A pórul járt kutyus (Szavak száma:
668)
Czirmos nénihez ozsonnára volt
hivatalos Macskási kisasszony. Czirmos néni régen hívogatta már a kisasszonyt,
hogy látogassa meg őt a nyári lakásában, a szérűskert végén, hol kitünő a
levegő s olcsó az élet, mert ozsonna után tuczatszám fogdoshatják össze a nagy
forróságtól ellustúlt, ellankadt verebeket.
Macskási kisasszony fogta hát a
horgolását, s a mamájának szentűl megfogadta, hogy családi ellenségüket, a
Bodri kutyát, kerűlni fogja, elballagott a Czirmos néni villája felé.
Bodri ott hevert az udvaron, az orrára
szálló legyeket kapdosta el, de ez nagyon sovány mulatság volt. A mint meglátta
Macskási kisasszonyt, tüstént utána somfordált. De a czicza se volt rest, s egy
ugrással átvetette magát az udvar kerítésén. Bodri iszonyú méregbe jött, s oly
hangosan kezdett ugatni, hogy még a kakasok is kinéztek a fák árnyékából, hogy
mi történik az udvaron.
Czirmos néni nagyon megörűlt kis barátnőjének,
elbeszélgettek a világ dolgairól, az egérhús drágaságáról, a kutyák
rosszaságáról, s aztán beültek a villába, vagyis a béres gazda által kint
felejtett nagy sajtárba, s szürcsölni kezdték a jó, illatos kávét, melyről
Czirmos néni konyhája híres volt.
Ki tudja, hány csészével fogyasztottak
volna el, ha egyre közeledő kutya ugatás meg nem zavarja őket. Macskási
kisasszonynak torkán akadt a legjobb falat, s kiejtette kezéből a piros virágos
porczelláncsészét. Czirmos néni hamar kinézett.
- A Bodri jön! - kiáltott be
vendégének.
- Tehát a nyomomba akadt a
haszontalan! - kiáltott a kis czicza, - merre szaladjunk, Czirmos néni?
- Megállj, lányom! Még kérdés, hogy
szaladjunk-e? Ez a Bodri sokat ugat, de ha szembe szállnak vele, mindjárt
meghátrál.
És Czirmos néni mindjárt csípőre tette
a két első lábát. Megmutatja, hogy ő bizony kész szembeszállni a Bodrival.
- Jaj, ne tegyük, nénikém! -
rimánkodott a kis czicza. - Ha engem a Bodri meg találna harapni, a mama többet
sohse eresztene el hazulról.
- Hja, szentem, ha a te mamád téged
ennyire kényeztet, akkor sohse lesz belőled jóravaló macska.
A Bodri e közben megszimatolta, hogy
hol vannak az ő ellenségei, s rettentő ugatással közeledett. A két cziczának
csak épen annyi ideje volt, hogy a sajtár mögé rejtőzzék.
- Mi lesz velem, mi lesz velem! -
siránkozott Macskási kisasszony.
- Csak fogd a sajtárt, - súgta oda
Czirmos néni, - s mikor kiáltom: rajta... akkor döntsd el minden erődből.
Czirmos néni ugyanis tudta, hogy Bodri
egy fiatal, tapasztalatlan kis kutya, nem is kutya, hanem csacsi, egy kitünő
terv támadt a fejében. Olyan kitünő, hogy a három szál bajusza is rángatózott
nevettében, ha rágondolt.
A terv fényesen sikerűlt.
Mikor Bodri elvakúltan belerohant a
sajtárba, melyben a cziczákat sejtette, Czirmos néni elkiáltotta magát:
- Rajta!
A másik perczben Bodrira borították a
sajtárt.
A bolond kutya azt hitte, hogy itt a
világ vége. A fején egy hatalmas koppanást érzett, s aztán minden sötét lett
körűlötte. Hej, de meg volt ijedve! Úgy vonított, mintha tüzes vassal égették
volna.
A két czicza rögtön ráugrott a
sajtárra, hogy Bodri a fészkelődésével föl ne borítsa. Akkor aztán körűlnéztek.
A pórúljárt kutyusból csak a farkát látták kétségbeesetten kalimpálni. Ez kint
szorúlt.
Nosza, Czirmos néni leugrik a sajtárról,
s a Bodri farkát egy zsineggel jól erősen hozzá kötözte a sajtár füléhez. Azzal
félreálltak az útból, s lesték, hogy mit csinál a boldogtalan.
Bodri hamarosan fölborította
kényelmetlen börtönét, s keserves vonítással futásnak eredt.
De mi ez? Valaki fogja a farkát, és
szalad utána.
Jaj, jaj, jaj! Ki lehet az, mi lehet
az? Talán az ördög fogta be őt és szekerezik utána? Micsoda dübörgés az
mögötte, a mely annál erősebb, minél jobban szalad Bodri. Reszketett a
félelemtől és kiverte az izzadság. Futott, futott, mintha megbolondúlt volna.
Czirmos néni és Macskási kisasszony
pedig egymás nyakába borúltak és úgy nevettek, oly jóizűen kaczagtak, hogy a
könnyük is kicsordúlt. Így még kutyát le nem főztek soha. Lesz öröm
Macskaországban!
De azért Macskási kisasszony nem mert
maga hazamenni. Félt a Bodri bosszújától. Czirmos néninek kellett őt hazáig
kisérni.
Pedig hiába félt: azóta Bodri csak a
tyúkokat kergette, s a legkisebb cziczával se mert kikötni.
Vigyázz Bodri, mert egyszer majd a
tyúkok is lefőznek.
