375. mese

Az öregember, a padisah meg a tolvajok (Szavak száma: 690)

Élt egy városban egy szegény öregember meg a felesége. Az öreg arról volt híres, hogy minden talányt megfejt, minden csalafintaságot kiszimatol. Még azt is beszélték felőle, hogy a sokadalomból is ki tudja választani a tolvajt.

Abban a városban pedig negyven tolvaj élt.

Mindenki tudta, de senkinek se sikerült elfogni őket. Történt egyszer, hogy kirabolták a padisah kincstárát. A padisah hívatta a szegény embert, és azt mondta neki:

- Azt beszélik, te megfejtesz minden talányt, kiszimatolsz minden csalafintaságot, még a sokadalomból is kiválasztod a tolvajt. Ellopták az aranyamat a kincstárból. Adok neked negyven napot. Találd meg a tolvajt, és megjutalmazlak. De ha meg nem találod, megparan­csolom a hóhérnak, hogy csapja le a fejed.

Szomorúan ment haza az öregember.

- Mit mondott a padisah? - tudakolta a felesége.

- A padisah magához hivatott, és azt mondta: „Azt beszélik, te megfejtesz minden talányt, kiszimatolsz minden csalafintaságot, még a sokadalomból is kiválasztod a tolvajt. Ellopták az aranyamat a kincstárból. Adok neked negyven napot. Találd meg a tolvajt, és megjutalmazlak. De ha meg nem találod, megparancsolom a hóhérnak, hogy csapja le a fejed.”

- Jaj nekünk, hát hogy tudnád te megismerni a tolvajt! - siránkozott az öregasszony.

Búsultak, búslakodtak, csak nem bírták kitalálni, hogy menekülhetnének ki a bajból. De a tolvajok, akik az aranyat elvitték, megneszelték, hogy a padisah varázslattal akarja kitudni, ki lopta el az aranyat, és megijedtek. Szürkületkor összegyűltek, és a legöregebb tolvaj azt mondta:

- Esténként az öregember meg az asszony mindig elmondják egymásnak, hogy mit láttak aznap. Küldjük el egyikünket az öreghez, hallgassa ki, miről beszélgetnek, és mondja el nekünk.

Elküldték a tolvajok az egyik társukat az öreghez. A tolvaj az ablakhoz lopakodott, odatartotta a fülét, és meghallotta az öregember hangját:

- Összesen negyven volt, egy odavan, maradt harminckilenc.

Az öreg a napokat értette: negyven napot adott neki a padisah, és egy már letelt. Hanem a tolvaj visszafutott a többiekhez:

- Rólunk beszélnek, és tudnak mindent. A tulajdon fülemmel hallottam, mikor az öreg azt mondta: „Negyven volt, egy odavan, maradt harminckilenc.” Ugyan miről beszéltek volna másról? Hiszen hogy én elmentem, harminckilencen maradtatok itt.

Nagy riadalom támadt a tolvajok közt, és másnap megint el akartak küldeni valakit, hogy kitudja, milyen veszedelem fenyegeti őket. De most úgy határoztak, hogy kettőt küldenek. Odasettenkedtek a tolvajok az öregember házához, és egyszer csak meghallották az öreg hangját:

- Negyven volt, kettő odavan, maradt harmincnyolc.

- Igen, kettő odavan - felelte az öregasszony.

A tolvajok visszarohantak a társaikhoz, és egymás szavába vágva ordították:

- Mindent tudnak! A tulajdon fülünkkel hallottuk, hogy az öreg azt mondta az asszonynak: „Negyven volt, kettő odavan, maradt harmincnyolc.” Az öregasszony meg azt felelte: „Igen, kettő odavan.” Hát ki másról beszéltek volna? Hiszen mikor mi ketten elmentünk, harminc­nyolcan maradtatok.

A vezér gondolkodott, gondolkodott, tanácskozott a többiekkel, és végül azt mondta:

- El kell vinni az aranyat az öregnek, majd ő visszaadja a padisahnak, különben meg nem menekülünk az akasztófától. Majd az öreg beszél rólunk a padisahnak.

Másnap elment az egyik tolvaj az öregemberhez. Vitte az aranyat is, és így szólt:

- Itt van az arany, amit a padisah kincstárából elloptunk. Vidd el a padisahnak. Csak bennün­ket ne árulj el!

De az öreg nem vette el az aranyat.

- Ha elviszem a padisahnak, megkérdi, hogy hol vannak a tolvajok. Mit mondok neki? Azt hiszi, én raboltam ki a kincstárat, és felakasztat.

- Mit tegyünk? Segíts rajtunk, nem akarjuk, hogy megöljenek bennünket! - rimánkodott a tolvaj.

- Ha besötétedik, vigyétek vissza magatok az aranyat oda, ahonnan elvettétek. Akkor a padisah nem kérdezi meg, hogy hol vannak a tolvajok.

A tolvaj hazaszaladt. Gondolkoztak, gondolkoztak a tolvajok, és úgy gondolták, hogy igaza van az öregembernek. Mikor besötétedett, visszavitték az aranyat a helyére.

Reggel a nagyvezír jelentette a padisahnak, hogy az arany megint ott van, ahol volt. Csodál­kozott a padisah: ilyen gyorsan megtalálta az öreg a tolvajokat!

Hívatta az öreget, és így szólt hozzá:

- A bölcsességed megmentette a kincstáramat Mit kérsz jutalmul?

Megörült az öreg, hogy nem öleti meg a padisah, és felkiáltott:

- Örökké éljen a padisah, nekem nem kell semmi! Engedj haza, a tolvajokat pedig ne keresd többé!

A padisah megparancsolta, hogy engedjék el az öregembert.