A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyulacska. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyulacska. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. április 23., vasárnap

913. mese...

 

NÉPEK MESÉI
A MESEMONDÓ SZIKLA

VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
DÖMÖTÖR TEKLA

NYÚLFI KÓPÉSÁGAI


Volt egyszer, élt egyszer egy nyúlfi, és talált egy gyönyörű kertet, amely telis-tele volt ízlete­sebbnél ízletesebb zöldséggel. Odament hát minden reggel, és azt mondta a kertben játszadozó kislánynak:

- Apád azt mondta, engedj be a kertbe, tizenkettőkor pedig engedj ki.

Minden reggel odament, a kislány minden reggel beengedte, tizenkettőkor pedig kiengedte.

Fogyott, fogyott, egyre fogyott a zöldség a kertből.

A kislány apja így szólt:

- Valaki, úgy látszik, rákapott a zöldségemre.

Megkérdezte a kislányt, nem tudja-e, hová lett a sok ízletesebbnél ízletesebb zöldség.

- Apa - felelte a kislány -, a nyúlfi jön ide minden reggel, azt mondja, te akarod, hogy be­engedjem a kertbe, tizenkettőkor pedig engedjem ki.

- No - mondta a kislány apja -, hát ha ma is jönne, engedd csak he, de tizenkettőkor ki ne engedd, hadd maradjon csak itt, amíg haza nem jövök.

Úgy is lett.

Tizenkettőkor megszólalt a jóllakott nyúlfi:

- Kislány, kislány, tizenkettő van már. Tizenkettő van, engedj ki, kérlek.

A kislány azonban nem engedte ki nyúlfit a kertből. Aztán hazajött a kislány apja.

- Mit csinálsz itt, nyúlfi? - kérdezte mérgesen. - No, majd ellátom a bajodat, de előbb ide­hívom a rókát meg a medvét.

Mikor a róka meg a medve megérkezett, így szólt a kislány apja:

- Róka koma, mondd csak: ki ette meg a zöldségemet?

- Én biztosan nem - felelte a róka -, nem kedvelem az efféle ételt.

Medveapó azt felelte:

- Hogyan ehettem volna meg én? Hiszen tudod, hogy fönt jártam északon!

- No, akkor csak nyúlfi lehetett - mondta a kislány apja.

Nyúlfi csak kuksolt némán, azt leste, hogyan, merre menekülhetne. De a kislány apja nyakon csípte, s már vitte is. Fölmászott vele egy hatalmas ősöreg fára, annak a fő ágára kötötte föl nyúlfit, hogy megbüntesse a lopásért. Mikor a kislány apja lemászott a fáról, nyúlfi ott maradt himbálózva az ágon.

Mennybe szállok, úgy hintázok, úgy hintázok,
mennybe, mennybe, mennybe szállok.

Róka koma és medveapó hallottak énekét. Róka koma így szólt medveapóhoz:

- Menjünk oda hozzá, nézzük meg, mi van vele.

Mikor odaértek, így szólt a nyúlfi:

- Medveapó, kérlek, úgy megszomjaztam, mióta itt hintázok a fán, nem tennéd-e meg, hogy fölmászol, és idekötöd magad, amíg én iszom egyet? Azonnal visszajövök.

Medveapó fölmászott, odakötötte magát az ághoz, nyúlfi pedig elszaladt inni, de csak nem érkezett vissza. Telt-múlt az idő, de nem jött, úgyhogy medveapó énekelni kezdett unalmában:

Mennybe szállok, hinta-hinta-palintázok,
mennybe, mennybe, mennybe szállok.

A kislány apja meghallotta medveapó énekét, észrevette, hogy ez már nem nyúlfi hangja. Odament, hogy megnézze, mi történt. Mikor odaér, látja ám, hogy medveapó hintázik a fán.

- Mit csinálsz odafönt, medveapó? - kérdi.

- Nyúlfi megkért, hogy helyettesítsem, amíg vissza nem tér.

- No, majd én jól ellátom a bajodat, amiért elfoglaltad nyúlfi helyét!

Ezzel leszedte medveapót a fáról, és alaposan eldöngette.

Nyúlfi közben hazaért.

Medveapó jajgatva nyúlfi háza felé vette útját. Nyúlfi ott ült a verandán, keresztbe tett lábak­kal szivarozott.

Medveapó rávetette magát, de nyúlfi fürgébb volt, ügyesen félreugrott, nemhiába nagy sport­ember hírében állott.

Ekkor nyúlfi, hogy megvigasztalja medveapót, így szólt:

- Tudod mit? Inkább mutatok neked egy remek helyet, ahol jóllakhatsz hússal.

Elindultak hát együtt arrafelé.

- Nézd csak - szólt nyúlfi -, ott hever egy döglött öszvér. A te farkad hosszabb és erősebb, hozzákötöm a farkadat az öszvér farkához.

Úgy is tett.

Ekkor nyúlfi lehajolt, fölvett egy hegyes karót, nagyot bökött vele az öszvér oldalába. Az alvó öszvér üvöltve riadt fel, talpra ugrott, és eszeveszett vágtába kezdett.

Nyúlfi biztatta:

- Tartsd csak, tartsd csak, medveapó!

- Hogy az ördögbe tudnám tartani - kiáltotta medveapó -, hiszen a lábam se éri a földet!

Nyúlfi pedig úgy kacagott, hahotázott, hogy nevettében megfulladt.

2023. április 22., szombat

912. mese...

NÉPEK MESÉI
A MESEMONDÓ SZIKLA

VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
DÖMÖTÖR TEKLA

TÖRTÉNETEK A RAVASZ NYULACSKÁRÓL

A RAVASZ NYULACSKA (3. rész, szavak száma: 469)

 A nyulacska az ajtó elé állt és bekiáltott:

- Halló! Van bent valaki?

A csörgőkígyó meg visszakiáltott:

- Halló! Nincs bent senki!

Jót nevetett a nyulacska, s elszaladt, hogy másutt építsen magának házat.

- Így nem boldogulunk ezzel a nagyon ravasz nyulacskával - mondták az állatok. - Akkor kell elfognunk, mikor a folyóra megy vizet inni. Majd az alligátor elfogja!


Az alligátor lefeküdt a folyópart közelében, s este, mikor jött a nyulacska, el is fogta őt, s ráripa­kodott:

- Most pedig nyomban megeszlek!

- Csak ne olyan hevesen! - mondta nyugodtan a nyulacska.

- Valamennyi állat mondta, hogy faljalak föl! Egy sem fogja pártodat!

- Igen ám, csakhogy nem büntethetsz meg itt, ezen a parton, ahol senkinek sem vétettem! Nagyon igazságtalan lennél, ha itt, ezen a parton kapnál be. Vigyél szépen át a másik partra, ott majd megehetsz!

Az alligátor átvitte a nyulacskát a túlsó partra, s víz alá akart merülni, hogy mihelyt evett, alligátor szokás szerint nyomban ihassék is.

- Csak lassabban, csak lassabban! - mondta ismét a nyulacska. - Engem szárazon szoktak megenni, mert ha nedves az irhám, hát csuda rossz ízű vagyok.

Az alligátor szárazra vitte a nyulacskát. A part azonban nagyon meredek volt, az alligátor szuszo­gott, szuszogott, már alig jutott lélegzethez, egy pillanatra el is kellett tátania a száját, a nyulacska meg - hopp! megugrott, s úgy elszaladt, hogy a porát se látták.

- Így nem boldogulunk vele - mondták az állatok. - Az alligátor majd megeszi valahogyan, de mi fogjuk körbe, s vigyázzunk, nehogy megint elszökjék a kis ravasz!

Elhatározták, hogy az alligátor halálhírét költik, úgy tesznek, mintha el akarnák temetni, s a temetésre meghívják a nyulacskát is.

Így is tettek.

Az alligátor elnyúlt, mintha elszállt volna belőle az élet, a többi állat meg körülötte állt, egész éjszaka virrasztottak fölötte, és siratóéneket énekeltek. A nyulacska is köztük volt. Amikor már derengett a hajnal, az állatok azt mondták, hogy most már föl kellene emelni és elvinni az alligátort, hogy eltemethessék. Szóltak a nyulacskának, hogy ő is segítsen, álljon az alligátor szájához, s majd mikor kell, a szájánál fogja meg és vigye. A nyulacska azonban kijelentette, hogy nem jár neki ilyen előkelő hely, semmiképpen sem méltó rá, beéri ő azzal is, ha az alligátor farkához állhat. A többi állatok mit tehettek volna mást, belenyugodtak, legyen úgy, ahogy a nyulacska akarja.

A nyulacska meg közben nézte, nézte az alligátor farkát, s fönnhangon morfondírozott:

- Lehet ám, hogy ez az alligátor nem is halt meg! Mert lám csak, milyen szépen tartja a farkát! Mintha csak élne!

Meghallotta az alligátor, hogy mit beszél a nyulacska, sebtiben leeresztette a farkát, mintha nem volna benne semmi élet.

- Hm... - mondta a nyulacska. - Mióta mozgatja a farkát egy döglött alligátor? Ilyen bolondnak már ne tartson engem senki! - azzal gyorsan elszaladt. Azóta se tért vissza.

És ezzel vége a történetnek.

2023. április 21., péntek

911. mese...

 

NÉPEK MESÉI
A MESEMONDÓ SZIKLA

VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
DÖMÖTÖR TEKLA

TÖRTÉNETEK A RAVASZ NYULACSKÁRÓL

A RAVASZ NYULACSKA (2. rész, szavak száma: 773)

- A ház mögött a kertben van egy gödör, oda bújj! - tanácsolta a nyulacska. A prérifarkas egy ugrással a kertben termett, s mire a puma a ház elé ért, ő már a gödörben lapult.

- Jó napot, nyulacska! - mondta a puma. - Hol van a róka?

- Jó napot! - válaszolt a nyulacska kicsit sértődötten, mert a puma hangja meglehetősen barát­ságtalan volt. - A róka fönt van a padláson, kukoricát morzsol. Hiszen téged illet az egész termés, nem?

- Persze hogy engem illet! - mondta a puma dölyfösen, és se szó, se beszéd, letelepedett, hogy megvárja a rókát. A nyulacska sértődötten, szó nélkül ült mellette. Kis idő múlva udvariasan mégis megkérdezte:

- Reggeliztél már, puma? Nem volna kedved várakozás közben megenni egy prérifarkast?

- Hol az a prérifarkas? - kiáltott föl mohón a puma, s megnyalta a szája szélét.

- A kertben. Betettem a gödörbe, gondoltam, jó lesz majd neked - mondta a nyulacska készsé­gesen. A pumának azonban esze ágában sem volt egy köszönőszót is mondani, fölpattant, a kertben termett, aztán a gödörhöz ugrott, s nyomban fölfalta a prérifarkast.

- Ízlett? - kérdezte a nyulacska udvariasan.

- Pompás lakoma volt - válaszolt a puma, s letelepedett a kunyhó közepén, hogy megvárja a rókát.

Kis idő múlva megszólalt a nyulacska:


- Jön a jaguár! Nem szokott ez téged fölfalni, ha összeakad veled?

- Ha összeakad velem, biztosan fölfal - mondta a puma, s nézte, hogyan menthetné az irháját. A kunyhóból azonban csak az ajtón át menekülhetett volna, az ajtóban meg ott állt már a jaguár.

- Bújj el gyorsan a prémtakaró alá! - buzgólkodott a nyulacska. - Jól lapulj meg alatta, nehogy a jaguár meglásson!

A jaguár már az ajtóban állt s megkérdezte:

- Hol van a róka?

A nyulacska most egy csöppet sem sértődött meg.

- Jó napot, jaguár! - köszönt szép illedelmesen. - A róka a padláson van, morzsolja a kukori­cát, amivel adósod.

És még mielőtt a jaguár elhatározta volna magát, hogy leüljön-e, és úgy várja be a rókát, a nyulacska így kedveskedett:

- Nem akarsz reggelizni? Nem volna kedved egy pumát megenni?

- Hol az a puma? Ide vele! - mondta a dölyfös jaguár.

- Ott lapul a prémtakaró alatt - mondta a nyulacska; a jaguár meg ugrott egyet, félrerántotta a prémtakarót, s egykettőre fölfalta a pumát.

- Ízlett? - kérdezte a nyulacska udvariasan.

- Jóllaktam - mondta szárazon a jaguár, s letelepedett a kunyhó közepén, hogy ott várja meg a rókát. Úgy elterpeszkedett, hogy a nyulacskának már nem jutott hely, kiállt hát az ajtó elé.

Kis idő múlva bekiáltott a kunyhóba:


- Vadász tart errefelé! Nem félsz, hogy tiszteletlenül bánik majd veled, jaguár?

- De bizony félek! - mondta haragosan a jaguár. - Ahányszor az útjába akadok, mindig agyonlő!

- Bújj hát el gyorsan a folyóparton, a salátafa ágai között! Ott biztonságban leszel, alhatsz is, fölébresztelek, ha elment a vadász!

A jaguár fölugrott a salátafa lombjai közé, s alighogy kényelmesen elnyújtózkodott egy erős villás ágon, beköszönt a vadász:

- Jó napot! Hol van a róka?

- Jó napot! - mondta a nyulacska. - A róka fent van a padláson, morzsolja a kukoricát, amivel tartozik neked. Ha meg akarod várni, esetleg vadászhatnál közben! Nem volna kedved jaguárt lőni?

- Hol az a jaguár? - kérdezte a vadász, és a puskája után kapott.

- A folyóparton, a salátafa ágai között lapul, az állatok miatta nem mernek vizet inni!

- No, majd én becsületre tanítom! - mondta a vadász, azzal a salátafa alá ugrott, s lelőtte a jaguárt, utána lenyúzta a bőrét, s a nagy igyekezetben ki is ment a fejéből a róka meg a kukorica.


Az erdő állatai között sok szó esett arról, hogy a fortélyos nyulacska hány meg hány társuk vesztét okozta. El is határozták, hogy bosszút állnak: elpusztítják a nyulacskát. Mikor ennek hírét vette a nyulacska, elköltözött a folyó túlsó partjára, ott épített magának házat, de olyat, hogy annak a padlója alá egy nagy gödröt ásott. Ebben a gödörben élt nappalonként, éjszakán­ként meg előbújt, s a folyóparton játszadozott, ugrándozott a holdfényben.


Akkor az állatok így szóltak a csörgőkígyóhoz:

- Legközelebb, mikor este megint kint játszadozik, ugrándozik a holdfényben, te csússz be a házába, onnan meg a padló alá, a gödörbe, s mikor majd hazamegy, fojtsd meg!

Következő este a csörgőkígyó el is bújt a nyulacska házában. Az meg mikor már eleget játsza­dozott, ugrándozott, visszament a házához. Nyomban érezte, hogy valami nincs rendjén. Jó hangosan így szólt hát:

- Van valaki a házamban? Lehetséges, hogy valaki van a házamban? Nincs valaki a házam­ban? Megtudom én mindjárt, hogy van-e valaki a házamban! Mert ha nincs bent senki a házam­ban, majd válaszol nekem, ha meg van bent valaki, hát néma marad!

2023. április 20., csütörtök

910. mese...

)

 

NÉPEK MESÉI
A MESEMONDÓ SZIKLA

VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
DÖMÖTÖR TEKLA

TÖRTÉNETEK A RAVASZ NYULACSKÁRÓL

A RAVASZ NYULACSKA (1. rész, szavak száma: 631)

Volt egyszer egy róka. Volt annak a rókának egy darab földecskéje, kukorica termett rajta. A róka éjjel-nappal őrizte a kukoricáját, s aztán, még mielőtt beérett volna, eladta. Aztán újra meg újra eladta a lábon álló kukoricát, eladta az erdő minden állatának. Mikor végre beérett a kukorica, a róka letördelte, hazavitte, hogy majd a hátsó pitvarban megszárítja. De ekkor már szánta-bánta, hogy a kukoricáját annyiszor eladta, szerette volna megtartani az egészet, csak­hogy nem tudta, mit füllentsen azoknak az állatoknak, akik megvették tőle. Ahogy törte a fejét, arra jött a nyulacska.


- Jó napot, róka! - mondta udvariasan. - Mit csinálsz?

- Nem csinálok én semmit - mondta a róka. - Nem csinálok semmit, csak gondolkozom, mi­tévő legyek. Mert tudod, eladtam a kukoricámat, de még hányszor eladtam! De ez már régen volt, azóta meggondoltam a dolgot, szeretném magamnak megtartani a kukoricát. De mit csináljak azokkal, akik megvették?

- Ha feleségül veszel engem, megszabadítalak tőlük - mondta a nyulacska.

A róka nyomban feleségül vette a nyulacskát. A nyulacska leült a ház elé, a róka meg fölment a padlásra, és elkezdte morzsolni a kukoricát.


Megérkezett a svábbogár.

- Jó napot, nyulacska!

- Jó napot, svábbogár!

- Hol van a róka? - kérdezte a svábbogár.

- Fönt van a padláson, morzsolja a kukoricát, amivel tartozik neked.

- Igazán?

- Addig is kerülj beljebb - mondta a nyulacska.

Alighogy a svábbogár belépett, közeledett a tyúk.


- Jön a tyúk! - mondta a nyulacska. - Nem félsz, hogy megesz téged, ha itt talál?

- Jaj! - rémült meg a svábbogár. - Egész biztos, hogy bekap, ha meglát!

- Bújj hát el! - kiáltott rá a nyulacska. - Bújj el a tehénlepénybe!

A svábbogár megfogadta a nyulacska tanácsát. Alighogy elbújt, belépett a tyúk, és köszönt:

- Jó napot, nyulacska!

- Jó napot! - válaszolt a nyulacska.

- Hol van a róka? - kérdezte a tyúk.

- Fent ül a padláson, és morzsolja a kukoricát, amivel tartozik neked - válaszolt a nyulacska.

- Igazán?

- Kerülj beljebb - mondta a nyulacska. - Nem akarnál közben megenni egy svábbogarat?

- Szívesen - mondta a tyúk. - Hol az a svábbogár?

- A tehénlepény alatt. Keresd csak meg!

A tyúk kereste, meg is találta, be is kapta, le is nyelte a svábbogarat.

- Ízlett? - kérdezte a nyulacska barátságosan.

- Ízlett bizony! Pompás lakoma volt - mondta a tyúk, s leült a nyulacska mellé, hogy megvárja a rókát.

Kis idő múlva megszólalt a nyulacska:


- Nézd csak! Jön a prérifarkas! Nem fal az föl téged, ha itt talál?

- Dehogynem fal föl! - jajgatott a tyúk, s rémülten csapkodott a szárnyaival. - Valahányszor meglát, mindig fölfal!

- Bújj el gyorsan! - kiáltott rá a nyulacska. - Nézd, ott a sarokban jó magas a fű!

Rohant a tyúk, elbújt a magas fűben, s alighogy lekuporodott, belépett a prérifarkas.

- Jó napot!

- Jó napot, prérifarkas! - válaszolta a nyulacska.

- Hol van a róka?

- Fent van a padláson, morzsolja a kukoricát, amivel tartozik neked.

- Vagy úgy! - mondta a prérifarkas, s azzal se szó, se beszéd letelepedett, hogy megvárja a rókát.

- Nem vagy éhes? - kérdezte a nyulacska. - Míg a kukoricára vársz, nem ennél meg egy tyúkot?

- Dehogyisnem! - lelkendezett a prérifarkas. - Hol az a tyúk?

- Ott kuporog a magas fűben, keresd csak meg!

Fölpattant a prérifarkas, kereste, meg is találta, föl is falta a tyúkot.

- Ízlett? - kérdezte a nyulacska barátságosan.

- De ízlett ám! Pompás lakoma volt! - mondta a prérifarkas, s megnyalta a szája szélét, aztán leült a nyulacska mellé, hogy megvárja a rókát.


Kis idő múlva megszólalt a nyulacska:

- Jön a puma! Nem fal az föl téged, ha itt talál?

- De bizony fölfal! - mondta a prérifarkas, s körülnézett, hol bújhatna el.

2012. február 23., csütörtök

94. mese


A csengetyűs nyulacska (Szavak száma:895)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy irinyó-pirinyó, kurta farkú nyulacska, ennek az irinyó-pirinyó, kurta farkú nyulacskának volt egy irinyó-pirinyó, szépen szóló ezüst csen­getyűje. Ez az irinyó-pirinyó, kurta farkú nyulacska elment egyszer sétálgatni a zöld erdőbe azzal az irinyó-pirinyó, szépen szóló ezüst csengetyűvel. A hogy ottan sétálgatott ez az irinyó-pirinyó, kurta farkú nyulacska, az a szépen szóló ezüst csengetyű olyan gyönyörűen csilingelt, hogy a sárga rigók, pintyőkék nem tudtak hova lenni csodálkozásukban. Nem énekeltek többé, csak hallgatták a szépen szóló ezüst csengetyűt: hátha el tudnák tanúlni a nótáját. Egy­szer csak mi s mi nem történt, jól meghallgassátok! Semmi egyéb, mint az, hogy az irinyó-pirinyó, kurta farkú nyulacska elfáradt a nagy sétálgatásban, leült egy kicsike fa alá pihenni, a kicsike fa rengő-ringó ágára akasztotta irinyó-pirinyó ezüst csengetyűjét. Úgy elaludt ott a kicsike fa alatt, mint a bunda. Álmodott is sok szépet káposztalevélről.
Mikor fölébredt álmából, hát mit lát? Felnőtt a kicsike fa nagyra, szépen szóló ezüst csenge­tyűje ott csilingelt a magasban, azon a rengő-ringó ágon. Nem is érte föl, nem tudta levenni. Nagyon elszomorodott ezen az irinyó-pirinyó, kurta farkú nyulacska. Kérve kérte azután a fát:
- Add ide, fa, a szépen szóló ezüst csengetyűmet!
De a fa azt mondta:
- Nem adom biz én, jó lesz ez nekem, hadd csilingeljen itt rengő-ringó ágamon.
Szalad a nyulacska a baltához:
- Balta, vágjad a fát, fa nem adja ide a szépen szóló ezüst csengetyűmet.
- Nem vágom biz én, minek vágnám, nem vétett nekem az a fa semmit.
Szalad a nyulacska a köszörűkőhöz:
- Köszörűkő, köszörűld a baltát, balta nem vágja a fát, fa nem adja ide a szépen szóló ezüst csengetyűmet.
- Nem köszörűlöm biz én, nem koptatom én magamat senki kedveért.
Szalad a nyulacska a vízhez:
- Víz, hajtsad a köszörűkövet, köszörűkő nem köszörűli a baltát, balta nem vágja a fát, fa nem adja ide a szépen szóló ezüst csengetyűmet.
- Nem hajtom biz én, jobb nekem itt csendesen csörgedezni.
Szalad a nyulacska a bikához.
- Bika, igyad a vizet, víz nem hajtja a köszörűkövet, köszörűkő nem köszörűli a baltát, balta nem vágja a fát, fa nem adja ide a szépen szóló ezüst csengetyűmet.
- Nem iszom biz én, nem vagyok én szomjas.
Szalad a nyulacska a mészároshoz:
- Mészáros, üssed a bikát, bika nem iszsza a vizet, víz nem hajtja a köszörűkövet, köszörűkő nem köszörűli a baltát, balta nem vágja a fát, fa nem adja ide a szépen szóló csengetyűmet.
- Nem ütöm biz én, épen ma ütöttem le egyet.
Szalad a nyulacska az egérhez:
- Egér, rágjad a mészáros kötelét, mészáros nem üti a bikát, bika nem iszsza a vizet, víz nem hajtja a köszörűkövet, köszörűkő nem köszörűli a baltát, balta nem vágja a fát, fa nem adja ide a szépen szóló ezüst csengetyűmet.
- Nem rágom biz én, nem hagyom én ott a fogamat.
Szalad a nyulacska a cziczához:
- Czicza, fogjad az egeret, egér nem rágja a mészáros kötelét, mészáros nem üti a bikát, bika nem iszsza a vizet, víz nem hajtja a köszörűkövet, köszörűkő nem köszörűli a baltát, balta nem vágja a fát, fa nem adja ide a szépen szóló ezüst csengetyűmet.
- Eredj, hozz tejet, akkor fogom az egeret.
Szalad a nyulacska a tehénhez:
- Tehén, adj nekem tejet, tejet viszem cziczának, czicza fogja az egeret, egér rágja a mészáros kötelét, mészáros üti a bikát, bika iszsza a vizet, víz hajtja a köszörűkövet, köszörűkő köszörűli a baltát, balta vágja a fát, a fa id’adja a szépen szóló ezüst csengelyűmet.
- Eredj, hozz nekem szénát, akkor adok tejet.
Szalad a nyulacska a kaszáshoz:
- Kaszás, adj nekem szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cziczá­nak, czicza fogja az egeret, egér rágja a mészáros kötelét, mészáros üti a bikát, bika iszsza a vizet, víz hajtja a köszörűkövet, köszörűkő köszörűli a baltát, balta vágja a fát, fa id’adja a szépen szóló ezüst csengetyűmet.
- Eredj, hozz kaszakövet, akkor adok szénát.
Szalad a nyulacska a kaszaköves legényhez:
- Kaszaköves legény, adj nekem kaszakövet, kaszakövet viszem a kaszásnak, kaszás ad nekem szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cziczának, czicza fogja az egeret, egér rágja a mészáros kötelét, mészáros üti a bikát, bika iszsza a vizet, víz hajtja a köszörűkövet, köszörűkő köszörűli a baltát, balta vágja a fát, fa id’adja a szépen szóló ezüst csengetyűmet.
- Eredj, hozz nekem rózsát a kalapom mellé, akkor adok kaszakövet.
Szalad a nyulacska a szép lányhoz:
- Szép lány, adj nekem rózsát, rózsát viszem kaszaköves legénynek a kalapja mellé, kasza­köves legény ad nekem kaszakövet, kaszakövet viszem kaszásnak, kaszás ad nekem szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cziczának, czicza fogja az egeret, egér rágja a mészáros kötelét, mészáros üti a bikát, bika iszsza a vizet, víz hajtja a köszörű­követ, köszörűkő küszörűli a baltát, balta vágja a fát, fa id’adja a szépen szóló ezüst csenge­tyűmet.
Szép lány adott rózsát, rózsát vitte az az irinyó-pirinyó kurta farkú nyulacska kaszaköves legénynek a kalapja mellé, kaszaköves legény adott kaszakövet, kaszakövet vitte kaszásnak, kaszás adott szénát, szénát vitte tehénnek, tehén adott tejet, tejet vitte cziczának, czicza fogta az egeret, egér rágta a mészáros kötelét, mészáros ütötte a bikát, bika itta a vizet, víz hajtotta a köszörűkövet, köszörűkő köszörűlte a baltát, balta vágta a fát, fa od’adta a szépen szóló ezüst csengetyűjét.
Szalad a nyulacska nagy örömmel haza. Halljátok-e, gyerekek, mily szépen szól az ezüst csengetyűje!