472. mese...

A FARKAS VADÁSZATON (Szavak száma: 251)

Egyszer egy farkas elment vadászni. Egész nap járta ez erdőt, de semmi. Egy kőrisfán meg­pillantott egy seregélyfészket. A király mindjárt felkiáltott:

„Dobd le az egyik fiókádat! Ha nem, kidöntöm a fát, és mindegyikőtöket felfalom.”

Az ostoba seregély le is dobott egyet félelmében. Másnap reggel a farkas ismét felkiált: „Dobj le még egyet! Ha nem, kidöntöm a fát.”

Ekkor jött arra a róka, és felszólt a seregélynek:

„De ostoba vagy, miért dobálod le a fiókáidat? Felelj így a farkasnak: Mutasd meg a fejszét, a csáklyát!”

A seregély mintha csak az álmából ébredt volna, mindjárt le is kiáltott a fa tetejéről:

„Mutasd meg a fejszét, mutasd meg a csáklyát, mivel döntöd ki a fát?”

A farkas elszégyellte magát:

„A róka, az irigy, oktatott ki téged,” mondta, és elment.

Ment, mendegélt, a rét szélén találkozott egy kakassal.

„Én most megeszlek, kakas!”

„Ne egyél, ne egyél, farkas, még nem mondtam el az imát.”

„No, akkor mondd el gyorsan!”

A farkas, amíg a kakas imádkozott, az árokszélen üldögélt, de a kakas hátulról a farkas füle mögé csapott a csőrével és elkukorékolta magát:

„Kukurikú!”

A farkas, mint aki részeg, hanyatt esett, de a kakas csak nem adta meg magát. Pár pillanat múlva azonban ott hagyta, és ekkor a farkas tovább indult. Találkozott egy gúnárral.

„Én most megeszlek, gúnár!”

„Jaj, farkas, hiszen a rokonod vagyok - ne egyél meg!”

„Micsoda rokonom?”

„Nem emlékszel? A nagybátyád vagyok, az apád testvére!” (Ezt kimondva, nagyon kiabálni kezdett.)

„Micsoda? A nagybátyám?” csodálkozott a farkas, de gyorsan eltávozott.