A ló, a kakas, a bárány, a kisnyúl meg a farkas (Szavak száma: 2318)
Egyszer a ló
elhatározta, hogy felmegy a hegyek közé. Hallotta, hogy ott sok a
jó fű. Ment, mendegélt, találkozott a kakassal. A kakas azt
kérdezte:
- Hová mégy, te
ló?
A ló azt felelte:
- A hegyek közé.
Azt beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez
kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy
cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó
is van.
- Vigyél magaddal -
kérte a kakas -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is jobb
lesz ott.
- Gyere hát,
menjünk együtt - felelte a ló a kakasnak.
És ketten mentek
tovább. Elöl a ló, utána a kakas. Csak nappal mendegéltek, éjjel
pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Mentek, mentek,
találkoztak a báránnyal. A bárány megkérdezte a lótól:
- Mondd csak, ló
testvér, hova mégy?
A ló azt felelte:
- A hegyre. Azt
beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez
kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy
cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó
is van.
- Vigyél magaddal -
kérte a bárány -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is
jobb lesz ott.
- Jól van, gyere
velünk a hegyre - felelte a ló a báránynak.
És hárman mentek
tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány.
Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok
szokták. Mentek, mentek, találkoztak a kisnyúllal.
A kisnyúl
megkérdezte a lótól:A ló, a kakas, a bárány, a kisnyúl meg a
farkas
Egyszer a ló
elhatározta, hogy felmegy a hegyek közé. Hallotta, hogy ott sok a
jó fű. Ment, mendegélt, találkozott a kakassal. A kakas azt
kérdezte:
- Hová mégy, te
ló?
A ló azt felelte:
- A hegyek közé.
Azt beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez
kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy
cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó
is van.
- Vigyél magaddal -
kérte a kakas -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is jobb
lesz ott.
- Gyere hát,
menjünk együtt - felelte a ló a kakasnak.
És ketten mentek
tovább. Elöl a ló, utána a kakas. Csak nappal mendegéltek, éjjel
pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Mentek, mentek,
találkoztak a báránnyal. A bárány megkérdezte a lótól:
- Mondd csak, ló
testvér, hova mégy?
A ló azt felelte:
- A hegyre. Azt
beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez
kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy
cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó
is van.
- Vigyél magaddal -
kérte a bárány -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is
jobb lesz ott.
- Jól van, gyere
velünk a hegyre - felelte a ló a báránynak.
És hárman mentek
tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány.
Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok
szokták. Mentek, mentek, találkoztak a kisnyúllal.
A kisnyúl
megkérdezte a lótól:
- Mondd csak, ló
testvérem, hova mégy?
A ló azt felelte:
- A hegyre. Azt
beszélik, ott nagy a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a
völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni
sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.
- Kérlek, vigyél
magaddal engem is - kérte a kisnyúl -, nekem is felkopik itt az
állam. Jobb lesz a hegyen.
- Jól van, menjünk
együtt a hegyre - felelte a ló a kisnyúlnak.
És négyen mentek
tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány,
a bárány után a kisnyúl. Csak nappal mendegéltek, éjjel
pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Hanem egy reggel a lovat,
a kakast, a bárányt meg a kisnyulat meglátta egy farkasfalka. A
farkasok éhesek voltak és dühösek. Ahogy meglátták a lovat, a
kakast, a bárányt meg a kisnyulat, mohón csattogtatni kezdték a
fogukat.
- Rohanjátok meg
őket! - üvöltött fel a legfiatalabb farkas. - Még őrizőjük
sincs. Hej, de nagy lakomát csapunk!
A többi farkas
vénebb volt, tapasztaltabb. Azt felelték a fiatalnak:
- Dehogyis rohanjuk
meg őket! Tavaly is rárontottunk egy ménesre, és kicsibe múlt,
hogy ott nem hagytuk a fogunkat. A lóval nem jó összeveszni.
- Hát ti csak
maradjatok, én magam is elbánok velük! - kiáltotta a fiatal
farkas, és kiugrott az útra.
- Mit akarsz tőlünk?
- kérdezte a ló, és védelmezőn a kakas, a bárány és a kisnyúl
elébe állt.
- Add ide a bárányt
- mondta a farkas -, hadd tépjem szét. Megeszem a bárányt, téged
nem bántalak.
- De buta vagy te,
farkas! Hisz a báránynak csak csontja van meg gyapja, egyebe semmi.
Ha éhes vagy, velem kezdd, majd megeheted aztán a bárányt is!
A farkas
összecsattintotta a fogát, és nekirontott a lónak. Hanem az
felágaskodott, nekiugrott, a mellső lábával megkapta a fejét, és
leszorította a földre. A bárány odafutott, és hátulról
csépelni kezdte a farkast a szarvával. A kakas a farkas hegyibe
repült, vagdalta a csőrével és kukorékolt.
Csak a kisnyúl
ijedt meg a fiatal farkastól, az kereket oldott.
A farkasból majd
kiszorult a pára, mire kiszabadulhatott a ló patája alól, inalt
is vissza oda, ahol a falka várta.
- No, hát
megebédeltél, testvér? - kérdezték az öreg farkasok.
- Fussunk innen
gyorsan, mert mindjárt utolérnek! - kiabálta a fiatal farkas, de
meg se állt.
A falka megriadt,
futott mind utána. Sokáig szaladtak, már nemigen bírta a lábuk.
A legöregebb farkas felordított:
- Pihenjünk már,
nem bírom szusszal!
Megálltak, és az
egyik vén farkas azt mondta a fiatalnak:
- Azt mondd meg
legalább, mi volt ott az úton, és ki kerget bennünket?
- Jaj, ne is
kérdezd, még kimondani is rettenetes! Alighogy kiértem az útra, a
ló a földnek szorította a fejemet, valaki meg bottal ütötte a
hátamat. A harmadik szurkált valamivel és rikoltozott. A negyedik
meg elrohant, nyilván az emberekhez, hogy ránk hozza a népet meg a
kutyákat. Gyertek, fussunk tovább, különben utolérnek!
Hát így menekült
meg a ló, a kakas, a bárány meg a kisnyúl a farkasfalkától.
- Mondd csak, ló
testvérem, hova mégy?
A ló azt felelte:
- A hegyre. Azt
beszélik, ott nagy a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a
völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni
sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.
- Kérlek, vigyél
magaddal engem is - kérte a kisnyúl -, nekem is felkopik itt az
állam. Jobb lesz a hegyen.
- Jól van, menjünk
együtt a hegyre - felelte a ló a kisnyúlnak.
És négyen mentek
tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány,
a bárány után a kisnyúl. Csak nappal mendegéltek, éjjel
pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Hanem egy reggel a lovat,
a kakast, a bárányt meg a kisnyulat meglátta egy farkasfalka. A
farkasok éhesek voltak és dühösek. Ahogy meglátták a lovat, a
kakast, a bárányt meg a kisnyulat, mohón csattogtatni kezdték a
fogukat.
- Rohanjátok meg
őket! - üvöltött fel a legfiatalabb farkas. - Még őrizőjük
sincs. Hej, de nagy lakomát csapunk!
A többi farkas
vénebb volt, tapasztaltabb. Azt felelték a fiatalnak:
- Dehogyis rohanjuk
meg őket! Tavaly is rárontottunk egy ménesre, és kicsibe múlt,
hogy ott nem hagytuk a fogunkat. A lóval nem jó összeveszni.
- Hát ti csak
maradjatok, én magam is elbánok velük! - kiáltotta a fiatal
farkas, és kiugrott az útra.
- Mit akarsz tőlünk?
- kérdezte a ló, és védelmezőn a kakas, a bárány és a kisnyúl
elébe állt.
- Add ide a bárányt
- mondta a farkas -, hadd tépjem szét. Megeszem a bárányt, téged
nem bántalak.
- De buta vagy te,
farkas! Hisz a báránynak csak csontja van mA ló, a kakas, a
bárány, a kisnyúl meg a farkas
Egyszer a ló
elhatározta, hogy felmegy a hegyek közé. Hallotta, hogy ott sok a
jó fű. Ment, mendegélt, találkozott a kakassal. A kakas azt
kérdezte:
- Hová mégy, te
ló?
A ló azt felelte:
- A hegyek közé.
Azt beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez
kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy
cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó
is van.
- Vigyél magaddal -
kérte a kakas -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is jobb
lesz ott.
- Gyere hát,
menjünk együtt - felelte a ló a kakasnak.
És ketten mentek
tovább. Elöl a ló, utána a kakas. Csak nappal mendegéltek, éjjel
pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Mentek, mentek,
találkoztak a báránnyal. A bárány megkérdezte a lótól:
- Mondd csak, ló
testvér, hova mégy?
A ló azt felelte:
- A hegyre. Azt
beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez
kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy
cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó
is van.
- Vigyél magaddal -
kérte a bárány -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is
jobb lesz ott.
- Jól van, gyere
velünk a hegyre - felelte a ló a báránynak.
És hárman mentek
tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány.
Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok
szokták. Mentek, mentek, találkoztak a kisnyúllal.
A kisnyúl
megkérdezte a lótól:
- Mondd csak, ló
testvérem, hova mégy?
A ló azt felelte:
- A hegyre. Azt
beszélik, ott nagy a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a
völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni
sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.
- Kérlek, vigyél
magaddal engem is - kérte a kisnyúl -, nekem is felkopik itt az
állam. Jobb lesz a hegyen.
- Jól van, menjünk
együtt a hegyre - felelte a ló a kisnyúlnak.
És négyen mentek
tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány,
a bárány után a kisnyúl. Csak nappal mendegéltek, éjjel
pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Hanem egy reggel a lovat,
a kakast, a bárányt meg a kisnyulat meglátta egy farkasfalka. A
farkasok éhesek voltak és dühösek. Ahogy meglátták a lovat, a
kakast, a bárányt meg a kisnyulat, mohón csattogtatni kezdték a
fogukat.
- Rohanjátok meg
őket! - üvöltött fel a legfiatalabb farkas. - Még őrizőjük
sincs. Hej, de nagy lakomát csapunk!
A többi farkas
vénebb volt, tapasztaltabb. Azt felelték a fiatalnak:
- Dehogyis rohanjuk
meg őket! Tavaly is rárontottunk egy ménesre, és kicsibe múlt,
hogy ott nem hagytuk a fogunkat. A lóval nem jó összeveszni.
- Hát ti csak
maradjatok, én magam is elbánok velük! - kiáltotta a fiatal
farkas, és kiugrott az útra.
- Mit akarsz tőlünk?
- kérdezte a ló, és védelmezőn a kakas, a bárány és a kisnyúl
elébe állt.
- Add ide a bárányt
- mondta a farkas -, hadd tépjem szét. Megeszem a bárányt, téged
nem bántalak.
- De buta vagy te,
farkas! Hisz a báránynak csak csontja van meg gyapja, egyebe semmi.
Ha éhes vagy, velem kezdd, majd megeheted aztán a bárányt is!
A farkas
összecsattintotta a fogát, és nekirontott a lónak. Hanem az
felágaskodott, nekiugrott, a mellső lábával megkapta a fejét, és
leszorította a földre. A bárány odafutott, és hátulról
csépelni kezdte a farkast a szarvával. A kakas a farkas hegyibe
repült, vagdalta a csőrével és kukorékolt.
Csak a kisnyúl
ijedt meg a fiatal farkastól, az kereket oldott.
A farkasból majd
kiszorult a pára, mire kiszabadulhatott a ló patája alól, inalt
is vissza oda, ahol a falka várta.
- No, hát
megebédeltél, testvér? - kérdezték az öreg farkasok.
- Fussunk innen
gyorsan, mert mindjárt utolérnek! - kiabálta a fiatal farkas, de
meg se állt.
A falka megriadt,
futott mind utána. Sokáig szaladtak, már nemigen bírta a lábuk.
A legöregebb farkas felordított:
- Pihenjünk már,
nem bírom szusszal!
Megálltak, és az
egyik vén farkas azt mondta a fiatalnak:
- Azt mondd meg
legalább, mi volt ott az úton, és ki kerget bennünket?
- Jaj, ne is
kérdezd, még kimondani is rettenetes! Alighogy kiértem az útra, a
ló a földnek szorította a fejemet, valaki meg bottal ütötte a
hátamat. A harmadik szurkált valamivel és rikoltozott. A negyedik
meg elrohant, nyilván az emberekhez, hogy ránk hozza a népet meg a
kutyákat. Gyertek, fussunk tovább, különben utolérnek!
Hát így menekült
meg a ló, a kakas, a bárány meg a kisnyúl a farkasfalkától.
eg gyapja, egyebe
semmi. Ha éhes vagy, velem kezdd, majd megeheted aztán a bárányt
is!
A farkas
összecsattintotta a fogát, és nekirontott a lónak. Hanem az
felágaskodott, nekiugrott, a mellső lábával megkapta a fejét, és
leszorította a földre. A bárány odafutott, és hátulról
csépelni kezdte a farkast a szarvával. A kakas a farkas hegyibe
repült, vagdalta a csőrével és kukorékolt.
Csak a kisnyúl
ijedt meg a fiatal farkastól, az kereket oldott.
A farkasból majd
kiszorult a pára, mire kiszabadulhatott a ló patája alól, inalt
is vissza oda, ahol a falka várta.
- No, hát
megebédeltél, testvér? - kérdezték az öreg farkasok.
- Fussunk innen
gyorsan, mert mindjárt utolérnek! - kiabálta a fiatal farkas, de
meg se állt.
A falka megriadt,
futott mind utána. Sokáig szaladtak, már nemigen bírta a lábuk.
A legöregebb farkas felordított:
- Pihenjünk már,
nem bírom szusszal!
Megálltak, és az
egyik vén farkas azt mondta a fiatalnak:
- Azt mondd meg
legalább, mi volt ott az úton, és ki kerget bennünket?
- Jaj, ne is
kérdezd, még kimondani is rettenetes! Alighogy kiértem az útra, a
ló a földnek szorította a fejemet, valaki meg bottal ütötte a
hátamat. A harmadik szurkált valamivel és rikoltozott. A negyedik
meg elrohant, nyilván az emberekhez, hogy ránk hozza a népet meg a
kutyákat. Gyertek, fussunk tovább, különben utolérnek!
Hát így menekült
meg a ló, a kakas, a bárány meg a kisnyúl a farkasfalkától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése