744. mese

 

 MESÉK ÉS MONDÁK MÁTYÁS KIRÁLYRÓL:

​AZ ÁLRUHÁS KIRÁLY

Mátyás király a cinkotai kántornál (Szavak száma: 200)

Utazásba indult Mátyás király, bevetődött a cinkotai kántorhon. Szállást és vacsorát kírt, de nem volt egyebe a kántornak, csak három tojása, azt is megsüttette Mátyás királynak a cinkotai kántor. Kérdezte Mátyás királyt, hogy:

- Egy kis bor jó vóna?

- Ne tessík hozni! - mondta Mátyás király.

- De kírem, hozatok, mer ín is szeretem - mondta a kántor.

Mátyás király ellenire hozatott bort, píze nem vót, ekűdte a bibliát, és mégis hozatott bort Mátyás királynak, osztán elbúcsúzott.

Mikor Mátyás király hazaírt, mingyá eszibe jutott a cinkotai kántor. Levelet írt, hogy keresse fel Budán, a lakásán Mátyás Sándort. Útnak vette magát a kántor, hogy felkeresi azt a Mátyás Sándor pajtást. Fel is ment, fel is találta Mátyás Sándor házát. Nem akart bemenni, mer a királyi palotába utasították, hogy itt lakik, de mit vót mit tenni, csak bement. Mátyás király már akkor királyi ruhába vót, és tévesztésse nem merte ráfogni, hogy ez a Mátyás Sándor. Kérdezte Mátyás király, hogy mi járatba van. A cinkotai kántor aszonta:

- Mátyás Sándornak egy íccakára szálást adtam meg vacsorát: megevett három tojást, aszonta, most nem fizetek, maj eljön hozzám Budára látogatásra, akkor megfizetek.

Mátyás király osztán összehítta a főtanácsosokat, hogy őtözzenek a legszebb ruhába, jőjjenek el ebídre. Akkor elmentek ebídre, a cinkotai kántort felesígestől felültette az első helre, amazok meg csak csodálkoztak rajta, hogy mifíle ember lehet. A cinkotai kántor osztán megköszönte a szívessígét.

Mikor felálottak, Mátyás király kihítta a palota közepire a főtanácsosokat, aszonta:

- Vessék le magukról egyenkint a felsőruhájokat, tegyék a cinkotai kántor hátára!

Görnyedt mán alatta a cinkotai kántor, nem tudta, hogy mit akarnak véle. Eccer csak aszonta Mátyás király, hogy:

- Mindenki váltsa ki a maga gúnyáját!

Ami írtíket írt a ruha, az asztalra kellett letenni mindenkinek, a Mátyás király elébe, a ruha árát. Odahítta osztán az asztalhon, a pízt nekiadta, de meghatta neki, hogy amihent hazaír, a bibliáját kiváltsa.

 

712. mese...

 

MESÉK ÉS MONDÁK

Mátyás királyról

Mátyás király a cinkotai kántorral a kocsmában (Szavak száma: 548)

A cinkotai kántor a kocsmában ivogált, mikor Mátyás király bement, s a kántor mellé telepedett. Azt mondta a kántornak, hogy ő a Mátyás király íródeákja. Parancsolt is mindjárt tíz icce bort. A kocsmárosné akart is, nem is hozni, gondba esett, hogy a fiatal deák ki bírja-e fizetni, mert a deákoknak nem szokott pénzök lenni. Azt mondta Mátyás király:

- Csak hozzon, van sárga csikó.

Alig hozta be a kocsmárosné a bort, odavetődött két szál cigány. Ittak mindnyájan, jókedvük lett, Mátyás király elhúzta a szép kocsmárosnét táncolni. Tánc közben megmondta a kocsmárosnénak, hogy ha majd fizetni kell, azt mondja, hogy elveszett a sárga csikó (= arany), de ezt csak képlag mondja. A tánc után csakugyan, mikor fizetni akar Mátyás király íródeákja, keresi a sárga csikót, nincs sehol, azt mondja: tánc közben elvesztette. Hozzáfognak keresni, mindenki kereste, a kántor négykézláb is, nem találták sehol.

A kocsmárosné azt mondta, hogy itt marad az íródeák zálogban, de a kántor - szerette a kocsmárosnét, féltette, azt mondta, hogy ő nem hagyja a deákot, hazamegy pénzért, kiváltja. A cigányok, mikor fizetésről volt szó, kereket oldtak, s mikor a kántor ment hazafelé, akkor már a földön feküdtek, be voltak rúgva, s a kántor felbukott bennök a nagy setétségben. Mikor a kántor nagy nehezen feltápászkodott, végighúzott a botjával a két cigányon, hogy a cigányok elkezdtek jajgatni s kijózanodni. A kántornak otthon pénze nem volt, az apja mentéjét zálogosította el, úgy fizette ki a szép kocsmárosnét: öt húszast kellett fizetni.

Mátyás király látta a kántor jószívűségét, azt mondta neki: jöjjön fel Budára Mátyás király palotájába a feleségével; őt szereti Mátyás király legjobban, ő az íródeákja. A kántor azután nemsokára készült Budára, mondta a feleségének, hogy ő is jöjjön fel Budára, mert Mátyás király íródeákja azt mondta, hogy őt is felvigye. A kántorné szidta a kántort, hogy nem volt elég, hogy azért az íródeákért az apja mentéjét elzálogosította, most meg azt a pár krajcárt, amit azóta szerzett, akarja elkölteni! De a kántor nem engedett, a kantornénak is fel kellett menni Mátyás király íródeákjához Budára.

- Nagy ember az - mondta a kántor -, őt szereti Mátyás király legjobban.

Felmentek azután Budára Mátyás király palotájába, a katona már várta őket, bevezette Mátyás király szobájába. Mátyás király a kántor apja mentéjét vette magára, amelyiket elzálogosított; a kántor és a kántorné csak néztek: hogy került a mente Budára? A katona azután egy másik szobába vezette őket, itt már Mátyás királyon a király mentéje volt: tele arannyal, drága­gyöngyökkel. Mátyás király ott ült a trónusán, a bárók meg a hercegek ott álltak körülötte.

Akkor már tudta a kántorné is, hogy Mátyás királyhoz jöttek. Mátyás király akkor felállt, elmondta az uraknak, hogy ez a jószívű ember még az apja mentéjét is elzálogosította, csak hogy őt kiváltsa, s az ő drága mentéjét akasztotta a kántor nyakába, és azt mondta a kántornak, hogy kérjen, amit akar. A felesége egyre súgta, hogy aranyat, gyöngyöt kérjen, de a kántor csak azt kérte, hogy Cinkotán kétszer akkora legyen az icce, mint máshol! Mátyás király meg is adta még azt is, hogy a kántor, mert olyan jószívű volt, ingyen ihat, azután megvendégelte, s útnak bocsájtotta őket. A kántorné, mikor kijöttek is duruzsolt, hogy miért nem kért a kántor aranyat, ezüstöt! Csak mikor kikutatta a mentét, hallgatott el, mert tele volt minden zsebje arannyal.