630. mese...

    A következő mesék egy híres néprajzkutató gyűjtéséből származnak, ha szeretnél róla többet megtudni, akkor kattints ide👀👀👀👀👀  

A RÓKA MEG A SAJT (Szavak száma: 410)

Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy róka. Ez a róka egyszer egy szép holdvilágos éjjelen beszökött egy gazdasági udvarra valami élelmet keresni magának. Összevissza járta a tyúkketreceket, disznóólakat, mindenféle melléképületeket, de ennivalót magának nem talált.

Ki akart volna már menni az udvarról, de meglátta az udvar közepén a kutat. Odament a kúthoz, felállott két lábra a kút mellé, s belenézett a kút vizébe. S akkor a tükrében meglátta a holdvilágot. Azt gondolta a róka, hogy az egy nagy sajt.

Gondolkozott, hogyan mehetne ő oda be, hogy azt a sajtot megegye. Hamar ki is találta. Fel­mászott a kút tetejére, s ott a két vödör közül az egyikbe belelépett. A vödör nehezebb lett, mint a másik, s leszaladt a vízre.

Mikor leérkezett a róka, észrevette magát, hogy az nem sajt, hanem csak a holdvilág. Akkor már bánta, hogy miért ment be, de onnan kijönni már nem lehetett.

Gondolkozott, búsult, hogy mi lesz belőle! Hát egyszer egy farkas is bevergődött az udvarra, hogy az is keressen valami ennivalót. Az is összejárta a tyúkólakat, disznóólakat, jobbra-balra, erre-arra, de nem talált semmi ennivalót. Mikor már ki akart volna menni, ő is meglátta a kutat, s odament. Felállott két lábra a kút gárgyája mellé, s benézett a kútba. Látja, hogy a vödörben ott van egy róka s mellette egy nagy sajt. Azt mondja:

- Ejnye, te róka koma, de jól van neked dolgod ott! Nem adnál nekem is abból a sajtból egy kicsit? - Dehogynem, farkas koma, adok biza - válaszolt gyorsan a róka.

- Na de hogy lehet oda bemenni?

Azt mondja a róka:

- Másszál csak fel a fedelire e kútnak, és ülj bele abba az üres vödörbe, s az téged szépen behoz ide. - Mert a róka tudta, hogy a farkas nehezebb, mint ő, s mikor az bemegy, ő kijön.

Be is ült a farkas a vödörbe, és indult lefele, a róka meg kifele. Egymás mellett jöttek el, hát jó étvágyat kívánt a farkasnak a róka, s mikor kiérkezett, kiszökött a vödörből, s elfutott.

A farkas látta, hogy be van csapódva, mert nem sajt, csak a holdvilág, de nem volt mit tenni. Ott kellett üljön reggelig, amíg megvirradt, s a gazda ment, hogy húzzon a marháknak vizet. Hát látja, hogy a vödörben egy farkas. Összekiabálta a szomszédokat, s azok jó kézbeliekkel odakerekedtek, kihúzták a vödröt, a farkast agyonverték, s a bőrét eladták jó pénzért.

Így volt, vége volt, mese volt!

546. mese...

 

A RÓKA MEG A FARKAS A FALU KÚTJÁBAN (Szavak száma: 332)

A farkasnak felfúvódott a gyomra a sok haltól, amit bezabált, és őrjítő szomjúságot érzett. Hiszen különben is tudja mindenki, hogy „a hal úszni akar!”

- Róka koma, ha nem szerzel nekem most nyomban valami innivalót, akkor kénytelen leszek a te vörös borodat megcsapolni!

- Nem lesz arra szükség, komám, hagyd azt te csak szépen békében. Tudom én, mitévők legyünk.

Volt a falu végén egy kút, ahhoz vezette a róka a farkast.

- No, komám, menj csak le ebbe a kútba, ott aztán egész életedre teleihatod magadat!

A farkasnak eszébe jutott a szénégetők kútja, és rossz előérzetek gyötörték. A róka azonban így folytatta:

- Hogy lásd, mennyire a javadat akarom, megmutatom neked, hogyan csináld!

E szavak hallatára a farkasnak minden aggodalma elszállt. A kút két vödörrel működött. A róka beleült az egyikbe, és leereszkedett, aztán lentről fölkiabált:

- Most ülj bele, komám, a másik vödörbe!

A farkas szót fogadott, és a vödör elindult vele lefelé, a másik vödör meg a rókával emelkedni kezdett felfelé.

- Mért nem vártál meg odalenn, komám? - szólt a farkas.

- Úgy kívánja az illendőség, hogy eléd jöjjek! - felelte a róka. Magában azonban azt mor­mog­ta: „Az egyiknek fölfelé, a másiknak lefelé!”

Alighogy a vödör felért a kávához, gyorsan kiugrott belőle. Még hallotta, hogy a farkas abban a pillanatban huppant bele a vízbe.

- Ne igyál túlságosan sokat, komám, mert még megárthat! - kiabálta vissza, és jó darabon beszaladt a faluba. A gazdák a kutyáikkal menten utánaeredtek. Erre a róka megfordult, és el­szaladt a kút mellett.

A parasztok meghallották a kútból a farkasüvöltést, futni hagyták hát a rókát, és gyorsan el­kezdték felfelé húzni a kötelet; a farkas a vödörbe kapaszkodott, és így őt is felhúzták. Akkor aztán elkezdték ütni-verni cséphadarókkal és trágyavillákkal, s alaposan kiverték a bundájából a vizet. Alig tudott elszabadulni az ütlegek elől, és keservesen vonszolta haza magát erdei kunyhójába.

Átkozódva ismételgette:

- Kétszer juttatott már a kútba ez az átkozott róka. De harmadszorra oda nem csalogat semmi­vel!

421. mese

EGY ÖREGEMBER HOGYAN TALÁLTA KI A SZABAD NAPOT (Szavak száma: 957)
Hol volt, hol nem volt, egyszer a király útra kelt a minisztereivel megnézni, hogy hogyan dolgoznak télen az emberek. Hiszen van mindenféle ember: egyesek jól fel vannak öltözve, mások félig meztelenek, míg ismét mások egyáltalán nem tudnak hidegben kimenni. Nos, mennek ők. Esik a hó, nagyon hideg van, fúj a szél. Odaérnek egy folyóhoz. Látják, hogy egy öregember egy vödörben a kezével bőrt mos.
- Mit csinálsz, öreg?
- Bőrt mosok, felséges királyom.
- De hideg van, megfagy a kezed. Mi itt utazunk, és egész idő alatt kesztyű van a kezünkön, bunda a hátunkon, így is majd megfagyunk, te pedig szabad kézzel nyúlsz bele a hideg vízbe.
- Ha bele kell nyúlni - felelte az öregember. - Ha hárman kilencet nem tudnak megetetni, akkor télen, nyáron egyaránt bele kell nyúlni a vízbe.
No, a király alig érti, hogy mit mondott az öreg. Meg is kérte a minisztereit:
- Magyarázzátok meg nekem, hogy mit mondott az öregember!
Az egyik ezt mondja, a másik azt...
- Nem - mondta a király -, ahogyan ti magyarázgatjátok, abból semmi sem érthető. No, öreg, ha te olyan bölcs vagy, mondd meg: ha küldök neked két madarat, te mit fogsz csinálni velük?
- Mit, felséges királyom? - mondta. - Mit csinálok velük? Megkopasztom, és úgy kopaszon eleresztem őket.
- No, jól van - mondja.
Ismét kérdezi a minisztereit, hogy ez meg micsoda. Azok megint csak mormognak, az egyik így, a másik úgy...
- Nem - mondta a király. - Időt kell adnom nektek, hogy megmagyarázzátok nekem, hogy mit mondott ez az öregember. No - mondta -, öreg, az én hátam mögött ez a bölcsesség ki ne kerüljön a nagyvilágba! Senki meg ne tudja, hogy mi történt ma itt mi kettőnk között!
A király a minisztereivel útra kelt. Miután azok elmentek, az öregember ott maradt és tovább­ra is mosta a bőrt, mosta, és rá-ráfújt a kezére.
A király néhány napot adott a minisztereinek, hogy megmagyarázzák, hogy mit is mondott az öregember, és kijelentette, hogy ha a megadott napon nem magyarázzák meg, tovább nem lehetnek miniszterek.
- Én eltávolítlak benneteket, el kell mennetek az öreghez mosni a bőrt.
Azok gondolkodtak, gondolkodtak egy napon át, egy újabb napon... És megállapodtak:
- El kell menni az öreghez. Viszünk magunkkal pénzt - a pénzért talán elárulja...
El is mentek ahhoz az öregemberhez:
- Mondd meg nekünk, hogy hogy is van az, hogy három nem tud kilencet megetetni, és ha a király küld neked két madarat, te megkopasztod azokat és elereszted. Hogyan is van ez?
- Nem - felelte az öreg. - Hiszen hallottátok, hogy a király háta mögött nem mondhatom meg. Ha megmondom, megbüntetnek. Valamilyen titok miatt miért kerüljek börtönbe?... Én ezt - mondta - nem akarom. És ellensége leszek a királynak.
- Akkor mi, öreg, téged teleszórunk pénzzel tetőtől talpig, csak mondd meg!
- Nos, ha így tesztek - mondta -, megmondom. De előbb a pénzt kell ideadni.
Akkor a miniszterek hazamentek, befogták a lovakat, felraktak a kocsiba pár zsák pénzt, és ismét elmentek az öregemberhez. Rászórták a pénzt, tetőtől talpig befedték vele. Ekkor az öreg megrázta magát, előmászott, fogott egy vödröt, azzal elvitte a ládához, amiben a magot tartja, és beleszórta. A láda tele lett pénzzel. Ekkor az öreg megszólalt:
- Nos igen - mondja -, ti, miniszterek, nem értitek? Az évben tizenkét hónap van. Három hónap jó, a nyári hónapok melegek, de kilenc hónap rossz. És ez alatt a három hónap alatt nem tudunk annyit keresni, hogy a kilenc hónapra elég legyen a kenyér. Ezért kell dolgozni télen éppen úgy, mint nyáron - mondta. - Amikor csak van munka, dolgozni kell, hogy meg­keressük a mindennapi kenyeret.
A miniszterek csak köptek egyet - ilyen könnyű ez.
- No, és azok a madarak?
- Ostobák, ti vagytok azok a madarak. Iderepültetek tollakkal, visszarepültök kopaszon.
No, minden így van. A minisztereknek, akárhogy is van, vissza kell menniük a királyhoz.
Visszatértek, és bementek a királyhoz, és mondták neki:
- Már eleget gondolkodtunk, tudjuk.
- Jól van - mondta a király -, hogy tudjátok. No, hogyan is van?
- Hát - mondták -, az évben tizenkét hónap van. Három hónap alatt nem lehet megkeresni a mindennapi kenyeret, minden hónapban kell dolgozni. Nincs munkaszünet, az embernek keményen kell dolgoznia.
- Igaz - mondta a király. - És mi van azokkal a madarakkal?
- No, a madarakkal így történt: ha mi elmentünk megkérni az öreget, hogy magyarázza meg a bölcsességét, akkor pénzzel mentünk, de pénz nélkül jöttünk vissza...
A király azonnal elküldte a katonáit, hogy vezessék eléje az öregembert. Elvezették a király­hoz. Azonban az öregember nem volt ostoba. Néhány arany pénzt a zsebébe dugott, és azon az arany pénzen a király képe van. Bemegy az öreg a királyhoz. Az mindjárt le is ültette és rákiáltott:
- Miért árultad el ezt a titkot az én hátam mögött?
- Nem árultam el a hátad mögött - felelte az öreg -, felséges királyom. - Kétszer voltak. Egyszer eljöttek, nem sokat mutattak nekem, csak párat, nem fogadtam el. Másodszor, amikor tetőtől talpig beszórtak, azonnal megmondtam.
- De hiszen - mondta a király -, én nem voltam ott...
Az öregember elővett a zsebéből egy aranypénzt:
- Ez meg kicsoda? Hiszen te vagy, uram, nézd csak. Ez a te arcod! Ha nem láttam volna az arcodat, nem mondtam volna meg. De láttam, megmondtam.
Hát, ha így történt, rendben van. A király magához hívatta a minisztereit:
- Tovább nem lesztek miniszterek. Eredjetek, segítsetek az öregnek mosni a bőrt! Ő pedig ezentúl nem fog bőrt mosni. De - fordult a király az öreghez -, sokáig elég lesz ez a pénz?
- Nos - felelte az öreg -, én nem költöm el az összest, a gyerekeim gyerekei sem fogják elkölteni. Veszek rajra magamnak egy szabad napot, hogy a munka után megpihenhessek.