AZ A KÖZÉPSŐ (Szavak száma: 713)
Hol
volt, hol nem volt, élt egyszer egy király, akinek volt három
lánya: egy az ő édes lánya, és kettő nevelt lánya. A király
maga már nagyon öreg volt, ezért kezdett vőt keresni, hogy az
uralkodjon helyette. De kire is bízná rá a saját lányát? Egy
ilyen-olyan jöttmenthez csak nem adja. A király végül úgy
határozott, hogy háztűznézőbe mindenki eljöhet, aki csak
feleségül akarja a lányát, de csak ahhoz adja feleségül, aki
teljesíti a meghatározott három feladatot. Azokat, akik nem tudják
megoldani a feladatokat, lefejezteti.
Mivel
ilyen nagy büntetést szabott ki, csak azok jöttek el, akik nagyon
is királyként akartak uralkodni. Egy király két fia útra kelt a
várba, hogy megkérje a királylány kezét. A harmadik, ostoba
fiúnak otthon kellett maradnia.
Az
úton a két okos fiú találkozott egy kis emberrel, aki megkérdezte
tőlük: „No, legények, hová mentek?”
Mindketten,
büszkén, hogy már a királylány kérői, az öregembernek így
feleltek: „Mi közöd van hozzá?” és folytatták az útjukat.
Az erdőben a két kérő egy hangyabolyra talált és széttaposták
azt, és a hangyák szétfutottak. Amint tovább mentek, eljutottak
egy tóhoz, amin kacsák úsztak. Kövekkel kezdték fejbe dobálni a
kacsákat. A parton hársfák nőttek, amiken méhkaptárak voltak; a
fivérek szétverték a kaptárokat, megették a mézet és mindent
úgy hagytak ott. Elmentek a királyhoz és bejelentkeztek, mint
kérők. A király három feladatot adott nekik, de mivel nem tudták
azokat megoldani, lefejeztette őket.
Az
ostoba fiú várta haza a két okos bátyját, de azok csak nem
tértek haza. Ekkor az ostoba maga is útra kelt a királylányhoz
háztűznézőbe. Az úton ő is találkozott az öregemberrel. Az
megkérdezte tőle: „Fiam, hová mész erre?”
„Bácsikám,
én a királyhoz megyek, feleségül akarom kérni a királylányt.”
„Eredj
csak, eredj, de közben tüntesd el a bátyáid nyomait!”
Az
ostoba legény eljutott a széttaposott hangyabolyhoz és
helyreállította azt, összerakta, minden szétdobált hangyatojást
összeszedett és ugyanolyan hangyabolyt épített, mint amilyen
korábban volt. Ezután tovább indult, és elért a tóhoz. Abban
volt mindenféle bot, ágdarab, hogy a szegény kacsák nem tudtak
úszkálni. A legény kiszedte azt mind a tóból és kenyérrel
megetette a kacsákat. A kifosztott méheket is megsajnálta, a
szétvert kaptárokat rendbe hozta, betette a szétszóródott
tojásokat és ment tovább háztűznézőbe a királyhoz.
A
király mindjárt ki is adta az első feladatot: egy szakajtó
lenmagot beleszórt egy hangyabolyba, és az ostobának éjjel
össze kellett szednie, vissza a szakajtóba, a lenmagokat. Ha nem
teszi meg, levágják a fejét. A legény leült a szakajtóval a
hangyaboly mellé, és elkezdett sírni. Csak sírt és sírt, míg
el nem aludt. Reggel, amikor felébredt - mit nem látott? A szakajtó
tele volt lenmaggal, a hangyák maguk hozták fel a magokat
egyenként, majd elmentek az erdőbe. Az ostoba nagyon örül, a
legkisebb, első feladat volt ez, amit sikeresen megoldottak, és így
a feje a helyén van.
Eljött
a király és nagy meglepetéssel látta, hogy a lenmagot
összeszedte. Fogott most egy csomó kulcsot, szétoldozta azokat és
belevetette a vízbe. Az ostoba feladatul azt kapta, hogy hozza ki a
vízből a kulcsokat. De hogyan tegye ezt meg? A szegény megint
keserves sírásra fakadt. A király már semmi többet nem látott,
mert otthagyta a fiút sírva.
Amint
ott sírt a parton, kacsák úsztak oda, majd lemerültek a víz alá.
Pár pillanat múlva ismét felbukkantak, és a partra helyezték a
kulcsokat. Az ostoba nagy örömében azt sem tudta, hogy mit tegyen.
A második feladatot is megoldotta. Eljött a király, és
csodálkozott azon, hogy hogyan tudta visszahozni a kulcsokat.
A
harmadik feladata pedig ez volt: az ostobának meg kell állapítania,
hogy a három, eléje vezetett lány közül melyik a király
édeslánya. Mindhárman egyforma magasak, egyformán voltak
felöltözve, mindháromnak egyforma kendővel kötötték be a
szemét. Az ostoba most teljesen zavarban volt. Így gondolkodott:
„Az első lesz az, nem - a második, a harmadik.”
Szegény
nem tudta, mit is mondjon, melyiket tartja az igazi királylánynak.
A három sorba állt. A legény nézte, nézte őket, mindegyik
teljesen egyforma: az baloldalt, az középen, az jobb oldalt. Ekkor
csak meghallotta, hogy egy nagy méh arra repült, és a fülébe
súgta: „Az a középső, az a középső!”
A
fiú boldogan felugrott: „Az a középső!”
Valóban
- a középső levette a kendőt, odament a fiúhoz, átölelte a
nyakát. Az öreg király is mindjárt odament hozzájuk, a vejének
nevezte, és máris hívta a lakodalomba. Így lett az ostobából
király.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése