MESÉK ÉS
MONDÁK
Mátyás királyról
Mátyás király a cinkotai kántorral a kocsmában (Szavak száma: 548)
A cinkotai kántor a kocsmában ivogált, mikor Mátyás király
bement, s a kántor mellé telepedett. Azt mondta a kántornak, hogy ő a Mátyás
király íródeákja. Parancsolt is mindjárt tíz icce bort. A kocsmárosné akart is,
nem is hozni, gondba esett, hogy a fiatal deák ki bírja-e fizetni, mert a
deákoknak nem szokott pénzök lenni. Azt mondta Mátyás király:
- Csak hozzon, van sárga csikó.
Alig hozta be a kocsmárosné a bort, odavetődött két szál
cigány. Ittak mindnyájan, jókedvük lett, Mátyás király elhúzta a szép
kocsmárosnét táncolni. Tánc közben megmondta a kocsmárosnénak, hogy ha majd
fizetni kell, azt mondja, hogy elveszett a sárga csikó (= arany), de ezt csak
képlag mondja. A tánc után csakugyan, mikor fizetni akar Mátyás király
íródeákja, keresi a sárga csikót, nincs sehol, azt mondja: tánc közben
elvesztette. Hozzáfognak keresni, mindenki kereste, a kántor négykézláb is, nem
találták sehol.
A kocsmárosné azt mondta, hogy itt marad az íródeák
zálogban, de a kántor - szerette a kocsmárosnét, féltette, azt mondta, hogy ő
nem hagyja a deákot, hazamegy pénzért, kiváltja. A cigányok, mikor fizetésről
volt szó, kereket oldtak, s mikor a kántor ment hazafelé, akkor már a földön
feküdtek, be voltak rúgva, s a kántor felbukott bennök a nagy setétségben.
Mikor a kántor nagy nehezen feltápászkodott, végighúzott a botjával a két
cigányon, hogy a cigányok elkezdtek jajgatni s kijózanodni. A kántornak otthon
pénze nem volt, az apja mentéjét zálogosította el, úgy fizette ki a szép
kocsmárosnét: öt húszast kellett fizetni.
Mátyás király látta a kántor jószívűségét, azt mondta neki:
jöjjön fel Budára Mátyás király palotájába a feleségével; őt szereti Mátyás
király legjobban, ő az íródeákja. A kántor azután nemsokára készült Budára,
mondta a feleségének, hogy ő is jöjjön fel Budára, mert Mátyás király íródeákja
azt mondta, hogy őt is felvigye. A kántorné szidta a kántort, hogy nem volt elég,
hogy azért az íródeákért az apja mentéjét elzálogosította, most meg azt a pár
krajcárt, amit azóta szerzett, akarja elkölteni! De a kántor nem engedett, a
kantornénak is fel kellett menni Mátyás király íródeákjához Budára.
- Nagy ember az - mondta a kántor -, őt szereti Mátyás
király legjobban.
Felmentek azután Budára Mátyás király palotájába, a katona
már várta őket, bevezette Mátyás király szobájába. Mátyás király a kántor apja
mentéjét vette magára, amelyiket elzálogosított; a kántor és a kántorné csak
néztek: hogy került a mente Budára? A katona azután egy másik szobába vezette
őket, itt már Mátyás királyon a király mentéje volt: tele arannyal, drágagyöngyökkel.
Mátyás király ott ült a trónusán, a bárók meg a hercegek ott álltak körülötte.
Akkor már tudta a kántorné is, hogy Mátyás királyhoz jöttek.
Mátyás király akkor felállt, elmondta az uraknak, hogy ez a jószívű ember még
az apja mentéjét is elzálogosította, csak hogy őt kiváltsa, s az ő drága
mentéjét akasztotta a kántor nyakába, és azt mondta a kántornak, hogy kérjen,
amit akar. A felesége egyre súgta, hogy aranyat, gyöngyöt kérjen, de a kántor
csak azt kérte, hogy Cinkotán kétszer akkora legyen az icce, mint máshol!
Mátyás király meg is adta még azt is, hogy a kántor, mert olyan jószívű volt,
ingyen ihat, azután megvendégelte, s útnak bocsájtotta őket. A kántorné, mikor
kijöttek is duruzsolt, hogy miért nem kért a kántor aranyat, ezüstöt! Csak
mikor kikutatta a mentét, hallgatott el, mert tele volt minden zsebje arannyal.
