785. mese...

 

A rab király szabadon

Fantasztikus állatregény

 Írta: Bársony István

Cézár utai. (2. rész, szavak száma: 876)

A tömeg egyre nagyobb lett mögötte, s ennélfogva nőtt a zaj is, amitől Cézár mindenáron szabadulni akart. Valahol egy földszinti ablakból kinézett egy úr. A gorilla nem ismerte meg a mozdulatlan alakban az embert: felszökött hozzá. Az úr szunyókált volt s amint az idegen alak mellette termett, elordította magát: «betörő!» Cézár megijedt a váratlan üvöltéstől s jót csapott az úr tarkójára. «Gyilkos!!» rikoltotta a megrettent férfiú s ájultan bukott ki az ablakból az utca kövezetére.

A zajra a belső szobából berohant valaki. Az ajtónyílásra Cézár figyelmes lett; rést látott s arra inalt. A riadozó házbeliek közt csakhamar a folyosóra jutott. Onnan az udvarra, az udvarról a kertbe, azután a falon át egy másik csöndes utcába, ahol egy lélek sem mozdult.

Ki írhatná le kalandjait, amíg végül, folyvást a csöndesebb irányban haladva, kijutott a nagy város tömkelegéből?

Csak arra mindig, amerre búvóhely volt; ahol fa és bozót kínált rejtőző helyet.

A síkon nagy kerülővel távolodott el a zajos várostól; nem tudta magát tájékozni; tajtékzott mérgében s a füvet tépte; a bokrokat kirángatta a földből.

Amint pitymallott, egy dombtetőn megpihent.

A szürkület minden irányban magasba nyúló barnaságot mutatott az ég alján. Cézár bámész­kodva nézte az égtájakat.

- Csak tudnám, merre találok erdőt! röfögte lehangoltan.

Alighogy kimondta, vékonyka hang szólalt meg fölötte:

- Különös idegen, én megmondhatom neked.

Cézár csudálkozva pislogott felfelé, de még az ő éles szeme is alig tudta felfedezni, honnan jön az alig hallható hang.

- Ki vagy? mit akarsz? röfögte meglepetten és majd kinézte a szemét.

- Én Förtelmes vagyok, a kis Förtelmes. Testvére vagyok Csúnyának, a szárnyas egerek vezérének. Ő küldött utánad, mert látta, amikor a lármás városból menekültél.

- «Az az otromba állat el fog tévedni», - mondta nekem, - «menj csak és amikor szüksége lesz rá, igazítsd útba.»

Cézár kellemes, lágy legyezgetést érzett a feje fölött; most már jól látta a kis szárnyasegeret, amely könnyed, csapongó fordulatokkal libegte körül.

- Mit? otromba állat!? rivalgott ingerülten, majd adok én nektek!

- Nem adhatsz nekünk, te különös idegen, mert nagyon fürgék és ügyesek vagyunk. Lásd, majd hogy a füledbe nem bujok, mégsem tudsz megfogni.

Cézár haragosan suhintott oda, ahol a kis Förtelmes röpködött s jól nyakoncsapta maga-magát.

- Látod? mondta a Csúnya öccse, káröröm nélkül. Ne próbálgass ilyet, úgyis hiába. Csak nem kívánnád, hogy te kapd a szépségdíjat? Azután hálátlan is vagy, mert én útba akarlak igazí­tani. Nélkülem itt virrad rád a nap; látom, hogy csak bámulod az eget, de nem tudod: a sötétlő hegyek közül melyik igazi, melyik felhő.

- Hát melyik az igazi? dörmögte a gorilla lecsillapodva.

- Gyere csak utánam. Az orrod előtt szállok mindenütt. Egy kicsit úsznod is kell, talán csak értesz hozzá.

Cézár vállat vont. Hányszor úszta keresztül a Kongót, Afrika őserdejének a közepén! Amikor a Dunához értek, mindjárt belegázolt. Hatalmas fekete testét úgy vitte a víz, mintha csónak lett volna.

Egy tutajos tót evezett lefelé a folyamon; a gorilla éppen a tutaj előtt emelkedett ki a vízből, mert kíváncsi volt erre a furcsa alkotmányra. Megragadta a tót evezőjét és farkasszemet nézett Szvatopluk hüledező ükunokájával.

A szegény tót rögtön kólikát kapott s a jó istent hívta. Mire a társa előkerült a tutaj túlsó végéről, Cézár már harminc ölnyire úszott tovább, keresztben a Dunán.

- Ott-ott! nyöszörgött az evezős tót, és halálsápadtan simítgatta sörteként meredező haját.

- Csojeto? csojeto? kíváncsiskodott az öregebbik, s jól hátba veregette a fiát, hogy térjen már magához.

A gorilla pedig szépen átúszta a nagy vizet s loholva igyekezett a túlsó parton a hegyek irányába, amelyek tetején már a hajnal pirkadásának a fénye kezdett derengeni.

Förtelmes egyre biztatta: - Siess, te különös idegen, siess! mindjárt reggel lesz s akkor én nekem nincs többé helyem idekint.

Amint Cézár az erdőt elérte, messziről erős, hörgő bődűlet csapta meg a fülét.

- Ohó, dünnyögte magában. Ez a király hangja. A király eszerint szintén kiszabadúlt; mi több: itt is van, az én erdőségemben.

Elkezdett röfögni örömében és ugyancsak döngette a mellét. Aztán hallgatta, hogy múlik el lassan a visszhangos bődűlés; hogyan távolodik a szokatlan, rettenetes hang. A király tovább igyekezett. Még messzebb, még beljebb, a rengeteg erdőbe.

- Hallottad, Förtelmes? kérdezte Cézár, és a kis szárnyasegeret kereste.

Biz’ az már sehol sem volt.

A gorilla magányát csak a tücskök cirpelése élénkítette; de az is úgy hangzott, mintha a föld alól, vagy valami odúból, de legalább is a száraz levelek alól szólana.

Cézár egyet gondolt s megindult maga is arra, amerről az oroszlán ordítását hallotta. Ott talán még komorabb a világ. A gorillának a legvadabb sűrűség kell; sokkalta vadabb még, mint az oroszlánnak.

Cézár nem érheti be bozóttal, fiatal sudarfával. Neki évezredes Mathuzálemek kellenek; igazi fa-mammutok, amelyeknek a felső ágai is vastagabbak az ember derekánál.

A gorilla ezek között a viharral dacoló ágak között lakik. Ott rakja meg a fészkét.

Cézár ugyan már régóta nem fél a meglepetésektől: hazájában közönyösen vetette meg a hátát valamely vastag fa aljához s úgy töltötte az éjt. Roppant ereje bátorrá és nyugodttá tette, jól tudta, hogy őt nem szokás megtámadni.

Még a párduc is kitért előle, ha véletlenül találkozott vele. A nagy majommal nem lehet tréfál­ni. Az ember ősének csak az ember elméje hiányzik, hogy a királyságot magához ragadja az oroszlántól.

Cézár megmarkolt egy fiatal juharfát és gyökerestől kitépte a földből. Azzal indult neki a nagy erdőnek, arra, ahol az oroszlán bőgése megremegtette a környéket.

 

Elektronikus változat:
Budapest : Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 2014
Készült az Internet Szolgáltatók Tanácsa támogatásával.
Készítette az Országos Széchényi Könyvtár E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya
ISBN 978-615-5433-39-9 (online)
MEK-12750

 A mű elektronikus változatára a Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu