A
oroszlán meg az egér (Szavak száma: 300)
Történt
egyszer, hogy az oroszlán, az állatok padisahja, meg a kicsi kis
egér egymás szomszédságában laktak. Az oroszlán kevély
volt és méltóságteljes.
Mikor
az erdőben sétált, senkit sem méltatott figyelemre, senki
köszöntését nem fogadta. Látja egyszer a kicsi kis egér, hogy
arra megy az oroszlán, siet elébe, hogy köszöntse, hogy váltsanak
már egy-két jó szót.
„Nem
illik hozzám, az állatok hatalmas padisahjához, hogy egy senkiházi
egérrel társalogjak” - gondolta magában az oroszlán, azzal
elfordult és tovább ment.
Megbántódott
az egér, hogy ilyen barátságtalan a szomszédja. Nem is ment ki
többet elébe.
Egyszer
csak eltűnt az oroszlán. Eltelik egy nap, eltelik két nap, és hát
csak nem bukkan fel azon az ösvényen, ahol mindig sétálgatott.
„Biztosan megbetegedett az én szomszédom” - gondolta az egér.
Harmadnap elhatározta, hogy meglátogatja. „Akármilyen
barátságtalan, azért a bajban csak nem hagyom el.”
Futott
az egér az erdőn át az oroszlán háza felé - hát egyszer csak
hallja ám, hogy valaki nyöszörög a közelben. Kiment a tisztásra,
és meglátta az oroszlánt. Az ösvényen feküdt és nyöszörgött.
Az egyik mellső lába beszorult egy vaskaptányba. Lesoványodott a hatalmas oroszlán, háta, mancsa csupa horzsolás,
karmolás: sokáig küszködött a kaptánnyal, de csak nem bírt
kiszabadulni, és egészen elgyengült.
- Mi
történt veled, kedves szomszéd, miért nyöszörögsz olyan
fájdalmasan? - fakadt sírva az egér.
-
Hát nem látod, hogy megfogott a kaptány? Harmadnapja kínlódom,
de nem bírok kiszabadulni belőle. Erős kötéllel hozzá van
kötve a kaptány a fához. Ha megtalálnak a vadászok, búcsút
mondhatok az életemnek. Segíts rajtam, szomszéd, rágd el a
kötelet, nem felejtem el, amíg élek!
Az
egér megsajnálta az oroszlánt. Rágcsálni kezdte a kötelet az
éles fogával, el is rágta, és az oroszlán kiszabadult.
Attól
fogva nem fordult ám el, mikor az egérrel találkozott, hanem előre
köszönt neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése