sebességgel rögtön a zompodi csárdába vágtattak.

Persze, míg a lány odajárt a kövesdi várba, addig a kocsmárost elragadta a kincsvágy. Utána se nézett, hogy hol van a cselédlány, hanem mer az aranyok bántották, megtámadta a vendéget a nagykéssel. A vendég védekezett, ahogy csak lehetett. Szaladgált körül az asztalon. A kocs­máros is szaladgált körös-körül utána, és nekiszögezte a kést, de Mátyás kikerülte a döfést mindég. Ez a kocsmárost még nagyobb méregbe hozta. Végül mán Mátyás király is nagyon ki volt fáradva. Mán úgy volt, hogy feladja a reményt, de aztán nagy zajra lett figyelmes, mert megérkeztek a kövesdi huszárok. Elállták az ajtókat. Persze megtudta mán a kocsmáros is, hogy kivel van dóga, mikor meglátta a huszárokat. Térdre vetette magát az uralkodó előtt, mire az azt felelte:

- Istennél a kegyelem!

Megkötözték a kocsmárost, és hozzákezdték vallatni. Végül levezette a huszárokat a pincébe, ahol harminc embernek a hulláját találták meg. Felszedték a hullákat a pincéből, tisztességes temetést rendezett nekik Mátyás király, a kocsmárost pedig a legközelebbi fára felakasztották. A szolgálólányt férjhez adta maga Mátyás király, és gazdagon megjutalmazta. De az ágóci asszonyt is férjhez adta, mert az ő urának hullája is ott volt a pincébe. A huszárok közül választott magának férjet, és azt is gazdagon megjutalmazta.

Az emléke még ma is fennáll a csárdának. Szomátra és Bodrogszerdahely között van a csárda romja. Ott lóg a kocsmáros még most is a fán a kötéllel.