A bolond szerencséje (Szavak száma: 298)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Egyetlen lánya
volt, és azon tanakodott a feleségével, kihez is kéne adni. Kihir-
dette végül, hogy ahhoz adják, aki olyat tud hazudni, amit a király
se hisz el. Ment is oda boldog, boldogtalan, de hiába hazudoztak,
a király mind elhitte, mindenre azt mondta:
— Nagy a világ, megeshetett ez is.
Meghallotta ezt a két szegény legény, akik testvérek voltak, s
ők is elindultak szerencsét próbálni, pedig az egyik okos volt, a
másik meg bolond, amolyan félnótás szegény. Útközben találtak
egy lyukas serpenyőt, ez átlépte, amaz felvette. Aztán találtak egy
fadugót is. A bolond felvette, hogy azzal majd bedugja a serpenyőt,
s abban főzik a lakodalmi csigalevest.
Előbb a bátyja állt a király elé. Azt hazudta, hogy az ő apjának
olyan óriási nagy szénaboglyája van, hogy amikor a kötelet átdob-
ták rajta a villával, olyan sokáig volt a villa a levegőben, hogy egy
madár fészket rakott rá, kiköltötte a fiókáit, és el is szálltak, mire
a túloldalon leért. A király végighallgatta és mondta erre is:
— Nagy a világ, megeshetett ez is.
— Nahát, még ezt is elhitte! — nézett nagyot az okos legény.
Máris ment a bolond. Nevették, kérdi tőle a király:
— Mit akarsz azzal a lyukas serpenyővel?
Azt mondja rá a bolond:
— Az igaz, hogy lyukas, de itt a dugó. Bedugjuk, s ebben főzzük
a lakodalmi csigalevest.
Nevették, de nem bánta, mondta tovább:
— Legelőször a királykisasszonynak mondanék valamit!
— Mondjad, bolond, mondjad!
— Azt mondanám, hogy az apja itt a legnagyobb tolvaj, és ő
maga is megéri a pénzét!
— Hazudsz, ez már biz' Isten nem igaz! — kiáltott rá mérgesen
a király.
A király meg mást nem tehetett, beleegyezett a házasságba, s
boldogan éltek mind, ha meg nem haltak. Tetejetlen színben van
egy rozsdás fejsze, aki mesém nem hiszi, az faragjon véle!
Megjelent az Intermix Kiadó gondozásában
Felelős kiadó: Dupka György
Felelős szerkesztő: Tirkánics Gabriella
