619. mese...

 

    A következő mesék egy híres néprajzkutató gyűjtéséből származnak, ha szeretnél róla többet megtudni, akkor kattints ide👀👀👀👀👀  

 

SZITAKÖTÖGETŐS (Szavak száma: 194)

Gólya, gólya, gilice,
mit viszel a szádban?
- Szőröcskét, szőröcskét!
Minek az a szőröcske?
- Szitát kötögetni.
Minek az a szita?
- Korpát szitálgatni.
Minek az a korpa?
- Disznót hízlalgatni.
Minek az a disznó?
- Hájacskát csinálni.
Minek az a hájacska?
- Kocsit kenegetni.
Minek az a kocsi?
- Szálfát hordogatni.
Minek az a szálfa?
- Deszkákat csinálni.
Minek az a deszka?
- Kis házat csinálni.
Minek az a kis ház?
- Legényeket, leányokat
bele hívogatni,
abban táncolgatni.
Hol van az a kis ház?
- A nagy fűben.
Hol van az a nagy fű?
- Lefogta a nagy kasza.
Hol van az a nagy kasza?
- Kis kertre van akasztva.
Hol van az a kis kert?
- Elégette a nagy tűz.
Hol van az a nagy tűz?
- Eloltotta a nagy víz.
Hol van az a nagy víz?
- Felitta az ökörbika.
Hol az az ökörbika?
- Lencse-borsó szántani.
Hol a lencse-borsó?
- Fölette a kis madár.
Hol van az a kis madár?
- Fölrepült a nagy fára.
Hol van az a nagy fa?
- Lefogta a nagy fejsze.
Hol van az a nagy fejsze?
- Kuckóban a helye,
kezedben a nyele.

599. mese...

       A következő mesék egy híres néprajzkutató gyűjtéséből származnak, ha szeretnél róla többet megtudni, akkor kattints ide👀👀👀👀👀 

A BÉKÁK ÉS A GÓLYA (Szavak száma: 83)

A békák, ha elvisz közülük egyet a gólya, kidugják a vízből a fejüket, és így kuruttyolnak:

Nagy béka kérdi:

- Itt volt-e az úr?

Kis békák felelik reá:

- Itt, itt, itt.

Nagy béka kérdi ismét:

- Vitt-e el valakit?

Kis békák felelik:

- Vitt, vitt, vitt.

Nagy béka kérdi ismét:

- Kit, kit, kit?

Kis békák felelik:

- Zsófit, Zsófit, Zsófit.

Nagy béka mondja szánakozva:

- Sirassuk.

Kis békák mindannyian:

- Ü, ü, ü, üm, üm, üm.

 

388. mese

A GÓLYA MEG A DARU (Szavak száma: 394)

Egy mocsárban élt egy gólya meg egy daru. Megunták már a magányos életet, ezért a gólya azt gondolta, hogy megnősül. Miután ezt eltervezte, megy át a mocsáron három versztát: tip‑tip-top. Amikor odaér, kopogtat a daru ajtaján és így szól:

- Daru, daru, meg akarok nősülni. Leszel a feleségem?

A daru kinézett az ablakon, és még csak ki sem nyitva az ajtót, mondja:

- Nem vagy te túl szép, gólya, a lábad csak egy szál csont, magad tarka vagy, ügyetlen, a tehetség legkisebb jele nélkül. Nem megyek hozzád feleségül, gólya, még nem jött el az ideje. Várok egy kicsit.

Ilyen választ hallva elszégyellte magát a gólya, és megy haza át a mocsáron: tip-tip-top.

Amikor a gólya elment, a daru gondolataiba merült és ezt gondolta:

- Olyan, amilyen, az a gólya, mégiscsak férfi. A lába, igaz, csak egy szál csont, de piros és hosszú. Ez jó, ha a mocsárban él, nem piszkolja össze a tollait. És mindent egybevetve, derék legény ez a gólya. És amikor repül, olyan szépen csapkod a szárnyaival, hogy nem egy madár örülne, ha ilyen udvarlója lenne. És ilyen ostoba vagyok én, a legény maga eljött megkérni a kezem, én pedig visszautasítottam. Százszor jobb lenne férjes asszonynak lennem, mint magá­nyos vénlánynak. Elmegyek én magam hozzá. Megkérem, hogy vegyen feleségül.

És megy a daru a gólyához, kecsesen lépdelve a mocsárban: csap, csap, csop. Odaért, be­kopogott a gólya ajtaján.

- Elgondolkoztam azon, amit tettem, és beismerem, hogy csúnyán jártam el, hogy vissza­uta­sítottalak, szomszéd - mondja. - Te jó és szép legény vagy, ezért is jöttem el hozzád. Vegyél feleségül, kettesben jobb lesz az életünk.

- Mivel nem jöttél, amikor én kértelek, most mehetsz vissza nélkülem. Máshol is találok magamnak feleséget, talán még szebbet is.

Elszégyellte magát a daru, lehajtotta a csőrét, és hazaballagott: csap, csap, csop.

Közben azonban a gólyának megfájdult a szíve, és szemrehányást tett magának, hogy visszautasította a darut. Jó madár az a daru, maga eljött, de ő csak nem vette el.

Megint megy a daruhoz: tip-tip-top. A daru nem engedi szóhoz jutni, nem megy hozzá felesé­gül, de amikor már elment a gólya, a daru sajnálkozott:

- Már nincs miért maradjak továbbra is lány. Még egy másik daru lecsapja a kezemről ezt a gólyát. Elmegyek, és bocsánatot kérek tőle, talán még időben megegyezünk.

De sehogyan sem tudtak megállapodni, és mind a mai napig csak járnak egymáshoz.

153. mese

Békák, gólya (Szavak száma: 173)

Szabad társaságban hogy megúntak lenni,
A békák egy királyt akarának tenni.
Bolond szándékukon Jupiter nevetett,
S e balgatag népnek egy lécet levetett.
Hallván a csattanást a tó fenekére
Reszketve lebúvtak míglen egy végtére,
Mint legbátrabb vitéz változtatta helyét,
Kijött, a királynak hogy meghajtsa fejét.
Látván, hogy csak egy léc, kiált a többinek:
Jertek nem kell ettől rettegni senkinek.
E szóra a békák csoportosan gyűlnek,
S kegyelmes királyok hátára felülnek.
S hogy azt bemocskolták minden undoksággal,
Új királyt kérének rút kuruttyolással.
Oly gólyát, a melynek fél sing volt az orra
Bocsáta Jupiter akkor minden tóra,
A ki is közöttük kedvére békászott,
A béka előtte hiába bújt s mászott.
Kelepes urának a nép hogy nem örül,
Könyörgéssel veszi Mercuriust körül.
Kéri, Jupiterhez érte visszatérjen,
Nyomorult fejöknek hogy más királyt kérjen,
Mert a gólya abban királyságát teszi,
Hogy egyenként őket öldösi és eszi.
De Jupiter nekik csak e szót felelte,
Hogy a mit keresett, azt a nép meglelte...

Ti, kik szabadságtok másnak eladtátok
Tűrjetek, hogy nagyobb rossz ne szálljon rátok!

120. mese

Farkas, gólya (Szavak száma: 125)

Egy farkas egy dögöt úgy falt, majd megszakadt,
A mikor egy nagy csont a torkán elakadt,
A sír száján lévén minden állatokat
Kére, hogy húzzák ki s igért nekik sokat.
Rajta a gólyának szíve megindula
Látván hogy kínjában már csaknem megfula.
A farkas e végre eltátja a száját,
S torkába a gólya bedugja az orrát.
Kiveszi a csontot, megtartja életét;
Jó tettéért végre, kéri igéretét.
Szemtelen vagy gólya - a farkas felele -
Elvitted a nyakad, elégedj meg vele,
Mely könnyű lett volna nékem azt bekapni
S mikor torkomban volt, gégéd elharapni.

A mely lélek utál minden csalárdságot,
Nem tanul az innen háládatlanságot.
Ha egy háládatlan, a földnek nagy terhe
Ugyan nyög ma, mert sok az efféle here.

104. mese

A tavasz megérkezése (Szavak száma: 58)

Micsoda hintó ez? A tavasz hintója.
Fényes napkeletről jön a fecske, gólya.
Pintyőkék, gerliczék, csakhogy újra látunk!
Mondjatok egy szép dalt! Isten hozott nálunk!

Megzendűl az erdő, megzendűl a róna,
Reszket a bokrocska, rügyezik a rózsa.
Égre száll a dalos madarak imája,
Fényes napszemével mosolyg az ég rája.

85. mese

A dalos béka (Szavak száma: 80)

Tó partján a béka
Egyszer azt álmodta,
Hogy egy dalos tündér
Homlokon csókolta.

A fülemilére
Rá is förmed hamar:
Tanúljon meg tőle,
Ha dalolni akar!

Elkezdi nótáját
Nagyhangon brekegve...
Támad is nevetés
Mindjárt a berekbe’.

Dűlöngnek a füvek
Ki jobbra, ki balra,
Még a kis czirpelő
Tücsök is kaczagja.

Az ítélő bíró
Pápaszemes gólya:
“Nem szép ez a nóta!
Csúnya ez a nóta!”

Csőrével bekapja,
Béka végsőt brekken...
Fülemile csattog
Virágos berekben.