Kinek a munkája nehezebb? (Szavak száma: 757)
Egy faluban éldegélt
egy ember meg egy asszony. Gyermekük nem volt. Nyáron az ember
pásztornak állt, a mások juhait legeltette, az asszony meg otthon
maradt. Mikor az ember hazament a legelőről, mindig azt mondta:
- Hallod-e, te
asszony, én egész nap a mezőt meg a hegyeket járom a juhokkal, ha
esik, ha fúj, te meg egész nap itthon vagy a jó melegben. Mi
gondod van neked? Semmi.
Megharagudott az
asszony, és egy reggel azt mondta az urának:
- Te maradj itthon,
ma én megyek ki a juhokkal.
Megörült az ember:
- Jól van, csak
mondd meg, mit kell csinálnom!
- Takarítsd ki a
házat, etesd meg a kotlóst meg a csirkéket, és ereszd ki őket a
tyúkólból. Csak vigyázz, hogy a csirkék szét ne széledjenek,
és el ne hordja őket a héja! Aztán rostálj lisztet. A lisztből
kavarints tésztát. Fűts be a kemencébe, főzz ebédet, süsd meg
a lángost. Délben fejd meg a kecskét meg a juhokat, szűrd el a
tejet, forrald fel, várd meg, míg kihűl egy kicsit, aztán öntsd
szét csöbrökbe, és készíts kovászt, mert holnap cipót sütök.
Itt a gyapjú, fonj belőle fonalat, ha megjövök, kötök
harisnyát meg ujjast télire. A trágyából csinálj gyorsan
korongokat, hogy télen legyen mivel fűteni. A tegnapi
aludttejből köpülj vajat, mert különben megromlik. A ruhát is
beáztattam, a szövésbe is belefogtam, de azt megcsinálom, majd ha
este megjövök.
- Eridj csak,
asszony - kiáltotta az ember -, megcsinálok én mindent, csakhogy
végre egyszer itthon pihenhetek!
Elment az asszony
juhot legeltetni, az ember meg kitakarította a házat, ahogy az
asszony meghagyta, aztán megetette a tyúkot meg a kiscsibéket.
A csibéket hosszú madzagon odakötötte az anyjukhoz, hogy
szét ne széledjenek. Aztán befutott a kemencébe, feltette az
ebédet.
Egyszerre csak úgy
hallotta, mintha odakinn, magasan a levegőben, tyúk kotkodácsolna.
Elcsodálkozott, kifutott a házból, hát látja ám, hogy a héja
egy csibét visz a körme közt, a többi a tyúkkal együtt a
madzagon lóg. A tyúk kotkodál ijedtében. Az ember utánavetette
magát a héjának, el akarta kapni a madzagot, sokáig futott, de
nem érte utol. A héja eltűnt a hegy mögött.
Mikor visszament a
házba, látta, hogy a tűz kialudt, a víz elfőtt, a kása
odaégett. Megint tüzet rakott, öntött a zsákból lisztet a
szitába, és hozzáfogott, hogy megszitálja, de akkor eszébe
jutott, hogy az idő repül, a munka meg sok: „Hátamra kötöm én
az aludttejes csuprot. Míg a lisztet rostálom, a vaj magától is
megköpülődik!”
Úgy is tett.
Míg a lisztet
rostálta, a csupor hol jobbra lődörgött a hátán, hol meg balra,
és lassacskán elkészült a vaj. Nagyon megörült az ember, hogy
milyen leleményes volt.
De megint megjárta.
Állva kényelmetlen
volt a tésztát kavarni, letérdelt hát, a csupor meg felfordult,
és mind kicsurgott belőle, ami benne volt. Az ember nagy
üggyel-bajjal leoldotta a hátáról a csuprot, felmosta a padlót,
felhintette hamuval, hogy hamarabb megszáradjon.
És megint a
tésztához látott. Mikor elkészült vele, látta, hogy meleg a
kemence, beletette a tésztát.
Az ajtó előtt
bégetni kezdtek a juhok. Az ember kapta a rézcsöbröt, és futott,
hogy megfejje őket. Először a juhokat fejte meg. Nem volt könnyű,
mert nem voltak a kezéhez szokva. Mikor aztán a kecskét kezdte
fejni, az kétszer is kiszakította magát a kezéből, harmadszorra
meg úgy felrúgta a csöbröt, hogy a fele se maradt benne a tejnek.
Nagyon elfáradt az
ember. Mikor végre megfejte a juhokat is, a kecskét is, visszament
a házba - hát a lángos mind megégett. Gondolta, legalább a tejet
felforralja. „Nem bajlódok a kemencével, rakok tüzet
odakinn, azon forralom fel a tejet - gondolta -, úgy könnyebb is,
meg gyorsabb is.”
Már a csillagok is
feljöttek, sötét volt az udvaron. Tüzet rakott, fölébe
akasztotta a rézcsöbröt, fogott egy kanalat, és kevergette a
tejet, hogy oda ne kozmáljon.
Az asszony meg épp
jött hazafelé. Már messziről meglátta, hogy tűz ég a ház
mellett, és elcsodálkozott. „Mire az neki?” - gondolta magában,
és sietett haza. Az ember észre se vette, és már ott is volt.
- Mi történt,
miért gyújtottál itt tüzet?
- Gondoltam, az
udvaron forralom fel a tejet, így kényelmesebb.
Felforrt a tej. Az
asszony felkapta a csöbröt, és bevitte a házba. Az ember
elmondta, mi minden történt vele egész nap.
- Megéheztem -
mondta az asszony -, adj ennem!
- Csak tej van,
egyéb semmi, nem volt időm főzni, egész nap azt se tudtam, hol
áll a fejem. Tudod mit, asszony, holnap inkább maradj te itthon, és
láss a házi munka után, majd én legeltetem a juhokat.
Attól fogva sohase
mondta az ember, hogy az ő munkája nehezebb. És boldogan éltek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése