454. mese

AZ ÖREGEMBER KESZTYŰJE (Szavak száma: 355)

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy ősz öregember. Egy hideg téli napon elment az erdőbe fáért. Nagyon szeretett volna rágyújtani a pipájára. Miközben a pipáját, a dohányt és az ön­gyújtót kereste, elvesztette az egyik kesztyűjét.
Egy légy, amint ott reszketett a hidegben, megpillantotta a kesztyűt, belerepült és örömében táncra perdült.
Egy egér, amint ott reszketett a hidegben, odaszaladt a kesztyűhöz és megkérdezte: „Ki táncol a kesztyűben?”
„Én, a legyek királynője. És te ki vagy?”
„Én a cincogó kisegér vagyok. Engedj be, hogy megmelegedjem!”
„Gyere! Melegedj meg!”
Bement az egér a kesztyűbe, és a léggyel együtt ő is táncra perdült.
Egy nyúl, amint ott reszketett a hidegben, megpillantotta a kesztyűt. Odaszaladt, megkérdezte:
„Ki táncol a kesztyűben?”
Tánc közben mindketten kiszóltak: „Én, a legyek királynője, és én, a cincogó kisegér. És te ki vagy?”
„Én a fehérfarkú nyuszi vagyok. Eresszetek be, hogy megmelegedjem!”
„Gyere! Melegedj meg!”
A nyúl bemászott a kesztyűbe, és már hárman táncoltak.
Egy farkas, amint ott reszketett a hidegben, megpillantotta a kesztyűt, és megkérdezte: „Ki táncol a kesztyűben?”
„Én - a legyek királynője, én - a cincogó kisegér, én - a fehérfarkú nyuszi. És te ki vagy”
„Én a hegyes fülű farkas vagyok. Eresszetek be, hogy megmelegedjem!”
„Gyere! Melegedj meg!”
A farkas bemászott a kesztyűbe, és már négyen táncoltak.
Egy róka, amint ott reszketett a hidegben, észrevette a kesztyűt, és megkérdezte: „Ki táncol a kesztyűben?”
„Én - a legyek királynője, én - a cincogó kisegér, én - a fehérfarkú nyuszi, én - a hegyes fülű farkas. És te ki vagy?”
„Én, a nagy lompos vagyok. Eresszetek be, hogy megmelegedjem!”
„Gyere! Melegedj meg!”
A róka bemászott, és már öten táncolnak együtt.
Egyszerre csak honnan, honnan nem, ott termett egy kakas, és hangosan megszólalt: „Kukurikú!”
A táncosok megrémültek, és mindegyik, amint az ereje engedi, gyorsan előbújt a kesztyűből, és ki merre látott, szaladt: a légykirálynő a királyi várába, a cincogó kisegér a krumpli-verem­be, a fehérfarkú nyuszi a mezőre, a hegyes fülű farkas a bokrok közé, a lompos róka pedig az erdőbe.
Közben szétszakadt a kesztyű, és az az öregember mind a mai napig csak egy kesztyűvel jár.

26. mese

A béka és a két daru. (Szavak száma: 171)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két daru. Ez a két daru őszi vándorlás idején egy békával találkozott. A béka kérte őket, hogy vigyék őt is magukkal.

- Szívesen, - mondta a két daru - de hogyan? Repűlni nem tudsz. Ha tudsz valami módot, hogy velünk jöhess, jól van, elviszünk.

Ekkor a béka egy nádszálat vett elő:

- Fogjátok meg a nádszál egy-egy végét. Én majd a közepét fogom meg, így aztán útra kelünk.

Úgy is tettek, a hogy a béka mondta.

Ezt a csodát meglátták az emberek s eltünődtek rajta. Kérdezték is:

- Ki volt az az okos, a ki ezt így kitalálta?

A béka kevélyen odaszólt az emberekhez:

- Én voltam az az okos!

De bezzeg megjárta a nagy okosságával, mert a mikor megszólalt, a nádszálat kieresztette a szájából és a földön úgy odavágta magát egy tőkére, hogy soh’se kelt föl többet onnan.

A két daru krúgatva szállt tovább, messze, messze tengerekre, a hol ilyen okos békát nem találtak sehol.