JÓ HAZUGSÁGOK (Szavak száma: 638)
Hol
volt, hol nem volt, egyszer egy apának volt három fia: kettő okos
és egy ostoba. Egyszer a három fiú elindult a nagyvilágba, és az
útra ennivalónak vittek magukkal egy köteg nyers húst. Este az
okos fiúk így szóltak: „Meg kellene sütni a nyers húst, de az
erdőben honnan szerezzünk tüzet?”
„Majd
szerzünk!” mondta az ostoba. „Én felmászom egy fenyő
csúcsára, és az erdő fái fölött megnézem, hátha látok majd
a messzeségben valamilyen tüzet.” Fel is mászott, körbenézett,
és egy helyen látott is tüzet, szólt az idősebb bátyjának,
hogy menjen az oda. A legidősebb testvér elment, és egy tűz
mellett egy öregembert talált.
„Jó
estét, apó, adjon nekünk egy kis tüzet, hogy megsüthessük a
nyers húst!”
„Jó
estét, fiam! De nagyon remélem, hogy megismerem a te
leleményességedet - tudsz mondani nekem jó hazugságokat?
Ha tudsz, kapsz tüzet, ha nem - a combodból kell egy darab hús.”
A
legidősebb fiú gondolkodott, gondolkodott, de semmiféle hazugság
sem jutott az eszébe. Ekkor az öregember kivágott a combjából
egy darabot, és visszaküldte tűz nélkül.
Ez
után a középső testvér ment el tűzért.
Elment
az öreghez, aki e szavakkal fogadta: „Jó estét, fiam! De nagyon
remélem, hogy megismerem a te leleményességedet - tudsz
mondani nekem jó hazugságokat? Ha tudsz, kapsz tüzet, ha nem - a
combodból kell egy darab hús.”
A
középső fiú gondolkodott, gondolkodott, de semmiféle hazugság
sem jutott az eszébe. Ekkor az öregember kivágott a combjából
egy darabot, és visszaküldte tűz nélkül.
Végül
elment az ostoba.
„Jó
estét, apó! Egy kis tüzért jöttem. Van egy kis húsunk, amit meg
kellene sütni.”
„Jól
beszélsz, fiú! Te talán ki tudsz találni jó hazugságokat? Ha
igen, kapsz tüzet, de ha nem - három darab hús kell a combodból.”
„Öregapám!
Ki nem talál ki hazugságokat? Jó igazságot kitalálni sokkal
nehezebb. De hadd jelentsem ki mindjárt, hogy ha nem találok ki
hazugságokat, maga nem ad nekem tüzet és kivág a combomból három
szelet húst, de ha kitalálok, elveszem a tüzet és a maga
combjából vágok ki három darab húst.”
„Rendben,
megteheted, de beszélj már!”
„Mindjárt
beszélni fogok, de előbb lenyelem a nyálamat. No, figyelj, öreg,
egyszer az erdőben jártamban annyira megéheztem, hogy már majd’
megettem a saját nyelvemet. Akkor felemeltem a tekintetem
és a mélyben megpillantottam három vajpuhává sült galambot. Ki
akartam venni a galambokat, de mi történt? Nem tudtam kihúzni a
gödörből a kezemet. No, gondoltam, lemegyek értük magam. Le
is mentem, elfogyasztottam a galambokat, de ekkor meg akárhogyan
is próbálkoztam, nem tudtam kimászni. Annyit ettem, hogy
meghíztam. Elgondolkodtam és jó ötletem támadt:
hazaszaladok egy ásóért. Úgy is tettem, kiszélesítettem a
gödröt és gyorsan kimásztam.”
„Fiam,
mindez lehetséges!”
„Várj
csak! Ne mondd még, hogy mindez lehetséges! Hallgasd meg végig! És
amint mentem ki az erdőből, hatalmas dörejt hallottam. Arra
gondoltam, hogy ha a világ nem dől össze, valami itt mindjárt le
fog zuhanni. Kíváncsian körülnéztem, hogy honnan ez a nagy zaj,
hát láttam, hogy hét méh harcol nyolc farkassal. Oda akartam
menni, hogy szétválasszam őket, a fülem majd megpattant a zajtól,
mindegyik méh nyolc hordó mézet görgetett. Egyszerre kirántottam
a kardomat, megöltem a farkasokat, megnyúztam őket, kikészítettem
a bőrt, a hátamra vetettem és elindultam eladni.”
„Fiam,
mindez lehetséges!”
„Várj
csak! Ne szakíts félbe!... Mentem, mendegéltem, elértem egy
hegyhez, felmentem a csúcsára, ott egy szakadék volt, beleestem,
és mindjárt a piacon találtam magam. Eladtam ott a bőröket és
körülnéztem, köröskörül holtak voltak. Ott volt a te apád és
az én apám, de az én apámnak jobb a sora, a te apád hátán ült
és szélvészként lovagolt.” „Ez nem igaz! Hogyan mondhattad
ezt?” kiáltott fel az öreg. „Nos, természetesen ez nem igaz,
de oly nagyon akarom a tüzet és annyi húst a combodból, amennyit
a bátyáim combjából kivágtál.”
Nem
volt mit tenni. Az öreg kénytelen volt tüzet adni, és meg kellett
engednie, hogy a fiú három szelet húst vágjon ki a combjából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése