776. mese...

 

MÁTYÁS ÉLETÉRŐL

Mátyás királyt leszúrták! (Szavak száma: 331)

Mátyás királynak valamikor réges-régen, mikor ű uralkodott, nagyon sok irigye vót. De Mátyás király sok közzül nem tudta elképzelni, hogy mék a rossz. Mer amék legszebben beszélt, legjobban színeskedett neki, az vót a legnagyobb irigye. Hát Mátyás király mindég bánkódott ezen, hogy hát, mék is lehet neki a legnagyobb irigye.

- Hm! Na jó!

Majd ű egy alkalomkor bennt a minisztériomba felhozta ezt a beszédet. Hát a miniszterek mindég azt monda, hogy:

- Felséges atyám! Mihint észreveszed eztet, mindján rögtön akasztófa neki!

Na de Mátyás király nem vót olyan lelkű, Mátyás király megbocsátott mindenkinek. Majd Mátyás király eccer elment egy másik faluba szíjjelnézni a szegények közzé. Hát a szegények közt szíjjelnézett, de kit keresett meg mindég, a hajdúkat. Mer ezelőtt nem vót rendőrség, hanem hajdúnak nevezték. Megfogott egy hajdút. Persze ű nem királyi ruhába vót, hanem parasztruhába vót, és mondta neki:

- Mondja mán hajdu bácsi, mennyit fizetnek magok a szegény zsellérembereknek egy napra?

Hát mondta:

- Nyócvan krajcárt, hetven krajcárt!

- Ajajaj! De keveset!

Azt mondja:

- Hát kérem szépen - azt mondja -, itt annyit ér!

- Mán - azt mondja -, én is dolgoznék, de ezt keveslem! Inkább megyek másfelé!

Na ugyi mán itt megtudta, hogy mi a fizetés. Elment egy másik községbe. Na, mikor elment egy másik községbe, ott is érdeklődik a hajduktul.

- Mondja mán hajdu! Mit fizetnek magok egy napra?

Hát ez még kevesebbet mondott, mint a másik.

- Én istenem, szegény japán népeimet ennyire sajtolják! Muszáj leszek - azt mondja - minden községbe szíjjelnézni! Így elpusztul a népem!

Na, Mátyás király nem is ment tovább, hanem hazament. Hazament Mátyás király. Elvacso­rált. Másnap reggel elfröstökölt. Mátyás király kiment. A félrevaló dógát végezni. Egy huncut álnok, ez meg lehúzódott bennt a reterájba. Egy nyársat magáho vett. Mátyás király, mikor legjobban végezte a dógát, végigtoszította rajta a nyársat. De Mátyás király félrefordult egye­ne­sen, és azt kiáltotta:

- Szúrjad, szúrjad! Most szúrod ki Magyarországrul az igazságot!

„Meghalt Mátyás király ekkor?”
Meghalt, rögtön. El is temették!

 

775. mese...

 

 

MÁTYÁS ÉLETÉRŐL

Mátyás Crudinnál (Szavak száma: 78)

Mátyás királyról tudjuk, hogy hadjáratai alkalmával többször álruhába öltözött, ami nem is monda, hanem történeti valóság, és így kikémlelte az ellenség gyöngéit. Mikor cseh hadjáratát vívta, Crudin városánál is fölöltözött szolgalegénynek, bement a városba, hogy megnézze, milyen erőkkel áll szömbe. Kikémlelte az ellenfél erejét, de a cseh őrök elfogták. Jól tudott csehül, úgy látszik, megtanult az idő alatt, míg Podjebrád fogságába vót, és így nem ismerték föl a cseh őrök, elengedték, és aztán visszament a seregéhez.

 

774. mese...

 

 MÁTYÁS ÉLETÉRŐL

Bánta puszta (Szavak száma: 88)

Mátyás király inkább a vadászatot, felesége a halászatot kedvelte, neki készítette a ma Kike­ritó­nak nevezett gyönyörű halastavat. Egyszer fogadtak. Beatrix azt állította, hogy ő előbb fog halat, mint a király vadat. Megállapodtak abban, hogy a sikert mozsárágyúval tudatják egy­mással. Reggel indult a verseny, a királyné csakhamar gyönyörű fogast fogott, hogy meglepje férjét, futárral küldte fel Pusztapalotára a halat, és nem tudatta a megállapított mozsárágyú­jelzéssel fogását. A futár már régen úton volt, mikor megszólalt Mátyás mozsara. Beatrix megbánta a könnyelműségét, mellyel fogadását elvesztette. Azóta Bánta a Bánta.