A következő címkéjű bejegyzések mutatása: veréb. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: veréb. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. június 4., szombat

618. mese...

     A következő mesék egy híres néprajzkutató gyűjtéséből származnak, ha szeretnél róla többet megtudni, akkor kattints ide👀👀👀👀👀 


EGYSZER EGY IDŐBEN... (Szavak száma: 35)

Egyszer egy időben,
szilágyi erdőben,
a madarak marakodtak,
a verebek verekedtek,
szúnyogok pöröltek.
Ezt a szarka meghallotta,
szalmakardját kirántotta,
szúnyog fejét levágta.
Bagolyt küldtek doktorért,
míg a bagoly ballagott,
addig szúnyog elpatkolt.

 

2015. február 23., hétfő

398. mese

MIÉRT EVÉS UTÁN MOSAKSZIK A MACSKA (Szavak száma: 111)

Egyszer a macska fogott egy verebet, és már készülődik, hogy megegye, de a veréb okos volt, ezért megszólalt:
- Megmosakodtál evés előtt?
- Jaj, majdnem elfelejtettem - jutott az eszébe a macskának. Letette a verebet, és elkezdett mosakodni.
A veréb egy kicsit feküdt a földön, majd huss! - már fenn ül az ágon.
- Most keress magadnak másik reggelit! - gúnyolódott a veréb, és elrepült.
A macska pedig befejezvén a mosakodást így szólt magához:
- Ha már így állnak a dolgok, mától fogva csak evés után fogok mosakodni.
És mind a mai napig így is tesz - előbb eszik, és csak utána mosakszik.

2012. április 17., kedd

148. mese


Nyúl, veréb, ölyv. (Szavak száma: 188)
Egy vadász a nyulat egykor mintegy lopó
Fektében megleste, s vele volt hat kopó.
Mit tudott mást tenni a nyúl félelmében,
Kereste életét lába védelmében.
Szalad mindenfelé egész erejéből,
Hogy kimenekedjék a vadász körméből.
Kétszer is elfutja már régi nyomását,
Hogy így megcsalhassa a kopók szaglását.
Néha nagyot ugrik, néha vizet keres;
Hogy eltéveszthesse nyomát ott a deres;
Vizsgál, ha kaphatna más nyulat fektében,
Hogy így azt vethetné a kopók elébe:
De keveset szolgál minden mestersége,
A deresnek hozzá nincsen embersége:
Látja hogy mindenütt hág fáradt sarkába’.
Hogy azért ne essék a vadász markába,
Beszaladt végtére egy sűrű cserjébe,
Hol csaptak az ágak a kopók szemébe,
S ekképen sokára a nyúl megszabadult,
S majd félholtan szegény egy helyen meglapult.
Egy veréb hogy látja szörnyű fáradságát,
Kérdi, hová tette lába gyorsaságát?
Szemtelen! Hány ízben magad mint dicsérted,
Mondtam, hogy nem adnám egyik szárnyam érted.
Megmondám, hogy így jársz, nincsen három napja!
Azonban őkelmét az ölyű elkapja.
A nyúl felel: Látom neked sem barátod
Az ölyű, mert szádat körmei közt tátod...
Gonosz szívnek jele másokat megvetni:
Nagy vétek a szegényt kínjában nevetni.

2012. február 2., csütörtök

73. mese


A pórul járt kutyus (Szavak száma: 668)
Czirmos nénihez ozsonnára volt hivatalos Macskási kisasszony. Czirmos néni régen hívogatta már a kisasszonyt, hogy látogassa meg őt a nyári lakásában, a szérűskert végén, hol kitünő a levegő s olcsó az élet, mert ozsonna után tuczatszám fogdoshatják össze a nagy forróságtól ellustúlt, ellankadt verebeket.
Macskási kisasszony fogta hát a horgolását, s a mamájának szentűl megfogadta, hogy családi ellenségüket, a Bodri kutyát, kerűlni fogja, elballagott a Czirmos néni villája felé.
Bodri ott hevert az udvaron, az orrára szálló legyeket kapdosta el, de ez nagyon sovány mulatság volt. A mint meglátta Macskási kisasszonyt, tüstént utána somfordált. De a czicza se volt rest, s egy ugrással átvetette magát az udvar kerítésén. Bodri iszonyú méregbe jött, s oly hangosan kezdett ugatni, hogy még a kakasok is kinéztek a fák árnyékából, hogy mi történik az udvaron.
Czirmos néni nagyon megörűlt kis barátnőjének, elbeszélgettek a világ dolgairól, az egérhús drágaságáról, a kutyák rosszaságáról, s aztán beültek a villába, vagyis a béres gazda által kint felejtett nagy sajtárba, s szürcsölni kezdték a jó, illatos kávét, melyről Czirmos néni konyhája híres volt.
Ki tudja, hány csészével fogyasztottak volna el, ha egyre közeledő kutya ugatás meg nem zavarja őket. Macskási kisasszonynak torkán akadt a legjobb falat, s kiejtette kezéből a piros virágos porczelláncsészét. Czirmos néni hamar kinézett.
- A Bodri jön! - kiáltott be vendégének.
- Tehát a nyomomba akadt a haszontalan! - kiáltott a kis czicza, - merre szaladjunk, Czirmos néni?
- Megállj, lányom! Még kérdés, hogy szaladjunk-e? Ez a Bodri sokat ugat, de ha szembe szállnak vele, mindjárt meghátrál.
És Czirmos néni mindjárt csípőre tette a két első lábát. Megmutatja, hogy ő bizony kész szembeszállni a Bodrival.
- Jaj, ne tegyük, nénikém! - rimánkodott a kis czicza. - Ha engem a Bodri meg találna harapni, a mama többet sohse eresztene el hazulról.
- Hja, szentem, ha a te mamád téged ennyire kényeztet, akkor sohse lesz belőled jóravaló macska.
A Bodri e közben megszimatolta, hogy hol vannak az ő ellenségei, s rettentő ugatással köze­ledett. A két cziczának csak épen annyi ideje volt, hogy a sajtár mögé rejtőzzék.
- Mi lesz velem, mi lesz velem! - siránkozott Macskási kisasszony.
- Csak fogd a sajtárt, - súgta oda Czirmos néni, - s mikor kiáltom: rajta... akkor döntsd el minden erődből.
Czirmos néni ugyanis tudta, hogy Bodri egy fiatal, tapasztalatlan kis kutya, nem is kutya, hanem csacsi, egy kitünő terv támadt a fejében. Olyan kitünő, hogy a három szál bajusza is rángatózott nevettében, ha rágondolt.
A terv fényesen sikerűlt.
Mikor Bodri elvakúltan belerohant a sajtárba, melyben a cziczákat sejtette, Czirmos néni elkiáltotta magát:
- Rajta!
A másik perczben Bodrira borították a sajtárt.
A bolond kutya azt hitte, hogy itt a világ vége. A fején egy hatalmas koppanást érzett, s aztán minden sötét lett körűlötte. Hej, de meg volt ijedve! Úgy vonított, mintha tüzes vassal égették volna.
A két czicza rögtön ráugrott a sajtárra, hogy Bodri a fészkelődésével föl ne borítsa. Akkor aztán körűlnéztek. A pórúljárt kutyusból csak a farkát látták kétségbeesetten kalimpálni. Ez kint szorúlt.
Nosza, Czirmos néni leugrik a sajtárról, s a Bodri farkát egy zsineggel jól erősen hozzá kötözte a sajtár füléhez. Azzal félreálltak az útból, s lesték, hogy mit csinál a boldogtalan.
Bodri hamarosan fölborította kényelmetlen börtönét, s keserves vonítással futásnak eredt.
De mi ez? Valaki fogja a farkát, és szalad utána.
Jaj, jaj, jaj! Ki lehet az, mi lehet az? Talán az ördög fogta be őt és szekerezik utána? Micsoda dübörgés az mögötte, a mely annál erősebb, minél jobban szalad Bodri. Reszketett a félelemtől és kiverte az izzadság. Futott, futott, mintha megbolondúlt volna.
Czirmos néni és Macskási kisasszony pedig egymás nyakába borúltak és úgy nevettek, oly jóizűen kaczagtak, hogy a könnyük is kicsordúlt. Így még kutyát le nem főztek soha. Lesz öröm Macskaországban!
De azért Macskási kisasszony nem mert maga hazamenni. Félt a Bodri bosszújától. Czirmos néninek kellett őt hazáig kisérni.
Pedig hiába félt: azóta Bodri csak a tyúkokat kergette, s a legkisebb cziczával se mert kikötni.
Vigyázz Bodri, mert egyszer majd a tyúkok is lefőznek.