747. mese...

 

 MESÉK ÉS MONDÁK MÁTYÁS KIRÁLYRÓL:

​AZ ÁLRUHÁS KIRÁLY

Hollós Máttyás (Szavak száma: 256)

Hollós Máttyás jó királyunk, Jól megülte székét,
Nem nézte, hogy kis kényurak, Sanyargassák népét.
Visegrádi széjes várát El-elhatta lopva,
Hogy a népnek buját-baját, Kitudja titokba.

Felőtözött durva daróc paraszti ruhába,
S így vetődött el egy este, kincses Kolozsvárra.
Reggel alig pitymallott még Isten áldott napja,
Nehán rongyát Máttyás király fel magára kapta.
Kiült a legközelebbi utca szegeletre.

Nem sokáig lógatta ott tétlenül a lábát,
Hetykes hajdu állt előtte, s büszkén rákiabált.
Mit lopod itt a napot, hé, mit ülsz itt heába,
Mensz rögtön fát aprítani bíró udvarába.

És vajon a bérem mi lesz? - tudakolta Máttyás.
A béred egy héten hat nap, s a hetedik rádás.
- Mi az, mész vagy nem mész?
Jót húzott a válla közi, nesze, itt a félpénz.

Ment most imán Máttyás király sajgó vállal s a hajdu utánna. Itt es, ott es, és még máshol el-felhangzott a lárma. És a király egész nap a fát hordogatta. S ennek a közin a kezit egynéhán fa véresre hasgatta. De ez a vércsepp nem esett hiába, me felírta három hasáb fára a nevét Máttyás király.

Másnap aztán reggel kürtszó zendült, zászló lengett, futott a hír szerte. Mert jön a király nagy seregével és kérdezgetve. Kérdezgette a bírót, hogy mi hír van a városba.

Hát a bíró azt mondta:

Reám ezt es, azt es mondnak.

Arra kérem kigyelmedet, ne higgyen a szónak.

Gonosz bíró, álnok szónak én sohase hittem.

De ez a három piros vércsepp az én vérem itten.

Szamosujvár börtönébe fogsz lakolni érte,

Mind így jár, ki törvéntelen terhet rak a népre.