A RÓKA CSERÉI (Szavak száma: 1567)
Ment, mendegélt egyszer egy
róka, a hóna alatt egy pár bocskort vitt. Este bement egy
gazdaságba.
- Asszony, eressz be engem
éjszakára!
A nő beeresztette. Látja,
hogy a rókának bocskora van.
- Hová tegyem a bocskort?
- A bocskort jó helyre kell
tenni - mondja az asszony. - Told be a pad alá!
- Nem tolom be a pad alá, a
kemence alá teszem, hogy a gyerekek ne húzzák ki a pad alól.
Éjjel a róka felkelt,
összetépte a bocskort, és szétszórta a gyékényszálakat; majd
visszament a házba, és ismét lefeküdt. Reggel felkelt, megy
ide-oda. Behajolt a kemence alá:
- Hol van az én kis
bocskorom? Gyertek gyerekek, vegyétek elő a kemence alól!
Lehajolnak a gyerekek, és
mondják:
- Nincs ott!
- No, akkor a bocskorom tyúkká
változott.
- Hazudsz te, róka. Nincs
nálam egyetlen idegen tyúk sem.
- Nekem kell egy tyúk. Tyúk
nélkül el nem megyek innen!
A gazdasszony adott neki egy
tyúkot. A róka elment. Eljutott egy másik gazdaságba és ismét
éjszakai szállást kért. Beengedték.
- És a tyúkomat hová
tegyem?
- Tedd a kemence alá, a többi
tyúk mellé!
- Azok kitúrják maguk közül
az idegent. A libák közé teszem.
Úgy is tett. Éjjel a róka
forgolódik, mozgolódik, majd felkelt és egyenesen ki az ólba. A
tyúkját felfalta, a tollakat a szélnek eresztette, bement a házba
és visszafeküdt aludni.
Reggel útra készülődik. A
gazdasszony adott neki enni.
- Hol van a tyúkom? - kérdezi
a róka.
Az asszony a szemeit mereszti:
- Reggel kiengedtem a libákat,
de ott semmiféle tyúk sem volt.
- Akkor a tyúkom libává
változott.
- Te, róka, megbolondultál.
Még hogy libává változott a tyúk?
De a róka csak nem hagyja
magát, akár a szemét is hagyná kiverni:
- A tyúkom libává
változott!!!
A gazdasszony adott neki egy
libát, és a róka odébbállt.
Egész nap csak ment,
mendegélt, beköszöntött az este, és ő megint éjszakai szállást
kért, már a harmadik gazdaságban. Beengedték.
- Hová tegyem a ludacskámat?
- Ereszd be a libákhoz!
- Nem, azok összecsipdesik. A
birkák közé engedem.
Éjjel az emberek elaludtak, a
róka meg kiszaladt az akolba. Széttépte a libát, a tollait
szélnek eresztette, maga ismét nyugodtan alszik tovább. Reggel
felkelt és készült az útra.
- De hol van a ludacskám?
- Megetettem a birkákat, de
semmilyen libát sem láttam.
- Akkor a ludam birkává
változott.
- Bolond vagy te, róka, még
hogy birkává változna egy liba?!
- El nem megyek innen, míg
ide nem adod a birkámat! Hol van?!
Lefeküdt
az ablak alá, nem megy sehová sem. A gazdasszony kuglófot sütött.
Kivette a kemencéből és letette a kemencepadkára.
A kuglóf, hopp, leugrik a lócára. A gyerekek kiabálnak:
- Anyóka, anyóka, a kuglóf
leugrott a lócára.
- Hadd legyen, ott legalább
kihűl.
A kuglóf a lócáról
leugrott a földre. A gyerekek ismét kiabálnak:
- Anyóka, anyóka, a kuglóf
már a földre ugrott.
- Hadd legyen, ott legalább
kihűl - mondja a gazdasszony.
A kuglóf felugrott a földről
a lócára, onnan az ablakba, és hopp, ki az ablakon. A róka
elkapta és elfutott vele.
- Anyóka, anyóka, a kuglófot
elvitte a róka!
- Hadd vigye a bárányért!
Megy, mendegél a róka a
kuglóffal. Látja, gulyások legeltetnek egy gulyát.
- Ej, gulyások, adjatok a
kuglófért nekem egy borjút!
A gulyások éppen enni
akartak. Így gondolkodtak: „Bárhová is viszi a borjút, az
mindig visszajön”. Ezért beleegyeztek.
- Csak a kopasz feje fölött
törjétek szét a kuglófot, amikor engem már nem láttok!
A róka nyugodtan vezette a
borjút, beértek az erdőbe, ahol a gulyások már nem látták.
Ekkor feltörték a kuglófot. Amikor az kettétört, végigfolyt a
kopasz fején. Kiderült, hogy a rókának lágy tészta jutott,
amibe trágyát kevertek.
- A borjúnk is odalett,
kuglófunk sincs - dühöngtek a gulyások, és üldözőbe vették a
rókát, de már utol nem érték.
Ment, mendegélt a róka, míg
be nem köszöntött a tél. Egyszercsak meglátott pár szánkázó
gyereket.
- Gyerekek, apa azt
parancsolta, hogy adjátok ide nekem a szánkót. Ha nem adjátok
ide, megver titeket.
A gyerekek sajnálták a
szánkót, de az apjuktól is féltek, ezért odaadták a rókának.
A róka keresett egy kötelet, bekötötte a borjút a szánkóba, ő
ráült és szánon ment tovább. Amint így ment, az ostort
csattogtatta:
- Gyia, borjúcskám, akit egy
kuglófért vettem!
Jön a farkas.
- Komám, kedves komám, hová
mész? Vidd el az én egyik lábacskámat!
- Kaptam egy borjút, hát
szánkón utazhatok, nem úgy, mint te, csak vigyázz magadra, fel ne
fald! No, add az egyik lábadat!
Feltette.
Egy idő múlva megszólalt:
- A másikat alig tudom húzni
magam után.
Azt is feltette.
- A farkamat is alig tudom
húzni magam után.
Azt is feltette. És mennek
tovább.
- Gyia, borjúcskám, akit egy
kuglófért vettem!
Jön a nyúl.
- Komám, kedves komám, hová
mentek? Vigyetek magatokkal!
- Ülj fel, ha összeszorulunk,
mindannyian elfértek.
A nyúl is felült,
kényelmesen elhelyezkedett. Mennek tovább, és egyszercsak
találkoznak a medvével.
- Komám, kedves komám, hol
kaptad a borjút? - kérdezi a medve. - Vigyél magaddal engem is,
legalább az egyik lábam.
Feltette az egyik lábát.
- Komám, a másikat alig
tudom húzni magam után.
A másikat is feltette.
- Komám, a farkamat is alig
tudom húzni magam után.
- Ülj fel teljesen!
A medve is elhelyezkedett, de
ekkor már megijedt a róka - reccs, összetört a szánkó.
- Most meg mit tegyek?
Menjetek, készítsetek egy szánkót! - Nem messze volt egy kis
erdő. - Farkas, te ültél fel legelsőnek, eredj te, csinálj
szánkót!
- Hogyan mondod, koma?
- Mondd ezt: „Egyenesen
váglak, dőljetek ki ferdén, legyetek szánkóvá!”
A farkas elment és
mondogatja:
- Ferdén váglak, dőljetek
ki egyenesen, ne legyetek szánkóvá!
Visszajön és közli:
- Komám, nem sikerült.
- Mit mondogattál?
- Ferdén váglak, dőljetek
ki egyenesen, ne legyetek szánkóvá!
- Te, ostoba! Ezt parancsoltam
én teneked? Eredj te, nyúl!
A nyúl is elment és
mondogatja:
- Ferdén váglak, dőljetek
ki egyenesen, ne legyetek szánkóvá!
Nem sikerült.
- Menj most te, medve, hiszen
te törted össze a szánkót!
A medve is elment az erdőbe,
de ő sem készítette el a szánkót. Visszament és mondja:
- Nem sikerült.
- No, hát ti nem jártatok
sikerrel. Most vigyázzatok a borjúra, és én magam elmegyek és
csinálok egy szánkót.
Elment az erdőbe és
mondogatja:
- Egyenesen váglak, dőljetek
ki ferdén, legyetek szánkóvá!
És neki sikerült.
Amikor a róka elment, hogy
szánkót csináljon, a többiek levágták a borjút, kiszedték a
belső részeit, egy fészerből hoztak szénát, betömték vele a
borjú bőrét, felállították, és ott állt a borjú, amikor
megjött a róka:
- Hát ti elfutottatok, magára
hagyva a borjút.
Befogta a borjút a szánba,
de az csak fekszik a hasán.
- Gyia, gyia, borjúcskám,
akit egy kuglófért cseréltem!
A borjú már nem él, meg nem
mozdul. A róka ott szaladgált körülötte:
- Mi a baja? Mi a baja? Talán
ezek a szalmaszálak szúrják?
Megragadja a szalmaszálakat,
és a borjú - puff!
- No ti aztán...
Elvitte a borjút a fészerhez
és felfalta. Egyszerre csak azt látta, hogy halászok jöttek az
úton. Gyorsan elébük szaladd, lefeküdt az útra és feküdt,
mintha megdöglött volna. Odament hozzá egy ember, az ostorral
megböki - nem mozdul, még egyszer - meg sem rezdül.
- Ej, egy döglött róka!
Felkapta és rádobta a
kocsira, a halakkal teli zsákok mellé. Mennek, mendegélnek, a róka
egy zsákot széttépett, előszedett egy halat, egy másikat és
maga lemászott. Az öregember nem látta. Egyszer hátra fordul,
látja, nincs se a róka, se a zsák a halakkal.
A róka összeszedte a
kidobált halakat, elvitte a fészerhez és leült falatozni. Arra
jött a farkas.
- Hát te, koma, mit eszel?
- Azt hittétek, hogy ha
felfaltátok a borjút, énnekem már nem lesz mit ennem. De nekem
van halam, van húsom.
- Nos, koma, honnan szerezted?
- Barátom, menj el a lékhez
és dugd bele a farkadat!
- Menjünk el kettesben, te
majd segítesz nekem.
Elmentek a folyóhoz. Fogtak
egy fejszét, kivágtak egy kis léket, a farkas bedugta a farkát,
jól átázott, míg jól meg nem fagyott.
- Most ülj le.
A róka pedig körben futkos
és énekel:
Megfagyott a farkas
farka,
Fogjátok meg, halacskák!
Megfagyott a farkas
farka,
Fogjátok meg halacskák!
- Mozgasd meg, talán már
akadtak rá!
- Mozgatom, mozgatom, még
nagyon könnyű.
A róka tovább járkál és
énekel:
Megfagyott a farkas
farka,
Fogjátok meg, halacskák!
Megfagyott a farkas
farka,
Fogjátok meg halacskák!
Ismét mondja:
- Mozgassad, mozgassad!
A farkas próbálja, próbálja,
de nem tudja megmozdítani.
- Biztosan már sok hal
ráakadt. Most ülj le, lassan körül kell vágni és kiemelni a
folyóból.
A róka bement a faluba,
látja, hogy egy gazdasszony éppen kolbászt tölt.
- Emberek, férfiak és
asszonyok! A farkas odafagyott a lékhez.
Mindannyian felugrottak és
rohantak ki agyonverni a farkast. A róka a nyakába akasztotta a
kolbászt és elsietett a szénakazalhoz.
Leült és evett. Jött arra a
medve.
- Ej, komám, mit eszel?
- Talán azt hittétek, hogy
én éhen maradok, ha ti felfaltátok a borjút? Nekem mindenem
megvan: van hús, kolbász, hal.
- Akkor kínálj meg engem is!
Odadobott neki egy darab
kolbászt.
- Finom. Hogy csináltad?
- Csinálj te is magadnak!
Bélnek kitéptem a farkamból, tölteléket a fejemből az agyat, és
elkészítettem a kolbászt.
A medve elkezdte húzni a
belét, húzza, húzza és kiabál! Fáj! És egyszerre elszakadt a
bél.
- Látod, ott áll egy fenyő,
verd hozzá a homlokodat, és lesz agyvelőd.
A medve egyszer nekifut, de
nem tört össze. Másodszor is nekifutott és amikor beleütközött
a fába, reccs, összetört a feje - és vége!
- Ti felfaltátok a borjúmat,
de én azért megfizettem nektek!
