872. mese...

 

Az aranyszőrű bárány (Szavak száma: 874)

Vót eccer egy király. Annak a királynak vót egy nagy erdeje. De
abba az erdőbe mindig olyan soványok vótak a bárányok, hogy...
szóval a királynak semmi kedve nem vót. Ezér oszt gyakran vál-
takoztak nálla a juhászok. Maj minden harmadnap más juhásza
vót. Mer vagy karóba húzatta a fejét a juhászoknak avégett, hogy
a juhok soványok vótak, vagy odamaradtak a juhászok, hogy meg-
ölték űket az erdőbe, és a juh magába jött haza.
Itt meg eccer egy fiú meghallotta, hogy hogy van. Azt mondja
ez a szegény fiú, hogy:
— Na, én elmegyek, megpróbálom.
Odament, felment a királyho. Azt mondja a király:
— Na, fiam, úgy fogjál hozzá a juhászsághoz, hogy vagy kövérek
lesznek a juhok, vagy három napig kibírod. Mert itt — azt mondja
— vagy karóba megy a fejed, ha soványok lesznek a juhok, vagy
odaveszel az erdőbe, ahol a legelő van.
Na, jól van, elmegyen a fiú. Fütyölve-danolva elhajtja a juhot
első nap az erdőbe.
Megyen, hát behajt a rézerdőbe. Gyönyörűen legelnek a juhok.
De tilos helyre ment be. Ahogy megyen, látja, hogy ott egy gyö-
nyörűszép kis virágoskert van az erdő közepin és ott van egy sár-
kány. Ott fekszik, ott nyöszörög egy nagy sárkány.
Odamegyen a fiú, azt mondja a sárkány:
— Te fiú, te, hogy mertél ebbe az erdőbe bejönni? Ez az én erdőm,
ez a rézerdő. Mért merted legyepeltetni a füvemet?
— Hát — azt mondja —, a juhom jött, én meg jöttem utána.
— Eridj csak — azt mondja —, amott van egy asztal, azon az

asztalon van egy pohár, abba víz, hozd el, hagy igyam meg!
A fiú meg elment, megitta a vizet, nem hozta a sárkánynak.
Mikor odamegyen, hát nem bír meg se mozdulni a sárkány. Mer
attul a víztül kelt vóna fel. Ű meg oszt fogta és levágta a sárkány-
nak mind a hét fejit.
Akkor oszt gyepeltetett tovább.
Este oszt a fiú megyen hazafele fütyülve-danolva.
És vót ott a sárkánynak abba a kertbe egy rézszőrű báránya.
Fogta a fiú, oszt hazavitte. Meg még abbul a kertbül egy gyönyörű
szép csokor virágot is vitt.

Akkor a királylányok kinéztek az ablakon. Három királyjány
vót. A legkisebb csak leszalad a fiúhoz, elkapja tülle a virágot, oszt
elvitte.
Bemegy az apjához:
— Nézd, apám — azt mondja —, a juhászfiú hazajött és micsoda
csokor virágot hozott! És a juhok olyan szépek, hogy — azt mondja
— kívánat ránézni. És nézd, apám, hozott nekem egy rézszőrű
bárányt.
— Ne mondd, lányom!
— Igaz — azt mondja.
Na, a fiú másnap is kiment. Másnap pedig egy másik erdőbe,
az ezüsterdőbe ment a juhval. Ugyanúgy ott is úgy tanált mindent.
De ott egy kilencfejű sárkány vót. Azt is megölte.
No, akkor osztán, mikor este lett, ment haza.
És ott vót abba a kertbe annak a sárkánynak egy gyönyörű szép
ezüstszőrű báránya. Fogta, oszt hazavitte, meg egy csokor virágot.
Megint szalad elibe a legkisebb királyjány és elvette az ezüst-
szőrű bárányt meg a virágot tülle. Bevitte az apjához, azt mondja:
— Nézd, apám, mán nemcsak az, hogy a juhok kövérebbek, mán
egy ezüstszőrű bárány is van, és a fiú hozott egy csokor virágot
nekem!
No, így osztán harmadnap megint kiment a fiú. Oszt akkor az
aranyerdőbe ment a juhval. De ott mán egy tizenkétfejű sárkány
vót. Akkor oszt azt is megölte.
Mikor aztán este lett, ment haza a juhval.
És vót a tizenkétfejű sárkánynak a kertibe egy aranyszőrű bá-
rány. Fogta, oszt hazavitte. Meg vitt abbul a kertbül egy gyönyörű
szép csokor virágot.
A legkisebb királyjány mán nézte az ablakon, hogy jön-e? Mikor
meglátta, leszaladt elibe, elvette tülle az aranyszőrű bárányt meg
a csokor virágot és bevitte az apjához.
Azt mondja:
— Apám, gyönyörű kövérek a juhok. Mán egy aranyszőrű bárány
is van és a fiú megént hozott virágot nekem.
Behivatta a király a juhászfiút, mondja neki:
— Na, fiam, kitőtt az időd, a juhok kövérek, most mán megsze-
reztél mindent. Fele királyságom rád adom. A jányaim közül vá-
laszd, amelyiket akarod!
Azt mondja a juhászfiú:
— A legkisebbiket választom.

A király gondolta, hogy a jánya is megszerette a fiút. Azt mondja:
— No, fiam, ha azt választottad, akkor legyen a tied! Mert tudod,
mit csináltál nekem? Az az erdőség, az a nagy erdő, az mind az
enyém vót valamikor. De mióta azok a sárkányok tanyáztak benne,
azóta se juhászt, se báránt nem tudtam tartani. De mivel te meg-
szerezted azt a nagy erdőt vissza, az a tied, meg neked adom a
fele királyságomat, meg az egyik jányomat.
Akkor oszt azt mondta a fiú:
— No, most mán menjünk a szüleimér!
Azt mondja a király:
— Hát hon a szüleid?
— Hát itt meg itt laknak a szüleim — azt mondja. — Azok is
hagy jöjjenek a lakodalomra!
Na, eljöttek oszt a szülei is. Azok is osztán mulattak.
Három napig tartott a lakodalom.
Akkor oszt azt mondta a fiú:
— Na, most mán, apám-anyám, itt fognak maradni.
Vót előttük egy folyó víz. Azt mondta a fiú a királynak, hogy mi
szólása lesz bele, hogyha ű ott egy kastélyt csináltat az apjának,
meg anyjának.
— Semmi — azt mondja.
Akkor oszt csináltatott a fiú az apjának, az anyjának egy kas-
télyt oda, és abba helyezte űket lakni. És a vizén keresztül hidat
csináltatott, hogy tudjon jönni apja, anyja a királyfiához. Tiszta
plüss bordó bársonnyal húzatta be a hidat, amin jött az anyja meg
az apja.
Hát így osztán élnek még ma is boldogan, ha meg nem haltak. 

Megjelent az Intermix Kiadó gondozásában
Felelős kiadó: Dupka György
Felelős szerkesztő: Tirkánics Gabriella   

703. mese...

MESÉK ÉS MONDÁK

Mátyás királyról

Ajándékba száz botütés (Szavak száma: 273)

Élt egyszer a Murány-völgyön egy szegény juhász. A falutól távol tanyán lakott családjával. Csak néha-néha ment be a faluba. Be-betért a kocsmába is. Az emberek beszélgettek erről-arról, hogy nagy a szegénység, de Mátyás király majd rendet csinál az országban meg az urak közt, hogy ne sanyargassák a népet.

Egy juh éppen akkor ellett ikreket. No, gondolta a juhász, elviszem a két kis báránykát Mátyás királynak. Úgy is volt. Elindult Budára, nyakában a báránykákkal. A kapuban útját állja a strázsa.

- Hova, hova, öreg?

- A felséges királyhoz volna utam.

- Nem úgy van az! Hát aztán mit akarsz te a királytól?

- Ezt a két báránykát hozom ajándékba.

- No, jó, mehetsz, de csak akkor, ha megkapom a felét, amit a királytól kapsz.

A juhász megígérte. Ahogy megy beljebb, még volt két kapu. Azonmód úgy járt, mint az elsőnél. Megígérte, hogy megkapják a fele ajándékot.

No, aztán bekerült a királyhoz. Elibe tette a két báránykát. A király örült a kis állatoknak. Jólesett neki, hogy szeretik, még a szegények is kedveskednek neki. Kérdi az öreg juhászt, hogy mit kíván cserébe.

- Semmi mást, felséges királyom, csak száz botütést.

Elámul a király.

- Még hogy botoztassalak meg, mikor te nekem ajándékot adsz?!

- Ezt kívánom, uram, királyom.

Nem volt mit tenni, a király megparancsolta, hogy a juhász kapja meg az ajándékot. Igen ám, de akkor a juhász bevallotta, hogy az ajándékot ő odaígérte a strázsáknak. Úgyhogy az nem őt illeti.

Így azután mind a három strázsát deresre húzták, és megkapták a maguk porcióját.

A király pedig amikor megtudta, hogy történt a dolog, a strázsákat elcsapatta, a juhásznak pedig adott egy tarisznya aranyat.

 

 

678. mese...

MESÉK ÉS MONDÁK
Mátyás királyról

 

Mátyás király aranyszőrű báránya (Szavak száma: 736)

Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások köszöntötték egymást. Mondja a burkus király, hogy:

- Úgy hallottam, hogy egy aranyszőrű báránya van.

- Igaz - azt mondja -, nekem van a juhaim közt egy aranyszőrű bárányom, és oan csobánom van, hogy sosem hazudott.

A burkus király azt mondta:

- Én megmutatom, hogy hazud.

- De - azt mondja Mátyás király - a nem hazud, oan nincs!

- De én megmutatom, hogy hazud, mert én megcsalom, hogy muszáj, hogy hazudjon.

Azt mondja Mátyás király, hogy:

- Én es fogadok akármibe, hogy nem hazud. Fele országomat odaadom.

Azt mondja a burkus király:

- Én es odaadom fele országomat, ha nem hazud.

Jó, mán kezet fognak, avval jóccokát mond a burkus király, és elmenen onnat más szállására. Ott felöltözött a burkus király ilyen parasztgúnyába, és elment ki a tanyára. Köszönti a csobánt. Fogadja a csobán.

- Isten hozta, király uram!

- Honnét üsmersz te engemet, hogy én király vagyok?

Azt mondja a csobán:

- Üsmerem én a szován, hogy maga király.

Azt mondja a burkus király:

- Adok én neked sok pénzt és hat lovat és hintót, add nekem az aranyszőrű bárányt!

- Jaj - azt mondja -, a világért se adnám, mert felakasztana Mátyás király.

Sok pénzt ígért neki, nem, egyként se egyezett belé.

Hazamegyen nagy búsan a szállására, és ott búsul, és ott volt a leánya es. Azt mondja:

- Ne búsuljon, mert elmenyek én egy csomó színarannyal és megcsalom én.

Vitt egy ládácska színaranyat és egy üveg bort jó mézesen, hogy a csobánt megcsalja. De azt mondja a csobán, hogy neki nem szűkös a pénz, Mátyás király felakasztatja, ha kérdi, hogy hova lett az aranyszőrű bárány. Addig mondott a leány, addig incselkedett, hogy megitták a bort, de a leánynak kellett elébb innia belőlle, hogy lássa, nem tett-é valami étetőt beléje. Oan kedve kerekedett aztán a csobánnak, hogy azt mondja: odaadja, ha hagyja, hogy vélle háljon, de pénz nem néki nem kell, mert pénz néki elég van.

Sokat nem szokotálódott a leány, hagyta, hogy vélle háljon. No, azután azt mondja a leány a csobánnak, hogy:

- Nyúzd meg a bárányt, és a húst edd meg, mert nékem a húsa nem kell, csak a bőre.

Hazavitte nagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak a bőrét. No, örvendezett az apja es, hogy a leánya meg tudta csalni a csobánt.

De reggel lett, és búsult a csobán, hogy mit mondjon ő most Mátyás királynak, hogy az aranyszőrű bárány elveszett. Jött haza a csobán, hogy a királynak mondja meg, ha mit tud hazudni. Útközben bészúrta a botját egy féreglikba, és a kalapját reatette. Elhátrált tőlle, még nekiment, köszöntötte király uramnak. Mondta a király:

- Mi újság a tanyán? - Mán a kalapja.

Mondja újra a csobán:

- Ott bizon nincs más, az aranyszőrű bárány elveszett, a farkas megette.

Mikor azt kimondta, megéjedett.

- Hazudsz, mert akkor a többit es megette volna!

Avval kivette a botját, és hazament esmég a király felé. Esmég talált egy féreglikat, és esmég beletette a pálcáját, rea a kalapját, és köszöntötte király uramnak:

- Mi hír van a tanyán?

- Nincs egyéb, csak az aranyszőrű bárány bédöglött a kútba.

- Hazudsz - azt mondja a király -, mert a többi es bédöglött volna!

Esmént kivette a pálcát, és ment hazafelé. Harmadszor es talált egy féreglikat, belétette a pálcáját, rea a kalapját, és köszöntötte király uramnak:

- Mi újság a tanyán?

- Ellopták az aranyszőrű bárányt.

- Te, hazudsz - mondta a király -, mert a többit es ellopták volna!

Kivette a kalapját, és továbbindult Mátyás király palotájába, és ott a burkus király a leányával az asztalnál ültek. No, osztán bémenen, és köszönti a két királyt és a leányt es. De mán a bőrt odavitte volt Mátyás királynak a burkus király, és most várták, hogy hazud-é, mert ha hazudott volna, Mátyás király elvesztette volna a fele királyságát. Kérdi Mátyás király:

- Mi újság a tanyán?

- Nincs egyéb semmi, mint az aranyszőrű bárányt egy szép fekete báránnyal felcseréltem.

De volt-é Mátyás királynak öröme! De azt mondja:

- Hát hozd bé a bárányt!

De azt mondja a csobán:

- Ott középhelyt ül a két király közt.

- Bravó - mondta Mátyás király a csobánnak -, hogy nem hazudtál, má most néked adom a burkus királynak a fél országát, amit tőlle elnyertem.

- No - mondja a burkus király -, én es odaadom a leányom, úgyes megkóstolták egymást.

És úgy lett a csobánból burkus király.