A FÖLDESÚR FIA EGY MOSTOHA LÁNYT VESZ
FELESÉGÜL (Szavak száma: 479)
Hol
volt, hol nem volt, élt egyszer egy földesúr, akinek a fia meg
akart nősülni, de nem tudta, hogy kit válasszon magának. Elment a
jóshoz, aki ez mondta: „Járd be az egész országot, és találj
magadnak egy olyant, aki szégyenében nem emeli rád a tekintetét!”
Rendben
is van. Másnap átment egy falun, ahol két lány: egy édes lány
és egy mostoha lány mosott. A mostoha lány mosott, csak mosott,
fel sem emelte a tekintetét, míg a másik tágra nyitott szemmel
nézte, hogy hová megy a legény. Ekkor a legény bement a
gazdasszonyhoz: „Vezesd be a lányt, aki mos, fel sem néz!
Feleségül akarom venni.”
A
nő azonban a saját lányát vezette be. A legény megérezte, hogy
a nő becsapja őt, ezért ismét elment a jóshoz tanácsot kérni.
Az ezt mondta neki: „Mindkét lányt küldd ki a Daugava partjára,
ott lesz egy nyírfa törzsében egy arany fejsze. Az lesz az igazi,
aki elhozza a fejszét.”
Jól
van. Először a nő édes lánya ment a Daugava partjára, ott
megtalálta a nyírfát és a törzsében a fejszét. Ki akarta
azt venni, de a fejsze a levegőbe repült és nem hagyta, hogy a
lány megfogja.
A
lány sokáig kínlódott, majd szitkozódni kezdett: „Te gazember!
Nem engeded, hogy megfogjalak!”
A
fejsze még magasabbra repült, és a lány dolga végezetlenül ment
haza.
Ezután
jött a mostoha lány. A fejsze ekkor is felrepült a levegőbe, de a
lány kérlelni kezdte: „Fejsze, fejszécske, ne repülj el! Mi
lesz velem? Ne repülj el, kedves fejszécske!”
A
fejsze hallgatott a lány szavára, visszatért a fa törzsébe, és
megengedte, hogy a lány megfogja.
De
a gazdaasszony már a kapuban azt nézte, hogyan ne engedje meg a
mostoha lánynak, hogy bevigye az arany fejszét a házba. Be sem
engedte a lányt a házba, mindjárt ráparancsolt, hogy hozzon
vizet. A lány elment vízért, de közben az arany fejsze beleesett
a kútba.
Ekkor
a gazdasszony panaszkodni kezdett a legénynek, hogy milyen
semmirekellő a mostoha lánya: az aranyat a kútba dobja. A legény
erre így felelt: „És aztán! Most küldje el a lányokat a
tengerpartra. Ott áll egy arany tölgyfa, amin gyémánt makk terem
- azt veszem feleségül, aki idehozza a makkot.” A gazdasszony
lánya azonnal kezdte volna szedni a makkot, de mihelyt csak
hozzáért egyhez is, a tölgyfa felemelkedett a levegőbe, a lány
kiabálni kezdett: „Gazember! Nem engeded, hogy hozzád érjek?”
A
fa pedig csak még magasabbra emelkedett, ezért a lány makk nélkül
tért haza.
Ekkor
elment a mostoha lány. Akkor is a levegőbe emelkedett a tölgyfa,
de a lány kérlelni kezdte: „Tölgyfa, tölgyfácska, miért
emelkedsz a magasba, miért nem szánsz meg engem? Add nekem a
gyémánt makkjaidat!”
És
a fa adott is neki egy halom makkot. A lány elindult hazafelé, a
makkok csillogtak, és legény már messziről meglátta. Azonnal
kiment a kapuba, a gyémántokat vivő lányt felkapta és hazavitte
az apjához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése