610. mese...

     A következő mesék egy híres néprajzkutató gyűjtéséből származnak, ha szeretnél róla többet megtudni, akkor kattints ide👀👀👀👀👀

A RÓKA MEG A DARU VENDÉGSÉGE (Szavak száma: 265)

Találkozik a róka a daruval, s kérdi:

- Hol jártál, daru koma?

- A tónál voltam, hogy élelmet keressek, halat fogjak magamnak. Hát te, róka koma, merre jártál?

- Én is voltam vadászni, a faluban tyúkászni. De tudod, hogy az ételről mi jutott az eszembe? Rendezzünk egy jó vendégséget.

- Jól van, róka koma, kinél rendezzük?

- Előbb nálam, azután pedig nálad. Holnap délben gyere hozzám ebédre.

- Megyek, de nekem hosszú nyakú edényben add az ételt, mert én a csőrömmel tányérból nem tudok enni.

Szerzett a róka másnapra egy kövér tyúkot, és sütni-főzni kezdte. Az ételt azonban úgy osztotta el, hogy a jó falatok mind a tányérba kerültek, a hosszú nyakú edénybe pedig csak egy kis gyenge maradék jutott.

Látta a daru, hogy kinek milyen az étele, de semmit sem szólt, hanem ebéd után ő is meghívta a rókát.

- Na, róka koma, holnap délben te gyere hozzám ebédre.

- Megyek, de nekem tányérban add az ételt, mert én a szájammal hosszú nyakú edényből enni nem tudok.

Szerzett a daru másnapra néhány szép halat, és sütni-főzni kezdte. Az ételt azonban úgy osztotta el, hogy a jó falatok mind a hosszú nyakú edénybe kerültek, a tányérba pedig csak egy kis gyenge maradék jutott.

Látta a róka, hogy kinek milyen az étele, s mérgelődni kezdett. Kérdi a daru:

- Talán haragszol, róka koma?

- Hát már hogyne haragudnék, daru koma, amikor te finom ételt eszel, s nekem csak a rossza jutott!

Felelte a daru:

- Ugyan, édes róka koma, én csak azt tettem veled, amit te tettél velem. Kölcsönkenyér visszajár.

388. mese

A GÓLYA MEG A DARU (Szavak száma: 394)

Egy mocsárban élt egy gólya meg egy daru. Megunták már a magányos életet, ezért a gólya azt gondolta, hogy megnősül. Miután ezt eltervezte, megy át a mocsáron három versztát: tip‑tip-top. Amikor odaér, kopogtat a daru ajtaján és így szól:

- Daru, daru, meg akarok nősülni. Leszel a feleségem?

A daru kinézett az ablakon, és még csak ki sem nyitva az ajtót, mondja:

- Nem vagy te túl szép, gólya, a lábad csak egy szál csont, magad tarka vagy, ügyetlen, a tehetség legkisebb jele nélkül. Nem megyek hozzád feleségül, gólya, még nem jött el az ideje. Várok egy kicsit.

Ilyen választ hallva elszégyellte magát a gólya, és megy haza át a mocsáron: tip-tip-top.

Amikor a gólya elment, a daru gondolataiba merült és ezt gondolta:

- Olyan, amilyen, az a gólya, mégiscsak férfi. A lába, igaz, csak egy szál csont, de piros és hosszú. Ez jó, ha a mocsárban él, nem piszkolja össze a tollait. És mindent egybevetve, derék legény ez a gólya. És amikor repül, olyan szépen csapkod a szárnyaival, hogy nem egy madár örülne, ha ilyen udvarlója lenne. És ilyen ostoba vagyok én, a legény maga eljött megkérni a kezem, én pedig visszautasítottam. Százszor jobb lenne férjes asszonynak lennem, mint magá­nyos vénlánynak. Elmegyek én magam hozzá. Megkérem, hogy vegyen feleségül.

És megy a daru a gólyához, kecsesen lépdelve a mocsárban: csap, csap, csop. Odaért, be­kopogott a gólya ajtaján.

- Elgondolkoztam azon, amit tettem, és beismerem, hogy csúnyán jártam el, hogy vissza­uta­sítottalak, szomszéd - mondja. - Te jó és szép legény vagy, ezért is jöttem el hozzád. Vegyél feleségül, kettesben jobb lesz az életünk.

- Mivel nem jöttél, amikor én kértelek, most mehetsz vissza nélkülem. Máshol is találok magamnak feleséget, talán még szebbet is.

Elszégyellte magát a daru, lehajtotta a csőrét, és hazaballagott: csap, csap, csop.

Közben azonban a gólyának megfájdult a szíve, és szemrehányást tett magának, hogy visszautasította a darut. Jó madár az a daru, maga eljött, de ő csak nem vette el.

Megint megy a daruhoz: tip-tip-top. A daru nem engedi szóhoz jutni, nem megy hozzá felesé­gül, de amikor már elment a gólya, a daru sajnálkozott:

- Már nincs miért maradjak továbbra is lány. Még egy másik daru lecsapja a kezemről ezt a gólyát. Elmegyek, és bocsánatot kérek tőle, talán még időben megegyezünk.

De sehogyan sem tudtak megállapodni, és mind a mai napig csak járnak egymáshoz.

26. mese

A béka és a két daru. (Szavak száma: 171)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két daru. Ez a két daru őszi vándorlás idején egy békával találkozott. A béka kérte őket, hogy vigyék őt is magukkal.

- Szívesen, - mondta a két daru - de hogyan? Repűlni nem tudsz. Ha tudsz valami módot, hogy velünk jöhess, jól van, elviszünk.

Ekkor a béka egy nádszálat vett elő:

- Fogjátok meg a nádszál egy-egy végét. Én majd a közepét fogom meg, így aztán útra kelünk.

Úgy is tettek, a hogy a béka mondta.

Ezt a csodát meglátták az emberek s eltünődtek rajta. Kérdezték is:

- Ki volt az az okos, a ki ezt így kitalálta?

A béka kevélyen odaszólt az emberekhez:

- Én voltam az az okos!

De bezzeg megjárta a nagy okosságával, mert a mikor megszólalt, a nádszálat kieresztette a szájából és a földön úgy odavágta magát egy tőkére, hogy soh’se kelt föl többet onnan.

A két daru krúgatva szállt tovább, messze, messze tengerekre, a hol ilyen okos békát nem találtak sehol.