393. mese

A RÁK MEG A VARJÚ (Szavak száma: 113)
Egyszer a varjú, amint ott járkált a tóparton, fogott magának egy rákot. A rák látta, hogy rosszra fordult a sora, ezért elkezdte dicsérni a varjút.
- Milyen szép a tollad, varjú, mindenki tollánál szebb!
A varjú hallgat, egy szót sem szól, de a rák csak tovább dicséri:
- Talán a hangod is szép?
A varjú már majd elájul a dicsérettől, de nem szól egy szót sem. A kis rák megint dicséri:
- Valójában téged kellene megválasztani az összes madarak királynőjének.
A varjú erre csak ennyit szólt:
- Úgy ám, úgy ám!
A rák, zsupsz, bele a vízbe. Gyorsan elúszott, a varjú pedig ott maradt tátott csőrrel.

39. mese

A farkastanya (Szavak száma: 386)

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl volt, volt egy tojás. Ez a tojás megindult világra. Görgött, görgött, egyszer előtalált egy rucát. Azt kérdi tőle a ruca:

- Hová mégy, tojás koma?

- Megyek világra.

- Én is megyek, menjünk együtt.

Mennek, mendegélnek, előtalálnak egy kakast.

- Hová mentek, ruca koma?

- Megyünk világra.

- Én is megyek, menjünk együtt.

Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy varrótűt.

- Hová mentek, kakas koma?

Megyünk világra.

- Én is megyek, menjünk együtt.

Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy rákot.

- Hová mentek, tű koma?

- Megyünk világra.

- Én is megyek, menjünk együtt.

Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy lovat, végre pedig egy ökröt.

Mentek aztán, mendegéltek, egyszer rájok esteledett. Ott volt egy kis ház, abba bementek. Ki-ki lefeküdt a maga helyére. A tojás belefeküdt a tüzes hamuba. A ruca meg a kakas felültek a kandalló tetejére. A rák belemászott egy dézsa vízbe. A tű a törülközőbe szúródott belé. A ló lefeküdt a ház közepére, az ökör meg a pitvarba.

Egyszer jön ám haza a tizenkét farkas, akiké a kis ház volt. A legöregebb még messziről elkezdett kiabálni:

- Phű, phű, de idegen szagot érzek! Ki mer bemenni?

Volt köztük egy hányaveti, az azt mondta, hogy ő bemegy, ha ezer ördög van is odabent, nem félek én semmitől.

Be is ment. Hogy az övék volt a ház, egészen tudta a dörgést, mi hol áll. Legelőször is a kandalló tetején kereste a gyújtófát, hogy majd mécset gyújt, de a kakas meg a ruca elkezdtek lármázni, akkor belenyúlt a hamuba, hogy majd parazsat keres, de a tojás elpukkant, szaladt a dézsához mosakodni, ott meg a rák csípte meg ollójával, azután szaladt a törülközőhöz, ott meg a tű szúrta meg, nagy ijedten a ház közepére ugrik, ott a ló rúgja oldalba, amint szaladt kifelé, az ökör is nekiesett, felkapta a szarvára, az udvar közepére lökte.

Erre elkezdett ordítani, mint a fába esett féreg, szaladt a többi farkasokhoz.

- Jaj, fussunk, fussunk! Égszakadás! Földindulás! Valamennyi ördög, mind odabent van.

Nyúlok a hamuba,
Meglőnek puskával.
Szaladok dézsához,
Megvágnak ollóval.
Kapkodok kendőhöz,
Banya szúr tűjével.
Futok ajtó mellé,
Kilöknek lapáttal.
Szaladok pitvarba,
Vesznek vasvillára!
Egy kiált: Hep-hep-hep!
Más ordít: Add feljebb!
Akkor nagyot estem,
Bezzeg jaj volt nekem.

Akkor nekiindultak, még most is szaladnak, ha meg nem álltak.

21. mese

A rák, s a leánya (Szavak száma: 109)

Egyszer sétálni ment egy rák a lányával,
S látja miként csúsz mász hátra a farával,
Mond neki: “Jaj hogy mégy szerelmes leányom,
Ha intlek, a borsót, látom falra hányom.
Kérlek gyöngy remekem, töltsd kedvem csak ebben,
Tartsd fel ékes fejed, lépj egy kicsit szebben.”
“Jó anyám mond a rák, bár én hazug légyek,
Ha a mint te sétálsz, én is úgy nem mégyek;
Kis koromtól fogva mint jársz te, azt nézni
Nem szünöm, s menésem a szerint intézni.”

Igaz példabeszéd, nincs benne tagadás,
Száz intéssel felér egy jó példaadás.
A gyümölcs nem messze esik a fájától,
Keveset különböz a lány az anyjától.