Volt egy szegény embernek egy kis malackája. Olyan kövér volt,
hogy már repedt ki a kövérségtől. Levágták, s feltették a füstölőre a kis
malackát. Tavaszra minden elfogyott belőle, csak a kis gömbec maradt meg.
Egyszer a házigazda elment kapálni a szőlőbe, otthon maradt
a három leánya meg a felesége, hogy vacsorát főzzenek. Azt mondta az asszony a
nagyobbik leánynak:
- Eredj, lányom, a padlásra, hozd le a kis gömbecet, főzzük
meg apádnak.
Mikor a leány felment a padlásra, hozzá akart nyúlni a kis
gömbechez, hogy levegye, nagyot kiáltott a kis gömbec:
- Mit akarsz te? Engem megenni? Inkább megeszlek én téged!
Hamm, bekapta a leányt. Az anyja nem tudta elképzelni, hogy
miért nem jön a leány a padlásról a gömbeccel. Felküldte a közbelső leányt, hogy
hozza le az. Az is úgy járt, azt is bekapta. Küldte a legkisebbik leányt is az
anyja, hogy hozza le a gömbecet, az is éppen úgy járt, mint a másik kettő, azt
is bekapta a kis gömbec. Közben az asszony mind csodálkozott, hogy hova lettek
a lányok, hogy nem jön le egy sem. Felment a padlásra, hogy hozza le ő a
gömbecet. Mikor meglátta, hogy milyen nagy, még megörült neki. Mikor le akarta
akasztani, rákiáltott a kis gömbec:
- Mit akarsz te? Engem levinni? Inkább megeszlek! - S azt is
hamm, bekapta.
A szegény embernek nem volt aki vacsorát főzzön. Közben
hazajött a mezőről, nem volt senki sehol a házban, vacsora se volt a tűznél, még
tűz se volt. A gazda kezdett kiabálni, a szomszédba átszaladt, mindenfelé kereste
a feleségét s a leányait. Gondolta:
„Hát én bizony megéheztem, inkább vacsora után nézek.”
Tudta, hogy egyéb vacsora nem lesz, hát gondolta, hogy a kis
gömbecet lehozza s megeszi. Felment a padlásra, le akarta hozni a kis gömbecet,
de amint hozzányúlt, rákiáltott a kis gömbec, mint a többiekre:
- Engem akarsz te megenni? Inkább megeszlek én téged! - S
hamm, bekapta a gazdát is.
De most már olyan nagy lett, hogy nem bírta tartani a
madzagja, leszakadt s lehengeredett, le a padlásról, le a tornácra. Dombon volt
a ház, lehengeredett az utcára, s hengeredett végig az utcán. Jöttek haza este
a mezőről a kapások, s a kis gömbec mind bekapdosta őket. A faluvégen
találkozott a disznócsordával, s azt is mind bekapdosta a kis gömbec. Leghátul
jött a kanászgyerek, a bicska ki volt nyitva a kezében, s ette a szalonnát. A
kis gömbec azt is bekapta, de hogy a bicska ki volt nyitva, a kis gömbecet
kihasította, s így szépen mind kisorakoztak belőle.
Ha a kis gömbec ki nem hasadt volna, az én mesém is tovább
tartott volna.
