PIROSMALAC (Szavak száma: 744)
Egyszer volt, hol nem volt, volt az egyik faluban egy olyan
asszony, akinek sohase volt gyermeke.
Egyszer aztán elszólta magát az asszony, hogy nem bánná már,
ha a jóisten egy kutyakölyköt adna neki, azt is felnevelné, csak legyen, akiben
öröme teljék.
Telt-múlt az idő, egyszer csak született neki egy gyermeke,
de az nem gyerek volt, hanem egy kismalac. Akkor jutott csak eszébe az
asszonynak, hogy ő egyszer elszólta magát. De hát mit csináljon, ha már megvan,
csak fel kell nevelje!
Már iskolába jártak a hatéves gyermekek. A kismalac is odafejlődött,
hogy már egy korba került velük. Összeültek az asszonyok, ahogy szoktak,
beszélgetni. Pirosmalac mindig ott ült az anyja mellett, mindig ott kuncogott.
- Hallja-e, komámasszony, ez a kismalac azért visít, mert menne
az iskolába a többi gyerek után.
- Hát ne űzzenek már énbelőlem csúfságot! - mondta a
Pirosmalac anyja. Nagyon szégyellte, hogy neki csak egy ilyen gyereke van.
No de a többi asszony addig beszélt neki, amíg csak elküldte
Pirosmalacot az iskolába. Ott meg visított a tanító úrra. A tanító, hogy elhallgattassa,
odalökött neki egy könyvet. Mindjárt elhallgatott Pirosmalac. A kis orra járt
betűről betűre. Tanult olvasni.
Egyszer a gyerekek elindultak, hogy mennek földiepret
szedni. A kismalac is menni akart, de az anyja nem akarta engedni. Hanem a szomszédasszonyok
addig beszéltek, hogy csak elengedte. A többi gyermek kosarat vitt, a
kismalacnak is kellett. A kis orrára tették, s azzal elindultak.
A szomszédban volt egy kisfiú, éppen annyi idős, mint Pirosmalac.
Az anyja a lelkére kötötte, hogy nagyon vigyázzon a kismalacra. A fiú meg is
fogadta a szavát.
Május hónap volt, mikor ért a földieper. Kimentek mind
együtt az erdőre. A kismalac elmaradt a többitől, levetette a malacbőrt. Hát
mikor levetette, hetedhét országon olyan szép teremtés nem volt sem Dunán
innen, sem Tiszán túl. Hamar teleszedte a kosarát, akkor aztán újra felvette a
malacbőrt, s ment a többi után. A szomszéd fiú ezt mind látta, de egy szót sem
szólt.
- Hát, Pirosmalac csúffá tett bennünket! - mondták a
gyerekek, mert sokkal több epret szedett, mint ők.
Mentek hazafelé. A szülők már sokallották, hogy a gyermekek oda
vannak, kiállottak az útra.
- Nézzétek csak, Pirosmalac is hoz földiepret! Ki szedte
tele a kosarát?
- Pirosmalac! - mondta a fiú, de egy árva szót sem szólt
arról, hogy ő mit látott.
Mikor kikerültek az iskolából, eljártak a fiúk a lányokhoz estézni.
A fiú elment estézni Pirosmalacékhoz. Az apja meg az anyja csak nézték s
sopánkodtak, hogy vajon mit akarhat ez a szegény fiú ettől az oktalan állattól.
De a fiú nem tágított, csakis oda járt.
Egyszer eljött az ideje, hogy a legény megházasodjon.
- Kit veszel el, fiam?
- A szomszédban való Pirosmalacot.
- Ne hozz szégyent a fejünkre, fiam! Ládd, tisztességben
megvénültünk, most akarsz hírbe tenni bennünket?
De a fiú kötötte magát, hogy ő csakis Pirosmalacot veszi el.
Összeszedte a komáit, elmentek kérőbe. Azt mondja az apja, mikor odaértek:
- Az én fiam soha meg nem házasodik, ha Pirosmalacot hozzá
nem adják.
Pirosmalacot is megkérdezték, az meg mozgatta a fejét, hogy igen.
Jegyben jártak aztán addig-ameddig. A lakodalomban ott volt
az egész falu, de még a szomszéd falu is; ha eddig nem láttak csodát, hát lássanak
most. Pirosmalac ott ült a legény mellett a menyegzőn. Akinek kedve volt, az
mulatott, akinek nem, csak nézte.
A vacsoránál a vőlegény elfoglalta a főhelyet, hozzáfogtak
vacsorázni. Mikor megvacsoráltak, a fiatalok felmentek a padlásra, mert akkoriban
az volt a szokás. A vőlegény az anyjának elmondott mindent. Azt is megmondta,
hogy mikor ő lelöki a malacbőrt, az anyja égesse el. Csináltatott titokban
menyasszonyi ruhát is, olyat, hogy gyönyörűség volt nézni.
Bandaszónál mentek fel, avval jöttek le. Volt bánat, amilyen
volt, de lett olyan öröm, hogy ki se lehet mondani. Mindenkinek tetszett,
mindenki csodálkozott, mert még senki se látott olyan szép menyasszonyt, mint
amilyen Pirosmalacból lett!
Volt a faluban egy öreg legény, Szakács János. Azt mondja az
anyjának:
- Anyám, én megházasodok.
- Kit vennél el, fiam?
- A szomszédban van egy koca, azt.
Hát az idős legény öt-hat embert megkért, hogy menjenek el
vele megkérni a szomszéd kocáját. Eleget erősködött a szomszéd:
- Oktalan állat az, nem Pirosmalac. Szaporára tartjuk mi
azt, nem férjhez adni.
De a kérők csak mondták a magukét. Mennek az ólba, a koca
ugrott az ajtóra. A hordókötelet előkerítették. A négy lábát összekötötték, de
kegyetlenül visított. Amikor a legény meg akarta csókolni, hát, uramfia, majd
leharapta az orrát!
No, lett is nevetés a faluban. Mindenki tudta, hogy Pirosmalac
nincs több. Eddig volt, mese volt.
