A KIRÁLYLÁNY MEG A KISGIDA (Szavak száma: 516)
Egyszer egy király sétált a
tengerparton, és nagyon megszomjazott. Amikor lehajolt a vízhez,
hopp, elkapta valaki a szakállát. A király kérte, hogy engedje
el, de a vízből az a valaki így szólt:
- Ígérd meg, hogy tizennyolc
év múlva ideadod azt, akit nem hagytál otthon, akkor elengedlek.
A király gondolkodás nélkül
meg is ígérte neki. Amikor hazatért, ott találta a lányát, aki
éppen most született. Amikor a lánya tizennyolc éves lett, az apa
felkészült, hogy kimegy a tengerre: jobb, ha nem látja a saját
szemével a szerencsétlen lányt. Felkészült, és elment éjjel, a
lányát ott hagyta, amint aludt. Reggel felkelvén a lány körbejár
mindent szobát, sehol senkit sem talál, csak amikor benéz az ólba,
látja, hogy ottmaradt egy kis kecske. A kecske mondja:
- Oldozz el engem, én
elviszlek az apádhoz!
A lány el is oldozta. Csinált
egy kis kocsit, rakott fel szénát magának, felültette a lányt és
elindult. Ahogy mennek, lánykérőkkel találkoztak, akik éppen
azért jöttek, hogy elvigyék a lányt. A lánykérők mondják:
- Kecske, kecskécske, hová
mégy?
A kecske énekelve mondja:
- A vásárba, uraim, a
vásárba.
- Kecske, kecskécske, mit
viszel? - kérdezik a lánykérők.
- Szénát, uraim, szénát -
feleli énekelve a kecske.
- Kecske, kecskécske, mi
téged levágunk - mondják a leánykérők.
- Ne vágjatok le, urak, ne
vágjatok le, elénekelek egy szép dalt nektek - és elkezdett
énekelni:
Ül, ül egy lány
A padon az ablaknál,
Rutakoszorú a fején,
Aranygyűrű az ujján,
A kedvesét várja egyre.
A padon az ablaknál,
Rutakoszorú a fején,
Aranygyűrű az ujján,
A kedvesét várja egyre.
A lánykérőknek nagyon
megtetszett ez az ének, és tovább engedik a kecskét. Siet, szalad
a kecske, hogy minél messzebbre kerüljön tőlük. A kecske látta,
hogy újabb lánykérők jönnek vele szemben, nagyon megijedt, hogy
elveszik tőle a királylányt. Kérdik a lánykérők:
- Kecske, kecskécske, hová
mégy?
A kecske énekelve mondja:
- A vásárba, uraim, a
vásárba.
- Kecske, kecskécske, mit
viszel? - kérdezik a lánykérők.
- Szénát, uraim, szénát -
feleli énekelve a kecske.
- Kecske, kecskécske, mi
téged levágunk - mondják a leánykérők.
- Ne vágjatok le, urak, ne
vágjatok le, elénekelek egy szép dalt nektek - és elkezdett
énekelni:
Ül, ül egy lány
A padon az ablaknál,
Rutakoszorú a fején,
Aranygyűrű az ujján,
A kedvesét várja egyre.
A padon az ablaknál,
Rutakoszorú a fején,
Aranygyűrű az ujján,
A kedvesét várja egyre.
Tetszett a kérőknek a dal és
elengedték a kecskét a piacra, maguk pedig berontottak a
kastélyba. A kecske sietett, hogy minél gyorsabban
eljusson a tengerhez. Amikor odaért, felkiáltott:
Király, király,
Fond a tiszta selymet,
Vesd át a tengeren,
Sajnáld meg a lányodat,
Essen meg a szíved a gyermekeden.
Fond a tiszta selymet,
Vesd át a tengeren,
Sajnáld meg a lányodat,
Essen meg a szíved a gyermekeden.
Meghallotta a király, hogy
segítségért kiáltanak, elküldött egy hajót aranyszállal.
Beszállt a kecske a királylánnyal a hajóba és elúszott. Miután
kiúszott a tengerre, meglátta, hogy űzik őt a kérők.
Odaszaladnak a kérők a partra és kiabálnak:
Király, király,
Fond a tiszta selymet,
Vesd át a tengeren,
Sajnáld meg a vejedet,
Essen meg a szíved a gyermekeden.
Fond a tiszta selymet,
Vesd át a tengeren,
Sajnáld meg a vejedet,
Essen meg a szíved a gyermekeden.
De a király nem selyemszálat
küldött nekik, hanem szöszt, ami, mihelyt a hajó kiúszott a
nyílt tengerre, elszakadt, és mindannyian a vízbe fulladtak. A
kecskegida pedig a királylánnyal elutazott, és mindenki boldogan
élt. A királylány nagyon szerette a kis kecskét és sohasem vált
el tőle.
