766. mese...

 

 MÁTYÁS ÉLETÉRŐL

Mátyás király dologra taníttatja a húgát (Szavak száma: 458)

Volt a világon egy szegény béreslegény. Hat ökrön szántott, de az első két ökröt nem bírta szólítani, nem mentek, nem bírt szántani. Még akkor divatban volt a hosszú végű fatézsla. Másnap ráakasztotta a tézslára a porció szénát, a két első ökör ment a széna után, a többi a két első után. Arra ment egyszer Mátyás király:

- Adjon Isten jó napot! Szántogatsz? Miért tetted oda azt a porció szénát?

- Tegnap sehogy sem bírtam boldogulni, de így haladok szépen.

- Ha te ezt a két ökröt meg tudod tanítani, hogy dolgozzon, van nekem egy húgom, tanítsd meg dolgozni! Neked adom, a te feleséged lesz.

- Megtanítom én azt is!

Mátyás király elvitte a húgát a kis béreslegényhez. A leány, amint odament, mindjárt felült a padkára, egész nap ott ült. Azt mondja a kisbéres:

- Édesanyám! Készítsen már frustokot, mert már éhes vagyok!

Az anyja készített frustokot, terített is, de csak kettőre. A lány csak ült a padkán.

Mikor kész volt a frustok, odaül a kis béres az asztalhoz. Látja, hogy csak kettőre van terítve, azt kérdezi az anyjától:

- Édesanyám! Hányan dolgoztunk?

- Ketten, fiam, ketten.

- No, édesanyám, csak ketten eszünk!

Este hazamegy a legény. Tisztogat odakinn az édesanyja, azt mondja neki:

- Édesanyám, készítsen vacsorát, mert már éhes vagyok!

Megint csak kettőre terített. Odaül a kisbéres az asztalhoz, látja, hogy csak kettőre van terítve. Azt kérdezi az édesanyjától:

- Édesanyám, hányan dolgoztunk máma?

- Ketten, fiam, ketten.

- No, édesanyám, csak ketten eszünk.

A lány csak ül a padkán, csak nézi, hogy esznek. Másnap reggel fölkelnek. Kimegy a gazdasszony a konyhába, a lány már ott söpri a konyhát, azt mondja:

- Öreganyám, dolog-e, ha kisöpröm a konyhát?

- Dolog, lányom, dolog, nagy dolog!

Kisöpörte a konyhát, házat, odamegy a kemence szájához, szedi ki a hamut:

- Öreganyám, dolog-e, ha kiszedem a pernyét?

- Dolog, lányom, dolog, nagy dolog!

Szétnéz a konyhában, látja, hogy nincs víz, fogja a kantát:

- Öreganyám, dolog-e, ha hozok egy kanta vizet?

- Dolog, lányom, dolog, nagy dolog!

Hozott egy kanta vizet. Fogja a szemetet, kérdezi:

- Öreganyám, dolog-e, ha kiviszem a szemetet?

- Dolog, lányom, dolog, nagy dolog!

Akkorra már a legény édesanyja megterített. Háromra terített, de már akkor odament a lány is. Azt mondja a kis legény anyja:

- No, fiam, gyere be enni!

Azt mondja a kis legény:

- Édesanyám, máma hányan dolgoztunk?

- Hej, fiam, hárman dolgoztunk, hárman!

- No hát, hárman eszünk!

Mikor jóllaktak, a lány is kiment dolgozni, azután mindég megtalálta a dolgát.

Mikor Mátyás király elment hozzájuk, látta, hogy a húga dolgozik, még parancsolni sem kell neki, magától megtalálja a dolgát, azt mondja:

- Megtanítottad a húgomat dolgozni, neked adom, legyen a feleséged, meg fele királyságomat is neked adom!

 

758. mese...

 MÁTYÁS ÉLETÉRŐL

 

Mátyás álma (Szavak száma: 242)

Mátyás király azelőtt béres volt. Egyszer álmában angyal jelentette neki, hogy ő lesz a király.

A gazdájának hat ökre volt. Amikor szántott, mindég csára hajtotta az ökröket. Egyszer is, amikor a gazdájával szántott, elkezdett az eső szitálni.

Azt mondja a gazdája:

- Jó volna már frustukulni, de mindenütt sár van!

Avval Mátyás megfordította az ekét, a vasra tette a kenyeret, a tarisznyát meg a tézslára akasztotta. Tíz óra körül lehetett az idő, azt mondja a gazdája:

- Ma királyválasztás van. Hallod-e, Mátyás, még te is lehetsz király!

- Akkor leszek király, mikor az ostor nyele kizöldell.

Belemennek a másik barázdába, kizöldellt az ostor nyele. A barázda közepén fejére szállt a korona, és hogy Mátyás az ostorral csapott az ökörre, akkor ütődött fére a kereszt a koronán. Azóta is úgy áll.

Este, ahogy beértek, jöttek is érte, vitték az országházba. Mindjárt megtanult írni, olvasni. Ő lett a király.

Mikor átvette az ország kormányát, mivel szent volt, az Úristen neki szárnyat adott. Nem is volt olyan igazságos király sem azelőtt, sem azután, nem is lesz.

Mikor hat ökrön szántott az egyik, a másik meg két ökrön, odament, akinek hat ökre volt.

- Szántogat kend, öreg?

Megáll az öreg, két ökrét elvitte, odaadta annak, aki két ökrön szántogatott. Megy tovább, látja, hogy a parasztember hat lovon szánt, mindjárt mondja:

- Jó napot adjon Isten, öregapám!

Két lovat mindjárt kifogott, odaadta a szegénynek.

Mátyás király palotáján annyi ablak van, ahány nap van az esztendőben.

724. mese...

 

MESÉK ÉS MONDÁK

Mátyás királyról

Mátyás király vette le a rabigát (Szavak száma: 77)

Mátyás kirá vette le a rabigát, mer azelőtt szántottak az emberek az asszonyon. Ha az embernek az asszony nem tetszett, eladta; ha e nem bírta annyi, agyonütte. Mikor Mátyás kirá látta, hogy az asszony húzza az igát, leszállt a kocsijáról, mondta, hogy az embert fogják bé, béfogták, az emberen szántottak. Mátyás kirá akkor nagy törvínt tartott ellenök, ha úgy cselekszenek, mind kipusztítja őket, eltörletyi őket. Azúta becsülyik (az emberek) az asszont.

 

631.mese...

 

    A következő mesék egy híres néprajzkutató gyűjtéséből származnak, ha szeretnél róla többet megtudni, akkor kattints ide👀👀👀👀👀  

A SZEGÉNY EMBER ÉS A RÓKA (Szavak száma: 786)

Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek két ökröcskéje s egy kicsi szántóföldje volt minden gazdagsága. Ez a föld is messze, kint az erdő szélén volt; mikor termett gabonát, mikor nem. Elmegy egyszer a szegény ember szántani, s amint szántogat, valami szörnyű ordítást meg keserves vinnyogást hall. Beszalad az erdőbe, hadd lássa, mi van ott. Hát, Uram teremtőm, még ilyet se látott világon való életében: egy lompos medve verekedett egy kicsi nyulacskával.

Nagyot kacagott a szegény ember, akkorát, hogy kacagásától zengett az erdő.

- No - mondta a szegény ember -, kenyerem javát megettem, de ilyet sem láttam, hogy a medve a nyúllal verekedjék.

Hej, szörnyű haragra lobbant a medve. Azt mondta a szegény embernek:

- Megállj, te hitvány féreg, azért, hogy kikacagtál, elpusztítom mind a két ökrödet, de elpusztítalak téged is!

Bezzeg a szegény embernek elment a kedve a kacagástól. Könyörgött a medvének, csak estig ne bántsa, estére megszántja a földjét, beveti búzával, legalább maradjon valami a gyermekei­nek.

- Jól van - mondta a medve -, meghagyom az életedet estig, csak eredj szántani.

Visszament a szegény ember az ekéhez, de majd felvetette a nagy búbánat, szomorú volt, mint a háromnapos esős idő. Történetesen arra vetődik egy róka, köszön s kérdi:

- Miért búsulsz, földi?

- Haj, ne is kérdezd, róka koma, nagy az én bánatom! Mikor a szántást elvégzem, idejön a medve, s elpusztít engem is, az ökreimet is.

Mondja a róka:

- No, azért ne ereszd búnak a fejedet, majd segítek én rajtad, hanem aztán mit fizetsz?

- Hát én mit tudjak fizetni - kesergett a szegény ember -, mikor semmim sincs az égvilágán.

- Na de mégiscsak van valamid - mondja a róka -, ahol van ökör, van ott tyúk is, kakas is.

„Az ám - gondolja magában a szegény ember -, van a feleségemnek kilenc tyúkja s egy kakasa, azt a rókának ígérem.”

Egyszeriben kezet csapnak, megegyeznek, hogy a szegény ember kilenc tyúkot s egy kakast ad a rókának, hogyha az megmenti az életét.

Azt mondta a róka:

- Hallgass ide, szegény ember. Én elbújok egy bokor mögé, s mikor jön a medve, kürtölök. A medve megijed, azt hiszi, hogy vadászok jönnek, még ő kér téged, hogy rejtsd el valahová. De míg estére kerekednék az idő, hozok én neked egy szeneszsákot a szénégetőktől, s abba a medvét belebújtatod. Akkor én előjövök a bokor mögül, kérdem tőled:

„Mi van abban a zsákban, te szegény ember?” Mondjad te, hogy szenestőke. „De azt már nem hiszem” - mondom én. „No, ha nem hiszed, mindjárt elhiszed” - mondjad te, s vágj a fejszéd­del, ahogy csak tudsz, olyan erővel a medve fejéhez.

Azzal a róka elszaladt, s egy óra sem telt belé, hozott egy szeneszsákot a szegény embernek, aztán elbújt a bokor mögé s várta a medvét.

Hát amikor a szegény ember elvégezte a szántást, jött csakugyan a medve, s messziről mormogta:

- No, szegény ember, most vége az életednek!

De bezzeg egyszeribe inába szállott a bátorsága, mert a róka a bokor mögött elkezdett kürtölni.

- Jaj, jaj, szegény ember, nem bántlak, csak bújtass el valahová!

- Én nem tudom - mondja a szegény ember -, hová bújtassalak, hacsak ebbe a szeneszsákba be nem bújsz.

- Ó, de jó - mondotta a medve -, itt nem találnak meg a vadászok!

Hirtelen belebújt a szeneszsákba, a szegény ember bekötötte a zsák száját; akkor jött a róka, s úgy, ahogy megegyeztek, kérdezte, mi van a zsákban. A róka nem hitte, a szegény ember pedig fogta a fejszéjét, úgy rácsapott a szenestőkére, akarom mondani a medve fejére, hogy az egyszeribe szörnyethalt.

- No, te szegény ember - mondotta a róka -, megmentettem az életedet, ne felejtsd el, hogy mit ígértél. Holnap elmegyek a kilenc tyúkért meg a kakasért.

- Csak gyere, róka koma, gyere - mondotta a szegény ember. Gondolta magában: „Hiszen ha neked van eszed, van nekem is, tanultam tőled valamit.”

Hazamegy a szegény ember, vacsorázik, lefekszik, de jó hajnalban, mikor a kakas elkezd kukorékolni, már jött a róka, kopogtatott az ajtón.

- Itt vagyok, szegény ember, eljöttem a kilenc tyúkért s egy kakasért.

- Várj csak, komám, várj - kiáltott a szegény ember -, egyszeribe felöltözöm!

De eszében se volt, hogy felöltözzék, hevert tovább az ágyban, s egyszerre csak elkezdett csaholni, mint egy kopó. Bekiált a róka:

- Talán bizony kopó van nálad, szegény ember?

- Jaj, lelkem komám, én nem tudom, honnét, honnét nem, két kopó az este besompolygott a szobába, s most nem bírok velük, megszagoltak téged, s rád akarnak törni.

Megijedt a róka, bekiáltott:

- Csak addig tartsd vissza, míg elszaladok!

Bezzeg nem kellett neki sem tyúk, sem kakas, szaladott, mintha szemét vették volna, árkon-bokron keresztül. Még talán most is szalad.

Itt a vége, fuss el véle!