tag:blogger.com,1999:blog-43242541869603751332024-03-28T00:53:44.451+01:00Minden napra egy meseOlvass; olvass értelmesen; olvass értelmesen, értelmeset; olvass értelmesen, értelmeset, minden nap!..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.comBlogger1021125tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-21664974375449037822023-12-13T20:49:00.003+01:002023-12-13T20:49:35.485+01:001021. mese...<p> </p><p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><p> <span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">HAZUG
MESÉK, ÉRDEKES TÖRTÉNETEK</span></span></p>
<h1 class="western">
<span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">PAUL
BUNYAN, AZ ÓRIÁS FAVÁGÓ (7. rész. Szavak száma: 756)</span></span></h1><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9_2p8ov3vCBKSG7zcKuDots4glXTOA_LerpK842y6NENMtAq6eq8ijezddHZJQr-kOdx5nKGYNnRLkcA5K8RPxgQ4kQIyB2SpEPPOgleHIK4HK5K4k40GlBJCkIvefuQzANzXPF8q_lKozGKdzA79weh1TuYOgh4TcrW7_3uUeQzbhwD4dOszsx1yye8/s416/133.2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="416" data-original-width="146" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9_2p8ov3vCBKSG7zcKuDots4glXTOA_LerpK842y6NENMtAq6eq8ijezddHZJQr-kOdx5nKGYNnRLkcA5K8RPxgQ4kQIyB2SpEPPOgleHIK4HK5K4k40GlBJCkIvefuQzANzXPF8q_lKozGKdzA79weh1TuYOgh4TcrW7_3uUeQzbhwD4dOszsx1yye8/s320/133.2.jpg" width="112" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />Reggel
a folyó megpróbált fölemelkedni, mert tudta, hogy az az utolsó
alkalom a fütyülésre. Azonban egészen fenékig be volt fagyva, a
szélviharok jól végezték munkájukat. Mire a tábor lakói
reggelizni kezdtek, elkészült a lánc is; Bébét, az ökröt
befogták a járomba.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Paul
hetvenkétszer körülláncolta a folyót az egyik végén, a lánc
másik végét Bébére csatolta, s az embereit figyelmeztette, hogy
álljanak odább. Ezután megadta a jelt Bébének az indulásra.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Erőlködött
a nagy ökör, hogy elhúzza a lánccal a befagyott folyót, még a
nyelve is kilógott, térdig süppedt a sziklába, de a folyó mégsem
mozdult meg. Meglátta ezt Paul, maga is megragadta a láncot,
egyet kiáltott, és húzni kezdték a folyót úgy, hogy az
kiszabadult medréből. Olyan gyorsan húzták végig a síkságon,
hogy csak úgy porzott.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Egy
idő múlva Paul végigsétált a befagyott folyó mentén, amely
most egészen egyenes volt, akárcsak a puskacső. De nem sokáig
örült győzelmének, mert hamarosan rájött, hogy új feladat
előtt áll. Az egyenes folyó ugyanis sokkal rövidebb, mint a
kanyargó folyó, és most az a sok kilométer folyó, amely eddig a
kanyarokban folydogált, kinn volt a réteken. Természetesen
a gazdák ennek nem örültek, és Paul hamarosan rájött, hogy
valamit ki kell találnia, mert a gazdák máris megjelentek, hogy
kártérítést követeljenek tőle. Három percig gondolkozott, és
azután elküldte az embereit, hogy hozzanak fűrészt, és hozzanak
drótokat. Kilenc mérföld hosszú darabokra vágta a befagyott
folyó fölösleges ágait, az emberek pedig összehajtogatták,
mintha csak viaszkosvászon lenne, és dróttal összekötözték.
Azt mondják, hogy később felhasználta ezeket a folyódarabkákat
olyan pusztákon, ahol vízre volt szüksége az úsztatáshoz.
De ez már más történetbe tartozik.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Csakhogy
a fütyülő folyóval való kalandja ezzel nem ért véget. Mihelyt
a folyót így kiegyenesítették, többé nem volt hajlandó
fütyülni; Paul és emberei viszont hozzászoktak ahhoz, hogy reggel
a folyónak a füttye ébreszti fel a munkásokat. Paul eleinte
ébresztőembert bérelt fel, aki lovon járta be a hatalmas telepet,
és megverte a kolompot. De olyan nagy volt a tábor, hogy három óra
tizenhét percig tartott, amíg az ébresztő körüljárt. Ebből az
következett, hogy néhol túl korán keltette az embereket, másokat
meg későn. Nem is lehet tudni, hogy mi történt volna, ha Hejgető
Koma nem jelentkezett volna. Hejgető Koma hangja nagyon vékony volt
ugyan, de amikor elkezdett sóhajtani, hogy „Hej, hej” - akkor
egész Amerikán keresztül visszhangzott a hejgetése. Minden reggel
felállt egy dombra, és addig hejgetett, amíg a takarók leestek az
emberekről. Természetesen az emberek nem maradtak többé az
ágyban, amikor lehullott róluk a takaró, mert hiszen hideg szél
fújt, és így Hejgető Koma tevékenységét siker koronázta, s
éveken keresztül nem is volt más feladata, mint hogy reggel
elkiáltotta magát: „Hej! Hej!”</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Megszervezte
tehát Paul Bunyan a világ első óriási favágótelepét. Csakhogy
nagy baj volt, mert nem tudta a számadásokat rendben tartani. Ebben
az időben ugyanis még nem találták ki az írott számokat. Paul
Bunyannak tehát fejben kellett kiszámítani a kivágott szálfák
számát, méreteit, s azt is, hogy mit fizet a favágóknak. Továbbá
hogy mennyi krumpli, bab, borsó, vaj kell a főzéshez. Nyolc napig
és negyvenhét óráig tartott csak az, hogy a munkásoknak a havi
bérét kiszámítsa. Akkor meg a lovaknak szénát is kellett
vennie. Minthogy az ujjain tudott csak számolni, reggeltől estig
számolt, amíg egészen megdagadt az ujja. De akármennyire
igyekezett, nem tudott a dolog végére járni. Kétségbeesésében
elment az Északi-sarkra, ugyanis régebben, annak idején, amikor az
Északi-sarkon járt, kitalálta, hogy lehet a napot kétszeresére
nyújtani. (Azután elajándékozta a napnyújtót az eszkimóknak,
akik nagyon örültek, mert hiszen így féléves napot és féléves
éjszakát kaptak Paul Bunyantól.) Megkérte az eszkimó főnököt,
hogy azt a zsák napot, amit magával vitt az Északi-sarkra, jó
hosszúra nyújtsa ki. De ez sem használt. Hiába volt a nappal
jóval hosszabb, mint másutt, így sem tudott számadásainak végére
járni.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Nagy
bajban volt Paul Bunyan, mert hiszen favágótelepét még növelni
akarta, hogy elég fa legyen Amerika városainak felépítéséhez.
Megpróbálta munkásait is a számolásra bírni, de ez se ment.
Akkor elkezdett a fákra rovásokat vésni. Ez egy ideig jól ment,
azonban összecserélte azt a fát, amire a teljesítményt és azt,
amire a munkabért rótta fel, és amikor mindent összekevert,
akkor megint elölről kezdhette a számolást.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Annyira
elkeseredett Paul Bunyan, hogy arra gondolt, visszamegy a barlangba,
ahol régebben élt, és abbahagyja a fakitermelést. Egyre soványabb
és soványabb lett, és már ahhoz sem volt kedve, hogy kifésülje
a szakállát. (Azt mondják, olyan bozontos lett akkoriban a
szakálla, hogy két kandúr egy nyulat üldözött a szakállában,
és el is tévedtek benne; egy reggel óriási zenebona tört ki,
amikor kiszaladt szakállából a nyúl és utána a két kandúr, de
lehet, hogy ez a történet nem is igaz.)</span></span></p>
<h1 class="western"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"> </span></span></h1>..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-11976796119252922092023-11-26T09:16:00.005+01:002023-11-26T13:09:36.107+01:001020 mese...<p> </p><p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><p> <span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">HAZUG
MESÉK, ÉRDEKES TÖRTÉNETEK</span></span></p>
<h1 class="western">
<span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">PAUL
BUNYAN, AZ ÓRIÁS FAVÁGÓ (6. rész. Szavak száma: 678)</span></span></h1><h1 class="western"><span style="font-family: arial; font-weight: normal;"><span style="font-size: medium;"><span face="Arial, sans-serif"><span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhx32BqMbw_ms35pa9EIuH_P0fSfXmRuCm56twkJMUJ_WBVfIemZLxAC88rOHbJKjaA2iBJvNT_Zx6EA-DgIJ1i5pXiFqLdZWepLSkSzyxsJ-YhAN1fpSC4p13J-L6NmfJ5wYNhsTOarPeyX6MqSblOkHkVXfHInN1ctO6s4_vw_Y83BCWjCTrp35Zvp6w/s469/Screenshot%202023-11-26%20at%2009-15-30%20l%C3%A1nc%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="342" data-original-width="469" height="233" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhx32BqMbw_ms35pa9EIuH_P0fSfXmRuCm56twkJMUJ_WBVfIemZLxAC88rOHbJKjaA2iBJvNT_Zx6EA-DgIJ1i5pXiFqLdZWepLSkSzyxsJ-YhAN1fpSC4p13J-L6NmfJ5wYNhsTOarPeyX6MqSblOkHkVXfHInN1ctO6s4_vw_Y83BCWjCTrp35Zvp6w/s320/Screenshot%202023-11-26%20at%2009-15-30%20l%C3%A1nc%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></div><br /> </span></span>Reggel
a folyó megpróbált fölemelkedni, mert tudta, hogy az az utolsó
alkalom a fütyülésre. Azonban egészen fenékig be volt fagyva, a
szélviharok jól végezték munkájukat. Mire a tábor lakói
reggelizni kezdtek, elkészült a lánc is; Bébét, az ökröt
befogták a járomba.</span></span></h1>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Paul
hetvenkétszer körülláncolta a folyót az egyik végén, a lánc
másik végét Bébére csatolta, s az embereit figyelmeztette, hogy
álljanak odább. Ezután megadta a jelt Bébének az indulásra.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Erőlködött
a nagy ökör, hogy elhúzza a lánccal a befagyott folyót, még a
nyelve is kilógott, térdig süppedt a sziklába, de a folyó mégsem
mozdult meg. Meglátta ezt Paul, maga is megragadta a láncot,
egyet kiáltott, és húzni kezdték a folyót úgy, hogy az
kiszabadult medréből. Olyan gyorsan húzták végig a síkságon,
hogy csak úgy porzott.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Egy
idő múlva Paul végigsétált a befagyott folyó mentén, amely
most egészen egyenes volt, akárcsak a puskacső. De nem sokáig
örült győzelmének, mert hamarosan rájött, hogy új feladat
előtt áll. Az egyenes folyó ugyanis sokkal rövidebb, mint a
kanyargó folyó, és most az a sok kilométer folyó, amely eddig a
kanyarokban folydogált, kinn volt a réteken. Természetesen
a gazdák ennek nem örültek, és Paul hamarosan rájött, hogy
valamit ki kell találnia, mert a gazdák máris megjelentek, hogy
kártérítést követeljenek tőle. Három percig gondolkozott, és
azután elküldte az embereit, hogy hozzanak fűrészt, és hozzanak
drótokat. Kilenc mérföld hosszú darabokra vágta a befagyott
folyó fölösleges ágait, az emberek pedig összehajtogatták,
mintha csak viaszkosvászon lenne, és dróttal összekötözték.
Azt mondják, hogy később felhasználta ezeket a folyódarabkákat
olyan pusztákon, ahol vízre volt szüksége az úsztatáshoz.
De ez már más történetbe tartozik.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Csakhogy
a fütyülő folyóval való kalandja ezzel nem ért véget. Mihelyt
a folyót így kiegyenesítették, többé nem volt hajlandó
fütyülni; Paul és emberei viszont hozzászoktak ahhoz, hogy reggel
a folyónak a füttye ébreszti fel a munkásokat. Paul eleinte
ébresztőembert bérelt fel, aki lovon járta be a hatalmas telepet,
és megverte a kolompot. De olyan nagy volt a tábor, hogy három óra
tizenhét percig tartott, amíg az ébresztő körüljárt. Ebből az
következett, hogy néhol túl korán keltette az embereket, másokat
meg későn. Nem is lehet tudni, hogy mi történt volna, ha Hejgető
Koma nem jelentkezett volna. Hejgető Koma hangja nagyon vékony volt
ugyan, de amikor elkezdett sóhajtani, hogy „Hej, hej” - akkor
egész Amerikán keresztül visszhangzott a hejgetése. Minden reggel
felállt egy dombra, és addig hejgetett, amíg a takarók leestek az
emberekről. Természetesen az emberek nem maradtak többé az
ágyban, amikor lehullott róluk a takaró, mert hiszen hideg szél
fújt, és így Hejgető Koma tevékenységét siker koronázta, s
éveken keresztül nem is volt más feladata, mint hogy reggel
elkiáltotta magát: „Hej! Hej!”</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Megszervezte
tehát Paul Bunyan a világ első óriási favágótelepét. Csakhogy
nagy baj volt, mert nem tudta a számadásokat rendben tartani. Ebben
az időben ugyanis még nem találták ki az írott számokat. Paul
Bunyannak tehát fejben kellett kiszámítani a kivágott szálfák
számát, méreteit, s azt is, hogy mit fizet a favágóknak. Továbbá
hogy mennyi krumpli, bab, borsó, vaj kell a főzéshez. Nyolc napig
és negyvenhét óráig tartott csak az, hogy a munkásoknak a havi
bérét kiszámítsa. Akkor meg a lovaknak szénát is kellett
vennie. Minthogy az ujjain tudott csak számolni, reggeltől estig
számolt, amíg egészen megdagadt az ujja. De akármennyire
igyekezett, nem tudott a dolog végére járni. Kétségbeesésében
elment az Északi-sarkra, ugyanis régebben, annak idején, amikor az
Északi-sarkon járt, kitalálta, hogy lehet a napot kétszeresére
nyújtani. (Azután elajándékozta a napnyújtót az eszkimóknak,
akik nagyon örültek, mert hiszen így féléves napot és féléves
éjszakát kaptak Paul Bunyantól.) Megkérte az eszkimó főnököt,
hogy azt a zsák napot, amit magával vitt az Északi-sarkra, jó
hosszúra nyújtsa ki. De ez sem használt. Hiába volt a nappal
jóval hosszabb, mint másutt, így sem tudott számadásainak végére
járni.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Nagy
bajban volt Paul Bunyan, mert hiszen favágótelepét még növelni
akarta, hogy elég fa legyen Amerika városainak felépítéséhez.
Megpróbálta munkásait is a számolásra bírni, de ez se ment.
Akkor elkezdett a fákra rovásokat vésni. Ez egy ideig jól ment,
azonban összecserélte azt a fát, amire a teljesítményt és azt,
amire a munkabért rótta fel, és amikor mindent összekevert,
akkor megint elölről kezdhette a számolást.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-22616200173373724462023-09-16T06:28:00.001+02:002023-09-16T06:28:04.916+02:001019. mese...<p> </p><p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><p> <span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">HAZUG
MESÉK, ÉRDEKES TÖRTÉNETEK</span></span></p>
<h1 class="western">
<span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">PAUL
BUNYAN, AZ ÓRIÁS FAVÁGÓ (5. rész. Szavak száma: 910)</span></span></h1><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGnJYWfRCycuk0leJ1LMymZEPa9fduchVr7xrAxku8CD6Y_8NWwRX93jHOK30g2Zpz3cJGZ3AWdjxJv4xXr8Ija0WgWvOzMlS3659cMK7wvgyyF0Tqyh7Zx_YOpZxUBrZZGbwJ3ceSvi4O54QX-liMcKEaofukTIt-YXfNB9OPpo1Bawh82AsUiqq53E4/s416/Screenshot%202023-09-16%20at%2006-27-09%20pattogatott%20kukorica%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="416" data-original-width="402" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGnJYWfRCycuk0leJ1LMymZEPa9fduchVr7xrAxku8CD6Y_8NWwRX93jHOK30g2Zpz3cJGZ3AWdjxJv4xXr8Ija0WgWvOzMlS3659cMK7wvgyyF0Tqyh7Zx_YOpZxUBrZZGbwJ3ceSvi4O54QX-liMcKEaofukTIt-YXfNB9OPpo1Bawh82AsUiqq53E4/s320/Screenshot%202023-09-16%20at%2006-27-09%20pattogatott%20kukorica%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="309" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />Ekkor
megéhezett, lement a táborba, és odaszólt a szakácsnak, hozzon
pattogatott kukoricát, mert azt nagyon szereti. A szakács befogott
négy lovat a szekérbe, megjött a kukoricaszállítmány, a
szakácsinasok pedig pattogtatták a kukoricát. Paul ette a
kukoricát, és gondolkozott. Minél gyorsabban gondolkozott, annál
gyorsabban evett, és minél gyorsabban evett, annál gyorsabban
gondolkodott. Végül annyira gyorsan mozgott a keze, hogy nagy szél
támadt, amely egész fákat csavart ki. Olyan hangosan morzsolta a
szájában a kukoricát, mintha néhány száz kávédaráló darálna
egyszerre. Alig múlt el a nap, és körös-körül minden telve volt
a pattogatott kukorica törmelékével, kétezer kis madár és állat
nézte azt a fehér dolgot a levegőben szállongani, és arra a
megállapításra jutottak, hogy hóvihar van, és azonnal
megfagytak. (A favágók napokig szedték össze a megfagyott
állatokat, madarakat, volt is húsleves bőven akkor a táborban.)</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">De
térjünk vissza Paul Bunyanhoz.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Mire
elfogyott a pattogatott kukorica, kigondolta, hogy a kék ökröt,
Bébét a folyó elé fogja, és elhúzatja vele a folyót. Bébé
olyan erős volt már, hogy csaknem mindent el tudott húzni, ami elé
fogták. Nem lehet pontosan tudni, hogy milyen nagy volt, de azt
mondják, hogy ötszáz ujjnyi magas volt, csak nem lehet tudni, hogy
közönséges favágóujjra gondoltak, vagy pedig Paul Bunyan ujjára,
hiszen a kettő nem volt egyforma. Azt is mondják, hogy egyszer egy
sas elhatározta, hogy Bébé jobb szarván fog fészket rakni. Majd
elhatározta, hogy mégis jobb lesz, ha a másik szarvára rakja le
fészkét. Elindult tehát, és repült éjjel-nappal, repült jó
időben, rossz időben, és júliustól a következő év márciusáig
el is érkezett a másik szarvig, és ez alatt az idő alatt
tizenhétszer újult meg a szárnya. Ilyen nagy volt tehát már
akkor Bébé.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Most
meg az okozott gondot Paul Bunyannak, hogyan fogja Bébét a folyó
elé, mert hiszen jól tudni, hogy a fatönkök összekötésére és
szállítására használt eszközökkel nem lehet a vizet megkötni.
Megevett három sült birkát, utána egy félszekérnyi krumplit,
sárgarépát és még valami édességet is, s azután lement a
kovácsműhelybe. Az öreg svéd kovács, akinek volt egy mindentudó
naptára, leült, és abból olvasta ki, hogy mit csináljanak. Paul
is elolvasta a könyvet elölről a végéig, közben a svéd meg a
végétől az elejéig olvasta, aztán mind a ketten elolvasták
föntről le és lentről föl, de sehol nem volt arról szó,
miképpen lehet befogni egy folyót.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Márpedig
valamit ki kellett találni, mert valahányszor a folyó fütyülni
kezdett, Paul annyira haragudott, hogy meg kellett kötözni, nehogy
nekimenjen a folyónak.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Minthogy
azonban különleges nehézségekkel állt szemben, különleges
módszert is talált arra, hogy legyőzze. Ilyen volt Paul Bunyan.
Legjobban akkor tudott gondolkodni, amikor sétált, és akkor az
emberek kilométerekre elkerülték, hogy ne zavarják a
gondolkodásban. Megtörtént, hogy amikor nagy dolgot kellett
kigondolnia, egyszerre Ausztráliában találta magát, mert oda
sétált el gondolkodás közben.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Nos,
fölvette Bunyan régi szőrmesapkáját, háta mögött
összekulcsolta két kezét, föl s alá járt és gondolkodott. Járt
és gondolkodott, minél gyorsabban járt, annál gyorsabban
gondolkodott. Minden félórában megfordult saját nyomán, és
visszatért oda, ahonnan elindult. Reggelre ez az út már annyira ki
volt taposva, hogy térdig ért neki is, és szólni kellett az
embereknek, vigyázzanak a szarvasmarhákra, nehogy beleessenek a
mély szakadékba, s lábukat törjék.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Harmadnapra
olyan mély utat vágtak lábnyomai, hogy létrával kellett lejutnia
magának is az útra. De amikor véget ért a séta, még reggelit
sem kért, hanem fütyült Bébének, és elindultak ketten az északi
dombok felé. A favágótelepen dolgozó emberek nem tudták, mire
készül Bunyan, de biztosra vették, hogy valami jó dolog lesz a
nagy sétálásból. Ezért háromszoros éljent kiáltottak, és
ittak Paul egészségére. Aztán lefeküdtek, és jót aludtak.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Paul
Bunyan és ökre azonban közben mentek, mendegéltek, de akkora por
támadt a nyomukban, hogy hónapokig nem lehetett látni az utat
tőle. Egyesek azt állítják, hogy a texasi porfelhők még mindig
Paul Bunyannak és ökrének emlékét hirdetik.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Másnap
délidőben már az Északi-sark környékén jártak, és rövid idő
múlva odaérkeztek, ahol nyáron a téli szélviharok legelésznek.
Paul ekkor levett a válláról egy zsákot, és csapdát állított
a szélviharoknak. Csalétekül a zsákokba friss jégcsapokat rakott
az Északi-sark tetejéről. Azután elment ebédelni, de előzőleg
gondosan eltüntette lábnyomait. (Később erre a fogásra
megtanította az indiánokat is.) Ebéd után azzal szórakozott,
hogy nagy jégdarabokat dobott a vízbe Bébének, s ez úgy fogdosta
őket a vízben, mint a kutyák szokták. De hamarosan véget kellett
vetni ennek a mulatságnak, mert valahányszor az ökör a vízbe
ugrott, óriási szökőár pusztította el az amerikai partokat.
Némelyik jégdarab, amit Paul Bunyan a vízbe dobott, még ma is ott
úszik az óceán tetején, és nagy gondot okoz a jégtörő
hajóknak.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Két
óra felé visszament a csapdához, és látta, hogy a zsákban két
teljesen kifejlett szélvihar és egy öreg északnyugati szél van
már, ez utóbbi nagy zűrzavart okozott, s azon volt, hogy
letiporja a fiatalabb szélviharokat. Végül azonban Paul még
néhány kamasz nagyságú szélvihart is dugott a zsákba, és
elindult velük hazafelé. Éjfél volt, mire a táborba került, és
előhívta az öreg svéd kovácsot:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Készítsd el számomra a legnagyobb láncot, amelyet valaha
csináltál, amíg én kiszedem a zsákból ezeket a szélviharokat.
Holnap reggel befogjuk a folyót a láncba.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Azután
elment a folyó torkolatához, odakötötte az egyik felnőtt
szélvihart az egyik parton álló fához, a másik felnőtt
szélvihart pedig a másik oldalra kötötte. A kisebb kamasz
szélviharokat a folyó két partján helyezte el itt is, ott is.
Alighogy kikötötte a szélviharokat, a folyó kezdett befagyni. Tíz
perc múlva már az egyik parttól a másikig keményre fagyott a
folyó, pedig a szélviharok még csak éppen hogy munkához kezdtek.
Paul kis ideig nézte a működésüket, azután visszament a táborba
felmelegedni.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-41480582924732067322023-09-15T09:53:00.000+02:002023-09-15T09:53:03.664+02:001018. mese...<p> </p><p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><p> <span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">HAZUG
MESÉK, ÉRDEKES TÖRTÉNETEK</span></span></p>
<h1 class="western">
<span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">PAUL
BUNYAN, AZ ÓRIÁS FAVÁGÓ (4. rész. Szavak száma: 851)</span></span></h1><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Egy
idő múlva elolvadt a szép, természetellenesen kék hó, Bébé
ezüstös szőre azonban továbbra is kék maradt. A farka még
ég-színkékebb volt, és Bébé nagyon büszke volt a szép kék
farkára; csavargatta és hátrafordította a fejét, hogy
kellőképpen gyönyörködhessék benne.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrVx1Jbyn8XZTp73SqxaCRWr4jXPNNVEjG8IHbHVDfyCJlbhhJu6jB9RpIbleWYkHl4rtveoMy2pmNgxAkzhjdvb0DbyjZwKTrcjZ50NAiT5h5yNdVRN2L6zZZQUEWxM9WNpZutX-J1ui_qC3ADarpcIfW6U3JgsMwE0-IEp31LDvpbr52O0PJJ9csjeU/s511/Screenshot%202023-09-15%20at%2009-52-02%20%C3%B6k%C3%B6r%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="511" data-original-width="474" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrVx1Jbyn8XZTp73SqxaCRWr4jXPNNVEjG8IHbHVDfyCJlbhhJu6jB9RpIbleWYkHl4rtveoMy2pmNgxAkzhjdvb0DbyjZwKTrcjZ50NAiT5h5yNdVRN2L6zZZQUEWxM9WNpZutX-J1ui_qC3ADarpcIfW6U3JgsMwE0-IEp31LDvpbr52O0PJJ9csjeU/s320/Screenshot%202023-09-15%20at%2009-52-02%20%C3%B6k%C3%B6r%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="297" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />Amikor
beköszöntött a tavasz, Paul Bunyan elhatározta, hogy útnak indul
a kék ökörrel. Mindenképpen vándorútra kellett
mennie, mert a vadállatok nem tértek többé vissza erre a vidékre.
A favágó és a kék borjú mendegélt hegyen-völgyön át addig,
ameddig olyan helyre jutottak, ahol nem esett kék hó. Gyönyörű
erdőkben jártak, az erdők telve állattal, madárral, a folyókban
halacskák úsztak. Nézte Paul Bunyan az erdőt, és akkor már
tudta, hogy mi az a feladat, ami rá vár. Kivágja a fákat, és
építőanyagot készít belőlük. Vagyis felfedezi a favágást.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Akkor
Paul Bunyan elmondotta első nagy beszédét. Nem hallotta más, csak
a kis kék ökör, ami nagy kár volt, mert kétségkívül nevezetes
szónoki beszéd volt. Arról szólt a beszéd, hogy miképpen fogja
a favágást elindítani. Először az volt a terve, hogy kézzel
szaggatja ki a fákat, ráköti őket Bébé egyik oldalára, és
másik oldalára egy homokzsákot köt, hogy egyensúlyban legyenek.
Később felfedezte, hogy a másik oldalra is fákat köthet, és
nincs szükség a homokzsákra. De ebben az időben Bunyan még
maga sem tudta, hogy milyen nagyszerű módszereket fog kitalálni a
favágásra, és arra sem gondolt, hogy később Franciaországból,
Írországból és Skóciából, továbbá a skandináv országokból
sok favágó jön majd el hozzá, és velük együtt fog hatalmas
favágótelepet alapítani. Azt sem tudta, hogy később ő lesz az
amerikai favágók őse. Nem, ebben az első beszédében Bunyan csak
arról beszélt, hogyan fog ő Bébével együtt dolgozni.
Azonban mások azt állítják, hogy ez a szónoklat nem volt hosszú,
csak annyit mondott:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Előre, Bébé! - és ők ketten leszállottak a hegytetőről a
völgybe, és hozzáfogtak a favágáshoz.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ebben
az időben, amikor Bunyan munkához látott, nem voltak Amerikában
még városok, csak hatalmas erdők és gyors folyású patakok,
folyók, amelyeken a kivágott szálfákat útnak lehetett indítani.
Ezeknek a szálfáknak a segítsége nélkül nem is lehetett volna
felépíteni az amerikai városokat.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Paul
Bunyan elhatározását tettek követték. Üzenetet küldött azokba
a tengerentúli országokba, ahol favágók éltek, hogy jöjjenek át
Amerikába. Hamarosan megalapította a világ leghatalmasabb
favágótelepét. Vígan éltek a favágók a végtelen amerikai
erdőkben: volt munka bőven, s volt fizetés is bőven.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">E
hatalmas tábor lakóit persze táplálni is kellett. A nehézségeket
Paul Bunyan leleményessége győzte le.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Itt
volt például a borsóleves históriája. A tábor közelében meleg
forrás csörgedezett. Egyszer éppen egy zsák borsót hozott a
vállán a szakács, és az úton megcsúszott, úgyhogy a borsó
mind befordult a forrásba. Sopánkodott a szakács, de Bunyan azt
mondotta, talán még jóra fordul minden. Valóban - a meleg
forrásban megfőtt a borsó, tettek hozzá sót, paprikát,
hagymát, és az egész télen ellátta levessel a tábor
lakóit.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Volt
a szakácsnak egy hatalmas tűzhelye. Ezen a tűzhelyen minden délben
palacsintát sütöttek. Olyan óriási volt a tűzhely, hogy az
egyik favágó, Joe, mindkét lábára szalonnát kötött, és egy
óra hosszat korcsolyázott a tűzhely lapján, hogy megzsírozza, és
megsüthessék a palacsintát. Azt is mondják, hogy egy napon Bébé,
a kék ökör megízlelt egy palacsintát, s annyira ízlett neki,
hogy kétszázötven palacsintát evett meg egy ültő helyében.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Más
történetek Paul Bunyan és a fütyülő folyó kalandjáról
szólnak. Ez a folyó a favágótelep közelében folydogált, és
onnan kapta nevét, hogy minden reggel pontosan öt óra tizenkilenc
perckor és minden este fél hat után tíz perckor felemelkedett a
magasba, és olyan hangosan fütyült, hogy hatszáz mérföldre
minden irányban lehetett a hangját hallani. Természetesen ha
egyetlen ember ilyen messziről hallhatta a folyó hangját, akkor
ebből világosan következik, hogy két ember kétszer olyan
messzire hallotta. Azt mondják, hogy még a távoli Alaszkában is
minden favágótáborban volt két-három vagy négy figyelő
(ennyire volt ugyanis szükség, hogy a fütyülést erőfeszítés
nélkül hallják), akik reggel és este figyeltek a folyó
fütyülésére, hogy megigazítsák az órájukat.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">De
a folyó nemcsak azért volt ilyen nevezetes, mert ilyen pontosan
fütyült, hanem más tudománya is volt. Úgy látszott, rendkívül
szórakoztatja, hogy gyönyörű, egyenes szálfákat
összegubancoljon, mégpedig olyan csomókat kötött rájuk,
hogy negyvenhárom öreg tengerész sem tudta őket kioldozni. De
mindezt még eltűrte volna Paul Bunyan, ha nem keveredik háborúságba
ez a folyó az ő szakállával.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Így
történt ez:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Úgy
mondják, hogy Bunyan egy délután alacsony dombon ült, hosszú,
göndör szakállát fenyőfával fésülgette, és téli
munkatervét készítette. Hirtelen és mindenféle figyelmeztetés
nélkül a folyó fölállt a hátsó lábára, és húszezer liter
folyóvizet öntött Paul Bunyan szakállába. Természetesen Paul
csodálkozott ezen, de semmit sem mondott, gondolván, ha nem vesz
róla tudomást, majd csak nyugton hagyja a folyó. Ahogy leült,
gondolkozott, és fésülte a szakállát, újra felágaskodik a
folyó, és ez alkalommal a vízzel együtt teleszórta Bunyan
szakállát teknősbékával, tizenhárom csukával, néhány
vízipatkánnyal, és a szakállába ragadt egy tavalyi
szálfarakomány is. Ekkor Paul Bunyan megharagudott,
felugrott, és olyat kiáltott, hogy a messze Missouriba is
elhangzott. Még a kezével is hadonászott, úgy kiabált:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Hitemre, megfékezem én ezt a szemtelen folyót!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Átment
egy másik dombra, és leült, hogy kigondolja, hogyan lehetne
megfékezni a folyót. Három nap és még negyvenhét óráig ült
itt mozdulatlanul, és egyre azon törte a fejét, hogyan tanítsa
móresra a folyót.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-12140566465771238692023-09-12T08:52:00.000+02:002023-09-12T08:52:01.501+02:001017. mese...<p> </p><p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><p> <span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">HAZUG
MESÉK, ÉRDEKES TÖRTÉNETEK</span></span></p>
<h1 class="western">
<span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">PAUL
BUNYAN, AZ ÓRIÁS FAVÁGÓ (3. rész. Szavak száma: 809)</span></span></h1><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Az
óriás favágó végül visszatért a barlangba, szomorkodott
magában. Nem is gondolta eddig, hogy a hű kutyája társasága
ilyen sokat jelent számára. Annyira szomorú volt, hogy még az
éhségéről is megfeledkezett. Egész éjjel csak hevert a takarón,
és nézte a tüzet, amely a barlang falát és boltozatát
megvilágította. Végül elszunnyadt, de nem akarta a sors, hogy
ezen az éjjelen Paul Bunyan jól aludjék.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNxi0S7Gyf39A8uyjHHItLNU7kHwIdS8TeVcITVVdPm9axnGJx4fCW2R10iO05UhX2hZIRtrrnhzh1saMhsI08k2HaZGxJypTcBw1hEzEgas2Wgz1tKrpg98tbVDHZDGnIAUDv1xF10H06Tpqzbdc1E2BctSOwPBq9z25nPRMiAZwEwawxR3-qHALpQPQ/s581/Screenshot%202023-09-12%20at%2008-50-57%20sz%C3%B6k%C5%91%C3%A1r%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="405" data-original-width="581" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNxi0S7Gyf39A8uyjHHItLNU7kHwIdS8TeVcITVVdPm9axnGJx4fCW2R10iO05UhX2hZIRtrrnhzh1saMhsI08k2HaZGxJypTcBw1hEzEgas2Wgz1tKrpg98tbVDHZDGnIAUDv1xF10H06Tpqzbdc1E2BctSOwPBq9z25nPRMiAZwEwawxR3-qHALpQPQ/s320/Screenshot%202023-09-12%20at%2008-50-57%20sz%C3%B6k%C5%91%C3%A1r%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />Hirtelen
hatalmas reccsenés hallatszott, mintha egyszerre ezer meg ezer
fatörzset csavartak volna ki. Egy pillanatra elállt a zaj, azután
újra felhangzott. Bunyan a barlang kijáratához sietett, és a
holdfényben látta, hogy a tengerpartról hatalmas fehér szökőár
árad, odaér a barlang bejáratához, azután a víz, ahogy jött,
visszahömpölygött. Bunyan felvette csizmáját, és két ugrással
az öbölnél termett. A jeget két láb vastag hó borította, de a
jégpáncél feltöredezett, és a lyukból víz ömlött elő.
Ekkor Bunyan két fület pillantott meg a jég alatt - hatalmas
füleket. Belábalt a jeges vízbe, elérte a füleket, s megragadta
őket. Előkerült egy fej is becsukott szemmel, két első láb,
test, két hátsó láb és egy kis farok. Egy borjúcska volt,
újszülött borjú, bár olyan nagy volt már, hogy Bunyan karjában
alig fért el.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ó, istenem - sóhajtott Paul Bunyan -, te szegény kis kék állat!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Mert
az újszülött borjú ugyanolyan kék színű volt, mint a gyönyörű,
furcsa hó. A füle szomorúan csüngött le, fejétől kis
farkáig remegett, de megmentője örült, hogy érezte a remegést,
mert ez azt jelentette, hogy még van benne élet.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Paul
Bunyan gyöngéden nézte a kis jószágot. Átlábalt a vízen, és
harminc másodperc sem telt el, már megérkezett a barlangba. A tűz
elé helyezte takaróit, és rájuk fektette a kisborjat, amelyet
Bébének nevezett el. Egész éjjel simogatta Paul Bunyan a borjat,
s reggel Bébé már egészen nyugodtan lélegzett. Azután
kinyitotta a szemét, és nyelvecskéjével megnyalta Bunyan arcát.
Bunyan akkor jött rá, hogy arca és nyaka csiklandós. Nevetni
kezdett, de annyira, hogy a földön fetrengett. Ennek előtte
Paul Bunyan még soha nem nevetett, és most nagyon élvezte, hogy
tud nevetni.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Bébé! - kacagott. - Te szép kis kék pajtásom!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Bébé
csodálkozva nyitotta ki nagy kék szemét, amely még kékebb volt,
mint a bőre. Olyan okos, kedves kifejezése volt a szemének, hogy
Bunyan azt kívánta, bárcsak ébren maradna. De Bébé még fáradt
volt és gyenge, és ismét elaludt. Bunyannak eszébe jutott, hogy
Bébé bizonyára éhes. Azonban nem volt semerre se olyan
állat, amelynek tejét a kis Bébének elhozhatta volna. Mégis
Bunyan arra gondolt, hogy nem lehetnek messze az újszülött szülei
sem. Elindult az északi hegyek felé, mert innen potyogott be a
kisborjú a vízbe.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Hat
óriási lépés, és Paul Bunyan máris a hegytetőn volt. Kitört
fák mutatták, hogy merre haladt a hegyoldalon. Két óra hosszat
követte Bunyan a kisborjú nyomait, de ezek egyre halványultak.
Most már megértette a favágó, hogy mi történt. Bébé
édesanyját megijesztette a különös színű hó, ezért lett az
újszülött kisborjú is kék. Akárcsak Niagara és az erdő más
állatai, Bébé szülei is megriadtak, elszaladtak, és közben
elfelejtkeztek az újszülöttről. Tehát Paul hiába is keresi
őket.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
favágó keresztül-kasul járta az erdőt, s mohát gyűjtött. Nem
volt mit tenni, tej helyett csak ezt adhatta a borjúnak. Bébé még
mélyen aludt, mikor Bunyan visszatért, és mohalevest készített
kis barátjának. Amikor a leves friss illata betöltötte a
barlangot, akkor nagy erőlködve kinyitotta a szemét a kisállat,
és felült. És ekkor mutatkozott meg először Bébé hatalmas
étvágya, amelyről később a krónikások oly sokat írtak. Három
korty, és kiitta a leves javát, azután fogai közé ragadta az
üstöt, és addig nyalogatta, amíg az utolsó csöpp is kifogyott
belőle. Azután csúfondárosan nézett Paul Bunyanra, leharapta az
üst egyik fülét, és azt is megette, s közben farkát forgatta,
hogy mutassa, milyen jól szórakozik. Bunyan ekkor ismét elkezdett
nevetni, most már másodszor életében, s alig tudta abbahagyni.
Dicsérte a kék havat, amiért ilyen kedves társat adott neki, s
attól fogva nem siratta annyira Niagarát.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ekkor
azonban újabb meglepetés érte a favágót. Olyan lökést kapott
hátulról, hogy hasra esett. Akkorát esett, hogy a barlang falai
megremegtek, és kőzápor hullott alá a boltozatról. Eltartott egy
ideig, amíg Bunyan kiásta magát a kövek közül; de annyira
elcsodálkozott, hogy nem is ért rá haragudni. „No, jó erős ez
a kisállat - gondolta. - Bizonyára nagy tetteket fog még
véghezvinni. Olyan rúgást kaptam tőle, hogy bizony egy ideig
inkább állok majd, mint ülök.”</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Álldogált
hát, és bámulta vad, erős pajtását. Az meg nyugodtan ült a tűz
előtt, időnként jobbra hajtotta fejét, amint jobb vállát
nyalogatta, azután balra dobta a fejét, amikor bal vállát
nyalogatta.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ekkor
Paul Bunyan arra gondolt, hogy tanulásának ideje véget ért, és
elérkezett a cselekvés órája. Valóban, ha meg akarta tartani ezt
a kis kék borjút, akkor cselekednie kellett. Egyelőre azonban -
mielőtt álmait megvalósíthatta volna - a mindennapról kellett
gondoskodnia. Hozzáfogott hát a halászathoz, minthogy négylábú
állat nem volt a környéken, a kisborjú részére pedig mohát
gyűjtött, hogy az erdő levesétől tovább erősödjék.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-57995795889237095762023-09-11T10:28:00.001+02:002023-09-11T10:41:49.026+02:001016. mese...<p> </p><p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><p> <span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">HAZUG
MESÉK, ÉRDEKES TÖRTÉNETEK</span></span></p>
<h1 class="western">
<span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">PAUL
BUNYAN, AZ ÓRIÁS FAVÁGÓ (2. rész. Szavak száma: 743)</span></span></h1><h1 class="western">
</h1>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZJjE_uDX8dyaSp6k38qPtCajc_iWC1PfQgISdnqbi-rUfjVs69WSwvkSXDwxBebBWCdBIQorCfAbVzejZTYcFHY03BAMBybhivCkzpqlA3K0v2szJMuk1HZ-Tur4F_dHJx0T8A6RdOqSKW6BelHvTb_pjQXD--dlAwHq-6zlSh_2YiIL1zuJdJjLMBFk/s657/Screenshot%202023-09-11%20at%2010-25-37%20j%C3%A1vorszarvas%20csorda%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="308" data-original-width="657" height="188" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZJjE_uDX8dyaSp6k38qPtCajc_iWC1PfQgISdnqbi-rUfjVs69WSwvkSXDwxBebBWCdBIQorCfAbVzejZTYcFHY03BAMBybhivCkzpqlA3K0v2szJMuk1HZ-Tur4F_dHJx0T8A6RdOqSKW6BelHvTb_pjQXD--dlAwHq-6zlSh_2YiIL1zuJdJjLMBFk/w400-h188/Screenshot%202023-09-11%20at%2010-25-37%20j%C3%A1vorszarvas%20csorda%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="400" /></a></span></span></div><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"><br />Niagara
oly óvatosan mozgott, hogy nem ijesztette el a
jávorszarvascsordákat. A jávorszarvasok csak azt vették
észre, hogy egy hatalmas felhő kerekedik körülöttük, és mire
szétfoszlik, a csorda egy része eltűnik. Így Paul Bunyan jól
megélt a jávorszarvashúsból, amit Niagara hozott neki, és teljes
idejét a tanulásnak szentelhette.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Nappal
tanult, és éjjel számolt. Ceruzája egy fenyőfa volt, amelynek
meghegyezte a végét, azután a tűzbe tette, és a parázsban
megszenesítette, palatáblája pedig a barlang földje volt.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Nemsokára
megtanult mindent a történelemből, amit csak tanulnia érdemes
volt, és olyan jól számolt, ahogy csak ember számolni tudhatott.
Néha abbahagyta a tanulást, és elábrándozott. Tudta, hogy nem
fogja egész életét a barlangban eltölteni, hanem valahol nagy
munka vár rá. Eleinte csak álmodozott, később azonban tudta,
hogy álmait meg kell valósítania, egyre többet és többet
gondolt erre. Egyre kevesebb alkalommal nyitotta ki könyveit, és
egyre többet álmodozott. De mielőtt a kék hó lehullt, ennél
többre nem jutott.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Azon
az éjjelen, amikor a kék hó leesett, Bunyan különösen elégedett
volt. Egész nap a tűz előtt üldögélt, és ki se nézett
barlangjából. Mire besötétedett, takaróiba burkolózva elaludt.
Hajnalban felébredt, de még alig pirkadt. Fázott, és fölkelt,
hogy fát dobjon a tűzre. Ekkor megpillantotta a kék havat, amely a
barlang bejárata előtt halmozódott föl, és látta, ahogy a kék
hópelyheket maga előtt hajtja a szélvihar. Hallotta a szél
borzalmas zúgását, s e vihar nemcsak különös volt, hanem
félelmetes is. De mégis, Paul Bunyan szeretettel nézte a kék
havat, mert igen szép volt, s tudta, hogy az utókor erről sok-sok
történetet fog írni.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Elsöpörte
a havat a barlang bejárata elől, de nem volt ott a jávorszarvashús,
amit Niagara máskor a barlang bejárata elé szokott hordani. Bunyan
kissé aggódott, mert arra gondolt, hogy Niagara talán eltévedt a
kék viharban. Eszébe se jutott, hogy a rendkívüli,
természetellenes színű hóvihar az erdő állatait máshova
hajszolhatta, és hogy Niagara is talán utánuk futott. Biztos volt
abban, hogy Niagara megérkezik a jávorszarvashússal, ha véget ér
a kék vihar.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">De
a jávorszarvascsorda ekkor már a magas északon járt,
vakrémülettel menekülve a kék hó elől. A jávorszarvasok után
cammogtak a medvék.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Még
nem jött el az éj, amikor Niagara utolérte a medvéket, és a
jávorszarvasok közelébe került. Estére már zihált a tüdeje,
és megelőzte az erdő menekülő vadjait. Egyre gyorsabban és
gyorsabban szaladt, amíg elérte az Északi-sarkvidéket, de itt
olyan sötét volt, hogy kutyaszemei sem láttak semmit. Végül
is Niagara fejjel rohant neki az Északi-sarknak, olyan nagy
sebességgel, hogy az összeütközés feldobta a levegőbe. Amíg
visszaesett, hatalmas utat tett meg a levegőben. Ekkor Niagara kutya
vízeséssé változott, azzá, amely a mai napig is vad zuhanással
hullik alá.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">A
jávorszarvasok kifáradtak, mielőtt elérték volna a fehér
Északi-sarkot, sok közülük elesett, ott halt meg a viharban,
mások a félelemtől pusztultak el, s a nagy csordáknak csak egy
része ért célhoz. A medvék közül is csak néhány jutott el az
Északi-sarkra, azok most is ott élnek, a félelemtől azonban
megőszültek; az ő utódaik a jegesmedvék. Mások nem ijedtek meg
annyira, és ezért szőrük nem fehér lett, csak szürke. Ezek
az erdőben maradtak, és utódaik, az ezüstszürke grizzli
medvék még mindig az észak-amerikai erdőkben élnek. A kis bocsok
annyira megijedtek, hogy nem tudtak tovább nőni, az ő fekete
utódaik ma sem nagyobbak, mint Bunyan idejében a medvebocsok
voltak.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Paul
Bunyan minderről a szerencsétlenségről nem tudott, és elég
kényelmesen élt, amíg a vihar tartott. Sok fa volt a közelben,
úgyhogy a barlangot jól tudta fűteni. Ugyan megéhezett az utolsó
napokban, de álmodozás közben el is feledkezett éhségéről.
Egyre többet álmodott ugyanis arról, hogy neki nagy tetteket kell
keresztülvinnie.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Végül
a kékesfehér égen megjelent a nap, és a különös hó nem esett
tovább. Rendkívül hideg volt, a fenyőágakat kék kristályok
borították, és a láb alatt is kék színű hó csikorgott.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Bunyan
felvette a sítalpait, és Niagara keresésére indult. Valóban
pompás jelenség volt az óriás, amint átvonult a fenyőerdőkön.
A legmagasabb fenyőfánál is magasabbra emelkedő fején borvörös
vadászsapkát viselt, haja és szakálla fényes feketén omlott
alá. Szemöldöke is fekete volt, és homlokának jó részét
eltakarta. Bajusza természettől világos és hullámos. Sárga
kendőt hordott a nyakán, narancsszínű kabátot viselt lila
kockákkal. Nadrágja szürke színét bíbor pöttyök és kockák
élénkítették. Zöld kötött harisnyát és fekete cipőt
hordott. Ragyogó látványt nyújtott, amikor a befagyott földeken
és erdőkön keresztülhaladt, hiszen a kék hó csak úgy
csillogott a nap halvány aranyfényében. Paul Bunyan álló nap és
éjjel és még öt további napon át hiába kereste Niagarát
és a jávorszarvascsordát. Semmi más hang nem hallatszott a kihalt
erdőben, csak a fagyos ágak recsegése.</span></span></p>
<h1 class="western">
</h1>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Niagara
oly óvatosan mozgott, hogy nem ijesztette el a
jávorszarvascsordákat. A jávorszarvasok csak azt vették
észre, hogy egy hatalmas felhő kerekedik körülöttük, és mire
szétfoszlik, a csorda egy része eltűnik. Így Paul Bunyan jól
megélt a jávorszarvashúsból, amit Niagara hozott neki, és teljes
idejét a tanulásnak szentelhette.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Nappal
tanult, és éjjel számolt. Ceruzája egy fenyőfa volt, amelynek
meghegyezte a végét, azután a tűzbe tette, és a parázsban
megszenesítette, palatáblája pedig a barlang földje volt.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Nemsokára
megtanult mindent a történelemből, amit csak tanulnia érdemes
volt, és olyan jól számolt, ahogy csak ember számolni tudhatott.
Néha abbahagyta a tanulást, és elábrándozott. Tudta, hogy nem
fogja egész életét a barlangban eltölteni, hanem valahol nagy
munka vár rá. Eleinte csak álmodozott, később azonban tudta,
hogy álmait meg kell valósítania, egyre többet és többet
gondolt erre. Egyre kevesebb alkalommal nyitotta ki könyveit, és
egyre többet álmodozott. De mielőtt a kék hó lehullt, ennél
többre nem jutott.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Azon
az éjjelen, amikor a kék hó leesett, Bunyan különösen elégedett
volt. Egész nap a tűz előtt üldögélt, és ki se nézett
barlangjából. Mire besötétedett, takaróiba burkolózva elaludt.
Hajnalban felébredt, de még alig pirkadt. Fázott, és fölkelt,
hogy fát dobjon a tűzre. Ekkor megpillantotta a kék havat, amely a
barlang bejárata előtt halmozódott föl, és látta, ahogy a kék
hópelyheket maga előtt hajtja a szélvihar. Hallotta a szél
borzalmas zúgását, s e vihar nemcsak különös volt, hanem
félelmetes is. De mégis, Paul Bunyan szeretettel nézte a kék
havat, mert igen szép volt, s tudta, hogy az utókor erről sok-sok
történetet fog írni.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Elsöpörte
a havat a barlang bejárata elől, de nem volt ott a jávorszarvashús,
amit Niagara máskor a barlang bejárata elé szokott hordani. Bunyan
kissé aggódott, mert arra gondolt, hogy Niagara talán eltévedt a
kék viharban. Eszébe se jutott, hogy a rendkívüli,
természetellenes színű hóvihar az erdő állatait máshova
hajszolhatta, és hogy Niagara is talán utánuk futott. Biztos volt
abban, hogy Niagara megérkezik a jávorszarvashússal, ha véget ér
a kék vihar.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">De
a jávorszarvascsorda ekkor már a magas északon járt,
vakrémülettel menekülve a kék hó elől. A jávorszarvasok után
cammogtak a medvék.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Még
nem jött el az éj, amikor Niagara utolérte a medvéket, és a
jávorszarvasok közelébe került. Estére már zihált a tüdeje,
és megelőzte az erdő menekülő vadjait. Egyre gyorsabban és
gyorsabban szaladt, amíg elérte az Északi-sarkvidéket, de itt
olyan sötét volt, hogy kutyaszemei sem láttak semmit. Végül
is Niagara fejjel rohant neki az Északi-sarknak, olyan nagy
sebességgel, hogy az összeütközés feldobta a levegőbe. Amíg
visszaesett, hatalmas utat tett meg a levegőben. Ekkor Niagara kutya
vízeséssé változott, azzá, amely a mai napig is vad zuhanással
hullik alá.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">A
jávorszarvasok kifáradtak, mielőtt elérték volna a fehér
Északi-sarkot, sok közülük elesett, ott halt meg a viharban,
mások a félelemtől pusztultak el, s a nagy csordáknak csak egy
része ért célhoz. A medvék közül is csak néhány jutott el az
Északi-sarkra, azok most is ott élnek, a félelemtől azonban
megőszültek; az ő utódaik a jegesmedvék. Mások nem ijedtek meg
annyira, és ezért szőrük nem fehér lett, csak szürke. Ezek
az erdőben maradtak, és utódaik, az ezüstszürke grizzli
medvék még mindig az észak-amerikai erdőkben élnek. A kis bocsok
annyira megijedtek, hogy nem tudtak tovább nőni, az ő fekete
utódaik ma sem nagyobbak, mint Bunyan idejében a medvebocsok
voltak.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Paul
Bunyan minderről a szerencsétlenségről nem tudott, és elég
kényelmesen élt, amíg a vihar tartott. Sok fa volt a közelben,
úgyhogy a barlangot jól tudta fűteni. Ugyan megéhezett az utolsó
napokban, de álmodozás közben el is feledkezett éhségéről.
Egyre többet álmodott ugyanis arról, hogy neki nagy tetteket kell
keresztülvinnie.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Végül
a kékesfehér égen megjelent a nap, és a különös hó nem esett
tovább. Rendkívül hideg volt, a fenyőágakat kék kristályok
borították, és a láb alatt is kék színű hó csikorgott.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Bunyan
felvette a sítalpait, és Niagara keresésére indult. Valóban
pompás jelenség volt az óriás, amint átvonult a fenyőerdőkön.
A legmagasabb fenyőfánál is magasabbra emelkedő fején borvörös
vadászsapkát viselt, haja és szakálla fényes feketén omlott
alá. Szemöldöke is fekete volt, és homlokának jó részét
eltakarta. Bajusza természettől világos és hullámos. Sárga
kendőt hordott a nyakán, narancsszínű kabátot viselt lila
kockákkal. Nadrágja szürke színét bíbor pöttyök és kockák
élénkítették. Zöld kötött harisnyát és fekete cipőt
hordott. Ragyogó látványt nyújtott, amikor a befagyott földeken
és erdőkön keresztülhaladt, hiszen a kék hó csak úgy
csillogott a nap halvány aranyfényében. Paul Bunyan álló nap és
éjjel és még öt további napon át hiába kereste Niagarát
és a jávorszarvascsordát. Semmi más hang nem hallatszott a kihalt
erdőben, csak a fagyos ágak recsegése.</span></span></p>
<h1 class="western">
</h1><br />..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-42219902075359861042023-09-09T04:43:00.000+02:002023-09-09T04:43:19.912+02:001015. mese...<p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><p> </p><h1 class="western">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">HAZUG
MESÉK, ÉRDEKES TÖRTÉNETEK</span></span></h1>
<h1 class="western">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">PAUL
BUNYAN, AZ ÓRIÁS FAVÁGÓ (1. rész. Szavak száma: 600)<br /></span></span></h1>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg74rQv6mdpiqcb-t8QTpkWh5_6V-zSG9pv4w4v4zwCrXQqqXR4kfpyCShdFZQcXkz0vUqN4QLpQjlJDIQZZgZdEcDd3QpWG4t1rtASuHBsalrlZXahwdQ8A-X8hnkSCOpNs9AXCd484Pfsu7hihmiSbJAtFxfCcxeXCCW3gcZST3pe4Td_XUl_rt0CaPA/s584/Screenshot%202023-09-09%20at%2004-41-40%20fav%C3%A1g%C3%B3%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="307" data-original-width="584" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg74rQv6mdpiqcb-t8QTpkWh5_6V-zSG9pv4w4v4zwCrXQqqXR4kfpyCShdFZQcXkz0vUqN4QLpQjlJDIQZZgZdEcDd3QpWG4t1rtASuHBsalrlZXahwdQ8A-X8hnkSCOpNs9AXCd484Pfsu7hihmiSbJAtFxfCcxeXCCW3gcZST3pe4Td_XUl_rt0CaPA/s320/Screenshot%202023-09-09%20at%2004-41-40%20fav%C3%A1g%C3%B3%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />Valamikor
réges-régen, amikor dédanyáink dédanyái sem éltek, más volt a
világ, mint ma. A hegyek, a völgyek, a folyók és a tavak még nem
voltak a helyükön: zord sziklák között, vad vízesések
zuhatagában óriások, varázslók és más csodalények éltek, s a
ravasz nyulacska túljárt a ragadozó puma eszén. Abban az időben
élt Észak-Amerikában Paul Bunyan, az óriás favágó, a
favágómesterség felfedezője.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Történt
pedig egyszer, hogy egyik télen kék hó esett fenn a magas északon.
Eleinte csak gyéren hullott a hó, az enyhe téli szél zafírszínű
pelyheket ringatott, s a pelyhek szálltak, repkedtek a hamuszínű
égben. Halvány csillogásuk áttetszett az ezüst ködön. Gyönyörű
volt a kék hó első órája.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Később
a föld szürke színű kemény talaját sötétkék takaró
borította, és a befagyott tavak, a csöndes völgyek és a szeles
dombok mind égszínkék hótakaró alatt nyugodtak. Mire
bealkonyodott, a nagy fenyőágakon úgy feküdt a nedves hó, mintha
kék gyapotbála lenne.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Most
már mind szaporábban hullott a hó, és vad szélvihar tombolt.
Kavarogtak a hópihék, a fák remegtek, s a faágakról lehullott a
kék takaró. A vastag hóréteg a fák körüli gödrökbe hullott,
s betakarta az erdő növényeit s még az állatokat is.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Abban
az időben, amikor először kezdett a kék hó hullani, az erdei
állatok könnyen és szabadon éltek. Még nem volt ember, aki
vadásszon rájuk. A baj éppen az volt, hogy túlságosan is
elszaporodtak az állatok. A jávorszarvascsordák olyan sűrűn
követték egymást, hogy alig tudták az erdő rendjét fenntartani,
s a húsevő állatok is éppen elég jó falathoz jutottak. Hiszen
annyi volt a szarvas, hogy a csordák vezérei nem bánták, ha az
állatok közül egy-kettőt elvisznek. A jávorszarvasoknak is akadt
elég élelme, friss, nedves, jóízű moha nőtt a kék hó előtti
időkben. Különösen boldogok voltak messze északon a szénfekete
medvék. Nyáron az öreg medvék táncoltak és ugrándoztak a napos
völgyekben, a kis mackók meg versenyt futottak az árnyas
domboldalon. Ősszel, amikor jól teleették magukat, mindannyian
elbújtak meleg odujukba, és mézízű álmok között aludták át
a telet.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Abban
az évben, amikor lehullott a zafírszínű hó, a medvék éppúgy
aludtak, mint máskor, és talán észre sem vették volna, hogy nem
fehér, hanem kék hó esik, ha valami közbe nem jön.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
jávorszarvascsordák ebben az időben még nem rendelkeztek
megfelelő szépérzékkel, és gyávák is voltak. Megremegtek mind,
amikor az első kék hópelyhek leestek, de úgy tettek, mintha semmi
sem történt volna, és békésen legelték tovább a mohát. A kék
hócsíkokat ugyan kényesen szaglászták, és titokban egymásra
pislogtak, hogy a többiek mit szólnak hozzá, de elhatározták,
hogy nem mutatják egymás előtt félelmüket. Azonban amikor
esteledett, és a szél is erősödött, és egyre több havat rázott
le a fákról, a jávorszarvasok remegni kezdtek, és alig bírták
egymás elől eltitkolni a szemükben ülő riadalmat. Amikor egy-egy
félénk jávorszarvas hátára ráesett egy csomó hó, akkor
az egész csorda vad vágtába fogott.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Mire
egészen besötétedett, már kevés kellett ahhoz, hogy pánikba
essenek. A csorda vezére elfelejtette, hogy neki kell jó
példát mutatni, félelmében hatalmasat ordított, és ekkor
kezdődött a híres jávorszarvas-csata, a kék hó telének első
nevezetes eseménye.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Egy
kék hótól görnyedező faág eltört, és ráesett a vezérre, s
betemette vastag kék hóval. A vezér üvölteni és futni kezdett,
a csorda utána, s ekkor már valamennyi csorda eszét vesztve
száguldott az erdőn keresztül.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Később
fölneszeltek a lármára a medvék, kipislogtak barlangjukból, és
látták a rémült jávorszarvasok futását. Észrevették a kék
havat. Minden medvebarlang előtt medvék nézték a havat, a medvék
jobbra-balra hajlongtak, bal lábukat fölemelve jobbra hajoltak,
jobb lábukat felemelve balra hajoltak. A medvék is gyávák voltak.
És amikor egészen kiment az álom a szemükből, elindultak a
jávorszarvasok után. A szél egyre erősödött, s olyan sűrű
volt a hóesés, mintha ködben jártak volna. Reggelre kék
szélvihar dühöngött; az erdő állatai fáradhatatlanul
futottak, menekülve a kék hó elől. S mögöttük futott Niagara,
Paul Bunyan kutyája, legkedvesebb pajtása.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ebben
az időben Paul Bunyan a Mennydörgés-öböl környékén lakott.
Lakhelye barlang volt, olyan hatalmas, hogy a legnagyobb
templomtorony is belefért volna. De a barlang nem volt túl nagy
Paul Bunyannak; egyedül lakott ugyan a széles vidéken, de akkora
helyre volt szüksége, mint egy egész város lakóinak. Takarói a
barlang padozatának egynegyedét elfoglalták. A barlang másik
negyedében volt vadászruhája és csapdái, a barlangban még
fennmaradó helyen pedig tűzhely volt és Paul Bunyan könyvei és
irkái. Mert Paul Bunyan ebben az időben tanult. Elmúlt az az idő,
amikor csak halászott és vadászott, hogy nagy készleteket
halmozzon fel. Akkoriban, amikor a kék hó esett, éjjel-nappal a
könyveket bújta. Ebben az időben elsősorban nyers
jávorszarvashúst evett, és miután rábukkant Niagarára, a
kutyára, már nem is kellett vadászni mennie. Minden este
sötétedéskor Niagara útnak indult; először maga lakott jól,
azután annyi szarvashúst cipelt be a barlangba, amennyire
gazdájának csak szüksége volt.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-45247945154982264212023-09-08T09:02:00.002+02:002023-09-08T09:02:51.218+02:001014. mese...<p> </p><p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><h2 class="western">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">AZ
ÁRVA KAGZAGZUK (3. rész. Szavak száma:535)</span></span></h2><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJ7kQ4QnoU3gtxOhf2PnfC98zzL7CpJuIZpoM6iK7DvfxmITSEJB6G2vMw5Ragq63-YqVBK8Digg3EE8nISb-LG3WAlVTLD1Y5H_lWg0VSXVXbVCU8czvQIRPIZ73UYse8UEODU3e5Cw5zWfS7HlH6FG-bArG0LyHZ5oRpxnj_lOt4FX0D7Cfn6NlmeJc/s573/Screenshot%202023-09-08%20at%2009-01-28%20hatalmas%20medve%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="319" data-original-width="573" height="178" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJ7kQ4QnoU3gtxOhf2PnfC98zzL7CpJuIZpoM6iK7DvfxmITSEJB6G2vMw5Ragq63-YqVBK8Digg3EE8nISb-LG3WAlVTLD1Y5H_lWg0VSXVXbVCU8czvQIRPIZ73UYse8UEODU3e5Cw5zWfS7HlH6FG-bArG0LyHZ5oRpxnj_lOt4FX0D7Cfn6NlmeJc/s320/Screenshot%202023-09-08%20at%2009-01-28%20hatalmas%20medve%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />Azok
meg azt gondolták: „Hát ami igaz, igaz. Evvel csakugyan végzett.
De a következő biztos tönkrelapítja Kagzagzukot!”</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">De
bizony a második medve se járt jobban, mint az első: a fiú azt is
odacsapta a jéghez, sőt még meg is célozta vele az egyik fiatal
halászt, aki a jéghegy aljánál állt.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nesze, fickó; most aztán nincs kedved szemtelenkedni velem?!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Aztán
a harmadik medvét is fölkapta, és egy másik bámészkodónak
nyekkentette neki.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nesze! - kiáltotta. - Te is sokat gonoszkodtál Kagzagzukkal!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Erre
olyan rémület támadt egyszeribe, hogy ahányan voltak, annyifelé
szaladtak, és még otthon is reszkettek a félelemtől. Kagzagzuk
pedig földobta a vállára a két medvét, amit a nevelőanyja
gúnyosan kért tőle, hazavitte, és ledobta őket a kunyhó elé.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Itt a bunda az ágytakarónak meg egy másik lábalávalónak! -
mondta.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">S
megparancsolta, hogy a medvéket nyúzzák meg, és a húsukat
készítsék el.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Szó
nélkül engedelmeskedtek neki.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Aztán
a ház lakói sorba megkérték, hogy menne be hozzájuk a jó meleg
nagyszobába, de Kagzagzuk megállt a küszöbön, és így szólt:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Addig nem megyek be, amíg valamelyőtök a vállamnál, nyakamnál
fogva be nem lökdös.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Senki
se mert rá vállalkozni.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Végül
a nevelőanyja vállalkozott rá, de annak is remegett a keze,
miközben a küszöbről betaszigálta a fiút.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">S
akkor odabent egyszerre mind rettentő udvariasak lettek hozzá.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Az
egyik férfi folyton csak hajlongott körülötte:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Gyere, lépj közelebb!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
másik meg:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Gyere, ülj le közénk, kedves Kagzagzuk barátunk!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
De ne... ne oda! - ugrott melléje egy harmadik. - Inkább ide... itt
sokkal kényelmesebb helyed lesz.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Kagzagzuk
azonban visszautasított minden kedveskedést, és az egyik félreeső
sarokba ült le, egy öreg lócára.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
többiek pedig mind csak álltak, nem mert egyikük se leülni a
szokott helyére.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Sokáig
nagy csönd volt a szobában, mindenki zavartan hallgatott, míg
végre megszólalt valaki nagy alázatosan:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Volna egy szép csizmánk a számodra, Kagzagzuk...</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Meg egy vadonatúj fókabőr nadrágunk - tette hozzá az egyik
pajtása.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">S
egyszerre egész halomnyi holmit raktak oda elé, hogy fogadja el
tőlük - a lányok meg vetélkedtek, hogy ezentúl ki varrja
neki a ruhákat.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Aztán
megvacsoráztak.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Vacsora
után az egyik halász megparancsolta a lányának, hogy hozzon
Kagzagzuknak vizet; „a mi kedves Kagzagzukunknak” - mondta
mosolyogva.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
lány azonnal rohant, és egy szempillantás alatt ott volt a csöbör
vízzel.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Hát követ nem hoztál? - kérdezte Kagzagzuk csodálkozva, miután
ivott egy kortyot.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Milyen követ? - kérdezte ijedten a lány.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Hát amilyennel meg szoktatok dobálni azelőtt. Nem hoztál?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nem... - dadogta a lány, s most már olyan fehér volt, mint a hó.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
No, hát akkor majd én dobálódzom egy kicsit veletek! - mondta
Kagzagzuk.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Aztán
fölállt, és egyetlen iszonyú ökölcsapással szétzúzta a
hatalmas jégkunyhót, ahol mindig meleg volt, s ahová őt soha nem
engedték be. Utána meg egy másik karcsapással szelet csinált, de
olyat, hogy valamennyien bukdácsolva hömbörödtek szanaszét a
hóban - csak az a pár felnőtt meg gyerek nem, akik soha nem
bántották, és soha nem taszigálták a vállánál meg a nyakánál
fogva.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ezzel
a pár emberrel aztán egy új kunyhót épített maguknak, pontosan
olyat, mint a régi volt, és még ma is abban élnek boldogan. A
falu népe pedig azóta is hálás Kagzagzuknak, hogy nem állt
kegyetlen bosszút rajtuk, pedig hát megtehette volna.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-73068353834880689042023-09-06T09:47:00.003+02:002023-09-06T09:47:23.858+02:001013. mese...<p> </p><p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><h2 class="western">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">AZ
ÁRVA KAGZAGZUK (2. rész. Szavak száma:689)</span></span></h2><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEA9kRAxP5PURE0C3hqTl0qBuyKbJ3jPkIcuj_rMIVryN1Bm7pRR3gqWVjEG6NKTQj43W5vyj9HH1IKdVaQc9R0anbBJviCjTcBEywgmfnXDl4lb9EHsjbCa7Oip4DD-tlwHtWOUGodBem2bivXvI1i2yoMO8w_VWLMdAOEKuUqOWsxHKl7ZFxFQL1ibI/s531/Screenshot%202023-09-06%20at%2009-46-19%20uszad%C3%A9kfa%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="253" data-original-width="531" height="152" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEA9kRAxP5PURE0C3hqTl0qBuyKbJ3jPkIcuj_rMIVryN1Bm7pRR3gqWVjEG6NKTQj43W5vyj9HH1IKdVaQc9R0anbBJviCjTcBEywgmfnXDl4lb9EHsjbCa7Oip4DD-tlwHtWOUGodBem2bivXvI1i2yoMO8w_VWLMdAOEKuUqOWsxHKl7ZFxFQL1ibI/s320/Screenshot%202023-09-06%20at%2009-46-19%20uszad%C3%A9kfa%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />Az
egyik őszi napon a halászok hatalmas uszadékfával tértek haza a
tengerről, de olyan rettentő súlyos volt, hogy még a partra se
tudták kivonszolni, hanem odakötözték az egyik part menti
sziklához.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Mikor
leszállt az éjszaka, Kagzagzuk könyörögni kezdett a
nevelőanyjának:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Add a csizmámat, anyám, szeretném megnézni a parton azt a kis
fadarabot.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Az
asszony először csak legyintett, aztán megvonta a vállát.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nesze! - mondta gúnyosan, és kidobta a csizmát a küszöbön. -
Csak aztán el ne lopd azt a kis fát, amit tíz ember se tudott
megmozdítani!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">És
nevetett.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Csak
azt nem tudta, hogy Kagzagzuk is nevet magában. Szép csöndben
lelopakodott a partra, s mikor látta, hogy senki sincs a közelben,
szétszakította a köteleket, vállára vette a rengeteg nagy
tuskót, elvitte a házuk mögé, és ott beásta a földbe, de úgy,
hogy csak a teteje lássék ki.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Reggel,
mikor az első férfi kiment a partra, úgy elkezdett kiáltozni,
hogy az egész falu fölébredt rá.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Emberek! Emberek! Eltűnt a fa! Nincs meg a fa!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Hamarosan
mindenki ott tolongott a parton a szikla körül. Senki se értette,
hogyan történhetett a dolog. Hiszen se szél, se dagály nem volt
éjszaka - de akkor mi szaggatta szét a köteleket?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Így
tanakodtak, mikor egyszerre a nagy jégkunyhó felől egy öregasszony
kiáltozott feléjük:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Emberek! Gyertek! Itt az uszadékfa, amit kerestek!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
következő pillanatban már mind ott nyüzsögtek a földbe ásott
hatalmas tuskó körül. És még jobban csudálkoztak, mint lent a
parton.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Hát ezt ki csinálta? Hát ezt ki tehette? - mondogatták.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Az
egyik öreg halász végül is kibökte mindegyikük titkos
gondolatát:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Halljátok, barátaim, valaki közülünk erősebb, mint amilyennek
mutatja magát!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Erre
lopva, feltűnés nélkül, mindenki kidüllesztette a mellét, hogy
azt higgyék a többiek, ő az az erős ember.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Csak
éppen Kagzagzuk nem. Úgy állt ott ferde vállal meg nyakkal
közöttük, mintha egy kavicsot se tudna továbbhajítani. S a
pajtásai nem is kegyelmeztek neki: minden napra kitaláltak valami
újabb gonoszságot, amivel kínozhatták.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">S
ez így ment egészen addig, amíg csak be nem köszöntött a tél.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Akkor
mindenki bekucorodott a kunyhójába, és aludt meg lustálkodott.
Egy időre még Kagzagzuk bosszantásáról is megfeledkeztek,
ilyenkor vetettek neki egy kis ételmaradékot - ennyi volt az egész.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Egy
nap aztán megint hosszabbodni kezdtek a napok, s a halászok is újra
tengerre szálltak. De csak egyedül Kagzagzuk tudta, hogy most jött
el az ő ideje!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Az
egyik reggel híre ment a faluban, hogy három hatalmas jegesmedve
tűnt fel az egyik jéghegy hátán. A falu férfiai mind
összecsődültek, és méregették a medvéket, de azok olyan
szokatlanul nagyok voltak, hogy egyiküknek se volt bátorsága
megküzdeni velük.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">S
akkor Kagzagzuk így szólt a nevelőanyjához:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Add a csizmámat, anyám, hadd nézzem meg magamnak azt a három
medvét.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Te? - mondta az asszony elképedve. - Te akarod megnézni őket?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Aztán
kacagott egy jót, és odadobta a küszöbre a csizmát.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Hanem ha visszajössz - folytatta gúnyosan -, üres kézzel meg ne
lássalak! Az egyiknek a bundáját hozd el ágytakarónak, a másikét
meg lábalávalónak. Hát úgy igyekezz!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Kagzagzuk
nem szólt semmit. Felhúzta a csizmáját, a rongyait jó szorosan
összekötözte magán, aztán elindult a jéghegy felé, amelyikre a
három medve fölmászott.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Az
emberek meg mind összefutottak és nézték.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Hát ha ez nem bolond, akkor senki! Takarodsz mindjárt vissza!
Kergessétek vissza!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Így
kiáltoztak, de Kagzagzuk úgy átvágott közöttük, mint a fürge
szigony a kis halak falkáján.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">S
hirtelen futásnak eredt. Olyan sebesen futott, hogy a sarka szinte a
nyakát érte közben, s a hó, amit felcsapott a csizmájával,
szikrázva porzott a nyomában.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">S
ahogy odaért a jéghegyhez, egy hatalmas ugrással mindjárt fönt
termett a három medve közvetlen közelében!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">De
erre már a sok odacsődült népben is benne rekedt a gúnyolódás.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Dermedten
figyelték, hogy mi lesz.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">S
látták, hogy az egyik medve fölemeli a mancsát, és Kagzagzuk
felé csap. A fiú azonban hátraugrott, háromszor megpördült
maga körül - úgy, ahogy a medveforma szörnyeteg kitanította
-, aztán hirtelen megragadta a medve két mellső lábát, és úgy
odacsapta a jéghez, hogy menten elterült. Még csak mozdulni se
mozdult többet. Majd újra fölemelte a hatalmas testet, és
odahajította a bámészkodók lába elé.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ez volt az egyik! Nyúzzátok meg magatoknak, és daraboljátok fel!
- kiáltotta.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-70611735504519685262023-09-05T21:29:00.002+02:002023-09-05T21:29:09.695+02:001012. mese...<p> </p><p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><h2 class="western">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">AZ
ÁRVA KAGZAGZUK (1. rész. Szavak száma:646)<br /></span></span></h2>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj97x2_a09QLRgZ_DAKomAiy8SRowAifmvDYThU124TmiwWVyTBQ7sU1Dqw89IkJC2sslsve3gJmOwqJAHYfgkA7T9WhvizW0UyFWohXBSWYSIi-kNtPKlLihwrB1vV-_r47fK9V-YtJGgKHutP_sJ2rMKfxEH3-C47dQ342DecwPug3ndHLLloRjnkyFo/s570/Screenshot%202023-09-05%20at%2021-28-38%20kuty%C3%A1k%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="272" data-original-width="570" height="153" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj97x2_a09QLRgZ_DAKomAiy8SRowAifmvDYThU124TmiwWVyTBQ7sU1Dqw89IkJC2sslsve3gJmOwqJAHYfgkA7T9WhvizW0UyFWohXBSWYSIi-kNtPKlLihwrB1vV-_r47fK9V-YtJGgKHutP_sJ2rMKfxEH3-C47dQ342DecwPug3ndHLLloRjnkyFo/s320/Screenshot%202023-09-05%20at%2021-28-38%20kuty%C3%A1k%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />Eszkimó
mese ez, úgy hallgassátok.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Volt
egyszer egy szegény árva fiú, Kagzagzuknak hívták. Nevelőszülei
gazdag, jómódú emberek voltak, és egy akkora hatalmas
jégkunyhóban laktak, ahol nemcsak a rokonságuk fért el, de még a
rokonságuk háznépe is.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Éppen
csak Kagzagzuknak nem jutott hely a jó meleg kunyhóban. Sőt még
azt se nézték jó szemmel, ha bekéredzkedett melegedni. Kint a
küszöb mellett csináltak neki egy kis viskót, hogy aludjon ott.
De Kagzagzuk akkor már szívesebben aludt a kutyák között, azok
legalább őt is melegítették. Így viszont gyakran megesett, hogy
reggel, mikor a férfiak ostorral ébresztgették a szánhúzó
falkát, neki is kijutott az ütésekből.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">De
Kagzagzuk ezért sem panaszkodott. Tréfásan ő is ugatni kezdett
ilyenkor, mint a kutyák - mintha csak saját magát gúnyolta volna
ki.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Máskor
meg, mikor a házbeliek jóízűen szeletelték a zsíros falatokat,
neki csak valami fagyott maradékot vetettek oda, s még kést se
adtak hozzá, hogy darabokra vágja - a fogával kellett kitépni a
kemény húsból minden egyes darabot.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">De
még ez se fájt neki annyira, mint az, hogy ha bármit kértek tőle,
vagy ha csak épp elmentek mellette, mindig megtaszították a
vállát, hol jobbról, hol balról - s ettől a folytonos
taszigálástól ferde lett a válla, de még a nyaka is egy
kicsit. Ezért aztán mindenki csúfolta, mindenki nevetett rajta. A
lányok megdobálták, a fiúk ledöntötték a földre, és
teletömködték a ruháját hóval, úgyhogy a végén már játszani
se mert velük, annyira szégyellte a gyengeségét.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Egyszer
aztán nagyot gondolt, elszökött otthonról, és kiment a hegyek
közé, hogy keressen magának egy csendes zugot, ahol senki se
láthatja, hallhatja, mit csinál - s ott nagy bátran így kiáltott
fel:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Erő ura, gyere elő! Erő ura, mutasd magad!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">S
abban a szempillantásban megjelent egy medveforma, hatalmas állat.
Kagzagzuk rettentően megijedt, és el akart futni, de a szörnyeteg
menten utolérte, mellső lábát a dereka köré csavarta, és jó
alaposan odanyekkentette a földhöz a fiút.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Kagzagzuk
egy darabig se látott, se hallott, még a tagjait se érezte, csak a
szeme káprázott.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Aztán
egyszerre észrevette, hogy a saját tulajdon testéből apró kis
csontocskák potyognak ki, de nem ám egy-kettő, hanem egy egész
halom!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
medveforma állat erre így szólt:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ne sajnáld ezeket a csontocskákat, ezektől voltál gyönge!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Aztán
még egyszer a fiú dereka köré csavarta mellső lábát - és a
csontocskák újra potyogni kezdtek Kagzagzuk testéből. De már
valamivel kevesebb, mint az előbb. Majd mikor harmadszorra
is odanyekkentette a szörnyeteg, az utolsó csontocskák is
kipotyogtak Kagzagzukból.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">S
akkor újra megszólalt a medveforma állat:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ha igazán erős akarsz lenni, mindennap el kell jönnöd hozzám.
Most pedig eredj!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Kagzagzuk,
mint a szélvész, úgy vágtatott hazafelé az úton. Könnyűnek
érezte magát, és már most olyan erősnek, hogy fél kézzel
elbánt volna akármelyik pajtásával. Nagy jókedvében minden
szikladarabot fölkapott és elhajított, ami csak útjába került.
A kisebbeket meg a lábával rúgta félre.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">De
ahogy közeledett a házukhoz, azonnal lelassította a lépéseit, a
vállát leejtette, a nyakát ferdére húzta, nehogy észrevegyék
rajta a változást.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Nem
is vettek észre semmit, a lányok éppen úgy megdobálták, mint
azelőtt, s a fiúk is alaposan eldöngették. Ő meg csak tűrte. És
továbbra is a kutyák között aludt.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ettől
kezdve azonban mindennap találkozott a medveforma szörnyeteggel, s
az bármit parancsolt, tanácsolt neki, ő mindent teljesített.
És napról napra erősebbnek érezte magát. Mikor ment hazafelé,
most már nemcsak szikladarabokat, hanem egész sziklatömböket
görgetett maga előtt az úton. Végül már olyan rettentő erő
költözött bele, hogy a tanítómestere se nagyon bírt vele - s
akkor azt mondta neki a medveforma állat:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Most már eleget tanultál, többre nincs szükséged. De csak élj
úgy ezután is, mint eddig. Hanem ha megjön a tél, és befagy a
tenger, találkozol majd három jegesmedvével, azokat meg kell
ölnöd. Akkor mutasd meg, hogy mit tudsz!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Azzal
eltűnt a szörnyeteg, Kagzagzuk pedig boldogan rohant haza. Rugdosta
a köveket, dobálta a sziklákat, mint máskor - otthon pedig tűrte
továbbra is, hogy kínozzák, csúfolják.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-55264305862578973642023-09-03T06:57:00.000+02:002023-09-03T06:57:01.319+02:001011. mese...<p> </p><p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><p> <span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">AZ
ELŰZÖTT ASSZONY (2. rész. Szavak száma: 609)</span></span></p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLhNVDQODmL2ewltaNLWkeQAKBwjVH4q221nFCYiKQ2ZJiSEeQyeoDeUwueZsmmhbAXS0-ErI8Kql7bZVTgEYF3ZFeOzMW6duUNVosrK4tKfyNVjSEYsePgutB1BJJCkgNNpBEfjlNsCqBvgYP2vRPed-HCufEyMa5s7tLxghjotvJvLt4IxHdWnmzLzE/s500/Screenshot%202023-09-03%20at%2006-55-59%20j%C3%A9gt%C3%A1bla%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="213" data-original-width="500" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLhNVDQODmL2ewltaNLWkeQAKBwjVH4q221nFCYiKQ2ZJiSEeQyeoDeUwueZsmmhbAXS0-ErI8Kql7bZVTgEYF3ZFeOzMW6duUNVosrK4tKfyNVjSEYsePgutB1BJJCkgNNpBEfjlNsCqBvgYP2vRPed-HCufEyMa5s7tLxghjotvJvLt4IxHdWnmzLzE/s320/Screenshot%202023-09-03%20at%2006-55-59%20j%C3%A9gt%C3%A1bla%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />Mélyen
benne jártak már a tavaszban, és egyszerre csak megfordult a szél.
Napról napra fogyott alattuk a jégtábla, de az asszony látta már
a part szegélyét, és bízott abban, hogy az erős, meleg szél
előbb fújja ki őket a szárazra, mint elolvadna a jég. Egész
éjszaka virrasztott és figyelt. S reggelre a part csakugyan sokkal
közelebb jött. Délre kikötnek - gondolta. De akkor a szél
egyszerre megfordult, s vitte őket újra kifelé. Nem volt mit
tennie, erősen a hátára kötötte a gyereket, és belevetette
magát a hullámok közé. Szerencséjére sekély volt a víz, és
hamarosan ki is lábalt a partra. Amikor visszanézett, hogy
megkeresse a jégtáblát, amelyen eddig jöttek, csak valami vízbe
vesző, havas foltot látott a helyén. Levette hátáról a
gyereket, megszárította, és megszárítkozott maga is. A nap
szépen sütött, és a talpa alatt föld volt, biztonságos föld.
Bal kézről a tenger, jobbról a szárazföld - így indult el a
part mentén.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Egy
helyen kidőlt fákat talált, a parti szirteken madarak fészkeltek,
s lent, a víz mellett, fókák sütkéreztek a napon. Sikerült is
közülük egyet a szárazon elejtenie. Itt megtelepedett. A fákból
iglut készített magának. Fókán és madártojáson éltek.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Telt-múlt
az idő. A fiú helyre kis emberré cseperedett. Csak éppen
jegesmedveszőr nőtt a kezén és a lábán. Egyszer egy reggelen,
hogy vizet hozott a partról, öt jegesmedvét látott az iglujuk
felé közeledni. Egyikük félelmesen nagy volt. A fiú hazafutott,
elmesélte anyjának. Az asszony megijedt, felkapta a gyereket, mire
az öv megint jegesmedvévé változott. Segítségével aztán
elkergette mind az öt jegesmedvét.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Békességgel
visszamentek a házba, és aludtak még egy darabig. Amikor
felébredtek, egy nagy fekete foltot láttak a tengeren. Amint a folt
közelebb ért, kiderült, hogy egy hatalmas rozmár. Egyenesen
feléjük tartott. Ahogy az iglu elé ért, kimászott a vízből,
visszahajtotta a csuklyáját - s íme, a legidősebb bátyóka volt,
a sámán nagybácsi. Hívták, hogy lépjen be, de ő elutasította,
s így szólt:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Tudjátok, hogyan kell kajakot készíteni? Csináljatok egyet! - S
azzal a fiúnak egy fejszét adott. - Ha elkészültetek a kajakkal,
visszajövök, és megmondom, mit kell tennetek.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Megcsinálták
a kajakot. Amint a váza meglett, beborították bőrrel, és ott
állt készen. Csodák csodája - jött nyomban a bátyóka, ismét
rozmár alakjában. Sámán volt, ha akarta, át tudott változni.
Most csak azért változott rozmárrá, hogy megtalálja a kis húgát.
Ő volt az a rozmár is, akin, mint hídon, a két jégtábla között
az asszony átszaladt. Ő bűvölte a tálkába a főtt halakat, ő
volt a melengető, segítő medve is. Csakhogy mindezek közben
apadt-fogyott a bűvereje: már alig tudott emberré visszaváltozni.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Csináljatok evezőket! - mondta. - És készüljetek fel a
hazatérésre. Még az utat megmutatom.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Egy
reggelen, hogy mindennel elkészültek, megint megpillantották a
fekete foltot. Odajött hozzájuk, levette a kapucniját - persze
hogy a bátyóka volt!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Most jöttem utoljára - mondta. - Rakjatok mindent a kajakba, és
induljatok el a nyomomban, mindig utánam.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Azzal
visszabukott a tengerbe.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Elindultak.
Az anya evezett, a fiú kormányozta a kajakot. Előttük a tengeren
néha-néha felbukkant a fekete folt, siklottak megfeszített
erővel mindig utána. Az idő csendes volt. Négy hosszú napon át
eveztek, négy hosszú éjszakán át aludtak a kajakban anélkül,
hogy földet láttak volna. De az ötödik napon ott volt előttük a
föld. A szülőfalujuk földje. Az asszony nyomban ráismert.
Egyenesen az öböl közepére evezett. Már addigra odagyűlt a
fogadásukra a falu apraja-nagyja. Mindenki ott volt. Csak a
legidősebb bátyóka nem.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Az
asszony sírva kereste.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Az
emberek azt mondták:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Sámán volt, és érted tett mindent. Végül feláldozta a testét,
és végérvényesen rozmárrá változott. Nem tér vissza már.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Az
asszony, míg élt, leste a tengeren azt a fekete foltot. Leste
reggel, leste este.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">De
a bátyóka eltűnt, nem látta soha többé.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-60669309451189753742023-09-02T08:30:00.002+02:002023-09-02T08:30:19.806+02:001010. mese...<p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><p> <span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">AZ
ELŰZÖTT ASSZONY (1. rész. Szavak száma: 724)</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Élt
egyszer egy eszkimó faluban egy szegény árva lány. Anyja, apja
meghalt. A nagybátyjai nevelték.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1oFG5QuaBOJVjLgRI1EUgSxVQaczig1g9yvudpgrpQdHDsLn4J9l6yDdwTOroZGvN6N9Ng3BK1DZNJRP_40LMtcQlK8lSqoVMAdoX-srW22cWqjpw4nrwH13JnFGA8K3-r6N9Ec0kA-VB8A9tUyqNahk_dnV-yCGpnKoL5oJfURHYC75jgLyomT3GSwo/s521/Screenshot%202023-09-02%20at%2008-29-18%20iglu%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="371" data-original-width="521" height="228" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1oFG5QuaBOJVjLgRI1EUgSxVQaczig1g9yvudpgrpQdHDsLn4J9l6yDdwTOroZGvN6N9Ng3BK1DZNJRP_40LMtcQlK8lSqoVMAdoX-srW22cWqjpw4nrwH13JnFGA8K3-r6N9Ec0kA-VB8A9tUyqNahk_dnV-yCGpnKoL5oJfURHYC75jgLyomT3GSwo/s320/Screenshot%202023-09-02%20at%2008-29-18%20iglu%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />Öten
voltak a nagybácsik, a legidősebb közülük sámán volt.
Mindnyájan ügyes vadászok voltak, bőven volt ennivaló az
iglujukban, és szerették a kis árvát. Ősszel, a táncünnepek
előtt, ékszereket, apró ajándéktárgyakat készítettek neki. Az
ünnepek után kajakokat építettek, evezőket, íjakat, nyilakat,
szigonyokat faragtak, s a kislány mindig ott sürgölődött
körülöttük. Mikor aztán az asszonyok megvarrták a kajakvázak
bőrhuzatait, és az idő is már megenyhült, a nagybácsik vadászni
indultak. Ha sikeres volt a vadászat, hazafelé kilógatták a
kajakból színes takaróikat, hogy az asszonyok lássák,
zsákmánnyal érkeznek, és elébük menjenek. A kislány mindig
elsőnek futott le a tengerpartra.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Így
nőtt fel, így élt, amíg férjhez nem ment. Egy ügyes, fiatal
vadász vette el feleségül, hamarosan szült is neki az
asszony egy kisfiút. Csakhogy a fiatal vadász állhatatlan volt.
Hagyta, hogy megbabonázzák, gyerekestül elkergette az asszonyt, s
új feleséget hozott az iglujába.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Egyszer
az új feleség, amint éppen vízért járt, a tengerparton
találkozott az ösvényen az első asszonnyal. Megkérdezte, hogy
hol merített a tengerből vizet, mert egy nagy jégzátony volt
előttük, és hosszan kellett rajta gyalogolni, míg vizet találtak.
Az első asszony készségesen megmutatta neki a helyet, ő is oda
tartott. Előbb az új feleség merítette meg a vedrét a himbálódzó
jégtábla szélénél, s csak őutána akart vizet venni az első.
Gyerekével a hátán nehézkesen hajolt előre, mélyet kellett
hajolnia, mert a jég nagyon vastag volt. Amint előrehajolva
felnézett, látja, hogy az új asszony ellöki a jégtáblát, amin
ő állt. A tábla lassan úszni kezdett a tengeren.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Mit csinálsz?! - kiáltotta kétségbeesve. - Miért teszed ezt
velem?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">De
az új feleség szó nélkül elszaladt, és csak a faluból nézett
vissza. A part felől fújt a szél, lassan úsztatta a jégtáblát.
Az új asszony még látta, hogyan sodródik vetélytársa gyerekével
együtt egyre messzebb a tengeren. Látta, de nem szólt senkinek.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Egy
idő múlva azonban feltűnt, hogy az elűzött asszony iglujában ég
a tűz, fő az ebéd, s ő maga sehol. A szomszédok keresni kezdték,
nevét kiabálták, lesték, nincs-e a tengerparton. Végül is
fellármázták a férfiakat, s azok kimentek a tengerhez a torlasz
szélére, de semmit sem láttak, mert a jégtábla addigra már
messze sodródott.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Közben
az elűzött asszonynak sikerült egy nagyobb jégtáblára átlépnie,
de az is kifelé úszott. Egy darabig integetett, kiáltozott, de
hogy senki sem jött a segítségére, gyermekét levette a hátáról,
melléje kuporodott, és keservesen sírni kezdett. S mert erre a
gyerek is sírva fakadt, egy dallal csitítgatta.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Bátyókám, bátyókám - dúdolta újra és újra -, segíts,
szabadíts meg minket!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">De
nem jött szabadító. A tenger üres volt, csak jégtáblák úsztak
rajta, sehol egy kajak, s még a fókák és a rozmárok is eltűntek.
Ők pedig csak ültek a jégen a hideg télben, és éheztek. Az
asszony a ruháival kezdte etetni a gyereket. Először csak a
ruhadíszeket ették meg. A prémbundájuk szegélyét,
csizmájuk halbőrből készült díszét. Az asszony előbb megrágta
őket, és úgy adta oda a gyereknek. Volt az asszonynak egy
jegesmedve prémből készült öve. Abban hordta a gyerekét.
Éjszakára maga köré tekerte az övet, és összekuporodva aludt
hátán a gyerekével. Hirtelen arra ébredt, hogy kellemes meleg
van. Az öv jegesmedvévé változott, az melegítette.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Reggel
a medve nem volt sehol. Csak az öv hevert mellette. A gyerek is
felébredt, és sírni kezdett éhségében. Az asszony akkor
rápillantott a kis fatáljára, amelyet az övén lógatva mindig
magánál hordott. S láss csudát, a tálka gőzölgött! A kis
halak, amelyeket férje egykor kabalából az aljára festett, ott
főttek benne.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Milyen finomak! - kiáltott fel az asszony, miközben egyenként
kikapdosta őket. S ettől kezdve minden reggel ennivalót vagy
langyos vizet találtak a tálban.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
jégtábla pedig úszott, egyre úszott a tengeren. Időnként
kisebb-nagyobb jégtáblákkal találkozott, s ilyenkor az asszony
megpróbált a nagyobbra átjutni, mert már erősen tavaszodott,
és félt, hogy elolvad alattuk a jég. Egyszer, amint éppen egy
úszó jégmezőre próbált átjutni, látta, hogy egy nagy rozmár
úgy alszik a két tábla között, hogy az uszonyaival az egyikhez,
agyaraival pedig a másikhoz támaszkodik. Aludt az óriás állat
békésen. Az asszony nagyot gondolt, mert mindenáron át akart
jutni, óvatosan megérintette a rozmárt. S mikor látta, hogy a
rozmár nem ébred föl, nekilendült, ráugrott, végigszaladt
rajta. A másik oldalra átérve aztán látta, hogy a rozmár
ugyancsak felébredt, és persze kergetni is kezdte, de csak úgy
tessék-lássék, majd visszafordult, és elmerült a tengerben.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-51190619520905713672023-08-31T13:41:00.005+02:002023-08-31T13:41:34.712+02:001009. mese...<p> </p><p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><h2 class="western">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
GONOSZ TESTVÉR (3. rész. Szavak száma: 605)</span></span></h2><h2 class="western">
</h2>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj48x-lGwCY0AFdJvXSDnmqNz9tIDw0pqnMQVs6SeNUbsTZomITCcBIDlWe58OVgsIq52YqZ5ikrK6tc0iTsxWu04rqFRhDvt3oywza13LPgo_K81mZ_RkbjZpNac6nkJDCUUgxIdiAjy4NgWBMzrvYs-1pB2lnzfOEpm8cDxDSLuWyh0xakAcP4-3ia7w/s509/Screenshot%202023-08-31%20at%2013-40-41%20sas%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="403" data-original-width="509" height="253" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj48x-lGwCY0AFdJvXSDnmqNz9tIDw0pqnMQVs6SeNUbsTZomITCcBIDlWe58OVgsIq52YqZ5ikrK6tc0iTsxWu04rqFRhDvt3oywza13LPgo_K81mZ_RkbjZpNac6nkJDCUUgxIdiAjy4NgWBMzrvYs-1pB2lnzfOEpm8cDxDSLuWyh0xakAcP4-3ia7w/s320/Screenshot%202023-08-31%20at%2013-40-41%20sas%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />A
férfiaknak, akárcsak a sasoknak, fehér arcuk és fejük volt, a
fiataloknak, akárcsak a sasfiókáknak, sötétebb arcuk
és fejük. Mindenfelé sastollak csüngtek a házakon, és az
emberek, ha kedvük szottyant rá, egyszerűen felöltötték a
sastollakat, és sassá változtak, elrepültek, majd amikor
visszatértek, ismét emberré változtak.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
két leány, aki megtalálta őt, a Sas-törzs főnökének gyermekei
voltak. Hazavitték a fiút apjukhoz, aki fiává fogadta a ládában
érkezett gyermeket. Néhány év múlva, amikor megnőtt, feleségül
vette a főnök nagyobbik lányát. Boldogan éltek, de gondolatai
gyakran szálltak vissza szülőfalujába, és egyre többször
gondolt szüleire. Ha eszébe jutott, hogy nagybátyja milyen
kegyetlen volt hozzá, megfájdult a szíve.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Felesége
észrevette, hogy férje időnként szomorú, és addig kérdezgette,
amíg a férj elmesélt mindent ifjúkoráról, szüleiről és
nagybátyjáról. Felesége megpróbálta felvidítani, de amikor
látta, hogy ez nem sikerül, mindent elmondott szüleinek.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
Sas-főnök azt ajánlotta, öltse fel a fiú az ő sasöltözetét,
repüljön magasra, amíg megtalálja szülőfaluját, és látogassa
meg szüleit. A fiú úgy is tett, ahogy apósa tanácsolta. Fölvette
az apósa tollöltözetét, magasra repült, és nemsokára
megtalálta szülőfaluját. Mindenütt ismerősöket látott a
magasból, csak éppen szüleit nem találta köztük. Éjszaka
visszaváltozott emberré, fogott egy hatalmas bálnát, és a
partra tette, mert gondolta, hogy reggel a falu lakói eljönnek
a húsért. Az első, aki reggel a parton megjelent, a gonosz fivér
volt, és amikor meglátta a bálnát, felkeltette az egész falut.
Hamarosan mindenki megjelent a késekkel, felvágták és behordták
a bálnát. De a fiú szülei csak nem kerültek elő. Őket ugyanis
az irigy fivér nem engedte a bálna közelébe, és amikor a
szomszédok a magukéból vittek egy kis húst nekik, szidalmazta
őket, és megtiltotta, hogy még több húst vigyenek a házukba.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;">„<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Megbocsátottam
a gonosznak, hogy megölte a fivéreimet, megbocsátottam azt is,
hogy az életemre tört. De azt nem bocsátom meg, hogy kegyetlenül
bánik a szüleimmel” - gondolta a fiú. Sastollát felöltötte,
és elröpült a falu fölött. Egy ideig a levegőben röpdösött,
majd nagybátyja háza fölött csattogtatta szárnyait. Az
ostoba, gonosz fivér azt gondolta, hogy a sas tudja, mennyire fontos
ember ő a faluban, és húst kér tőle.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ezt
gondolva, egy darab húst vetett a sas felé.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Másodszorra
a sas megint lefelé röpült, és egyre jobban közeledett a
nagybácsi fejéhez, az azonban úgy tett, mintha ez megtiszteltetés
volna a számára. Az emberek figyelmeztették, hogy óvakodjon a sas
karmaitól, mert bajba kerül.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Harmadszorra
a sas olyan közel került a bácsi fejéhez, hogy az arcra esett.
Negyedszerre pedig lehajolt érte a sas, és felrepítette magával a
levegőbe.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Nem
messze a parton magas, meredek szikla állt. Annak a tetejére tette
le a sas a nagybácsit, és leült szemben vele. Akkor levette a
sastollakat, és a remegő fivér felismerte unokaöccsét. Ekkor így
szólt a fiú:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Megbocsátottam azt, hogy megölted fivéreimet, hogy engem is
négyszer akartál megölni, de nem bocsátom meg, hogy rosszul bánsz
szüleimmel. A bálnát szüleimnek, a falu népének és nem neked
hoztam. De te egymagad akartad megenni, és nem engedted, hogy támasz
nélkül maradt szüleim kapjanak a húsból. De rokonom vagy, így
még egy alkalmat adok neked, hogy megmentsd az életedet. Ha vissza
tudsz úszni a partra, akkor megkönyörülök rajtad.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Csakhogy
a gonosz fivér nem tudott úszni. Könyörgött az unokaöccsének,
hogy vigye vissza a partra. A fiú megkeményítette szívét.
Felvette a sastollat, megragadta a nagybácsit, felemelte a levegőbe,
és a magasból beledobta a tengerbe.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
falu lakói a partról nézték, hogy mi történik, és amíg
besötétedett, addig figyelték a levegőben keringő sast.
Mikor mind visszatértek a kunyhójukba, a fiú levette sastollait,
és meglátogatta szüleit. Rendre elmesélte, hogy mi történt
vele, és meghívta őket, kísérjék el új hazájába. Korán
reggel újra felöltötte a sastollat, szárnya közé ültette a
szüleit, s elrepült velük a Sas-nemzetség lakóhelyére.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-7595709773869379292023-08-30T08:56:00.000+02:002023-08-30T08:56:07.318+02:001008. mese...<p> </p><p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><h2 class="western">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
GONOSZ TESTVÉR (2. rész. Szavak száma: 732)</span></span></h2><h2 class="western">
</h2>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Néhány
nap múlva a nagybácsi megint eljött a fiúért. Hívta, menjen el
vele, szedjenek madártojást. Útközben a tengerparton
töméntelen kacsatojást találtak.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">De
a gonosz ember azt mondotta:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Menjünk tovább, ott a sziklánál szebb tojásokat találunk.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Végül
egy sziklához érkeztek, alatta rengeteg kacsatojás hevert.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ereszkedj le, gyermekem - mondotta a nagybácsi -, szedd össze
ezeket a tojásokat, és mihelyt lehet, siess vissza.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzTB06_5BA52MBKq-DiJLA07kXxtya-F0liL3E28oAU6J5YizKJFLX2-dwkZzE0kDPo0dh5a4sTI1jtGKXbXQ82meE7m9_FzEQiKJWb5P8_4MMVepKj-OtkTYSzw7yEpjtMF6UlnbiAdHE0QVTRpngj--JZrP_mJbkwMA8DEc59OkgIuguBuRWVjElwQI/s399/Screenshot%202023-08-30%20at%2008-54-11%20mad%C3%A1rtoj%C3%A1s%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="307" data-original-width="399" height="246" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzTB06_5BA52MBKq-DiJLA07kXxtya-F0liL3E28oAU6J5YizKJFLX2-dwkZzE0kDPo0dh5a4sTI1jtGKXbXQ82meE7m9_FzEQiKJWb5P8_4MMVepKj-OtkTYSzw7yEpjtMF6UlnbiAdHE0QVTRpngj--JZrP_mJbkwMA8DEc59OkgIuguBuRWVjElwQI/s320/Screenshot%202023-08-30%20at%2008-54-11%20mad%C3%A1rtoj%C3%A1s%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />A
kisfiú azonban tudta, hogy valami csel rejlik e mögött. Kivette a
ruhája alá rejtett saspihét, a hüvelykujja és a mutatóujja közé
fogta. Amint lefelé mászott a sziklán, a nagybátyja, mintha
véletlenül tenné, meglökte. De magában azt gondolta, hogy a fiú
lezuhan a szikláról, és biztosan elpusztul. „No, innen nem jön
többet vissza” - mormolta magában, s hazafelé ment.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
fiú azonban nem zuhant le a szikláról, mert a saspihe a levegőben
tartotta, így szép lassan ereszkedett le, mint a sasok röpülés
közben. Mikor leért a szikla aljába, összeszedte a
kacsatojásokat, majd a saspihe segítségével ismét
visszarepült, és hamarosan a szikla tetején volt ismét. De mire
hazaérkezett, már besötétedett. Letette a nagybácsi ajtaja elé
a madártojásokat, és bekiáltott:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Bácsikám, itt vannak a tojások!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Micsoda? - ámult el a gonosz öreg, mert látta, hogy terve ismét
nem sikerült.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Felesége
figyelmeztette:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Jobb lesz, ha békében hagyod a fiút: Meglásd, baj ér téged -
mondotta -, hiszen ennek a fiúnak nagyobb varázsereje van, mint
neked.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">De
a nagybácsi nem tett le arról a szándékáról, hogy megöli az
öccsét. Néhány nap múlva megint hívta, menjenek kagylót
szedni. A fiú szülei sírtak, rimánkodtak, hogy ne menjen el a
nagybátyjával. De a fiú azt mondotta:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ne féltsetek, semmi bajom nem történhet, már kétszer
visszatértem hozzátok, harmadszor is épen fogok hazajönni.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ezúttal
is a tengerpartra mentek, hogy kagylót gyűjtsenek. Minthogy éppen
apály volt, közel a parthoz találtak elég kagylót. A fiú haza
akarta vinni, de a nagybácsi nem engedte.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Menjünk csak beljebb a vízbe, ott szebb kagylók vannak.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Már
térdig ért a víz, amikor a gonosz fivér egy hatalmas kagylót
talált.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ezt próbáljuk partra vonszolni - biztatta öccsét.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Alighogy
a fiú hozzáért a kagylóhoz, az összecsukódott, és foglyul
ejtette. Örült a gonosz, de egy szót sem szólt, hanem titkos
mosollyal az arcán hazaindult.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
fiú megpróbált a kagylóból kiszabadulni. Elővette ruhája alá
rejtett kését, ami fivérétől maradt rá, és addig mesterkedett,
amíg sikerült szétfeszítenie a kagylót, és kiugrott belőle.
Gyorsan összeszedett jó sok kagylót, ismét lerakta őket a
nagybátyja háza előtt, mintha mi sem történt volna.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
gonosz fivér, amikor meghallotta unokaöccsének a hangját,
magánkívül volt dühében. A következő napokban egy hatalmas
ládát készített.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Mire jó ez? - kérdezte a felesége.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Játékot készítek az öcsémnek.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Este
elküldött a fiúért. A gyerek búcsút vett szüleitől, és azt
mondta:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ne féltsetek engem. Lehet, hogy most egy ideig távol leszek, de
biztosak lehettek benne, hogy visszajövök.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ezt a ládát neked készítettem, öcsém, hogy szórakozz vele -
mondotta a bácsi. - Bújj csak bele ebbe, hadd lássuk, elég nagy-e
a játszáshoz.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
láda akkora volt, hogy a fiú éppen belefért. Akkor a gonosz fivér
a fejére csapta a fedelét, és jól megkötözte a ládát.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
foglyul esett gyerek érezte, hogy viszik, és hamarosan
megállapította, hogy kitették a tengerre. A tenger hullámai
dobálták a ládikát, és a fiú már félni kezdett, hogy most az
egyszer valóban ráfizet a merészségére. Azt sem tudta, mennyi
ideje úszik a tengeren a láda, de egyszerre csak érezte, hogy a
hullámok partra vetik.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Amint
ott feküdt a parton, ládába zárva, azon gondolkodott, vajon hol
lehet, él-e valaki ezen a vidéken. Volt mit aggódnia azon is, hogy
kimentik-e a ládából, vagy pedig a hullámok ismét besodorják a
tenger közepére.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Amint
így töprenkedett, gondolkozott, csengő leányhangokra lett
figyelmes. Azt mondotta az egyik:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Én pillantottam meg először a ládát. - A másik így felelt:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nem igaz, én láttam meg először.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Aki
először szólt, megismételte:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Én láttam meg először, és ezért enyém a láda.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Jól van - felelte a másik -, legyen a tied a láda, de ami a
ládában van, az az enyém, mert úgy látszik, hogy egyszerre
pillantottuk meg.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Fölemelték
a ládát, és vinni kezdték, de minthogy túl nehéznek találták,
letették, és a köteleket kibogozták, hogy megnézzék, mi van
benne. De mennyire csodálkoztak, amikor a ládából egy fiú lépett
ki. Csodálkozott a fiú is, mert két szép leányt látott maga
előtt és egy hatalmas idegen falut. Ennek a falunak a lakói a
Sas-törzshöz tartoztak.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-73998900675761945362023-08-28T09:04:00.005+02:002023-08-28T09:04:37.380+02:001007. mese...<p> </p><p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><h2 class="western">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
GONOSZ TESTVÉR (1. rész. Szavak száma: 583)<br /></span></span></h2>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBGmeu0CFP_dGZhTInLBlXF-QfCOai1DLbcwel7SaMEgm9QYOW_YGmTM3UzSdcOaZWO1Qg-dSP0jUaMSiSPcTjh614-H4Be7jqN-dfos1pv4U7ai1iAyZVqaTRw-tKebvEmRaNnYsOG6KJeGxZeCAWMKT7pNfq0E7vA_iCsN-h_n1aFCNL5YI0HTb-1xE/s476/Screenshot%202023-08-28%20at%2009-03-19%20eszkim%C3%B3%20falu%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="248" data-original-width="476" height="167" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBGmeu0CFP_dGZhTInLBlXF-QfCOai1DLbcwel7SaMEgm9QYOW_YGmTM3UzSdcOaZWO1Qg-dSP0jUaMSiSPcTjh614-H4Be7jqN-dfos1pv4U7ai1iAyZVqaTRw-tKebvEmRaNnYsOG6KJeGxZeCAWMKT7pNfq0E7vA_iCsN-h_n1aFCNL5YI0HTb-1xE/s320/Screenshot%202023-08-28%20at%2009-03-19%20eszkim%C3%B3%20falu%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />Élt
egy eszkimó faluban két fivér. Mikor eljött az ideje, mind a
ketten megnősültek; az egyiknek két lánya született, a
másiknak pedig két fia. De az a fivér, akinek lányai születtek,
féltékeny és irigy volt, mert így gondolkozott:</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;">„<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ha
megnőnek a lányaim, akkor férjhez adom őket, és elhagynak.
Bezzeg a fivéremet öreg napjaira ellátják majd a fiai minden
jófajta élelemmel, vadászni mennek helyette.”</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Hogy,
hogy nem, annyira gyötörte az irigység, hogy titokban megölte két
unokaöccsét. Sírt, zokogott, kétségbeesett az apa és az anya,
hogy két szép fiacskájuk eltűnt. Nem tudták elképzelni,
hova tűnhettek, egyedül a gonosz fivér felesége sejtette, hogy mi
történt.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Egy
idő múlva ismét fiacskája született a magára maradt
házaspárnak. Akkor a gonosz fivér felesége meglátogatta őket,
és titokban figyelmeztette sógornőjét:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Úgy sejtem, hogy a két fiadat az én férjem tüntette el.
Öltöztessük fel hát a fiút leányruhába, és akkor bizonnyal
nem fogja bántani a férjem.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Így
is történt. Leányruhába öltöztették a gyereket, és a gonosz
fivér nem is sejtett semmit. Így ment ez egészen addig, amíg a
fiú nagyobbacska lett, és így szólt szüleihez:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Én bizony nem fogok tovább leányruhában járni. Most már elég
erős vagyok, meg tudom magamat védeni.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ezentúl
nem vett fel többé leányruhát, hanem úgy járt, mint a többi
eszkimó fiú. Sárgult az irigységtől a gonosz testvér, hogy lám,
fivérének ilyen szép nagy fia van, és elhatározta, hogy ezt is
elteszi láb alól. Aggódtak éppen eleget a fiú szülei, de az
nyugtatgatta őket:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ne féltsetek, elég erős és ravasz vagyok, nem lesz velem semmi
baj - s közben érdeklődött, hogy eltűnt fivéreinek volt-e
játéka.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Odavezették
a szülők a kisfiút egy ládikához, abban talált egy kést, egy
saspihét és egy savanyú bogyót. Ezeket elrejtette a ruhája alá,
aztán útnak indult. Útközben találkozott nagybátyjával,
aki ismét csak rosszat forralt a fejében. Azt mondotta
unokaöccsének:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Gyere velem, keressünk tűzifát!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Amikor
a nagy erdő szélére értek, a fiú azt mondotta:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nézd, bátyám, milyen szép szál fák vannak erre, vágjunk ki
néhányat, és vigyük haza.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Az erdő belsejében sokkal jobb fa van - felelte zordan a nagybácsi.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Amikor
áthaladtak a nagy erdőn, egy szép tisztásra bukkantak.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Gyerünk vissza, itt nincs fa - mondotta a fiú.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">De
a nagybácsi kényszerítette, hogy maradjanak ott. A tisztáson egy
kidőlt fatörzs előtt megállt az öreg.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ez kell nekünk! - kiáltotta, és hasítani kezdte a fát.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Csakhogy
ez a fatörzs el volt varázsolva, és a fiú egyszer csak azon vette
magát észre, hogy a félig elhasított fatörzs megfogta,
beleszorult mind a két lába. Nagyot nevetett a gonosz fivér, s
otthagyta unokaöccsét a fatörzsbe szorulva. Azt gondolta, hogy
majd éhen hal így a gyerek.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Csakhogy
a fiúcska nem azért volt ravasz, tudta, hogy lehet az elvarázsolt
fatörzs eszén túljárni. Elővette a savanyú bogyót, amit a
ruhája alá rejtett, és dörzsölni kezdte vele a fatörzset. Olyan
savanyú volt a bogyó, hogy a fatörzs kinyitotta a száját. Ekkora
fiú könnyedén kiugrott a hasítékból, és elindult haza.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Útközben
tűzifát gyűjtött, lerakta a nagybátyja ajtaja elé, és
bekiáltott a házba:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Bácsikám, elhoztam a tüzelőt!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Haragudott
a gonosz fivér, hogy terve nem sikerült. Elhatározta, hogy
legközelebb más módon fog végezni öccsével. A felesége azonban
figyelmeztette:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Jó lesz, ha erőt veszel irigységeden! Megölted a fivéred fiait,
de ezzel nem bírsz, mert neki is varázsereje van.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Majd meglátjuk, ki az erősebb - mondotta a gonosz öreg.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Amikor
a fiú hazaért, szüleit sírva találta.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ne sírjatok - mondotta -, látjátok, visszajöttem, nem bánthat
engem a bátyánk, akárhova visz, én mindig hazatérek.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-21591621307678125872023-08-24T12:16:00.003+02:002023-08-24T12:16:42.172+02:001006. mese...<p> </p><p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><h3 class="western">
<span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><i>
</i></span>A
KÉT NAPFIÚ HŐSTETTEI (9. rész. Szavak száma: 333)</span></span></h3><h3 class="western">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><i>
A
Nap nyugati háza</i></span></span></h3>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Negyednap
Eszcsánatlehi fölment a Csolihi hegyének csúcsára, és ott
lepihent egy sziklán. Jött Csohanoai, mellé telepedett, és
kedveskedett neki.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Miért hízelegsz nekem - kérdezte az asszony -, mit akarsz tőlem?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Azt akarom - felelte a Nap -, hogy hozzám tartozz. Gyere nyugatra,
és készíts ott otthont nekem.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nem akarom! - felelte Eszcsánatlehi.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nem adtam-e fegyvereket a fiaidnak, hogy legyőzhessék az Anayékat?
Sokat tettem értetek, és ezt viszonoznod kell.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nem kértem soha, hogy segíts rajtunk, amit tettél, a magad
akaratából tetted - felelte az asszony.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
De Nayenezgani megígérte, hogy nekem ad téged.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Törődöm is azzal, amit ő ígérget! - felelte Eszcsánatlehi.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
Nap azonban egyre nagyobb és nagyobb erővel bocsátotta rá
sugarait, úgyhogy Eszcsánatlehi végül is így szólt:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlnKzsfG5cqHB28fIymGajDyPIzwC8vPw1Amh_vyd1OBs3od3zgppaPQvQ_8CNd7F91Pm0yR9lkfXMMjilDJgJGryBto9YYOkO7gILgMfakcSWvht9m-AWpjoxKEdNPq2C7UBmJpV7T3z6-jxoFqrgkfKNWsBAauq5gfMZBbJQwpVaXY3YVu9PyYfDK70/s455/Screenshot%202023-08-24%20at%2012-15-54%20Nap%20h%C3%A1za%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="373" data-original-width="455" height="262" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlnKzsfG5cqHB28fIymGajDyPIzwC8vPw1Amh_vyd1OBs3od3zgppaPQvQ_8CNd7F91Pm0yR9lkfXMMjilDJgJGryBto9YYOkO7gILgMfakcSWvht9m-AWpjoxKEdNPq2C7UBmJpV7T3z6-jxoFqrgkfKNWsBAauq5gfMZBbJQwpVaXY3YVu9PyYfDK70/s320/Screenshot%202023-08-24%20at%2012-15-54%20Nap%20h%C3%A1za%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />-
Mondd hát meg előbb, mit ígérsz nekem! Hallottam, milyen szép
házad van keleten, de látni nem láttam soha. Építtess nekem
nyugaton ahhoz hasonlót, azt akarom, hogy ez a ház is a vízen
ússzon, nehogy az emberek később, amikor már nagyon elszaporodnak
a földön, látogatásaikkal zavarhassanak. És akarom, hogy
ott a házam körül mindenféle drágakő teremjen: gyöngyház,
türkiz, akhát, rubin, zsírkő és mind a többi. Egyedül élek
majd ott, fiaim és nővéreim nem élhetnek velem, adj hát nekem
állatokat. Ha mindezt megteszed és megadod, elmegyek veled
nyugatra.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
Nap mindent megígért, és ígéretét meg is tartotta.
Eszcsánatlehi be is költözött a vízen úszó nyugati házba, és
ott él mind a mai napig. A Nap pedig meglátogatta naponta, mikor
égi útjának végére ért. De nem járja ám végig mindennap az
utat, borult, esős napokon keleti házában vesztegel, és csak
veszedelmes villámait küldözgeti a mennyégen át.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Nayenezgani
és Naidhikisi, a két Napfiú pedig miután Eszcsánatlehi elhagyta
őket, Thoyetlibe mentek, a San Juan völgyébe, mert apjuk így
parancsolta. Ott építettek házat, és ott élnek mindmáig,
gyakran látható alakjuk, amint a San Juan vizében tükröződik.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Oda
járnak a navahók törzsbeliek, de nem esőt, jó aratást, bőséges
állatszaporulatot kérnek, hanem hadiszerencsét és győzelmet.
Csak harcosok léphetnek a két Napfiú házába.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-31644042624996090772023-08-23T09:50:00.000+02:002023-08-23T09:50:03.141+02:001005. mese...<p> </p><p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><h3 class="western">
<span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><i>
</i></span>A
KÉT NAPFIÚ HŐSTETTEI (8. rész. Szavak száma: 501)</span></span></h3><h3 class="western">
</h3>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5gTGJpdmW0W67OOyZi4z08BOw1-fj_Wog_qlSgasa6nxAIEUfG_iixWYw56eiTKNO44hsfXEqVNXZrqE5GK5lOJnOeluw2bRrZd7ANqOmYJmtAgCRv2eawsxvHH_hhgU8-BjkuzaI00eoL_89ce_cpSLNrDjr-J3TM4cOemc4MpXD13NbDQqhDgM1hr8/s387/Screenshot%202023-08-23%20at%2009-49-27%20havas%20hegy%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="254" data-original-width="387" height="210" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5gTGJpdmW0W67OOyZi4z08BOw1-fj_Wog_qlSgasa6nxAIEUfG_iixWYw56eiTKNO44hsfXEqVNXZrqE5GK5lOJnOeluw2bRrZd7ANqOmYJmtAgCRv2eawsxvHH_hhgU8-BjkuzaI00eoL_89ce_cpSLNrDjr-J3TM4cOemc4MpXD13NbDQqhDgM1hr8/s320/Screenshot%202023-08-23%20at%2009-49-27%20havas%20hegy%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />Nayenezgani
elindult hát, felkapaszkodott a Dhepenca csúcsára, fel-fel egészen
odáig, ahol már nincsenek fák, bokrok, ahol nyáron át is a fagy
uralkodik.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Talált
itt egy sovány vénasszonyt, ruha nélkül, éhesen, tűz nélkül
vánszorgott, nem volt tető, mely alatt fejét nyugovóra hajthatta
volna. Reszketett, vacogott a hidegtől, szeméből könny patakzott.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nagyanya - szólította meg a fiú -, kegyetlen leszek hozzád, azért
jöttem, hogy megöljelek, nehogy az emberek általad ezután is
megfagyjanak és meghaljanak.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ölj hát meg, vagy hagyj életben, ha úgy tetszik, nekem mindegy -
felelte a vén -, de tudd meg, ha megölsz, mindig mindenütt
forróság lesz, a föld kiszárad, a források kiapadnak, az emberek
elpusztulnak. Jobb a navahóknak, ha meghagyod az életemet.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Nayenezgani
hallgatott és elgondolkozott.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Leeresztette
a karját, amelyet már azért emelt föl, hogy halálos csapást
mérjen a vénségre.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
A szavaid bölcsek - mondta -, meghagyom az életedet.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Aztán
visszatért az anyjához.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
szél azonban még mindig talált susognivalót:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Tiein, a szegénység is él még, ők ketten vannak.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Másnap
Nayenezgani felkerekedett, és a mondott helyen egy ősöreg
házaspárt talált, piszkosak voltak, rongyosak, szegényes putri
volt az otthonuk.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nagyanya, nagyapa - szólította meg őket Nayenezgani -, azért
jöttem, hogy megöljelek benneteket.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ne tedd, kis unokám - felelte a vénember -, nem válik a leendő
nemzedékek javára, ha mi nem leszünk többé, mert akkor
mindörökké ugyanazt a ruhát hordják majd. Ha életben maradunk,
a ruha viseltessé, rongyossá válik, és az emberek újat, szebbet
készítenek maguknak, javakat gyűjtenek, csinosítják, szépítgetik
magukat és otthonaikat. Hagyd meg hát az életünket! Ha élni
hagysz, ronggyá tépjük viseltes ruháikat, és ez javukra szolgál.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Nem
is bántotta Nayenezgani a két öreget, hanem visszatért az
anyjához.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ezután
a szél susogására Dicsint, az éhséget kereste meg. Itt tizenkét
éhezőt talált, a főnök egy hatalmas, kövér férfi volt, senki
sem hitte volna, hogy csak egy kis barna kaktusz a tápláléka.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Meg kell öljelek benneteket - szólt Nayenezgani -, hogy a navahókat
ne kínozza többé az éhség, hogy többé elő ne forduljon
törzsemben az éhhalál.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ne ölj meg bennünket - felelte a főnök -, ha azt akarod, hogy
néped szaporodjon és boldog legyen. Mi a ti jó barátaitok
vagyunk. Ha meghalnánk, az emberek nem törődnének a
táplálkozással, nem ismernék az örömöt, amit a jó étel
szerez az embernek, és a vadászat örömeiről is le kellene
mondaniuk.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Nayenezgani
meghagyta hát az életüket, és hazatért az anyjához.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Mikor
hazatért, így szólt hozzá:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Anyám, azt hiszem, minden Anaye halott! - Ezzel letette fegyvereit,
melyeket apjától, a Naptól kapott, és belekezdett győzelmi éneke
éneklésébe.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Alighogy
befejezte, kelet felől is ének hangja kélt.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Eszcsánatlehi
így szólt a két fiúhoz:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Öltözzetek fel, Csohanoai jön, öltözzetek, és vegyétek kézbe
fegyvereiteket, hogy illően fogadhassátok őt. - Ezzel kilépett a
kunyhóból.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
Nap üdvözölte fiait, és megkérdezte tőlük, elpusztítottak-e
minden Anayét.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Mikor
mindenről beszámoltak neki, így szólt:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nem jó, hogy e szörnyek holtteste ott hever, ahol elpusztultak,
mindet Jeikó teteme mellé kell elásni.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Aztán
elbúcsúzott és elment, de megígérte, hogy negyednapra visszatér,
mert a Csolihi csúcsán Eszcsánatlehivel akar találkozni.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-57218568383592054562023-08-22T09:44:00.000+02:002023-08-22T09:44:05.068+02:001004. mese...<p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><h3 class="western">
<span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><i>
</i></span>A
KÉT NAPFIÚ HŐSTETTEI (7. rész. Szavak száma: 783)</span></span></h3><p></p><h3 class="western">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><i>A</i><i>z
Anayék pusztulása</i></span></span></h3>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ahogy
az idő telt, a két Napfiú sok-sok Anayét győzött le és ölt
meg. Elpusztult a négylábú, kétszarvú Theelgeth, a sasszerű
Cenahale, a borzalmas Cetakocsilthali, aki minden áldozatát a
mélybe lökve pusztította el, elpusztult Binaye Acsáni, aki
látogatóit szeme villámával döfte le, és még sok más undorító
szörnyeteg.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">De
hiába volt a két fiú bátorsága, még mindig számtalan Anaye
élt, és öldöste a navahókat. A testvérek elhatározták hát,
hogy újra felkeresik apjukat, a Napot, hogy tanácsát és
segítségét kérjék.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Kedves fiaim - válaszolta a Nap, mikor kérésüket eléje
terjesztették -, csak akkor segítek nektek, ha ti is tesztek
valamit értem. Naponta hosszú-hosszú utat kell végigjárnom, és
néha, hosszú nyári napokon még arra sem jut időm, hogy egyek és
pihenjek. Azt kívánom hát, küldjétek Eszcsánatlehit nyugatra,
hogy ott új házat építsen nekem.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Nayenezgani
nyomban késznek mutatkozott apja parancsát teljesíteni. Naidhikisi
azonban szabadkozott, nem kényszeríthetik anyjukat arra, hogy
hazáját elhagyja.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHABCcCYRY-8QytIMLiUOzQS9xLQTBhfq4KCwXO2aA6VKBS6VthqwElW5X-bQzG4ZBIECwJHD2NHiXS0hdVNNL1Z7T6Av0tmi0u_qp1FzAStJ4ivRWXOAlAzsbyyDLBcuAV4qCy4AmUqesoDCaLh6p_D9Vb4tudR9DmMgKZpy0da3sLXMTtBPuj4GWJRw/s293/Screenshot%202023-08-22%20at%2009-42-48%20var%C3%A1zskarika%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="186" data-original-width="293" height="186" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHABCcCYRY-8QytIMLiUOzQS9xLQTBhfq4KCwXO2aA6VKBS6VthqwElW5X-bQzG4ZBIECwJHD2NHiXS0hdVNNL1Z7T6Av0tmi0u_qp1FzAStJ4ivRWXOAlAzsbyyDLBcuAV4qCy4AmUqesoDCaLh6p_D9Vb4tudR9DmMgKZpy0da3sLXMTtBPuj4GWJRw/s1600/Screenshot%202023-08-22%20at%2009-42-48%20var%C3%A1zskarika%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="293" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />Csohanoai
öt varázskarikát adott nekik: egy feketét, kéket, sárgát,
fehéret és egy sokszínű tarkát, mindegyiken egy-egy kés lógott,
és így szólt hozzájuk:</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Anyátok már tudni fogja, mihez kezdjen mindezzel - és útra
bocsátotta őket.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Mikor
a két fiú hazaért, így szóltak Eszcsánatlehihez:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Itt vannak a karikák, apánk adta. Azt mondta, te tudni fogod, mihez
kezdj velük. Mutasd meg hát nekünk is, mire valók.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Eszcsánatlehi
négyszer egymás után megtagadta, hogy bármit is tudna a
varázskarikákról, de végül, mikor látta, hogy Nayenezgani egyre
ingerültebb, így szólt:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Sohasem láttam a Napot, csak innen messziről. Nem járt ő a földön
soha, hogy engem meglátogasson. Mit sem tudok én ezekről a
varázseszközökről. Mégis megpróbálom, hátha rájövök, mit
kell tennem.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ezzel
a fekete karikát elvitte keletre, úgy állította föl, hogy
gurulni tudjon. El is indult a karika nyomban, és gurult, gurult
kelet felé, míg csak el nem tűnt a szemük elől. A kék karikával
ugyanez történt délen, a sárgával nyugaton, a fehérrel meg
északon. A tarka karikát azonban fölfelé hajította a delelőpont
irányába, a négy kést is utánadobta, és el is tűnt a karika is
meg a négy kés is a felhők között.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Negyednapig
mi sem történt. Nem változott az idő sem. Negyednap aztán
mennydörgött, aztán négy napon át ismét szép idő volt. Akkor
végre beborult, egy hatalmas fehér felhő ereszkedett alá.
Eszcsánatlehi kilépett a kunyhóból, és látta, hogy a négy
égtáj felől hatalmas forgószelek közelednek, úgy tépik ki és
sodorják az ősfákat, mint fűcsomókat, úgy görgetik a hegynyi
sziklákat, mint apró kavicsot.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Fiam, féltem a kunyhónkat - szólt Eszcsánatlehi, amikor újra
visszatért -, nagyon magasan fekszik a hegyek között, a vihar
könnyen összedöntheti.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Nayenezgani
kiment, letakarta a kunyhót egy fekete felleggel, szivárvánnyal
erősítette a földhöz, aztán még sötét ködöt terített rá,
ezt napsugarakkal kötötte meg, erre ismét egy fekete felhőt
teregetett, villámmal cövekelte ki.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Még
aznap este, az alkony óráiban megcsillant rajtuk egy sápadt
napsugár, de aztán több se - négy nap, négy éjjel sötétség
borult rájuk. Iszonyatos vihar tombolt fölöttük, éles kövek
zápora hullott. A két asszony és a két fiú azonban biztonságban
volt a kunyhóban.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ötödnap
reggel alábbhagyott az orkán. Nayenezgani kiment, és látta, hogy
még mindig sötét van, de legalább az idő megcsendesült.
Hozzáfogott hát, hogy eltávolítsa a kunyhót védő takarókat.
Egyiket a másik után lökte fel a magas egekbe.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Mire
ezzel elkészült, kivilágosodott.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
kunyhó lakói kijöttek, meglepődve látták, mennyi változást
okozott a nagy vihar. A kunyhó közelében egy hatalmas völgy
képződött, a sziklák alakja körös-körül teljesen
megváltozott, a szél hatalmas sziklaoszlopokat vágott ki a
hegyekből.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Bizonyára minden Anaye elpusztult - szólt Eszcsánatlehi -, az
orkán megölte őket.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; page-break-after: avoid;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
szél azonban ezt súgta Nayenezgani fülébe:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
A vén Szan él még Dhepenca hegyén.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Másnap
reggel a fiú el is indult észak hegyei felé, s mikor végre elérte
Dhepenca hegyét, látja ám, hogy egy ősöreg asszony jön botra
támaszkodva szembe vele. Háta hajlott, haja fehér, arcán ránc
ránc hátán. Nayenezgani rögtön tudta, hogy ez csak Szan lehet.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nagyanya - szólította meg -, azért jöttem, hogy rettenetes
feladatomat teljesítsem. Meg foglak ölni.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Miért akarsz megölni? - kérdezte a vénasszony gyengécske hangon.
- Nem ártottam soha senkinek. Hallottam, hogy hősi tetteket vittél
véghez, hogy a navahók elszaporodjanak a földön. Ha azonban engem
megölsz, az emberek szaporodása megszűnik, a fiúk nem serdülnek
férfiakká, a férfiak nem érnek atyákká, a haszontalan aggok nem
szenderednek el, a teljes mozdulatlan nyugalom állapotába kerültök.
Pedig jó az embernek megöregedni, az öregnek elnyugodni, hogy
helyet csináljon a felnövő fiataloknak. Hagyj hát, kérlek,
életben, én segíteni fogok neked, hogy a navahók elszaporodjanak
a földön.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ha megtartod a szavad, vénanyám, megkíméllek - felelte
Nayenezgani, és visszatért anyjához.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">De
a szél ismét susogni kezdett a fülébe:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Csak az Eszcsán, a jégasszony él még Dhepenca csúcsán, ahol a
hó meg a jég nem olvad el soha.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-9449426836992618602023-08-21T08:51:00.002+02:002023-08-21T08:51:46.231+02:001003. mese...<p> </p><p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><h3 class="western">
<span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><i>
</i></span>A
KÉT NAPFIÚ HŐSTETTEI (6. rész. Szavak száma: 333)</span></span></h3><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgac8kH1kzcrXZTZ3O7YCPNkRyUQOxWpH-49TrD4Vy67Gpo--VXIL16SxXYWkXZ74zt3qCSMIU3JDYvERqM3ab022KeRe1yAdrlXvZ0loDcNYucOdIXWUU-CrdnN_3hnr8awGPQjX8HBeompzPi2gs8n7sPpJ0P09nMgOu-_dEGCpWSnC8kj9JLkPhQX1Q/s509/Screenshot%202023-08-21%20at%2008-50-19%20sziv%C3%A1rv%C3%A1ny%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="320" data-original-width="509" height="201" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgac8kH1kzcrXZTZ3O7YCPNkRyUQOxWpH-49TrD4Vy67Gpo--VXIL16SxXYWkXZ74zt3qCSMIU3JDYvERqM3ab022KeRe1yAdrlXvZ0loDcNYucOdIXWUU-CrdnN_3hnr8awGPQjX8HBeompzPi2gs8n7sPpJ0P09nMgOu-_dEGCpWSnC8kj9JLkPhQX1Q/s320/Screenshot%202023-08-21%20at%2008-50-19%20sziv%C3%A1rv%C3%A1ny%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />A
két fiú szivárványíven állt, és amikor Jeikó villámcsapása
feléjük cikázott, az ív egészen belapult, úgyhogy a villám
magasan a fejük fölött sistergett el a messzeségbe. Amikor Jeikó
második mennyköve vágott feléjük, a szivárvány íve a magasba
emelkedett, úgyhogy a villámnyíl mélyen a lábuk alá csapott. A
harmadiknál ismét mélyen leereszkedtek, így a fejük fölött
elviharzó villám el nem találhatta őket, végül negyedszerre
olyan magasra emelkedtek, hogy bár az óriás most magasabbra
célzott, mint eddig, a villám most is csak alattuk süvített el.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ebben
a pillanatban villám cikázott alá az ég magasából, fejbe
találta Jeikót, aki megingott, de nem rogyott össze. Most a két
fiú villámnyilai röpültek süvöltve feléje. Az elsőtől
találva keletnek tántorodott, a másodiktól délnek, egyre fogyott
az ereje, de mindig újra meg újra összeszedte magát; a harmadik
találattól nyugat felé botlott, a negyediktől északra rogyott
le. Most már térdre is esett, aztán arcra borult, végtagjai
kinyúltak, és nem mozdult többé.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
Jeikó fölött aratott győzelmük óta viseli a két fiú
dicsőséges nevét, az egyiket Naidhikisinek hívják, ami annyit
jelent: „a maga körül vagdalkozó”, a másikat pedig
Nayenezganinak, ami annyit tesz: „az Anaye legyőzője”.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
két fiú ezután hazatért Dzilnaothilba, de mielőtt a kunyhóba
beléptek volna, levetették és elrejtették apjuktól, a Naptól
kapott ruháikat és fegyvereiket.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
két asszony boldog volt, hogy ismét láthatják fiaikat, mert már
azt hitték, örökre elveszítették őket.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Hol jártatok, mit tettetek, mióta tegnap elmentetek hazulról? -
kérdezgették a két fiút.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Apánk, a Nap házában jártunk - felelte Nayenezgani. - Aztán
voltunk a Cocil hegyén, és megöltük Jeikót.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Csönd, gyermek! Így nem szabad beszélned - szólt rá az anyja -,
ilyen borzalmas dolgokkal nem szabad tréfálni.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Talán nem hiszed el, amit mondok? - kérdezte Nayenezgani. - Gyere
hát ki a kunyhóból, és nézd meg, mit hoztunk magunkkal.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Elvezették
a két asszonyt oda, ahol fegyvereiket elrejtették, hogy
bebizonyíthassák, igazat mondanak, mert ezekkel a fegyverekkel
valóban le lehetett győzni a szörnyeteg óriást.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
két asszony örömtáncot lejtett, hogy méltóképpen ünnepelje
meg a fiúk csodálatos diadalát.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-28878116387712640422023-08-20T09:41:00.002+02:002023-08-20T09:41:23.199+02:001002. mese...<p> <span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span>
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><h3 class="western">
<span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><i>
</i></span>A
KÉT NAPFIÚ HŐSTETTEI (5. rész. Szavak száma: 646)</span></span></h3><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />
Másnap
a világ végére vezette Csohanoai a két fiút. Tizenhat oszlop
emelkedett itt a magasba föld és ég között, egy hatalmas, mély
vizű folyam áradt az oszlopok közén.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Amint
a folyamhoz közeledtek, azt suttogta a szél:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ez az utolsó próba! Vigyázzatok!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Aztán
teljes erejéből fújni kezdett, és erős, szépen ívelő
szivárványhidat alkotott a folyam fölött. A fiúk átkelhettek a
szivárvány hídján.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
A négy vörös oszlop a háborút jelenti - súgta most a szél -, a
többi a békét.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEwMC0P3S2wlSe08EN25V8l8sSFyZ72rLLFrb4OLmnCcg-oZeO9Osp5fcG1pM7GJWAjev35IYf-vZG_0djtSVcflEJsH1whbRyk_99kDEEbT07rdUzvb0yAsSe3yRz_64FBqSJVT7wjMMDNHLc1YWKOt_W_NdN2cX2TSUnrTSbOYQL6OK6VkXvZUIxfmA/s466/Screenshot%202023-08-20%20at%2009-40-12%20k%C5%91oszlop%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="454" data-original-width="466" height="312" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEwMC0P3S2wlSe08EN25V8l8sSFyZ72rLLFrb4OLmnCcg-oZeO9Osp5fcG1pM7GJWAjev35IYf-vZG_0djtSVcflEJsH1whbRyk_99kDEEbT07rdUzvb0yAsSe3yRz_64FBqSJVT7wjMMDNHLc1YWKOt_W_NdN2cX2TSUnrTSbOYQL6OK6VkXvZUIxfmA/s320/Screenshot%202023-08-20%20at%2009-40-12%20k%C5%91oszlop%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />Ezért
aztán, amikor Csohanoai megkérdezte tőlük, melyik négy oszlopot
választják a tizenhat közül, azt felelték, hogy a négy vöröset,
mert egyre csak ellenségeik, a gonosz Anayék legyőzése járt
az eszükben.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Megkapták
hát a négy vörös oszlopot, és felmászhattak rajtuk az égbe, és
velük mászott az apjuk is. Eljutottak a mennyország
középpontjához, ahonnan az egész világot látni lehetett.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Mutassátok meg, merre laktok a földön odalenn! Hol a hazátok? -
fordult most újra Csohanoai a két fiúhoz.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Lepillantottak,
keresték azt a helyet a világban, keresték hazájukat, de nem
találták, mert odaföntről minden simának és egyformának
látszott. Az erdők csak olyanok voltak, mint fekete foltok, a
tavak, mint szikrázó csillagok, és a folyók olyanok, mint a
cikázó villám.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Megint
a szél jött segítségükre, és megsúgta nekik, merre kell
keresniük hazájukat.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Így
szóltak hát:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ott a San Juan folyam, amott a Rio Grande, arra hátul Csisnadzsini
hegye, alattunk a Cocil, nyugat felé Dokoszlidh, az a fehér folt
ott Depenca, ott pedig a hegyek között Dzilnaothil, a mi hazánk.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Úgy van, fiaim - helyeselt Csohanoai, és ígéretének megfelelően
villámot bocsátott ki magából, a két fiút ráállította,
és villáma lecsapott a két fiúval éppen a Cocil hegyének
csúcsára.</span></span></p>
<h3 class="western"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><i><br />
Diadal
az óriásszörny felett</i></span></span></h3>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
két testvér leereszkedett a Cocil hegyéről a déli lejtőn, és
vándorolni kezdett Tozatho meleg forrásai felé.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Útközben
találkoztak a négy szent emberrel, egy éjszakát töltöttek el
velük együtt egy barlangban. Mindent megtudtak tőlük
Jeikóról, amit csak tudni akartak. Megtudták, hogy napjában
háromszor mutatkozik a hegyen, mielőtt lejönne, és csak amikor
negyedszer jön elő, akkor száll alá a hegyről, hogy Tozatho
forrásából igyék.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Amikor
lekuporodik a vízhez, egyik karja a Cocil hegyén, a másik pedig a
völgy másik oldalán magasodó hegyeken nyugszik. A két lába
olyan messze van egymástól, hogy egy ember reggeltől estig
vándorolhat, amíg egyiktől a másikhoz ér.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Hajnalban
értek a forrásokhoz, akkoriban ott még a mainál sokkal nagyobb tó
terült el. Ahol a völgy összeszűkül, magas sziklafal emelkedett.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Mikor
a tópartra értek, így szólt az egyik fiú a másikhoz:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Próbáljuk ki apánk fegyvereit!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ki
is lőtt egy nyilat a hegy sziklafalára, ma is egy hatalmas hasadás
látható ott, ahová a nyílvessző bevágott.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ilyen fegyverek birtokában nem érhet bennünket semmi baj a harcban
- mondták a fiúk egymásnak.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ekkor
hirtelen mennydörgésszerű robajt hallottak, óriásléptek neszét,
és már meg is pillantották Jeikó fejét, amint feltűnt egy
hegycsúcs fölött keleten. De a következő pillanatban már el is
tűnt. Aztán délen tűnt fel az óriás feje és mellkasa, hogy
röviddel utána ismét eltűnjék. Most nyugaton magasodott fel,
azután egészen a térdéig láthatóvá lett Enákon a Cocil
fölött. Most leszállt a hegyről, lejött a tópartra, kosarát,
melyet mindig magával hordott, a földre dobta. Négyszer hajolt le
inni, és minden alkalommal láthatóan megkevesbedett a tó vize,
negyedszerre teljesen ki is száradt.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
két fiúnak elszorult a lélegzete, és mozdulatlanná dermedtek,
amikor az óriást megpillantották. Mire negyedszerre
ivott, magukhoz tértek, közelebb léptek a tóparthoz, és Jeikó
megpillantotta őket a tó tükrében. Felemelte a fejét,
rájuk nézett, és elüvöltötte magát:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Micsoda gyönyörűséges gyermekek kerülnek a szemem elé! Lám,
lám! Hova is tehettem a szememet, hogy eddig nem vettelek észre
benneteket?!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Válaszolj neki - szólt az egyik fiú a másikhoz.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Micsoda undorító szörnyeteg kerül a szemem elé! Lám, lám! Hova
is tehettem a szememet, hogy eddig nem vettelek észre téged?! -
kiáltott rá a fiú az óriásszörnyre.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ekkor
a két fiú meghallotta a szél susogását:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Legyetek résen!</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-6719903724030089262023-08-19T07:35:00.005+02:002023-08-19T07:35:46.191+02:001001. mese...<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;">
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>NÉPEK MESÉI<br />
<b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><h3 class="western">
<span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><i>
</i></span>A
KÉT NAPFIÚ HŐSTETTEI (4. rész. Szavak száma: 606)</span></span></h3>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhn9vkceyDm7yaT2bn1R9wCTbuy9C-EXyVwHG8PTgH_Ypf5bxZWLiwTZ43RZ3WimDisdsw492tLOO7_eELY-Cj1YLopSVFM-z-RQdySUnxG3vJvX9UYufNvheWSp630q7AnYPdgH7Tr2rLCZQIETVYj3ziQ9ohjT7G62CrpAV3UBRB9vnmp_DwVXm5EkA0/s502/Screenshot%202023-08-19%20at%2007-34-30%20kerepl%C5%91%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="502" data-original-width="496" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhn9vkceyDm7yaT2bn1R9wCTbuy9C-EXyVwHG8PTgH_Ypf5bxZWLiwTZ43RZ3WimDisdsw492tLOO7_eELY-Cj1YLopSVFM-z-RQdySUnxG3vJvX9UYufNvheWSp630q7AnYPdgH7Tr2rLCZQIETVYj3ziQ9ohjT7G62CrpAV3UBRB9vnmp_DwVXm5EkA0/s320/Screenshot%202023-08-19%20at%2007-34-30%20kerepl%C5%91%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="316" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />Mikor
a két fiú belépett, nyugaton egy asszonyt pillantott meg, délen
két deli legényt, északon pedig két bájos leánykát. Az asszony
és a lányok nem sokat törődtek a két fiúval, de a két legény
annál inkább szemmel tartotta őket.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ekkor
az ajtó fölé akasztott kereplő megszólalt, és az egyik leányka
bejelentette:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Atyánk jön!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Amikor
a kereplő másodszor is megszólalt, belépett Csohanoai, a Nap
hordozója. Levette válláról a Napot, felakasztotta a szoba
nyugati falára, ahol a Nap csengve-bongva ingott-lengett egy ideig,
aztán elcsendesedett.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Csohanoai
most az asszonyhoz fordult, és ingerülten kérdezte:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Kik ezek, akik ma beléptek ide?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Az
asszony egy ideig nem felelt, a lánykák és a legények is egymásra
néztek, de szólni nem merészek egyik sem. A kérdés azonban négy
ízben hangzott el egymás után, erre végre így válaszolt az
asszony:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Jobban tennéd, ha nem volnál ilyen nagyra. Két fiú jött ma, azt
mondják, az apjukat keresik. Mondd hát, hogyan került ide ez a két
fiú! Kinek a fiai ezek?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Bárcsak valóban az én fiaim volnának - felelte Csohanoai.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Aztán
így szólt idősebb gyermekeihez, akik vele együtt éltek:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Menjetek, és készítsétek elő az izzasztókamrát, izzítsátok
fel a négy legkeményebb követ, amit csak találtok: egy fehéret,
egy kéket, egy sárgát és egy feketét.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Amint
a parancsot meghallották a szelek, így beszéltek egymás között:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Meg akarja ölni a fiait! Hogyan menthetnénk meg őket?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Az
izzasztókamra egy kis dombocskán állt, a szelek üreget vájtak a
dombba, lefedték egy lapos kővel, és nagy titokban elsuttogták a
két fiúnak:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ne bújjatok el a lyukba, csak ha már feleltetek apátok kérdésére.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
két fiú belépett az izzasztóba, a hatalmas, felhevített köveket
utánuk vitték, és a nyílásokat égi kendőkkel fedték el.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Csohanoai
megkérdezte a fiúkat:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Melegetek van?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nagyon melegünk van! - felelte a két fiú, aztán nyomban
belemásztak az üregbe, és összekuporodtak.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ekkor
a tetőn keresztül vizet öntöttek az izzó kövekre, hangos
recsegéssel-ropogással repedeztek meg, aztán rettenetes hőséget
és óriási gőzfelhőt árasztva darabokra törtek.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Lassan-lassan
hűlni kezdtek a széttört kövek, s a két fiú kimászott a
lyukból.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Melegetek van? - kérdezte Csohanoai újra.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nagyon melegünk van! - felelték a fiúk.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Csohanoai
nagyon meglepődött, mert arra számított, hogy már nem kap
választ. Mikor azonban meghallotta a hangjukat, kiengedte őket az
izzasztóból.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Barátságosan
üdvözölte a fiúkat, és így szólt:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Valóban, ezek az én fiaim! - de még mindig azon járt az esze,
hogyan veszejthetné el őket.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Bementek
a házba, és Csohanoai egy türkizpipát vett elő, megtömte
dohánnyal.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ez a dohány halálos méreg - súgta a szél a két fiú felé -,
ezzel akar megölni benneteket.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Csohanoai
pedig fölemelte a pipát a Nap tüzébe, meggyújtotta, aztán
odanyújtotta a fiúknak, hogy dohányozzanak.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
fiúk szívták a pipát, pöfékeltek, ameddig csak égett a pipa,
közben egyre mondogatták, milyen jó, mennyire ízlik nekik.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
mérges dohány, a halálos füst nem tett kárt bennük.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Mikor
Csohanoai látta, hogy így sem tudta megölni a két fiút, így
szólt:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nos, kedves fiaim, mit kívántok tőlem? Miért jöttetek el hozzám?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Atyánk - feleltek a fiúk -, a föld, ahol élünk, telis-tele van
gonosz Anayékkal, üldözik és öldösik az embereket, felfalnak
mindenkit. Törzsünk már kis híján kipusztult, alig maradt
egy-kettő életben a navahók közül, a gonosz szörnyetegek már
ránk is sort akarnak keríteni. Adj fegyvert a kezünkbe, amellyel
legyőzhetjük és elpusztíthatjuk ellenségeinket! Segíts rajtunk!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Tudjátok, ugye - válaszolta Csohanoai -, hogy a Tlosztilban lakó
Jeikó is az én fiam, de azért segítek nektek.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Adott
nekik ruhát, sapkát, lábszárvédőt és mokasszint, mind tűzkőből
készült: adott nekik fegyverül villámnyilat, mennykőnyilat,
napsugárnyilat és szivárványnyilat meg egy nagy kőkést.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Éppen erre volt szükségünk! - mondták a fiúk, és felöltötték
a tűzkő-öltözetet.</span></span></p>
<p> </p>..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-62634565672130963522023-08-18T08:31:00.002+02:002023-08-18T08:31:11.475+02:001000. mese...<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;">
</p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>NÉPEK MESÉI<br />
<b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><h3 class="western">
<span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><i>
</i></span>A
KÉT NAPFIÚ HŐSTETTEI (3. rész. Szavak száma: 614)</span></span></h3><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><br /><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">
Másnap
hajnalban a két fiú kilopózott a kunyhóból, az asszonyok keresni
kezdték őket, de csak négy lábnyomot találtak, melyek Dzilnaotil
hegye felé vezettek. Úgy gondolták hát, hogy a fiúk a szent
ösvényen indultak útnak, felhagytak keresésükkel, és
visszatértek a kunyhóba.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVwhbHyynVs6laifZqVhldhl8B68Tl9EZ47lvNWj7S9CcvWQTQ8eVMncoLEhq5UQdvTi7iz-rrboWYCV5Tq6W3FLBHxJ16o6xUotbpdQqc4O5Ogx75I2BaSXjRtCgEJzQ7roZflFnyvnkxf_dxvvEMn0mI2rl-1F1T_33gN-fVa6KEZrULCs1gQuOAfKY/s530/Screenshot%202023-08-18%20at%2008-30-00%20hegy%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="486" data-original-width="530" height="293" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVwhbHyynVs6laifZqVhldhl8B68Tl9EZ47lvNWj7S9CcvWQTQ8eVMncoLEhq5UQdvTi7iz-rrboWYCV5Tq6W3FLBHxJ16o6xUotbpdQqc4O5Ogx75I2BaSXjRtCgEJzQ7roZflFnyvnkxf_dxvvEMn0mI2rl-1F1T_33gN-fVa6KEZrULCs1gQuOAfKY/s320/Screenshot%202023-08-18%20at%2008-30-00%20hegy%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />A
két fiú napkeltére már elérte Dzilnaotil hegyét a szent
ösvényen. Amint a csúcshoz közelednek, füstöt látnak a
talajból felszállani. Közelebb lépnek, és látják, hogy a füst
egy föld alatti lakás tetőnyílásán át tör fel. A nyílásban
egy füsttől feketéllő létrát is találtak.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Lenéznek
a nyílásba, megpillantanak egy vénasszonyt, aki hívja őket,
jöjjenek csak le hozzá.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Lemásznak
a létrán, kérdi a vénasszony, vajon hova tartanak. Azt felelik
kitérően, nincsen határozott céljuk, csak csavarognak. Erre így
szól a vénasszony:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nem az apátokat keresitek?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
De igen - felelik -, de nem tudjuk, melyik út vezet lakhelyéhez.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Hosszú és veszedelmes út az - feleli a vénasszony -, mely apátok,
a Nap lakhelyéhez vezet, mert át kell hatolnotok sok-sok iszonyatos
Anaye területén. Lehet aztán, hogy apátok nem is akar látni
benneteket; lehet, hogy büntetéssel sújt majd. Négy különösen
fenyegető helyet ajánlok figyelmetekbe: a sziklákat, melyek
szétmorzsolják a vándort; a nádat, amely darabokra vagdalja; a
kaktuszokat, amelyek széttépik; az izzó homokot, amely eltemeti.
De én megajándékozlak valamivel, hogy legyőzhessétek
ellenségeiteket, és megmeneküljetek.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
vénasszony varázskarikáját ajándékozta nekik, melyen két toll
is volt: egy eleven sas tollai, meg egy harmadik, az „élettoll”.
Aztán még egy varázsmondásra is megtanította a két fiút, hogy
megvédelmezhessék magukat.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
két fiú elindult, és először is az összezáródó
sziklafokokhoz értek. Két magasba nyúló szikla közt keskeny
szakadékban vitt az út. Ha valaki rálépett erre az útra, a két
szikla előbb eltávolodott egymástól, mintha barátságosan
utat nyitna a vándornak, de mikor az a szoroshoz ért, a sziklák
úgy zárultak össze, mint hatalmas őrlőfogak, és szétmorzsolták
a szerencsétlent.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">E
sziklák valójában Anayék voltak.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Mikor
a két fiú odaért a sziklákhoz, úgy tettek, mintha be akarnának
lépni a szűk szakadékba, de aztán hirtelen visszarántották a
lábukat. A sziklák előbb szétnyíltak előttük, aztán
összecsattantak, de a két fiú sértetlen maradt. Négyszer
szedték rá így a morzsoló sziklákat.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Kik vagytok? - kérdezték végül a sziklák. - Honnan jöttök, és
hová igyekeztek?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
A Nap fiai vagyunk - válaszolta a két fiú -, apánk házát
keressük.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ezután
elmondták a varázsmondást, melyre a vénasszony tanította őket,
és sértetlenül áthaladtak a sziklák között.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ezután
egy nagy síksághoz értek, a nád éles levelei kardként
meredeztek előttük. Amint nekivágtak a nádasnak, a
kardlevelek utat nyitottak előttük, de mint a sziklák között, a
két fiú most is ravaszul visszarántotta a lábát. Az összecsapódó
kardok csak az üres levegőt szeldelték. Négy ízben szedték így
rá a kardként meredő nádat, míg végül sértetlenül
haladhattak át a nádason.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Hasonlóképpen
fogtak ki a kaktuszokon is, míg végül Saitad földjére értek, a
homokviharok országába. Homok kavargott szüntelenül e sivatagi
vidéken, hatalmas ösvényeket formált, sötét felhőkbe gyűlt,
aztán leereszkedett, és maga alá temette az idetévedt vándort.
Amikor a két fiú közeledett, a homok hevesebben viharzott, mint
valaha, a fiúk nem mertek hát a sivatag földjére lépni. A homok
megkérdezte:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Kik vagytok? Honnan jöttök, és hová igyekeztek?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
A Nap fiai vagyunk - felelték -, apánk házát keressük.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Négyszer
ismételték meg szavaikat, aztán elmondták a varázsmondást, és
a viharzó homok elült. A két fiú sértetlenül folytathatta útját
a sivatagon át.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Végre
a Nap házához értek.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
kaput két medve őrizte. A fiúk közeledtére fenyegetően
morogtak, támadásra készülődtek.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
fiúk elmondták a vénasszonytól tanult varázsmondást, s mire ez
elhangzott, a két medve meghunyászkodva lábuk elé kuporodott.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Ezután
két őrkígyóval, két őrszéllel és két őrvillámmal
találkoztak, de ezeket is megszelídítették a varázsmondás
segítségével.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
Nap háza türkizből épült, négyszögletes volt, mint a pueblók
házai,</span></span><sup><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a class="sdfootnoteanc" href="#sdfootnote1sym" name="sdfootnote1anc"><sup>1</sup></a></span></span></sup><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">
és egy hatalmas víz partjára épült.</span></span></p>
<div id="sdfootnote1"><p class="sdfootnote-western"><a class="sdfootnotesym" href="#sdfootnote1anc" name="sdfootnote1sym">1</a>
Agyagba vájt vagy agyagházakból méhkasszerűen egybeépített
település</p>
</div>
<p> </p>..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-75394687210088377682023-08-16T09:30:00.004+02:002023-08-16T09:30:35.429+02:00999. mese...<p> </p><h3 class="western">
</h3><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>NÉPEK MESÉI<br />
<b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><h3 class="western">
<span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><i>
</i></span>A
KÉT NAPFIÚ HŐSTETTEI (2. rész. Szavak száma: 512)</span></span></h3><h3 class="western"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><i>
Hosszú
és veszedelmes út</i></span></span></h3>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
versenyfutás estéjén a két fiú szokás szerint aludni tért, de
nem jött álom a szemükre. Arra lettek figyelmesek, hogy a két
asszony suttogva-susogva beszélget egymással. Feszülten figyeltek
a suttogásra, de egy szó nem sok, annyit sem értettek belőle.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Végül
is felkeltek, és azt kérdezték:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Miről beszélgettek?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Semmiről, semmiről igazán - igyekezett a két asszony kitérni a
válasz elől.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
két fiút azonban nem egykönnyen lehetett becsapni. Azt kérdezték:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ki a mi apánk?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nincs apátok - felelték az asszonyok -, apa nélkül jöttetek a
világra.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Másnap
a két asszony borókafából íjat és nyilakat készített a
fiainak, hadd játsszanak kedvükre; de a lelkükre kötötték,
nehogy látótávolságnál messzebb menjenek.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAF1kxUF8FcsqleqRpoei3hlrWaKlKngs9eoK_t5PFTV8VKJbQothGwtyPIBBu9fw2-zCM-pGVF7SA0loMiUSyD42QPnvMs-d4zqcWKAcc2ga6Zk8awgWiLdXo6Jx2akaTtGO-XQHqsveJqqeXewVYmtTTzgRHG4cl6WPaliNsqzgdRj3UM9xbKzvmeSs/s384/Screenshot%202023-08-16%20at%2009-29-38%20hi%C3%A9na%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="368" data-original-width="384" height="307" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAF1kxUF8FcsqleqRpoei3hlrWaKlKngs9eoK_t5PFTV8VKJbQothGwtyPIBBu9fw2-zCM-pGVF7SA0loMiUSyD42QPnvMs-d4zqcWKAcc2ga6Zk8awgWiLdXo6Jx2akaTtGO-XQHqsveJqqeXewVYmtTTzgRHG4cl6WPaliNsqzgdRj3UM9xbKzvmeSs/s320/Screenshot%202023-08-16%20at%2009-29-38%20hi%C3%A9na%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />A
két fiú azonban a figyelmeztetés ellenére mindjárt első nap
messze keletre elkalandozott. Egy barna szőrzetű, hegyes orrú
vadállatra leltek, s hiába igyekeztek nyilaikkal elejteni.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Hazaérve
elmesélték az asszonyoknak, mit láttak, s azok nagy rémülettel
hallgatták, azt mondták: a hegyes orrú állat nem lehetett
más, csakis a hiéna, a szörnyű Theelgeth Anaye kémje.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Másnap
a két fiú délnek kalandozott, találkoztak a hollóval, Csenahale
Anaye kémjével, harmadnap nyugaton az ölyvvel találkoztak,
Cethakocsilthali Anaye kémjével, negyednap északon a szarkával,
Biraye Anaye kémjével.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">A
két asszony rémülten kiáltozni kezdett:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Jaj, jaj nekünk! Mi lesz velünk, miért nem fogadtok szót?! Hogyan
mentsünk meg benneteket?! Az Anayék kémjei a világ négy
égtáján láttak titeket, elmondják uraiknak, hogy két szép
navahó fiúcskát láttak íjjal, nyilakkal játszani, és a
szörnyek azonnal itt teremnek, hogy felfaljanak benneteket, mint
ahogy eddig minden navahó gyermeket felfaltak!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Másnap
az asszonyok kukoricalepényt sütöttek hamuban, és Jolkai Eszcsán
kiment, hogy körülnézzen.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Legnagyobb
rémületére Jeikóval találkozott, a legnagyobb és legvadabb
Anayéval. Gyorsan visszaszaladt a kunyhóba, hogy a két fiút
elrejtse. Alighogy ezzel végzett, már meg is jelent Jeikó az
ajtóban.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Ez az én lepényem - mondta, és kivette a kukoricalepényt a
hamuból. - Milyen remek illata van!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Dehogy a tiéd - felelte Eszcsánatlehi -, hiszen meg se kottyan a te
óriási bendődnek.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Hát az már aztán igaz, hogy szívesebben falok gyerekeket. Hol
vannak a ti fiaitok? - kérdezte az Anaye nagy mohón. - Hallottam,
hogy két fiatok van. Ezért jöttem!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Nincs gyerekünk - válaszolta Eszcsánatlehi -, minden navahó
gyerek rég eltűnt a hozzád hasonló szörnyetegek bendőjében.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Igazán? - gúnyolódott Jeikó. - Akkor hát magyarázd meg nekem,
milyen lábnyomok ezek itt!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Én magam csináltam a nyomokat - felelte az asszony -, nagyon
egyedül éreztem magamat, és azt szerettem volna, ha sok-sok ember
van körülöttem - s ezzel be is bizonyította az Anayénak,
hogy a kezével éppen olyan nyomokat tud csinálni.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Jeikó
egy ideig még hitetlenkedett, de aztán csak elment.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Mikor
eltűnt, Jolkai Eszcsán egy közeli dombtetőre ment, hogy
körülnézzen. Látja ám, hogy minden irányból Anayék sietnek a
kunyhó irányába. Azonnal hazaszaladt, és elmondta
Eszcsánatlehinek, mit látott.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Eszcsánatlehi
fogott négy színes karikát, és elhajította egyiket a másik után
a négy égtáj felé. A fehéret keletre, a kéket délre, a sárgát
nyugatra és a feketét északra. Azonnal nagy erejű szélvihar
támadt, mely a kunyhó felől minden irányba olyan hevesen fújt,
hogy az Anayék nem tudtak megküzdeni vele.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-28372081994578989612023-08-15T21:11:00.005+02:002023-08-15T21:12:17.826+02:00998. mese...<p> </p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>NÉPEK MESÉI<br />
<b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><h3 class="western">
<span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"><i><br />
</i>A
KÉT NAPFIÚ HŐSTETTEI (1. rész. Szavak száma: 332)<br /></span></span></h3>
<h3 class="western"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"><i>Az
istenek nevetnek</i></span></span></h3>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw0w4npL3DKCPmoHEpSCjUQRLM_nqNWUzNR6DCgvaZbETeAuNW2y4AzQMwKm-1AXOkps33dNrybJCnsPMqDr_C0bIStvdMME6qMOojes3TtkUi0v59_v3duenT39iu_f5ur7Sd46Bn4A6ctzf1rq8JTGLtfEyMvpqqnIKcQrjvdvnCQIhTQ_5O0I2hIuA/s536/Screenshot%202023-08-15%20at%2021-11-00%20szarvasb%C5%91r%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="228" data-original-width="536" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw0w4npL3DKCPmoHEpSCjUQRLM_nqNWUzNR6DCgvaZbETeAuNW2y4AzQMwKm-1AXOkps33dNrybJCnsPMqDr_C0bIStvdMME6qMOojes3TtkUi0v59_v3duenT39iu_f5ur7Sd46Bn4A6ctzf1rq8JTGLtfEyMvpqqnIKcQrjvdvnCQIhTQ_5O0I2hIuA/s320/Screenshot%202023-08-15%20at%2021-11-00%20szarvasb%C5%91r%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;"><br />Nagyon
megfogyatkozott a navahók népes törzse. Nem voltak már csak
négyen: egy házaspár, az asszony meg a férje és a gyerekeik.
Hogyne fogyatkoztak volna meg a navahók, hiszen az ősidők eleje
óta, amikor a törzs feljött az alvilágból, szüntelenül a
legrettenetesebb szörnyetegek, az Anayék üldözték és
öldösték őket.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Ez
idő tájt történt, hogy a még életben maradt négy navahó egy
kis türkizből faragott asszonyszobrocskát talált, és isteni
parancsra felkapaszkodtak a szoborral a Csoliki-hegy csúcsára.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Az
istenek már vártak rájuk odafönt.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Leterítettek
egy szép nagy szarvasbőrt, ráfektették a türkizszobrot, melléje
tettek még egy gyöngyházból készült asszonyszobrocskát is,
aztán mindkettőt leterítették még egy szarvasbőrrel.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Körülállták
most az istenek a bőrt. Fellebbentgették többször egymás után.
Végül negyedszerre a két asszonyszoborból két eleven
asszony lett, mégpedig Eszcsánatlehi és Jolkai Eszcsán.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Negyednap
Eszcsánatlehi így szólt Jolkai Eszcsánhoz:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">-
Kapaszkodjunk csak fel a csúcsra, és nézzünk körül!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Amint
körülnéztek, nagyon egyedül érezték magukat, mert nem láttak
körös-körül semmi egyebet, mint a fejük fölött lassan
tovakúszó napot és egy kis vízesést, amely lábaik elé öntötte
vizét.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Eszcsánatlehi
leheveredett, lábait kelet felé fordítva egy sziklára, hogy a
felkelő nap reávethesse áldó sugarait. Jolkai Eszcsán pedig
lejjebb ereszkedett a sziklákon, hogy a vízesés permetező vize
behinthesse testét.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Negyednap
mindketten érezték, hogy a sugárzó nap és a permetező víz
igazi asszonyokká tette őket. Mindkettőjüknek fiuk született.
Először az Eszcsánatlehié jött a világra, azután a Jolkai
Eszcsáné.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Negyednapra
a két fiú úgy megnőtt, mintha máris tizenkét esztendősek
volnának. Olyan jó futók voltak, hogy már az istenek
gyorsaságával akartak vetélkedni, de feleúton annyira
kimerültek, hogy az istenek utolérték őket, és
mahagónivesszőkkel alaposan megcsapkodták a hátukat.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Negyednap
a két fiú ismét versenyre hívta az isteneket. Négy nap elegendő
volt nekik, hogy megerősödjenek, és mestereivé váljanak a
futásnak. Most már férfikoruk virágjában olyan szélsebesen
futottak, hogy utol érték az isteneket, és ők csapkodták meg
mahagónivesszőkkel az istenek hátát.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span face="Arial, sans-serif"><span style="font-size: medium;">Az
istenek nevettek és tapsoltak örömükben, nagyon kedvükre való
volt az erő és a bátorság, mely a két fiú szívét megtöltötte.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4324254186960375133.post-63942187825304369942023-08-14T09:48:00.004+02:002023-08-14T09:48:18.128+02:00997. mese...<p> </p><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>NÉPEK MESÉI<br />
<b>A
MESEMONDÓ SZIKLA</b></span></span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm; text-align: left;">
<span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
<br />
DÖMÖTÖR TEKLA</span></span></span></p><h3 class="western">
</h3><h2 class="western"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">MANABUS
TÖRTÉNETEI (9. rész. Szavak száma:330)</span></span></h2><p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;">
<span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><i>Távozása
és visszatérése</i></span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Manabus
vándorlásai végéhez közeledve, így szólt övéihez:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Most elhagylak benneteket, rosszul bántak velem itt, nem ti, hanem a
többi nép, amely köröttetek lakik. Napfelkelte irányába megyek,
a nagy vízen át, a sziklák birodalmába. Ott lesz ezentúl az én
hazám. Ha összegyűltök, és rám emlékeztek, ha nevemen
neveztek, meghallgatlak benneteket. Ha az én </span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhs0vI00-ORooDJKhf6npDnCdh7ZgmLXUEI2LuLncMRG14_ePjRx2ui8qRgd3XYIudXsfLSXFX3HGUZ83ho9NKaBdCPpEsnYTynt5fXTNFcp22-fdMdigdoC96IZ8heARwWN78XI4MtzU7sx6SFkW7CwuXfVjzz4QyXpX7eZtQCq1sz41wST-yQnE6fB-E/s533/Screenshot%202023-08-14%20at%2009-46-42%20kenu%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="289" data-original-width="533" height="174" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhs0vI00-ORooDJKhf6npDnCdh7ZgmLXUEI2LuLncMRG14_ePjRx2ui8qRgd3XYIudXsfLSXFX3HGUZ83ho9NKaBdCPpEsnYTynt5fXTNFcp22-fdMdigdoC96IZ8heARwWN78XI4MtzU7sx6SFkW7CwuXfVjzz4QyXpX7eZtQCq1sz41wST-yQnE6fB-E/s320/Screenshot%202023-08-14%20at%2009-46-42%20kenu%20%E2%80%93%20Google%20Keres%C5%91.png" width="320" /></a></span></span></div><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><br />nevemben kezdtek
valamibe, sikerre vezetlek titeket, és amit kértek, teljesítem.</span></span><p></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Így
szólt, kenujába lépett, és eltűnt napfelkelte irányában a nagy
vízen.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Manabus
él, él ma is.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Félő,
hogy a fehérek egyszer még rátalálnak.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Félő,
mert akkor eljön a világ vége. Mert ha Manabus újra visszatér,
az egész világ lángok martalékává lesz, és minden élő
elpusztul a lángokban.</span></span></p>
<h3 class="western"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;"><i><br />
Manabus
látogatói</i></span></span></h3>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Egy
éjszaka, hosszú idővel Manabus távozta után, egy indián álmot
látott, azt álmodta, hogy Manabus szólott hozzá. Szürkületkor
felserkent az indián, és elindult, hogy a főnökökkel
tanácskozzék az álom felől. Tanácskoztak, tanácskoztak több
napon át, és elhatározták, hogy meglátogatják Manabust.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Feketére
mázolták az arcukat, kenuba szálltak, és elindultak a nagy vízen
napkelte irányában a <span style="letter-spacing: -0.2pt;">sziklák
birodalma felé. Hosszú-hosszú út után partot értek ama
birodalomban, ahol Manabus élt.</span></span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Kiléptek
kenuikból, és Manabus vigvamjának keresésére indultak. Hamarosan
meg is találták.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Mikor
valamennyien ott ültek a vigvamban Manabus körül, megkérdezte
tőlük:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Miért tettétek meg ezt a hosszú-hosszú utat, barátaim? Mi a
kívánságtok?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Manabus - felelték mindannyian egyetértve -, azért vállalkoztunk
erre a hosszú útra, hogy olyan vadász-varázsszert kérhessünk
tőled, melynek segítségével népünket mindig nagy bőségben
láthatjuk el élelemmel.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Megkaphatjátok - volt Manabus válasza, és ezzel odafordult ahhoz
az indiánhoz, aki nem csatlakozott válaszával társaihoz, hanem
néma maradt: - És neked mi a kívánságod?</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Én nem a vadász-varázsszerért jöttem - felelte az indián -,
hanem azért, hogy örök életűvé tégy engem.</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Manabus
erre odalépett hozzá, megragadta a vállát, magasra emelte, és
odavitte, ahol ő maga aludni szokott. Itt leültette, és így
szólt:</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">-
Változz hát kővé, hogy örökké tarts!</span></span></p>
<p class="western" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.21cm;"><span style="font-family: Arial, sans-serif;"><span style="font-size: medium;">Mikor
a többiek látták, mi történik, búcsút vettek Manabustól, a
parton kenuikba szálltak, és hazatértek otthonaikba.</span></span></p>
..http://www.blogger.com/profile/03269234796857798263noreply@blogger.com0