A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csiga. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csiga. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. március 18., péntek

533. mese...

 


HOGYAN CSAPTA BE A RÓKA A KAKAST? (Szavak száma: 267)

Nem sokkal a csigával folytatott versenyfutás után elfogta a rókát az éhség. Tudott a faluban egy udvart, ahol egy olyan kakas vigyázott tizenkét tyúkra, amelyik a jobb szemére vak volt.

Látta a róka, hogy éppen egy héja köröz az udvar felett.
„Még képes elhalászni az orrom elől a pecsenyét ez a madár, ha meg nem előzöm” - gondolta a róka, és gyorsan odafutott.
A kakas meghallotta a lépteit, és látta azt is, hogy közelít, odakiáltott hát a tyúkoknak, hogy vigyázzanak.
- Kedves időjelző, semmi okod, hogy óva intsd tőlem a tyúkjaidat, hiszen azért jövök, hogy megmentselek benneteket. Nézz csak föl a bal szemeddel, akkor mindjárt meglátod a héját, aki minden erejével arra igyekszik, hogy megehessen benneteket.
A kakas erre felnézett, és annyira megrémült, mikor feje felett meglátta a héját, hogy alig volt képes jelt adni a tyúkoknak a menekülésre.
- Most már láthatod, milyen jóakarótok vagyok! De még további tanújelét is adhatom a barát­ságomnak. Két szemmel biztosabban látnál mint fél szemmel, így hát, ha akarod, szívesen meggyógyítom a hályogot a jobb szemeden. Akkor aztán, bármikor jöjjön is a héja, észreve­szed, és meg tudod védeni tőle a tyúkjaidat. Csak annyi az egész, hogy meg kell csókolnom a szemedet, és akkor nyomban meggyógyul, mivel én isten küldötte vagyok.
A kakas tudta, hogy ebben a sövénykerülőben nem lehet igazán megbízni, de annyira elbódí­tot­ta az a reménység, hogy a szeme rendbe jöhet, hogy odatipegett a rókához, és csókra nyúj­totta neki a szemét.
A róka azonban elkapta a nyakát, és megfojtotta a kakast. És mivel ilyenformán a tyúkok véde­lem nélkül maradtak, szépen elhordta őket egymás után.

2022. március 15., kedd

527. mese...

 

A RÓKA MEG A CSIGA (Szavak száma: 281)

Az embernek féktelen jókedve kerekedik, ha tele a bendője, így van ez a rókánál is. Mikor mind a hét hollófiókát bekebelezte, jókedvűen futkározott körbe a réten, és vidáman ugrált. Egyszerre csak észrevette, hogy egy csiga mászik a fűben, és ezt látva, elkezdett hangos neve­téssel gúnyolódni:

- Na, te kis vacak! Sosem gondoltam volna, hogy így tudsz futni! Nincs kedved velem verse­nyezni?

A csigabiga kinyújtotta négy szarvacskáját, körülnézett, és mind a négy szemével végigmérte a rókát:

- Miért is ne? - felelte azután. - Veled aztán igazán bármikor megmérkőzhetem!

A folyó néhány száz lépésnyi távolságban húzódó partját tűzték ki célul.

- Szívesen adok neked akár egy testhossznyi előnyt is! - ajánlotta fel a csiga. - Hiszen végül úgyis lehagylak!

A róka úgy gondolta, hogy ez a lehetetlenség egyértelmű lenne a csodával, de azért elfogadta a felajánlott előnyt.

A csiga ekkor észrevétlen ráakaszkodott a róka farkának a legvégére, és elkiáltotta
magát:

- Én készen állok a startra. Iramodj neki, mert elkezdem a számolást!

A róka startállásba helyezkedett, és alig számolt a csiga egy-kettő-háromig, szélsebes vágtába fogott, úgyhogy egykettőre a célnál volt. Itt gyorsan hátrafordult, hogy lássa, hogy hol is lehet a csiga, vagy hogy egyáltalában jön-e utána. A hirtelen fordulat közben azonban farkáról a túlsó partra röpítette át a csigát.

- Jössz-e már végre, te lassúsági bajnok? - kiáltotta a róka.

Mire a csiga a túlsó partról így felelt:

- Én már egy negyedórával előbb megérkeztem, és annyira unatkoztam, hogy unalmamban még a folyón is átjöttem.

A róka szégyenkezve húzta be a farkát mondván:

- Hogy csapna bele a mennykő! Ez a kis vacak többre képes, mint én!

Azzal hátat fordított a csigának a túlsó parton, és elszelelt.