784. mese...

 

A rab király szabadon

Fantasztikus állatregény

 Írta: Bársony István

Cézár utai. (1. rész, szavak száma: 595)

Az első, aki a cirkuszból menekült, a gorilla volt.

Már mondtuk, hogy amint szabadon érezte magát, acélizmaival felkapaszkodott a cirkusz fedelének a szelelő nyílásáig, amelyet embernagyságú ajtóval szoktak befödni. A lyuk éppen nyitva volt. Cézár kisurrant rajta s a következő pillanatban ott ült a tetőn, ahová gyönyörüen sütött a holdvilág.

Hatalmas fekete alakja, mint valami borzalmas kísértet árnyéka, rajzolódott a deszkatetőzetre. Ösztönszerűleg érezte, hogy ezen a nagyon is nyílt térségen nem sokáig időzhet. Összezsu­gorodva vizsgálgatta a környéket; gyors tekintettel nézdegélt körűl.

A cirkusz környékén magas fák voltak; de azokat innen, ugorva elérni, még az ő drót-inai rugal­masságának sem adatott.

Pedig sietnie kellett, mert odalent különös zaj támadt, ami nyugtalanította. Füstszag csapta meg az orrát, pedig a füsttől borzadott. A manége-ben a lovak kétségbeesetten, vadul horkol­tak. A cirkusz környékén ijedt emberek szaladgáltak.

Cézár izgatott volt. Még nem tudta: féljen-e, vagy hirtelen haragjának engedje át magát. El­szántan indúlt meg: dübörögve rohant le a tető széléig s onnan egy roppant ugrással a leg­közelebb álló vén platánfa kinyúló ága felé röpűlt.

Elérte ugyan, de az ág gyönge volt s nem bírta meg sulyát. A gorilla ordítva, röfögve zuhant le nehány ember közé, akiket a vészlárma csalogatott oda.

Az emberek holtra ijedtek és kiáltozva rohantak el, amikor eléjök toppant a csúf fekete rém, amely kétszer akkora volt, mint közűlök akár a legnagyobb.

- Az ördög! az ördög! üvöltötték, és fejjel mentek neki mindennek, ami útjokba esett.

Egyikök belebukott a szemét-gödörbe és onnan rikácsolt ki, mintha nyúznák.

Egy vén asszony, aki nem bírt futni, térdre esett a gorilla előtt és összetett kézzel könyörgött neki, hogy ne vigye el.

A nagy majom ettől ugyancsak megrettent. Feltámadó dühe egy pillanat alatt elmúlt. Röfögve vágta magát a földhöz s négykézláb igyekezett a fák közé. Amíg a vén asszony siránkozását hallotta, meg sem állott.

Végre a facsoport szélén visszafordúlt. Mögötte egyre nőtt a zaj. Azt kiállani nem lehetett. A cirkusz már lángban állt. Cézár hallotta a súlyos ütéseket, amint Wasziljew a cirkusz deszka­falát döngette. Azután megint nagy sikoltozás támadt, még nagyobb, mint aminőnek ő volt oka az imént. Hallotta a Szultán erős felhörrenését, ami a többi zajból hatalmasan vált ki. Idegei nem bírták ezt a rettenetes felfordúlást. Vaktában rohant arra, amerre aránylag leg­ke­vésbé volt világos az éj. Minduntalan emberekkel találkozott, akik ordítva menekűltek előle. Egy szerencsétlen flótás nagy ijedtében végighúzott rajta; azt Cézár fogvicsorgatva ragadta meg s úgy csapta földhöz, hogy mindjárt megnémúlt. Jó, hogy bele nem halt. Amerre bokor, vagy fa volt, arra húzódott a gorilla a folytonos zaj elől.

Minden jól lett volna, ha tűzoltók nem jönnek. Borzasztó robajjal, sipolással, égő fáklyákkal siettek a tűzhöz. Cézár ettől tökéletesen megbolondúlt. Vak dühe megtízszereződött. Nem bánta, akármi lesz is; úgy tett, mint valaha az amerikai prerik bősz bivalybikája, amely bömbölve állott a vasuti sínek közé s megszegett nyakkal, kormos homlokát előre tolva, várta a trüszögő-pöfögő mozdonyt, hogy letaszítsa a sínről.

Ő is nekiment az uj lárma forrásának. Már se látott, se hallott. Bőgött és roppant öklével hatalmas mellét verte. Igy jelezte, hogy kész harcra kelni az egész világgal.

Rohant a vágtató tűzoltó-szekerek felé, de azok elsurrantak mellette. Az utólsót mégis útban érte; arra felugrott, ahogy a cirkuszbeli akrobata-jockey szokott a vágtató lóra felpattanni.

A szegény tűzoltók hanyatt estek s legurúltak; Cézár bömbölt; a lovak már nem is vágtattak, hanem ragadtak; a vörös fény, amitől a gorilla annyira irtózott, megint közeledett. Oda a nagy majom nem kívánkozott vissza.

Mit tehetett mást, megint csak ledobta magát a földre, s elkezdett tötyögve futni. Beletévedt holmi zúgutcákba. Lihegve, dühöngve csatangolta végig az egyiket, azután a másikat; az emberek jajgatva bújtak el előle, s amint elhaladt, messziről kisérgették, úgy csudálták.