2016. február 12., péntek

499.mese

A VARÁZSSZÓ (Szavak száma: 466)

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy fiatalember, aki egyszer elindult, hogy bejárja a vilá­­got. Egy este éppen egy erdőben járt, amikor rábukkant egy kunyhóra. A kunyhó üres volt, csak egy nagy láda volt benne. Azt remélte, hogy talál benne valamit, ezért kinyitotta, de nem volt benne más, csak egy másik láda, és abban egy másik, és így tovább, végül egy egészen kicsi dobozt talált, abban pedig egy kis papírszelet volt. Az írás kiszáradt, és úgy tűnt, mintha ezt kérdezné:
„Mit kívánsz, uram?”
Az utas azt mondta, hogy ételekkel teli asztalt szeretne. Mindjárt teljesült is a kívánsága: a kunyhóban megpillantott egy ételekkel telerakott asztalt. Evés után az utas arra gondolt álmosan, hogy ha a láthatatlan szolga adott egy asztalt ételekkel, most hozhatna egy ágyat. Most ezt olvasta: „Szolga!”
A szolga mindjárt megjelent és megkérdezte: „Mit kívánsz, uram?”
Puha ágyat kért. A kívánsága azonnal teljesült. Másnap reggel ismét szólt az utas: „Szolga!”
„Mit kívánsz?” hallatszott a hang.
Az utazó mindjárt azt felelte, hogy egy várat akar a király vára mellett, de az legyen előkelőbb és szebb a király váránál. Így is történt. A király vára mellett megjelent egy másik, annál elő­kelőbb és szebb vár. A királynak nem tetszett, hogy a vára mellett egy idegen, még pompá­sabb vár áll. A király hadat üzent az ifjú királynak. Az öreg királynak hatalmas hadserege gyűlt egybe, de a fiatalnak még hatalmasabb. Amikor ezt meglátta, az öreg úgy döntött, hogy nincs értelme a harcnak, békés úton kell rendezni az ügyet. Feloszlatták a hadseregeket és békét kötöttek.
A királynak volt egy szép lánya, akit azonban senki sem mert feleségül kérni. Egy nap az utazó megparancsolta a szolgájának, hogy hozza el az ágyával a királyi várból a királylányt, de úgy, hogy fel ne ébredjen.
Másnap reggel a király megparancsolta a szolgáknak, hogy hozzák vissza a lányát. Ekkor az utazó elment megkérni a kezét. A király nagyon gőgös volt, és ezért odaadta a lányát. Előkelő lakodalmat tartottak. Az esküvő után az ifjú király boldogan élt a feleségével, de egy napon megjelent a szolga a királynál: „Tisztelt uram, egész idő alatt csak téged szolgáltalak. Minden kívánságodat teljesítettem, de most én szeretnék kérni tőled egy apróságot.”
A király megkérdezte, hogy mit kíván. A szolga azt felelte, hogy szeretné visszakapni azt a kis papírt, ami a dobozban volt. „Ja, igen, vedd csak vissza!”
Éjjel az utazó felébredt és szörnyen fázott. Elcsodálkozott, hogy hogyan lehet a várban ilyen hideg. A királyné is felébredt, és ő is csodálkozott, hogy ilyen hideg van a várban. Amikor ki­világosodott, meglátták, hogy nem a várban vannak, hanem a régi kis kunyhóban. Ekkor az utazó így szólt a feleségéhez: „Menj vissza a szüleidhez, mert te hozzá vagy szokva az elő­kelő élethez, de én itt maradok és tovább megyek majd.”
És ezután mindketten a korábban megszokott módon folytatták az életüket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése