501. mese

EGY MADÁR ELVITT EGY EMBERT A MÁSIK VILÁGBA (Szavak száma: 233)

Hol volt és hol nem volt, élt egyszer egy ember, aki sokat beszélt és gondolkodott az örökké­valóságról. Sehogyan sem, értette, hogy hogyan lehetne örökké élni.

„Már egyetlen egy év is nagyon hosszú idő, és ha egy ember leél hatvan-hetven évet, akkor már véget ér az élete és meg kell halnia.”

Így gondolkodva, egyszer elment az erdőbe. Ott meghallott egy madarat énekelni, és addig kereste, míg meg nem találta a fát, amin a madár dalolt. A kicsi madár tarka és nagyon szép volt, és csodálatosan énekelt, amilyent még sohasem hallott. Hosszú ideig nagy örömmel hallgatta a madár énekét, és csodálta magát a madarat is. Miközben énekelt, a madár széttárta a szárnyait és elrepült.

Az ember is kiment az erdőből és haza akart menni. Ugyanazokat a hegyeket és völgyeket látta, de a mezők, a fák és az épületek teljesen másmilyenek voltak. Semmit sem ismert meg. Az emberek is idegenek voltak, egyiket sem ismerte és azok sem ismerték őt.

Végül elment a paphoz és elmesélt neki mindent, amit látott és hallott. A pap ekkor a régi templomi könyvben elolvasta, hogy száz évvel ezelőtt ebből és ebből a házból elment egy ilyen és ilyen férfi, aki bement az erdőbe és eltűnt.

Tehát az alatt az idő alatt, amíg ő a madár énekét hallgatta, száz év telt el. Az ember ekkor megértette, hogy milyen lehet az örökkévalóság.