AZ ANGYALOKRA KISZABOTT BÜNTETÉS (Szavak száma:
655)
Hol
volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény asszony. Egyszer,
amikor éppen az országúton ment, eljött az ideje, és ikreket
szült, két szép kislányt. Az úristen megparancsolta az egyik
angyalnak, hogy azonnal menjen le, és ölje meg az anyát. Az angyal
lement, de a szíve megesett az ártatlan gyermekeken, akik az
anyjuk nélkül biztosan elpusztulhatnak, ezért nem teljesítette az
isten parancsát. Amikor visszament a mennybe, az Isten megkérdezte:
„No, megtetted?”
Az
angyal így felelt: „Nem!”
Az
Úr ismét leküldte, de az angyal megsajnálta őket, és megint nem
tette meg. Az Isten harmadszor is leküldte, és ekkor megölte az
anyát, a gyerekek meztelenül ott maradtak az út szélén. Az Isten
kiszabta a szófogadatlan angyalnak a büntetését: éljen hét évig
emberként, és szenvedje el az egész világ szenvedéseit.
Az
angyal lement a földre és elment egy paphoz, akinek kocsisra volt
szüksége; de az olyan rossz ember volt, semmilyen szolgálatot sem
bírt ki nála senki sem tovább pár hétnél. Az angyal elment
hozzá, felszegődött kocsisnak; a pap nagyon boldog volt, ezért
ezt mondta: „Nagyon jó, gyermekem, hogy eljöttél, holnap elmegy
a régi kocsisom, most nekem egy újra van szükségem. De mennyi
bért akarsz?”
Az
angyal azt felelte, hogy először is semmiféle bért nem kell neki
adni, de amikor a pap maga kezdte rábeszélni, azt mondta, hogy
megelégszik annyival, amennyit a korábbi kocsis kapott.
No
hát akkor így szolgálatba állt, és a pap teljesen meglepődött,
mert amikor el akarta mondani neki a munkáját, akkor, lévén
angyal, előre ismerte az ember gondolatait - azt felelte, hogy az
már megtörtént. De az új kocsis, amint itt élt, olyan egyszerű
volt, se nem szomorú, se nem boldog.
Hét
év után, amikor ők ketten, mint már mindig, mentek a templomba,
egy csizmadia csizmákkal és cipőkkel megrakva, nagyokkal
és kicsikkel, ült az út szélén és árulta azokat a mellette
elhaladó embereknek. A kocsis ezt látva, elnevette magát. Majd egy
idő múlva megpillantva egy koldust, amint ott ült egy kövön, és
koldult: a kocsis megint elnevette magát. A pap ezt látva kíváncsi
lett, és nagyon meglepődött, majd amikor hazaértek, megkérdezte
a kocsistól: „Mondd meg nekem, hogy megpillantva a csizmadiát és
a koldust, miért nevettél? Hét éve szolgálsz nálam, de sohasem
láttalak téged nevetni.”
Az
így felelt: „Figyelj, én nem ember vagyok, hanem az Isten egyik
angyala. A szófogadatlanságomért azzal büntetett az Úr,
hogy a földön éljek; és, mint angyal, ismerve minden titkot,
megmondom neked, hogy miért nevettem azon a kettőn. A csizmadia ott
ül az útszélen és kereskedik az emberekkel. Miért kell ezt
tennie? Az ma éjjel meg fog halni, miért maradjon meg neki mindaz?
A koldus ott ült a kövön és koldult: ha tudta volna, hogy a kő
alá nagy kincset rejtettek, akkor biztosan nem tette volna ezt. Most
a rám szabott büntetés már a végére jár, én hamarosan
visszatérek a mennybe.”
A
pap, megtudván ezt, megkérte, hogy a válás előtt énekeljen el
valamilyen angyali dalt. Az angyal azonban azt mondta neki, hogy az
emberek mind megijednének meghallva az ő éneklését. A
pap mégis állhatatosan kérlelte, hogy akár egy egész kicsi
éneket énekeljen el; nagyon szeretett volna hallani valamilyen
angyali éneket. Az angyal ezért végül beleegyezett.
Ekkor
ők ketten elmentek a templomba. Amint odaértek, látták, hogy egy
hintó érkezik, amiből két szép kisasszony szállt ki. És
mit gondolnak, kik voltak ők? Azok az ikrek, akik az útszélen
születtek. Egy nagyúr, akinek nem volt gyereke, arra ment éppen,
megpillantotta a meztelen csecsemőket, és a halott anyjukat, a
gyerekeket magához vette, ápolta őket és felnevelte.
Az
angyal akkor énekelni kezdett, egész halkan, de a hangjától mégis
az egész templom szinte remegett. Így búcsúzott a paptól, és
végül ezt mondta neki, hogy ássa ki a kő alól a pénzzel teli
ládát, amin a koldus ült, annak egyharmadából hozza rendbe a
templomot, másik harmadát ossza szét a szegények között, a
harmadik részét pedig tartsa meg magának, mert ő egyáltalán
nem olyan gazdag, mint a világ többi papja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése