A SZORGALMAS ÉS A REST LEÁNY (Szavak száma: 1492)
Volt egyszer egy öregember és egy öregasszony. Az
öregasszonynak az előbbeni urától volt egy leánya, s a bácsinak is volt egy leánya
az előbbeni feleségétől. De az öregasszony haragudott a férjének a lányára.
Nem szívelte egyáltalán. Annyira jutottak, hogy a leányt elhajtotta, hogy
menjen el szolgálni. Azt mondta az öreg ember:
- No, ha nem szíveled az én leányomat, akkor süss neki
hamuba sült pogácsát, s menjen el, amerre a szeme lát.
Elindult a lány, s ment, ment egy darabig. Egyszer elért egy
körtefát. Azt mondja a körtefa neki:
- Hova mész, te leányocska?
- Megyek szolgálni.
- Leányocska, gyere, tisztíts le engem a száraz ágaktól.
Hogyha engemet megtisztogatsz, jótettedért jót kaphatsz.
Odament a leányocska, a körtefát szépen letakarította s
továbbment. Elért egy szőlőbokrot. A szőlőbokor is azt mondta neki:
- Hova mész, te leányocska?
- Megyek szolgálatra.
Akkor azt mondta a szőlőbokor is neki:
- Gyere, tisztíts meg a száraz vesszőktől, metsszél meg s
kapálj meg, mikor visszafordulsz, meglásd, jótettedért jót kapsz.
A leányocska szépen megmetszette, megkapálta s továbbment.
Ment, ment, amíg elért egy kemencét. Az a kemence összevissza
volt omladozva, olyan rossz volt.
Azt mondta neki:
- Gyere ide, leányocska, sikálj meg engem, meglásd, mikor
visszafordulsz, jótettedért jót kapsz.
Akkor a leányocska mindjárt földet gyúrt, megsikálta és
továbbment. Elért egy forrást, egy kutacskát, egy kicsike kutacskát. De az a
kutacska rendetlen, elhanyagolt volt. Azt mondja a kutacska neki:
- Hova mész, te leányocska?
- Megyek hosszú útra, szolgálatra.
- Gyere ide, takaríts ki engem szépen, meglásd, mikor
hazatérsz, jótettedért jót kapsz.
Akkor a leány szépen kitakarította, kimerte az állott vizet
belőle, és továbbment. Ment, ment, s ahogy ment, találkozott egy kiskutyával.
Azt mondja az a kutya neki:
- Hova mész, te leányocska?
- Megyek szolgálni.
- Gyere, takaríts meg engem, s nyírj meg, s mikor
visszafordulsz, akkor jótettedért jót kapsz.
Akkor a leányocska megnyírta, szépen megtakarította. A kutya
megköszönte, s a leányocska továbbment. Ment, ment, s egyszer csak elért egy
szép házat. Tündérek laktak benne. Kérdezik, hogy milyen útban van. Azt mondja
nekik is, hogy megy szolgálatot keresni. Azt mondja az egyik neki:
- Maradj meg itt nálunk. Itt van hét szoba. Hatot seperj ki,
de a hetedikbe be ne menj.
A leányocska ott maradt, és ott szolgált egy esztendeig.
Meghallgatta az öregasszonyt, és úgy csinált mindent, ahogy ő mondta. Mikor az
esztendőnek vége lett, így szólt az öregasszonyhoz:
- Most már haza akarok menni, hogy megmutassam apámnak s
anyámnak, hogy mit szolgáltam.
Akkor azt mondja az öregasszony:
- Na, most gyere velem, meghallgattál szépen, és most meg is
kapod, ami jár neked.
Akkor az öregasszony benyitott a hetedik szobába. Ott volt
egy rakás ezüstpénz s egy rakás aranypénz. Azt mondja az öregasszony a leánynak:
- Most hengergőzz meg ebben az ezüstpénzben, ami reád ragad,
az a tied.
Mikor a leányocska felállott, akkor megint azt mondta:
- No, most hengergőzz meg szépen az aranyban.
Akkor meghengergőzött a leányocska abban is, azután
felállott s elbúcsúzott. Jött az úton visszafele, elérte a kutyát. A kutya
olyan szépen táncolt, olyan öröme volt, mikor odaért hozzá, s azt mondta:
- No, leányocska, most gyere ide hozzám, s innen rólam
vegyél, ami neked tetszik, s amit te szeretsz. A jótettedért most visszajár!
A kutya tele volt aggatva gyönggyel, s a leányocska vett,
amennyi kellett, s szépen felrakta magára.
Ment tovább. Mikor odaért a kutacskához, az olyan szép volt,
hogy csupa gyönyörűség, csészikék, kancsócskák voltak ott kirakva, amivel
lehetett merni. S a leányocska merített, egyet ivott s megnyugodott. Azután
szépen felkelt, s jött hazafelé. Mikor odaért a kemencéhez, ott sültek a bélesek,
kalácsok. Azt mondja a kemence:
- Gyere ide, egyél, amennyi jólesik, mert a jótettedért
visszajár.
Evett is, hozott is. S ahogy jött hazafelé, odaért a
szőlőbokorhoz.
Hát ott olyan szép szőlő volt, bor poharakban kitéve,
ehetett-ihatott, amennyi kellett. A bélesre éppen jólesett.
Tovább jött hazafele, s odaért a körtefához. Nagyon meleg
volt, mikor odaért, s azt mondja a körtefa neki:
- Gyere ide, leányocska, már nagyon sok ideje várlak. Megért
a körte. Vegyél és egyél, amennyi jólesik, s haza is vigyél, amennyi kell.
Még közeledett hazafelé, már a kakas meglátta, hogy jön.
Felállott a kapu tetejére, és szólani fogott:
- Kukuriku-gángu, jön az én nénikém ezüsttel, arannyal teli
futtatva.
Mikor közelebb jött, meghallotta a leány is, s szaladni kezdett,
hogy örömet hozzon az apjának. Megint szólott a kakas:
- Kukuriku-gángu, jön az én nénikém arannyal és ezüsttel
futtatva.
De az öregasszony azt kiabálta:
- Hallgass te, nem igaz!
Megint kiáltott a kakas:
- Kukuriku-gángu, jön az én nénikém arannyal és ezüsttel
futtatva.
Mikor a leányocska bement a kapun, mondta az öregasszony:
- Elég sokat kaptál, de most elmegy az én leányom is, s az
sokkal többet hoz, mint te hoztál!
Akkor az asszony sütött neki is egy hamuba sült pogácsát,
betette a tarisznyájába, és elment az ő lánya is. Abban a nyomban odaért a
körtefához. Azt mondja a körtefa:
- Gyere ide, leányocska, takaríts meg engem a száraz
ágaktól, jótettedért jót kapsz!
Akkor a leány azt mondja neki:
- Én a csecsebecse lábacskáimat s vacsavacsa kezecskéimet
nem csipkézem meg, akármi is lesz! - És továbbment.
Elérte a szőlőbokrot. A szőlőbokor is azt mondta neki, hogy
menjen oda, és metssze meg, mert a jótételért jót kap; de a leány neki is azt
mondta, hogy ő a csecsebecse lábacskáit, vacsavacsa kezecskéit össze nem
szurkálja, ha akármi is lesz.
Akkor továbbment, s elérte a kemencét. A kemence azt mondta
neki:
- Gyere ide, te leányocska, gyúrjál földet, s sikálj meg
engem, mert jótettedért jót kapsz.
De a leány azt mondta, hogy ő a csecsebecse lábacskáit, vacsavacsa
kezecskéit nem mártja a sárba, ha akármi is lesz.
Akkor továbbment, elérte a kutat, és a kút azt mondta:
- Gyere ide, leányocska, merd ki ezt az állott vizet, mert
jótettedért jót kapsz.
De a leány neki is azt mondta:
- Én a csecsebecse lábacskáimat, vacsavacsa kezecskéimet be
nem piszkítom, akármi is lesz.
Akkor továbbment. Elérte a kutyát. A kutya mondja neki:
- Gyere ide, leányocska, nyírjál meg!
De a leány azt mondta neki:
- Én reád nem teszem a vacsavacsa kezecskéimet, csecsebecse
lábacskáimat, én be nem piszkítom, akármi is lesz.
Akkor továbbment, és elérte ő is azt a nagy kastélyt, és
bekérezkedett, hogy ott aludjék. Őt is megkérdezték, hogy hova megy. Azt mondja
a leány, hogy megyen hosszú útra, szolgálatra. Akkor azt mondja az az előbbeni
öregasszony neki, hogy maradjon ott náluk, mert ott már volt egy Leány, s az
nagyon jól viselte magát, s nagyon jól is járt.
Ott is maradt, és az öregasszony azt mondta neki:
- Itt van ez a hat szoba, seperd ki, de a hetedikbe be ne
menj.
A leány a hat szobát kiseperte, s a hetedikbe se ment be egy
darabig, de egyszer mégis bement. Még nem telt le fele az esztendőnek, mikor
benyitott oda. Akkor látta csak, hogy mi van odabenn: kígyók, békák, s azok úgy
összemardosták, hogy véres lett egészen. Mikor kijött onnan, odament a
gazdasszonyhoz, s azt mondta, hogy ő nem szolgál tovább. Nem is fizették ki,
mert nem fogadott szót, s hazafele indult.
Amint jött, útközben összetalálkozott a kutyával. Odament
hozzá, hogy kérjen a gyöngyökből, de a kutya azt mondta:
- Nem akartál megtisztítani, most maradsz a csecsebecse
lábacskáiddal s a vacsavacsa kezecskéiddel! Mehetsz utadra!
Jött nagy szomorúan, s odaért a kúthoz. Nagyon szomjas volt,
s el akart venni egy kancsót, hogy igyon. De a kancsó elhúzódott tőle, s azt
mondta a kút:
- Menj el innen, mert sajnáltad a kezedet s a lábadat.
Semmit sem kapsz!
Akkor elért a kemencéhez. Ott sültek már a bélesek,
kalácsok.
Mikor nyúlt oda a kemence szájához, hogy vegyen, sütötte a
kezét, nem tudott venni. Azt mondja a kemence:
- Menj el innen, nem érdemled, hogy jót egyél, mert
sajnáltad, hogy bemártsad a csecsebecse lábacskáidat s a vacsavacsa kezecskéidet.
Akkor továbbment. Elérte a szőlőbokrot, azon szőlő, ott a
bor, csak enni s inni kellett volna. Odament, hogy szakítson egy gerezdet, s
vegyen egy pohár bort. Akkor a szőlőbokor eltaszította a kezét, s azt mondta
neki:
- Menj el, mert nem akartál megmetszeni, s nem akartál
megkapálni. Most nem érdemled meg.
Elért a körtefához, de ott sem tudott szakítani egy körtét
is. Mikor közeledett haza, akkor a kakas felhágott a kapu tetejére, és szólani
fogott:
- Kukuriku-gángu, jön az én nénikém vérrel futtatva!
Akkor az ördöngős asszony odament, s azt mondta:
- Nem igaz, arannyal jő futtatva!
De a kakas megint elkezdte:
- Kukuriku-gángu, jön az én nénikém vérrel futtatva!
De az öregasszony megint csak azt mondta:
- Nem igaz, mert arannyal jön futtatva!
Harmadszor is azt mondta a kakas:
- Kukuriku-gángu, jön az én nénikém vérrel futtatva!
Mikor elmondta, akkor belépett a lány a kapun, s akkor meglátta
az anyja is.
- Nem igaz, nem igaz! - kiabálta, de az öregember azt mondta:
- Látod, az én leányom jobban szolgált, mint a tied! - S
akkor összevesztek, s az öregasszony és a leánya elment a háztól. Az öregember
és a leánya, ha meg nem haltak, ma is élnek.
