A következő címkéjű bejegyzések mutatása: harag. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: harag. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 1., csütörtök

359. mese


Arany János: Toldi TIZENKETTEDIK ÉNEK (Ötödik rész) (Szavak száma: 206)

,Király azért őtet fejéhez választá,
És tizenkét lóra neki hópénzt adata.’
Ilosvai

17

Végre a nagy öröm, mely szivöket nyomta,
Mint a terhes fölleg, mérgét kiontotta,
Szemökből a zápor bőségesen hullott,
Akkor könnyült szívvel Toldiné így szólott:
   “Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom,
Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom;
Be szép vagy! be nagyon illel leventének!
Isten sem teremtett tégedet egyébnek.”

18

Miklós pedig monda: “Nem megjövendőltem,
Hogy előbb vagy utóbb bajnok lesz belőlem?
De nem köszönöm azt magam erejének:
Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének.
   Mármost Toldi Györggyel lakhelyet cserélünk,
Ő Nagyfaluba megy, mi pedig itt élünk:
Valaha tán ő is hozzám édesedik;
Ha nem, irígykedjék, míg el nem temetik.”

19

Így szerette anyját a daliás gyermek,
Szívét nem bántá még nyíla szerelemnek;
Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága,
Azután sem lépett soha házasságra.
   Rettenetes vitéz támadott belőle,
Kalász-módra hullt az ellenség előtte,
Védte az erőtlent, a királyt, országot;
Csuda-dolgairól írtak krónikákat.

20

Senki sem állhatott ellent haragjának,
De ingét is odaadta barátjának,
S ha nem ellenkedett senki az országgal,
Örömest tanyázott a víg cimborákkal.
   Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,
Nem az örökségen civódó gyermeket:
De, kivel nem ér föl egész világ ökre,
Dicső híre-neve fennmaradt örökre. 

2011. december 24., szombat

33. mese


A nagy alvó (Szavak száma: 281)
Furcsa história,
De megtörtént egyszer:
Korán akart kelni
Szegény Jónás mester.
Megszólal a kakas:
“Fölkelne, ha tudna,
De mikor úgy alszik
Mindig, mint a bunda!”
Kotkodákol a tyúk:
“Bújék el, csak bújék!
Van is a világon
Ilyen álomszúszék!”
Dorombol a czicza:
“Hálósipka, kabát!
Átaluszik Jónás
Tizenkét éjszakát!”
Szegény Jónás mester
Mérgesen hallgatja,
Czicza, tyúk és kakas
Hogy mulatnak rajta:
“Várjatok csak, lurkók!
Megmutatom mégis,
Hogy fel tudok kelni
Korán reggel én is.
Hamarabb köszöntöm
A derengő reggelt,
Keltő órát veszek,
Az, tudom hogy felkelt.
Kelts föl, édes órám,
Hajnalhasadáskor,
Czicza, tyúk és kakas
Ne csúfoljon máskor.
Ébreszsz fel álmomból
Zörgő lármát csapva,
Mikor a mutatód
A négyet mutatja.”
“Jól van, édes gazdám,
Csak te aludj bátran!
Négy óránál tovább
Nem maradsz az ágyban!”
Jónás mester korán
Elbontja az ágyát,
Édesen aluszsza
A boldogok álmát.
Mikor a mutató
A négyet mutatja,
Felkiált az óra:
“Itt az idő, rajta!
Kelj föl, Jónás mester
A paplanas ágyból!
Gyüjti már a mézet
Méhe a virágról.”
Birreg-berreg, zörög
Az ébresztő óra,
Hej de Jónás mester
Nem hallgat a szóra.
Ágyút süthetnének
El a füle mellett:
Neki csak sóhajtás,
Csak viráglehellet,
A boldogok álmát
Horkolva aluszsza,
Ő tőle, ha tetszik,
Ránk törhet a muszka.
Az ébresztő óra
Megharagszik szörnyen,
Látja, hogy Jónással,
Nem boldogúl könnyen.
Kapja az ütőjét
Szörnyű haragjába’
Jó nagyokat koppint
Jónás homlokára.
Szegény Jónás mester
Egy perczre fölébred.
De azután megint
Uj álomba mélyed.
Dalol a pacsirta
Kék ég sugarában,
Szántóvető ember
Szántogat vidáman.
Kiabál a kakas:
“Fölkelne, ha tudna!
Szegény Jónás mester
Alszik, mint a bunda!”
Kotkodákol a tyúk:
“Bújék el csak, bújék!
Van is a világon
Ilyen álomszuszék!”
Dorombol a czicza:
“Hálósipka, kabát!
Átaluszik Jónás
Tizenkét éjszakát!”