A MESTER-TOLVAJ LOVAT LOPOTT (Szavak száma:
735)
Hol
volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazdag földesúr, akinek volt
egy erdésze, aki nagy tolvaj volt - ha egyszer eltervelte, hogy
valamit el fog lopni, azt el is lopta.
Egy
napon arra gondolt, hogy magának az úrnak a lovait fogja ellopni.
Tudta, hogy az úr a feleségével délután bejárja a kertjét,
hogy megnézze a fákat és a bokrokat, ezért az erdész elment a
parkba, az út szélén kikeresett pár nagy bokrot és alájuk bújt,
és várta, hogy az úr elhaladjon mellette. Amikor megjelent az úr,
az erdész egy nagyon szép madárdalt kezdett fütyülni. Az úr ezt
meghallotta, kiszállt a hintóból, hogy megkeresse a csodálatos
madarat. Közben az erdész egyre távolabbra ment, és amikor az úr
a madarat keresve messze ment, az erdész beugrott a hintóba és
elhajtott.
Egy
másik földesúr, amikor meghallotta ezt a történetet, gúnyolódni
kezdett, hogy a bölcs úr hagyta magát, hogy egy ostoba erdész
kirabolja. Az első úr megharagudott, azonnal maga elé hívatta az
erdészt, és megkérdezte, hogy mit fog most elrabolni. Az erdész
gondolkodás nélkül rávágta, hogy a jegygyűrűjét.
Amikor
lefeküdtek aludni, a földesúr és a felesége elgondolkodott, hogy
hová rejtsék a gyűrűket. Előbb arra gondoltak, hogy a
szájukba veszik, de rájöttek, hogy könnyen lenyelhetik. Ezután
megegyeztek, hogy egy kis selyemzacskóba teszik, amit az úr a
kezében fog tartani.
A
tolvaj megint elgondolkodott, hogy hogyan hajtsa végre a tervét. A
halottasházból kihozott egy holttestet, odament az úr hálószobája
ablakához és hallgatózott, hogy mi is történik bent. Az úr a
feleségével éppen megegyezett és indultak lefeküdni, de valamit
meghallottak, arra gondoltak, hogy a tolvaj ott van az ablaknál, de
az, mivel okos volt, a holttestet támasztotta az ablaknak. A
földesúr felkapta a puskáját és lőtt, a holttest mindjárt a
földre zuhant. Az úr megörült, hogy a tolvajnak már vége, és
mondta a feleségének, hogy fogja a gyűrűket, amíg ő kimegy és
elviszi a halottat.
A
tolvaj az ajtóban várta, hogy a földesúr kimenjen. Azután
odament a nő ágyához és ezt mondta: „Add ide a gyűrűket,
beteszem a komódba, már nincs kitől félni, hiszen a tolvaj már
nem él.”
A
nő azt gondolva, hogy ez a férje, odaadta a gyűrűket és a másik
oldalára fordult, hogy hamar elaludjon. Ekkor a tolvaj fel-alá
kezdett járkálni a szobában. Végül az asszony megkérdezte, hogy
miért nem fekszik le. Az erdész azt felelte, hogy nem jön a
szemére álom, talán azért, mert agyonlőtt valakit, inkább
kimegy az ebédlőbe enni valamit, hogy gyorsabban el tudjon aludni,
majd kiment, zsebre vágva a gyűrűket.
Egy
idő múlva az úr elásta a holttestet és bement boldogan a
szobába, levetkőzött és már éppen akart lefeküdni, amikor arra
gondolt, hogy a gyűrűket az asztalra teszi, ezért szólt a
feleségének, hogy adja oda neki azokat. A felesége azt mondta,
hogy már odaadta. Ekkor mindketten megértették, hogy ellopták a
gyűrűket.
Másnap
az erdész visszavitte a gyűrűket, amiért szép jutalmat kapott.
Pár nappal később arról beszéltek a földesurak, hogy az erdész
lehet a tolvaj, és akkor ott volt a pap is, aki csak nevetett
rajtuk. Amikor a pap elment, az urak magukhoz hívták az erdészt és
nagy jutalmat ígértek neki, ha a paptól is ellop valamit. Az
erdész sokáig gondolkodott, majd kijelentette, hogy magát a papot
fogja elrabolni.
Az
erdész hazament, fogott egy zsákot és kis gyertyákat tett bele,
majd kiment a folyópartra, összeszedett nagyon sok kis rákot,
elment a templomhoz és halkan bement. Ott a rákok hátára
ragasztotta a gyertyákat, és szabadon engedte őket, maga pedig
angyalnak öltözött és járkálni kezdett.
A
pap, amint kinézett az ablakon, meglátta, hogy világosság van a
templomban, elment megnézni, meglátta a templomban járkáló
gyertyákat és az oltáron az angyalt. Az angyal azt mondta neki,
hogy kérje az Istentől a bűnei megbocsátását, mert egyébként
nem jut be a mennyországba. A pap tiszta szívből fohászkodott az
Istenhez, végül az angyal megmutatta a zsákot, hogy menjen bele, ő
abban felviszi a mennybe. A pap azonnal be is mászott a zsákba. Az
angyal megígérte, hogy leteszi a kapuban és azt mondta neki, hogy
maradjon nyugodtan, míg ki nem nyílik a kapu, majd mondja ezt:
„Megbántam a bűneimet, eresszetek be a mennyországba!”
A
tolvaj elvitte a zsákot a földesúr ajtajához. Reggel az úr
kiment, amikor a pap meghallotta, hogy kinyitja valaki az ajtót, így
szólt: „Megbántam a bűneimet, eresszetek be a mennyországba!”
A
földesúr kinyitotta a zsákot és megpillantotta benne a papot. Az
erdész ezért nagy gazdaságot kapott, amin egész életét
boldogan, gazdagságban élte le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése