A RÓKA MEG A NYÚL (Szavak száma: 457)
Hol
volt, hol nem volt, egyszer az erdőben találkozott a róka a
nyúllal. Mindketten nagyon éhesek voltak. Akkor a nyúl meglátta,
hogy egy ember megy az úton egy nagy darab hússal. A nyúl szólt a
rókának, hogy menjen az út szélére, és várjon, amíg tüsszögni
kezd, de maga odament az öregemberhez és beszélgetni kezdett vele,
és ketten együtt mennek tovább.
Miután
megtettek egy darabot, a nyúl tüsszögni kezdett. Az ember
megkérdezte: „Mi bajod van, talán megfáztál?”
A
nyúl fintorogva mondta: „Nem tudom, minek van ilyen szaga, nem
tudom elviselni, ahogyan szinte marja az orromat.”
Mindketten
elcsodálkoztak, majd folytatták az útjukat. Egy kicsit később
ismét tüsszentett a nyúl többször is, míg az öregember is
tüsszögni kezdett, és megállapította, hogy a húsnak nem jó a
szaga. De mit tegyen? Nem meri így hazavinni, talán van valami
módja, hogy megszabaduljanak ettől a szagtól. A nyúl
azt tanácsolta, hogy spárgára kell kötni és a földön húzni
hazáig, úgy biztosan jó lesz. De az öregnél nem volt semmiféle
spárga.
Ekkor
a nyúl bement a bokorba és szólt a rókának, hogy nagyon gyorsan
fonjon növényi szálakból kötelet. Egy idő múlva a nyúl
előjött a bokor mögül egy hosszú kötéllel. Ekkor a húst
rákötözte és húzta. A nyúl odament a húshoz és mondta, hogy
mögötte fog menni, nehogy valaki levágjon belőle, és elkergesse
a legyeket. Rendben, az öreg nyugodtan ment tovább.
Egy
idő múlva a nyúl egy követ kötött a hús helyére és a hússal
bement az erdőbe a rókához. Egy kicsit eltávolodva az úttól,
leültek és elkezdtek falatozni, de a nyúl, amikor beleharapott,
azt mondta, hogy az egész szája tele van homokkal, ezért el kell
mennie inni, hogy tovább ehessen, és el is ment, átszaladt a
hegyen, és mindjárt jött is vissza, és mondta, hogy ivott. Ekkor
a róka megkérte, hogy neki is mutassa meg az utat a forráshoz,
hogy ő is elmehessen oda. A nyúl mondta, hogy eredj csak arra, és
mutatta neki az utat. A róka elindult, de akárhol is kereste, meg
nem találta. Közben a nyúl elrejtette a húst, letört egy hosszú
ágat és csapkodva vele ment a róka felé, de amikor azt
meglátta, eldobta a botot, lihegve megállt, és azt mondta, hogy
futniuk kell, mert az öreg elvette a húst, és kergeti őket.
A
két barát ekkor futott, ahogy csak a lábuk bírta. Végül úgy
döntöttek, hogy el kell válniuk, és ekkor mindegyik a maga útján
ment tovább, de a nyúl körbe ment a húshoz, evett belőle, a
maradékot ismét elásta, és ment tovább. A róka azonban éhen
maradt, mert a nyúl ravaszságban túljárt az eszén.
Az
öregember pedig közben hazaért, de látja, hogy a hús helyén egy
kő van, és csak ekkor értette meg, hogy becsapták, de már bottal
üthette a nyúl nyomát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése