997. mese...

 

NÉPEK MESÉI
A MESEMONDÓ SZIKLA

VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
DÖMÖTÖR TEKLA

MANABUS TÖRTÉNETEI (9. rész. Szavak száma:330)

Távozása és visszatérése

Manabus vándorlásai végéhez közeledve, így szólt övéihez:

- Most elhagylak benneteket, rosszul bántak velem itt, nem ti, hanem a többi nép, amely köröttetek lakik. Napfelkelte irányába megyek, a nagy vízen át, a sziklák birodalmába. Ott lesz ezentúl az én hazám. Ha összegyűltök, és rám emlékeztek, ha nevemen neveztek, meghall­gatlak benneteket. Ha az én

nevemben kezdtek valamibe, sikerre vezetlek titeket, és amit kértek, teljesítem.

Így szólt, kenujába lépett, és eltűnt napfelkelte irányában a nagy vízen.

Manabus él, él ma is.

Félő, hogy a fehérek egyszer még rátalálnak.

Félő, mert akkor eljön a világ vége. Mert ha Manabus újra visszatér, az egész világ lángok martalékává lesz, és minden élő elpusztul a lángokban.

Manabus látogatói

Egy éjszaka, hosszú idővel Manabus távozta után, egy indián álmot látott, azt álmodta, hogy Manabus szólott hozzá. Szürkületkor felserkent az indián, és elindult, hogy a főnökökkel tanácskozzék az álom felől. Tanácskoztak, tanácskoztak több napon át, és elhatározták, hogy meglátogatják Manabust.

Feketére mázolták az arcukat, kenuba szálltak, és elindultak a nagy vízen napkelte irányában a sziklák birodalma felé. Hosszú-hosszú út után partot értek ama birodalomban, ahol Manabus élt.

Kiléptek kenuikból, és Manabus vigvamjának keresésére indultak. Hamarosan meg is találták.

Mikor valamennyien ott ültek a vigvamban Manabus körül, megkérdezte tőlük:

- Miért tettétek meg ezt a hosszú-hosszú utat, barátaim? Mi a kívánságtok?

- Manabus - felelték mindannyian egyetértve -, azért vállalkoztunk erre a hosszú útra, hogy olyan vadász-varázsszert kérhessünk tőled, melynek segítségével népünket mindig nagy bőségben láthatjuk el élelemmel.

- Megkaphatjátok - volt Manabus válasza, és ezzel odafordult ahhoz az indiánhoz, aki nem csatlakozott válaszával társaihoz, hanem néma maradt: - És neked mi a kívánságod?

- Én nem a vadász-varázsszerért jöttem - felelte az indián -, hanem azért, hogy örök életűvé tégy engem.

Manabus erre odalépett hozzá, megragadta a vállát, magasra emelte, és odavitte, ahol ő maga aludni szokott. Itt leültette, és így szólt:

- Változz hát kővé, hogy örökké tarts!

Mikor a többiek látták, mi történik, búcsút vettek Manabustól, a parton kenuikba szálltak, és hazatértek otthonaikba.