902. mese...

 

A pap, a koldus meg a béres a másvilágon (Szavak száma: 282)

Egyszer meghalt egy pap, egy koldus meg egy béres. A másvi-
lágon találkoztak, azután mentek egyenesen Szent Péterhez. Azt
mondja a pap nekik:
— Váljatok csak, majd én eldre megyek, mert én mindig imád-
koztam!
Úgy is tett. Ahogy Szent Péterhez érnek, azt mondja a pap Szent
Péternek, hogy engedje be őket a mennyországba. Péter elővett
egy kancsót, odaadta a papnak.
— Van itt nem messze egy kút. Ha ezt a kancsót telehozzátok
vízzel, beeresztlek benneteket!
Elment a pap a kancsóval. Meg is akarta tölteni, de a kút meg
volt rakva könyvvel. Annyi volt rajta, hogy nem tudta leszedni.
Visszament az üres kancsóval, aztán elmondta, hogy a sok könyvet
a kútról nem tudta leszedni. Azt mondja neki Péter:
— Látod, az a sok könyv volt a te sok bűneid, akit elkövettél
életedbe! Azért nem tudtad a kancsót megtölteni. Menj innen!
A papot elkergette. A koldus is elment a kancsóval. Az meg a
kúton nagyon sok szelet kenyeret talált. Le akarta szedni az is, de
annyi volt, hogy nem bírt vele. Visszament az üres kancsóval, az-
tán elmondta, hogy mit nem tett, hogy a sok kenyeret a kútról
lehordja, de nem tudta. Azt mondja neki Péter:
— Az volt az a sok kenyér, akit életedben adtak, aztán eldobál-
tál! Te is mehetsz!
A koldust is elzavarta. A béres is elment a kancsóval. Útközben
eszébe jutott, hogy mennyit káromkodott egész életében. Ahogy a
kúthoz ért, megtöltötte a kancsót vízzel, aztán egyet jót ivott belőle.
El is aludt tőle. Már későn volt, mikor Péterhez ment. Elmondta,
hogyan aludt el. Azt mondja neki Péter:
— Azért, mert sokat dolgoztál másnak ingyen, azért aludtál el.
Te itt maradhatsz!
A béres bement a mennyországba. 

Megjelent az Intermix Kiadó gondozásában
Felelős kiadó: Dupka György
Felelős szerkesztő: Tirkánics Gabriella   

 

770. mese...

 

 MÁTYÁS ÉLETÉRŐL

Kevély királykisasszony (Szavak száma: 1034)

Mátyás király nagyon szép király volt. Volt egy báró, akinek volt egy nagyon szép lánya. A báró kihirdette, kihírlapoltatta lányát, és azt is hozzátette, hogy annak adja a lányát, aki meg tudja mondani, hogy milyen tulka van a bárónak. Mátyás király is meghallotta ezt, de ő se tudta, hogy milyen tulka van a bárónak. Elment megnézni a lányt, mert ahogy az újságba látta a képét, hát nagyon megtetszett neki. El is ment. A lány is beleszeretett Mátyás királyba, mert szép volt.

Hiába volt Mátyás szép ruhába, azt mondta a báró, hogy ha meg tudja mondani, hogy milyen tulka van, csak akkor adja hozzá a lányát. Akkor a báró kocsisát környékezte meg a király. Mátyás ígért a kocsisnak sok pénzt, ha elárulja a titkot. De a kocsis nem akarta elfogadni.

- Nekem akkor bajom lesz, ha a gazdám elárulom - mondta a kocsis.

De csak elárulta, hogy Tetűtulok. Akkor Mátyás megajándékozta a kocsist.

A kastélytól nem messze ekhós cigányok laktak. Mátyás odament, vett egy nagyon rossz cigányruhát meg egy rossz lovat szekérrel együtt. A lú olyan rossz volt, hogy alig bírt menni. Azon ment Mátyás a báróhoz. Mikor a báró meglátja a fogatot meg a rajta ülőt, hát, ezt mondja:

- Mért nem visztek annak a kódusnak valamit enni?!

A cselédek szót is fogadtak. De mán a kocsis tudta, hogy nem kódus az, de nem szólt. Akkor beüzent a király a bárónak, hogy egypár szava volna nála. Akkor üzente, hogy menjen be. Mikor bement Mátyás, hát, kérdi a báró:

- Mit akarsz, te?

Akkor mondja Mátyás, hogy ő a lányáért jött.

- Majd ha megmondod, hogy milyen tulkom van - felelte a báró.

- Tetűtulok - felelte Mátyás.

- Elzu! Öltözni! Menni kell neked is!

Ekkor a lány nagyon sírt, hogy ő nem megy el azzal a csúf legénnyel. De csak el kellett menni, mert megmondta, hogy milyen tulka van a bárónak. Egy kevés útravalót csomagoltak a lánynak. Mennek, de a rossz lú majd felbukott, mindig az orrára akart esni. Majd a lánynak feltűnt, hogy Mátyás olyan sok mindent hozott enni. Megyen a rossz lú. Elérnek egy nagy falka jószágot. Akkor azt mondja Elzuka:

- Vajon kié lehet ez a sok szép jószág?

Akkor mondja Mátyás király:

- Nem tudom.

Akkor a lány sírt, hogy őt miért adták egy cigányhoz. Mátyás meg csak vigasztalta, hogy ne sírjon. Akkor, ahogy mennek, hát mondja Mátyás a lánynak:

- Majd te errül dugod ki a fejed a sátor alul, én meg amarrul. Egyik helyen adnak két tojást meg egy kis avast.

Úgy is vót. Akkor mentek tovább. Megint találtak egy nagy disznónyájat, de annak nem lehetett látni szélit-hosszát. Akkor mondja megint Elzuka:

- Vajon kié lehet ez a sok szép nyáj? Jaj, jaj, az mind a királyé! Miért is mentem egy cigányhoz, mikor Mátyás király kért feleségül!? Most meg egy koldussal kell megérnem.

Mentek tovább, de a lány tovább sírt. Akkor megint találnak egy nagy falka juhot. A lány megint kérdi:

- Vajon kié lehet ez a nagy nyáj?

Erre felelte Mátyás:

- A Mátyás királyé.

- Jaj, jaj, ez a sok juh most mind az enyém volna, ha Mátyáshoz adtak volna feleségül!

Na oszt mentek tovább. A rossz lú csak úgy vergelt, ki akart dögleni. Akkor találtak egy nagy ménest. Sok vót. Szebbnél szebb. Nem lehetett látni a szélit-hosszát, olyan sok vót. Akkor a lány megkérdezte, hogy vajon kié lehet az a sok ménes. Akkor mondta Mátyás, hogy Mátyás királyé. Akkor a lány jajgatni kezdett megint:

- Jaj, jaj, miért nem adtak engem Mátyáshoz, akkor ez is az enyém lenne!

Akkor mentek tovább. Mátyás rángatta a lú száját, mert az nem akart továbbmenni. Elértek egy szép kastélyhoz. Azt kérdi a lány:

- Vajon kié lehet ez a szép kastély?

- Mátyás királyé - felelte Mátyás.

- Jaj, jaj, nem lett az enyém, csak egy ilyen cigányhoz adtak - jajgatott a lány.

Akkor elértek egy kunyhóhoz. Egy asszony már várta őket, aki nagyon kedvesen fogadta a lányt. Be volt előre tanítva, ahogy Mátyás király kitervelte. Mátyás bemutatta az asszonyt mint nagymamát. A lány csak nézett széjjel, és nagyon megijedt, még edényt se látott a kunyhóba. Kérdezte is Mátyást, hogy miből fognak enni és megélni. Akkor azt mondta Mátyás:

- Csinálunk tökből tányért és kanalat, és meg fogunk élni. Én majd járok a kastélyba, te meg edényt fogsz árulni.

Akkor elmentek Elzukával egy szövetkezetbe, és megvettek egy csomó edényt. A koldus csinált egy kis sátort, és odatették az edényt, hogy Elzuka árulja, hogy nyerjenek egy kis pénzt. Úgy is vót. Akkor Mátyás felvette a királyi ruháját, és a legszebb lóra ült, és elment a piacra. Elzuka nem ismerte meg, hogy kicsoda, hogy az ő férje. Ekkor Mátyás ment, és az edény közé hajtott a lóval, és összetörette. Akkor a lány sírt, hogy ő most mit fog otthon mondani. Mondta, hogy rendőrkézre adja ezért. Akkor Mátyás mondta, hogy ne adja rendőrkézre, és adott neki az edényért háromszáz forintot. Akkor azt mondja:

- Na, fiatalasszony, megelégedsz vele?

Visszament Mátyás király a kastélyba, és ismét koldusruhába öltözött. Akkor visszament Elzukához, hogy segítsen neki pakolni. A lány panaszkodott, hogy mit csinált az edényeivel egy úr. Akkor kérdezte Mátyás:

- Mennyit adott a kárért?

- Háromszáz forintot.

- Ó, Elzukám, akkor hónap is kipakolunk, hogy hagy törje össze.

Akkor este, hogy lefeküdtek, mondja Mátyás:

- Egy hét letelt. Hónap is kivisszük az edényeket.

Majd egyszer azt mondja Mátyás:

- No, Elzukám, a kastélyba nagy néveste lesz. Én felöltözöm bőrruhába. Te is kötöl egy bőrkötőt. Tökből két edényt csinálok. Majd az ajtóba vársz, és az egyikbe csigalevest, a másikba pedig töltött káposztát hozok. A vászonkötőbe kalácsot, a bőrkötőbe meg mást teszel. Én elmegyek fát vágni, és ott találkozunk.

Úgy is vót. Hazahozott sok jót a lány. Akkor másik szombaton megint mondja Mátyás:

- Most is őtözz fel, és hozd a két edényt!

Úgy is lett. A lányt megpakolták, de akkor Mátyás elhívta a lányt táncolni. Kiömlött a leves, a káposzta és a kalács. A lány nagyon jajgatott, nagyon szégyellte magát. De akkor mondta a király:

- Elzukám, hát én voltam az a koldus. Nem kell már több levest vinni!

Akkor megfürdették a lányt, és bársonyba öltöztették. Mátyásé lett a lány.

Így aztán éltek boldogan, és tán most is élnek, ha meg nem haltak.

429. mese

KLIMAS, AZ OKOS TOLVAJ (Szavak száma: 812)

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy nagyon okos tolvaj. Amit csak akart, mindent el tudott lopni. Egyszer így szólt hozzá a földesúr:
- Klimas, ha olyan okos tolvaj vagy, lopd el tőlem a legszebb lovamat.
- Rendben van, ellopom - felelte Klimas.
Az úr megparancsolta a szolgáinak, hogy jól zárják be a lovat, és ők maguk őrizzék. Este az udvarra bejött egy szörnyen szegény, bűzlő, nyomorék sánta és éjszakai szállást kért az úrtól. Hova engedne be az úr egy ilyen koldust? Az annyira könyörgött, hogy legalább az istállóban elalhatna.
- Jól van - egyezett bele végül az úr -, bemehetsz az istállóba, ott meleg van, van széna, elalhatsz benne.
Az a koldus pedig maga az okos tolvaj volt, Klimas. Bement az istállóba, beszélgetni kezdett a ló őreivel. Végül ezt mondta nekik:
- Ti feküdjetek le nyugodtan, aludjatok! Én nem vagyok álmos, majd vigyázok a lovatokra. Ha megjelenik a tolvaj, felkeltelek benneteket.
Mihelyt csak elaludtak az őrök, kiválasztotta a legszebb lovat, és ellovagolt. Reggel még aludtak a szolgák, amikor Klimas már bement az úrhoz. Az úr megkérdezte:
- No, mi van, Klimas, elloptad a lovat?
- Elloptam - felelte az.
Az úr nem hitte el, ezért bement az istállóba, ahol mindjárt meglátta, hogy az őrök alszanak, de a ló nincs sehol.
Ekkor az úr így szólt:
- Ha ilyen ügyes tolvaj vagy, akkor lopd el a szántó ökreimet!
- Jól van - felelte a tolvaj -, ellopom.
Az úr megparancsolta a legényeinek, hogy vigyázzanak az ökrökre. Rendben van, elmentek szántani, és közben állandóan nézik, hogy nem jön-e a tolvaj. Klimas pedig elkapott egy kutyát, farkas bőrébe öltöztette, és eleresztette nem messze a szántóvetőktől. A kutya szalad az emberekhez. Azok azt gondolták, hogy farkas, és kezdték kergetni, Klimas pedig eközben kifogta az ökröket és elvezette. Elment az úrhoz, aki megkérdezte:
- No, mi van, Klimas, elloptad az ökröket?
- Elloptam - felelte a tolvaj.
Az úr kiment a szántóföldre, és látta, hogy valóban ellopta. Ekkor így szólt:
- Ha te ilyen jó tolvaj vagy, akkor lopd el a feleségem gyűrűjét!
- Rendben - felelt Klimas - ellopom.
Az úr feleségének kicsi volt a gyűrű, szorította az ujját, ezért amikor lefeküdt, lehúzta a gyűrűt és a kis asztalra tette. Most azonban az úr ráparancsolt, hogy ne húzza le az ujjáról a gyűrűt, ő maga pedig puskával a kezében az ablakhoz állt, várta a tolvajt. Akkor a tolvaj el­ment a temetőbe, egy sírból kiásott egy zsidót, és az ablakon át betette. Az úr pedig piff! puff! - lelőtte. Akkor az úr fogta a holttestet, elvitte a temetőbe és eltemette. Hazament, és így szólt a feleségéhez:
- Most már leveheted a gyűrűt, a tolvajt lelőttem.
A nő lehúzta a gyűrűt az ujjáról, letette az asztalkára. Amikor az úr meg a felesége elaludt, Klimas bemászott az ablakon, és ellopta a gyűrűt. Reggel a tolvaj bement az úrhoz, aki megkérdezte:
- No, Klimas, elloptad a gyűrűt?
- El - felelte.
Nézi a nő, tényleg nincs ott a gyűrű.
- Klimas, te valóban jó tolvaj vagy - dicsérte meg az úr. - Most pedig lopd el a feleségemet!
- Rendben van, ellopom - felelte.
Az úr megparancsolta az embereinek, hogy vigyék el a feleségét egy másik kastélyba. Klimas a szolgáktól megtudta, hogy melyik úton viszik a nőt. Akkor ő bement a városba, és vett egy pár nagyon szép cipőt. Klimas az egyik cipőt besározta és felakasztotta egy fára az út mellett, a másikat arrébb vitte, és tisztán felakasztotta. Megy a nő a szolgáival a másik kastélyba, és meglátta, hogy a fán lóg egy szép cipő. Elküldte érte a szolgálólányát. Látja, hogy piszkos, ezért eldobta. Mennek tovább, látja, hogy ott lóg egy másik cipő. Nézi - tiszta. Akkor meg­parancsolta a szolgájának, hogy szaladjon el a másik cipőért.
- Lemosom és szép cipőm lesz - mondta magában.
Amikor a szolga elment, Klimas előugrott a bokorból, beült a hintóba és elvitte a nőt a pokolba. Körülállták az ördögök Klimast, és kérdezték:
- Kit hoztál nekünk?
- Ezt az asszonyt! - felelte.
Az ördögök megörültek, felkapták az asszonyt, és magukkal vitték. Klimas pedig elment az úrhoz, aki megkérdezte:
- No, Klimas, elloptad a feleségemet?
- Elloptam - felelte az.
- És hová tetted? - ijedt meg az úr.
- Elvittem a pokolba - mondta a tolvaj.
Az úr nagyon megsajnálta a feleségét. Megígérte a tolvajnak, hogy mindent ad neki, amit csak megkíván, csak hozza vissza a feleségét. Klimas elment a pokolba, ahol az udvaron egy bottal rajzolgatott, és közben ezt mormolta:
- Szétverem a poklot, felépítek egy templomot. Szétverem a poklot, felépítek egy templomot.
Meghallották az ördögök, megijedtek, és könyörögni kezdtek:
- Mindent adunk, amit csak akarsz, csak a poklot ne verd szét!
A tolvaj így szólt:
- Adjátok vissza a nőt!
Az ördögök rögtön elővezették a nőt, akit Klimas hazavitt a férjéhez. Az úr nagyon megörült, megdicsérte Klimast, sok pénzt és minden jót adott neki.