533. mese...

 

HOGYAN CSAPTA BE A RÓKA A KAKAST? (Szavak száma: 267)

Nem sokkal a csigával folytatott versenyfutás után elfogta a rókát az éhség. Tudott a faluban egy udvart, ahol egy olyan kakas vigyázott tizenkét tyúkra, amelyik a jobb szemére vak volt.

Látta a róka, hogy éppen egy héja köröz az udvar felett.

„Még képes elhalászni az orrom elől a pecsenyét ez a madár, ha meg nem előzöm” - gondolta a róka, és gyorsan odafutott.

A kakas meghallotta a lépteit, és látta azt is, hogy közelít, odakiáltott hát a tyúkoknak, hogy vigyázzanak.

- Kedves időjelző, semmi okod, hogy óva intsd tőlem a tyúkjaidat, hiszen azért jövök, hogy megmentselek benneteket. Nézz csak föl a bal szemeddel, akkor mindjárt meglátod a héját, aki minden erejével arra igyekszik, hogy megehessen benneteket.

A kakas erre felnézett, és annyira megrémült, mikor feje felett meglátta a héját, hogy alig volt képes jelt adni a tyúkoknak a menekülésre.

- Most már láthatod, milyen jóakarótok vagyok! De még további tanújelét is adhatom a barát­ságomnak. Két szemmel biztosabban látnál mint fél szemmel, így hát, ha akarod, szívesen meggyógyítom a hályogot a jobb szemeden. Akkor aztán, bármikor jöjjön is a héja, észreve­szed, és meg tudod védeni tőle a tyúkjaidat. Csak annyi az egész, hogy meg kell csókolnom a szemedet, és akkor nyomban meggyógyul, mivel én isten küldötte vagyok.

A kakas tudta, hogy ebben a sövénykerülőben nem lehet igazán megbízni, de annyira elbódí­tot­ta az a reménység, hogy a szeme rendbe jöhet, hogy odatipegett a rókához, és csókra nyúj­totta neki a szemét.

A róka azonban elkapta a nyakát, és megfojtotta a kakast. És mivel ilyenformán a tyúkok véde­lem nélkül maradtak, szépen elhordta őket egymás után.

76. mese

Guri, guri, hógolyó (Szavak száma: 339)

- Gyuri, Lidi, Piroska, kapjátok fel hamar a bundátokat, azután ki az udvarra! Az éjszaka csupa hó lett minden! Nézzetek csak fel a háztetőre, fehérebb lett, mint a mesebeli öreg asszony háza, pedig annak fehér czukorból volt a zsindelye.

Gyurit, Lidit, Piroskát nem is kellett sokáig kérni. Kiszaladtak az udvarra s nagy gyönyö­rűséggel ropogtatták lábuk alatt a friss havat.

- Gyerekek! Egyet mondok, kettő lesz belőle. Játszszunk ellenséget! Dobáljuk egymást hó­labdával.

Ez volt a harczias Gyuri mondókája, a ki generális akar lenni. Csakhogy Lidinek és Piros­kának nem volt rá kedvük.

- Csináljunk hógolyót, azután gurítsuk az udvaron mindaddig, a mig akkora nem lesz, hogy süveget tehetünk a hegyibe, seprűnyelet dughatunk két oldalába, azután kifaraghatjuk a szemét, az orrát, a száját és kész lesz - a hóember.

Lidi ujjongva fogadta Piroska tervét, csak Gyuri akart nehezen beletörődni. Ő háborúsdit akar és nem játékot. De kénytelen volt a többségnek engedni.

Piroska azzal vigasztalta, majd harczolhat még igazi ellenség ellen, ha generális lesz.

Lidi már össze is gyúrt egy kis hólabdát és gurítani kezdte.

Kis golyóból nagy golyó,

Guri, guri, hógolyó!

Csak épen akkora volt, hogy két kis tenyere átfoghatta. Egyszer-kétszer Piroska maga végig gurította az udvaron. Mikor a golyó visszakerűlt, nagyobb volt már, mint a Piroska feje.

Gyuri és Lidi most még csak a szemükkel segítettek Piroskának.

Negyedszer-ötödször a golyó már olyan nehéz volt, hogy egyesűlt erővel se tudták volna felemelni.

Most már Gyuri is, Lidi is nekigyűrkőzött a golyónak, mely egyre nőtt mint az a kis porszem a tündérmesében, a melyből egy egész hegy lesz.

Sorban egymás mögé sorakozva tízszer járták már körűl az udvart. De azért ki nem fáradnak.

A vitéz Gyuri kormányozza a kis gurító társaságot. Ő a vezér. Hisz ezzel a hógolyóval egy egész várat lehetne ostromolni!

- Vigyázz! Itt vagyunk a kútnál. Fordúlj! - hangzik a jelszó, mintha egy egész sereget vezetne.

A golyó már akkora, hogy a gyerekek fejét is túlhaladja, de azért gurítják örömmel, jó kedvvel, nótát énekelve hozzá:

Kis golyóból nagy golyó,

Guri, guri, hógolyó!