HÁROM CSODADOKTOR (Szavak száma: 336)
Három
mesterlegény egyszer vándorútra kelt, és éjszakára meg akartak
szállni egy kocsmában. A kocsmárosné szívesen adna nekik
szállást a házban, de így szól: „A férjem nem olyan jó
szívű, mint én, ő nagyon haragos ember, ezért még egy ócska
rongyot sem merek adni, hogy azon elalhassatok.”
A
legények még csak rongyot sem akarnak, jó lesz nekik a
szénakazalból kihullott törmelék. Másnap reggel elmentek egy
birtokra, ahol magával az úrral találkoztak. Reggelit kértek
tőle, de az úr ezt mondta: „Szívesen adnék nektek, ha kedvesebb
lenne a feleségem, ezért nem merem megtenni.”
„Milyen
a te asszonyod?” kérdik a legények.
„Milyen?
Minden nap más rongyot vesz magára, és minden nap elmegy valahová,
de engem sohasem visz magával. Még az asztalnál sem együtt
eszünk.”
„No,
majd meglátja - holnaptól kezdve ez másképpen lesz.” A legények
elmentek, és megegyeztek, hogy a jóságos kocsmárosné
lelkét elcserélik az alávaló asszony lelkével. És így is
történt. Amikor másnap reggel a cselédlány bement megkérdezni,
hogy az asszonya milyen ruhát kér ma, az így felelt:
„Ugyanazt,
ami tegnap volt rajtam.”
A
lány elcsodálkozott: „Mi történt vele?”
A
szolga bevitte a reggelit a nőnek, de az így szólt hozzá: „És
az úrnak miért nem hoztál?”
A
szolga csodálkozott: „Mi történt vele?”
Délben
a kocsis kérdezte tőle, hogy ma melyik lovat fogja be.
Ő
így felelt: „Ugyanazt, amelyiket tegnap, de úgy rendezd, hogy az
úr is jöjjön velem!”
A
kocsis elcsodálkozott: „Mi történt vele?” Hamarosan befogta a
lovat, a gazda is kijött, és elmentek a feleségével együtt,
elhaladtak a kocsma mellett, ahol a kocsmárosné lelkét
kicserélték. Mihelyt odaértek a kocsmához, a kocsmárosné
kiszaladt, a ló elé állt és odakiáltott: „Az én uram, az én
lovam, az én uram, az én lovam!”
A
kocsmáros szaladt utána egy husánggal, kiabált: „Itt szaladsz,
az emberekre ordítozol, de fonni azt nem tudsz!” Bekergette a
szobába. Harmadnap reggel a legények elmentek a gazdaságba,
és megkérdezték az urat, hogy milyen a felesége.
„A
feleségem olyan jó és kedves, hogy rá sem ismerek.”
És
ezért az úr gazdagon megjutalmazta a legényeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése