A szegény ember, a
huszár és a pap (Szavak száma: 623)
Volt egyszer egy
szegény ember, kinek nem volt egyebe, csak egy riska, vaszka, csonka tehene; de
a szomszédjának, ki pap volt, tíz darab fejős marha járt ki az udvarából.
Itt egyszer katonaság
érkezik a szegény ember falujába, s mig ehhez párosával szállásolták be a vitéz
urakat, addig a szomszédja mégse érezte a katona-tartást, mintha ott se lettek
volna.
Hogy meghagyta az
Isten a vasárnapot érni, a szegény ember és az egyik katonája templomba ment,
hol a pap azt találta prédikálni: Adjatok a szegénynek a mi van, mert az Isten
ezer annyit ad helyette.
Hogy hazament a
szegény ember és a katona a templomból, azt találja mondani a vitéz ur a
szegény embernek:
- Hallod-e te szegény
ember, egyet mondok, kettő lesz belőle: voltál-e ma a templomban?
- Voltam katonauram,
voltam.
- Hát tudod-e mit
kukorikult az a lelki kakas?
- Hogy adjunk a
szegénynek azt, a mit, mert az Isten ezer annyit ad helyette.
- No ládd, ugy-e van
neked egy csonka riska tehened?
- Van katonauram,
van.
- Hát csak azt akarom
mondani, hogy vágasd te le azt a vaszka, riska tehenet, és méresd ki a
szegényeknek, mert az Isten, mint a pap mondá, ezer annyit ad helyette.
- Jó lesz biz az,
vitéz uram.
És a szegény ember
riska tehenét, csakugyan levágták és kimérték a falu szegényeinek.
Itt lelkem teremtette
mi történik a dologból, mi nem, másnap estve tehéneresztéskor, hogy hogy nem, a
pap tíz tehene, tán a vér szagára, mind a szegény ember udvarára jött be.
- No szegény ember,
mondja a katona, nem hijába papolt az a pap, mert ládd egy helyett tíz tehén
jött be az udvarodra: azért fogd szarvon mind a tizet s kösd be az óladba; mert
ezt neked az isten adta.
A szegény ember
azonképen cselekedett, a hogy a katona mondta; mind a tíz tehenet bekötötte a
maga óljába; de egy kevés idő mulva nagy haraggal átjön a pap s kérdi, hogy
merészelte bekötni az ő tíz darab jószágát?
De a pap is más
malomba őrletett, meg a szegény ember is; mert ez mindig csak ezt a nótát
fujta: “hogy ezt neki az isten adta.”
A pap, hogyim semmire
se tudott menni a szegény emberrel, azt találja mondani:
- No szegény ember,
azé legyen a tíz tehén, a ki hamarább köszön egymásnak jó reggelt.
És ezt a katona ugy
félfülről mind jól hallotta, s hogy eltávozott a pap, azt mondja a szegény
embernek:
- No szegény ember
cseréljünk ruhát, te add ide nekem a tiédet, én meg odadom az enyémet.
Ugyis lett. A szegény
emberrel ruhát cserélt a katona, ki még az nap estve, hogy besötétedett,
belopódzott a pap házába s elbujt a kályhalyukba.
A pap, közbe légyen
mondva, a gazdasszonyát szerette. Ezért ugy három óra tájban zörget a szakácsné
ajtaján, kérdvén:
- Hogy híják ezt a
várost?
- Róma, felelt a
gazdasszony.
- No ha Róma, én meg
a pápa vagyok: azért ereszsz be szivem szép szerelme.
És a gazdasszony
beeresztette a papot. Ez a huszárnak még a soknál is több volt, nem szólt
semmit, hanem szép csendesen kibujt a kályhalyukból s hazament a szállására.
A katona aztán a
szegény embert a szomszédba küldte s megtanitotta, hogy ott mit mondjon.
A szegény ember át is
ment s köszön a tiszteletes urnak:
- Jó reggelt
tiszteletes uram!
- Fogadj isten
szegény ember! Hát már fölkelt, én ép most akartam átmenni kendhez.
- Haj, én megelőztem
a tiszteletes urat s hamarább fölkeltem, mert már akkor is itt voltam, mikor a
pápát Rómába eresztették.
- Jaj, csak
hallgasson kend, szólt a pap, s inkább legyen a kendé tíz darab tehenem.
Igy nyerte meg a
fogadást az egyszerü szegény ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése