769. mese...

 

 MÁTYÁS ÉLETÉRŐL

Mátyás Bécset kémleli (Szavak száma: 178)

Mátyás király fölőtözött parasztnak, és kocsiva odahajtott Bécs kapuja elé, de már előre egy rossz kereket tett be, azt ott kivette, begurította Bécs városába, mondta az őröknek, hogy az úton lerogyott, meg köll csináltatni.

Az őr ránézött, beengedte. Még a kovácsok megcsinálták a kereket, addig Mátyás király körünézett, hol gyöngébb a vár erődítése. Na elég az hozzá, hogy akkor mindent kikémlelt, ami fontos vót neki, akkó beült még a kocsmába, és rendelt magának ebédre hat tojást. Megette, kifizette, odatette az asztalra a pénzt, és egy cédulára ráírta, hogy:

Itt vót Mátyás király,
megevett hat tojást.

Aztán megfordította a tányért, és szépen alácsúsztatta a cetlit. Elment a kovácshoz, kifizette a kerékreperálást, visszagurította a kapuig. Ott az őr megin ránézett:

- Akkora orrod van, mint Mátyás királynak! - förmedt rá, a pácájáva jó nagyot húzott Mátyás hátára.

Na, Mátyás kigurította a kereket, aztán megfordította a lovakat, vissza a sereghöz.

Hej, ezök Bécsben szaladgáltak, mikor a tányér alatt megtalálták a cetlit. De mire aztán odajutottak vóna, hogy utána eredjenek, addigra má Mátyás király hetedhét határon is túl vót.

 

545. mese...

 

A RÓKA BECSAPJA A HALAT VIVŐ PARASZTOT,
DE A HALAKAT A FARKAS ESZI MEG (Szavak száma: 252)

Eközben a farkas étvágya kétszeresére nőtt. Ráugrott a rókára, torkon ragadta, és így szólt:

- Komám, ha nem szerzel nekem most nyomban valami harapnivalót, úgy menten letaszítlak a szurdokon keresztül a sötét völgy mélyébe!

- Légy nyugodt, komám, mindjárt lesz elég ennivalód. Gyere csak utánam. De aztán várj meg, amíg visszajövök, hogy megosztozzunk a zsákmányon!

- Jól van, jól van - felelte a farkas.

Éppen arra hajtott el egy paraszt, aki halat vitt a szekerén a városba. A róka egy mellékúton elébe került a szekérnek, lefeküdt az országút közepére, és halottnak tetette magát.

Mikor a paraszt odaért, és meglátta a fekvő rókát, nyomban leugrott a bakról, fogta a rókát, és hátul földobta a szekerére. Magában pedig örvendezve gondolt arra, milyen szépen meg­prémezteti majd az ünnepi kabátját a rókamállal. Ravaszdi koma azonban könnyedén ide-oda mozgatta a farkát, és ezekkel a mozdulatokkal egymás után lökte le a szekérről a halakat. Mikor úgy gondolta, hogy most már elég lesz, leugrott a szekérről anélkül, hogy a paraszt észrevette volna.

A farkas közben nyomon követte a szekeret, és az összes halat felfalta pikkelyestül, minde­nestül, csak a szálkáját köpte ki.

- Mi dolog ez, komám? - kérdezte a róka. - Hát ebben egyeztünk meg?

- A te részed ott maradt - felelte gúnyosan a farkas a szálkahalomra mutatva. - Hát nem elég neked ennyi bizonyítéka a barátságomnak?

A róka hallgatott, csak magában füstölgött:

„Várj csak! Megfizetsz te még nekem ezért!” - vigasztalta magát gondolatban.

 

444. mese

A BÖLCS PARASZT (Szavak száma: 1229)

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy bölcs paraszt. Egyszer, amikor az út szélén búzát vetett, arra ment annak az országnak a királya. Megállt, szóba állt a paraszttal, és meg­kérdezte, hogy mennyi jövedelme van a gazdaságából. A paraszt így felelt:

- Nem sok földem van, így a jövedelmem nem nagy. Évente alig szerzek kétszázat.

- És hová teszed azt a pénzt? - kérdezte a király.

- Ötvenet adok a királynak, ötvenet visszafizetek az adósságomért, ötvenet kölcsön adok, ötvenet pedig kidobok a sárba - felelte a paraszt.

A király nem értette a paraszt szavait, ezért megérte, hogy magyarázza meg.

- Ötvenet adok a királynak, vagyis, ennyi adót fizetek a földemért. Ötvennel törlesztem az adósságomat, mert öreg apám van, ő nevelt fel engem, most énnekem kell törődnöm ővele. Ötvenet kölcsön adok, látod, a fiamat nevelem, minden évben ennyit adok ki a szükségleteire, és amikor felnő, és én megöregszem, ezért fog ő gondozni engem. Ötvenet kidobok a sárba - egy lányt nevelek, neki hozományt adok. Amikor majd férjhez megy, a hozományba adott pénz olyan, mintha csak a sárba dobtam volna, mert vissza nem tér hozzám.

A királynak nagyon megtetszett a paraszt, és rövid gondolkodás után így szólt:

- Figyelj, senkinek se mondd el ezt, csak az én szemem előtt! Ha türelmes leszel, ajándékot kapsz, ha nem, megbüntetlek.

A paraszt a szavát adta, hogy senkinek sem fogja elmondani, csak a király szeme előtt, és a király tovább ment a maga útján. Egy idő múltán a király lakomát tartott és a vendégeinek feladott egy fejtörőt, ezt mondva:

- Egy parasztnak a gazdaságából évente kétszáz arany jövedelme van. Ötvenet odaad a király­nak, ötvenet lefizet az adóssága törlesztéséül, ötvenet kölcsön ad, és ötvenet kidob a sárba. Fejtsétek meg, hogyan teszi ezt a paraszt!

Senki sem tudott válaszolni. Ekkor a király így szólt:

- Három nap gondolkodási időt adok.

A király legfőbb minisztere így gondolkodott: „Talán király az emberektől hallotta ezt a fejtörőt, amikor az országot járta. Útra kell kelni, és kérdezősködni.” És elindult azon az úton, amin a király utazott. Nem messze, az út szélén a miniszter találkozott egy paraszttal, aki a búzát kaszálta, és megkérdezte tőle:

- Véletlenül nem járt egyszer erre a király?

- De, egyszer éppen erre járt. Még beszéltem is vele.

- Miről beszélgettetek?

- A király akkor rám parancsolt, hogy senkinek ne beszéljek róla, csak az ő szeme előtt.

- Tessék, adok neked pénzt, csak mondd el nekem!

A paraszt a kezébe vett egy érmét, nézi, ki van verve rajta a király arca, és azonnal, nézve a pénzt, mindent elmesélt a miniszternek. Ezért kapott huszonöt aranyat.

Három nap múlva a miniszter bement a királyhoz és elmondta neki a rejtvény megfejtését.

Egyedül csak ő tudta.

A király megértette, hogy a fejtörőt maga a paraszt magyarázta meg a miniszternek. Azonnal parancsot adott, hogy vezessék eléje azt a parasztot. Amikor a paraszt megérkezett, a király mindjárt mondta is neki:

- Mondtam neked, figyelj, senkinek ne meséld el, csak az én szemem előtt, de te elfecsegtél mindent a miniszteremnek.

- A miniszter adott egy pénzt, amin megláttam a király arcát és az előtt mondtam el mindent - felelte a paraszt.

- Igazad van - ismerte be a király.

A király, hogy kipróbálja a paraszt okosságát, tovább így beszélt:

- Most pedig mondd meg még azt, hogy miért van úgy, hogy a hajad ősz, a szakállad meg fekete!

- Azért, mert a hajam huszonöt évvel öregebb a szakállamnál - felelte a paraszt.

- Ha te ilyen okos vagy, mondd meg nekem, milyen magas az ég!

- Az ég nincs is magasan. Ha a földön kopogsz, azonnal meghallhatod az égben. Ha nem hiszed, mássz fel az égbe, én majd itt kopogok, és a királyuram szépen meghallja.

- Most pedig mondd meg, hogy milyen mély a föld!

- A föld nagyon mély. Már huszonöt éve elkísértem a nagyapámat le a földbe, de még nem jött vissza.

- Jól van, ma még hazamehetsz. Gyere el máskor, amikor meghívlak - mondta a király a parasztnak.

A király hamarosan ismét nagy lakomát rendezett. Meghívta minden miniszterét és sok más vendéget, közöttük az okos parasztot is. A király a parasztot maga mellé ültette, balra. A király ivott a tőle jobbra ülő vendég egészségére, és belecsapott az arcába, miközben ezt mondta: „Mindenkinek ezt kell tennie, amikor a tőle jobbra ülő vendég egészségére iszik.” És mindenki így is tett. A parasztra került a sor, hogy a tőle jobbra ülőnek, aki a király volt, az egészségére igyon és az arcába csapjon. Mindenki csak azt nézte, hogy az egyszerű falusi mit fog tenni. Hiszen arcul ütni a királyt, az már az ő veszte. A paraszt kicsit elgondolkodott, majd megszólalt:

- Kérem a felséges királyt és a nagyérdemű vendégeket, hogy előbb beszéljek pár szót, majd elfoglalom a sorban a helyemet.

- Beszélhetsz - adott engedélyt a király.

- Felséges király uram, és nagyérdemű vendégek! Egyszer egy ember - egy hajótörést szenve­dett hajóból - egy deszkán úszott a tengeren. Egyszer elért a partra, de ott szörnyű örvények voltak. Ha odaúszik, elsüllyed, de ha visszamegy és tovább úszik a tengeren, talán életben marad. Mondjátok meg, mit kellene tenni a szerencsétlennek: elpusztulni a part mellett, vagy visszamenni a tengerre, és talán életben maradni?

Minden vendég így felelt:

- Inkább visszamenni a tengerre és életben maradni.

- Akkor én is visszamegyek - mondta a paraszt, ivott és a balján ülő vendég arcába csapott, aki a legfőbb miniszter volt.

- Látom, bölcs ember vagy - mondta a király. - Hazamehetsz. De még egyszer eljössz, két hét múlva.

Két hét múlva ismét eljött a paraszt, de a palota kapujába álló őr nem engedte be.

- Ha nekem adod annak a felét, amit a király fog adni neked, akkor beengedlek.

A paraszt megértette, hogy hogyan oldja meg a dolgot, ezért ezt mondta:

- Rendben, az egész ajándékot neked adhatom, csak ezt írd fel, és minél hamarabb eressz be.

Az őr felírta, hogy minden jutalmat ő kapjon, és a paraszt bement a királyhoz. A király mind­járt mondta neki:

- Látom, hogy tenálad bölcsebb ember nincs az birodalmamban. Kérjél, amit csak akarsz, mindent megkapsz.

- Huszonöt korbácsütést szeretnék kapni - felelte a paraszt.

A király meglepődött, de beleegyezett. Ekkor a paraszt szólalt meg:

- Csakhogy ezek a korbácsütések nem nekem járnak. Minden ajándékodat, király uram, a szolgádnak adtam. Itt az írása.

A király, miután elolvasta az írást, behívatta az őrt, és huszonöt korbácsütést adatott neki. Ezután a király ezt mondta:

- Mivel az ajándékot magának átvette az őr, teneked nem maradt semmi, akkor még egyszer kérhetsz valamit, szívesen megadom.

- Jó lenne, ha kapnék egy régi nyerget - felelte a paraszt.

- Én adok neked egy szép lovat és egy új nyerget - ajánlotta a király.

- Nekem elég lesz egy régi nyereg is, nagy jó uram - felelte a paraszt.

A király írást adott: „Egy Régi Nyerget adok ennek és ennek...” Abban az országban minden tárgyat nagybetűvel írnak. Valóban volt egy nagy vár, aminek a neve volt: Régi Nyereg. A paraszt elment abba a várba, és a generálishoz így szólt:

- Mától kezdve én vagyok ennek a várnak a tulajdonosa. Íme a király írása.

A tábornok, nem tudván, hogy mi történt, szörnyen megharagudott, és azonnal elment panaszt tenni a királyhoz.

- Teljesen elfelejtettem - mondta a király -, hogy a birodalmamban van egy ilyen vár, de a szavamat nem változtathatom meg, engedd át a Régi Nyerget a birodalmam legbölcsebb emberének. Ha még okosabb leszel, adok neked egy másik várat.